In the land of the Purple Frog

2011-11-29T12:13:00.001+01:00

Mi tart össze minket? ...

Szerelmeim

2011-08-27T10:44:00.003+02:00

Hát ilyenek, amikor pihennek. Jobban mondva, ilyenek, amikor apu próbálja elaltatni a gyermeket és neki végre sikerül elbóbiskolnia, miközben a gyermek még javában kuruttyol. :D
Azt hiszem ez egy tipikus kép lesz a jövőben. :-)

2011-03-06T21:06:00.002+01:00

Milyen régen írtam!
Napok óta érzem, hogy nincs egy értelmes oldal, amit szívesen olvasok. Unom a politikai híreket, unom a DIY leírásokat, az egészségügyi magazinok hülyeségeit, a fészbúk ostoba játékait (ezt kb egy éve rettentően unom), ezért úgy döntöttem, hogy körbenézek a jó öreg blogokban, amiket anno nap, mint nap olvastam.
Hát... nem sok maradt meg. :D
Ilyenek vagyunk mi. Egyszer csak eltűnünk. Van, amikor kiürülünk és nincs többé mondanivaló, van, amikor túl intimmé válik az egész és megijedünk, és van, amikor másokra való tekintettel vagyunk kénytelenek beszüntetni a dolgot.
Hogy velem mi történt az mindegy.
Most az van, hogy egy bébi van a pocakomban, kb 6 hónapja, néha mocorog, én pedig néha eufóriával, néha félelemmel élem meg a dolgot. Furcsa állapot ez. Kicsit olyan felnövés szaga van. :D "Innentől kezdve NINCS mentséged! Vállalnod kell a felelősséget magad és a gyermeked életéért! Nem maradhatsz munka nélkül, nem rohangálhatsz külföldre, nem végezhetsz felelőtlen munkát!" Dörgés-mennydörgés... :-)
Ugyanakkor ... Lehet megint rajzfilmeket nézni (leginkább Garfield-et hétvégente a TV2-n), meg gyerekszobát berendezni és mesekönyveket válogatni. ... Ez nagyon kedves dolog. Meg az is, amikor mocorog. :-) ... Samu.

2010-05-14T21:40:00.005+02:00

Úgy döntöttem ma szófosást rendezek.
Olvasgattam a régi blogokat és nosztalgiáztam.
Mostanában részben abból áll az éleem, hogy szaros fészbúkos applikációkban nyomogatom a gombot, enni adok, építkezem, elindítom a shift-et, holott az egésznek semmi, de semmi értelme nincs!
Nem is értem, hogy miért csinálom. Na jó, kicsit talán értem. Olyan ez, mint a cigaretta. Az ember ki akar lépni a valóságból és mást akar csinálni. Persze dohányozni is rengeteget dohányzom. :-(
És TV-t nézek. Állandóóóan! Folyamatosan megy ez a szaros, semmirekellő, semmire sem való doboz.
Ez van.
Éljen a vörösbor! És a világító monitor. :D

Miért van az, hogy Magyarországon az emberek min. 70%-a pesszimista?
Félig elmennék innen, de félig visszatart a Kedvesem.
Pedig milyen jó lenne elhúzni innen csak egy kis időre is!

2010-05-14T21:18:00.003+02:00

Részeg vagyok.
Ilyen is kell néha.

Milyen régen írtam ide!
Az van velem, hogy mostanában honlapokat készítek, rajzolgatok, plakátokat tervezek és tördelek.
Néha sok meló van, néha nem. Néha rohadtul elegem van belőle, néha nem.
Viszont állalndósult az antiszociális viselkedés és a villogó monitor függőség.

Néha persze - nagyon ritkán, az igaz - kedvem támad inkább olvasni.
Néha nosztalgiával gondolok az időre, amikor még volt időm és kedvem a lelki életemmel foglalkozni.
Néha jó lenne visszakerülni abba az állapotba, amikor stabil voltam és paranoia-mentes, és időről-időre megfogadom, hogy ez majd így lesz megint a jövőben, de azt hiszem ehhez sokkal erősebb elhatározás szükséges, mint amilyen van.
És ez szarul esik. Magamnak. Magamtól.

Hát ennyi. ... A részeg vallomás. :D

2010-04-22T15:37:00.001+02:00

Megőrülök bakker!
Kb két hete dolgozom egy látványterven és most derül ki, hogy nem is tudják a pontos méreteket!
Ilyet vazze! De tényleg!

Gyakorlás

2010-01-18T10:04:00.002+01:00

Úgy döntöttem a rendelkezésre álló időmennyiség és a szenvedés mértékének függvényéből, hogy ismét gyakorolni fogok.
Ezzel kezdem:

Hazugságtól, rágalmazástól, sértő beszédtől és üres fecsegéstől való tartózkodás.

Aztán majd lehet, hogy írok is róla "A Nemes Nyolcrétű Ösvény és az életem." címmel.

2009-11-12T09:46:00.000+01:00

néha azért omlik össze minden, hogy újra lehessen építkezni.

Szerelmi évforduló

2009-10-29T12:28:00.002+01:00

tegnap volt egy éve, hogy együtt.
és ezt írhatnám most felkiáltójellel, mert úgy kellene.
Az ünneplés tökéletesre sikerült, mivel az egész napot ágyban töltöttük, együtt.
Orrcseppek, papírzsebkendő-halmok, lázcsillapító és rengeteg tea volt a társaságunk.
Csodálatos! Olyan egyszerre betegedtünk le, hogy az szinte gyönyörű.
Annyi segítség talán volt, hogy az elmúlt 3-4 napban kb akkor volt mindig egy ici-picit jobban a másik, amikor nagyon muszáj volt. Amikor lázcsillapítót kellett venni, amikor muszáj volt elmenni kaját venni, vagy amikor le kellett vinni a kutyát.
Hát így megy ez nálunk. Ennyire egymásra vagyunk hangolva.

2009-10-08T10:16:00.002+02:00

Rám szakadt a fene nagy optimizmus és boldogság, mert süt a nap és az autók zúgása mellett hallom a madarak csicsergését is. Most szeretem az életet.
Kiveszek egy szabad délelőttöt, sétálok egy nagyot, aztán délután ismét tevékenység.
Ez lesz.
Ezentúl pedig az jutott az eszembe, hogy : Hiszem, hogy az emberek képesek változni!
(Lehet, hogy a Chi Kung hozta ez a fenenagy optimizmust? Hm.)

Róma

2009-09-26T10:52:00.003+02:00

szépen átalakult ez a blog egy ritkán írós, nyavalygós, dühöngős bloggá.
pedig inkább a szép dolgokat kellene megosztani. a kedves mosolyt, a szép napsütést, az ölelést, a boldogságot.
nem tudom, hogy Róma energetikája olyan, hogy az ember leginkább gyónna, vagy az ott élő emberek, tettek sugározzák ezt magukból, de négy éjszakán keresztül rémálmaim voltak, és sokszor eszembe jutott Anglia, az angliai olaszok, Vincenzo, a volt főnököm, az ott elkövetett nem-igazán jófej cselekedetek, tettek, és rájöttem, hogy egyáltalán nem tiszta a lelkiismeretem ezekkel kapcsolatban.
Lehetett volna másként. Viselkedhettem volna másként. Viszonyulhattam volna másképpen a dolgokhoz, az emberekhez, a szituációkhoz.
Furcsa érzés visszatekinteni.
Az is furcsa, hogy az ember a saját maga által elítélt cselekedetek emlékét mennyire el akarja nyomni, eltüntetni, kitörölni, mintha az meg sem történt volna. Pedig megtörtént.
És az ember ilyenkor nem büszke magára. :D
Mindent együttvéve persze Róma szép volt.
Imádtam a kedvesemmel sétálni a romok között, a Szent Péter bazilikában, figyelni a pápák világi túlkapásait, a túldíszített épületeket, alig-megmaradt falak romjait, az örök és bűnös város múltját és jelenét. Elgondolkodni a hely energiáján, ahol több, mint kétezer évvel ezelőtt egy hatalmas város-organizmus lüktetett és élte mindennapjait. Kétezer év számomra ésszel megfoghatatlan, mégis ... ahogy nézi az ember a romokat, az épületeket, a márványoszlopokat, a díszítéseket ... nem is tűnik olyan távolinak. Sokat nem változtunk, nem változtattunk mi európaiak. A művészet, az építészet időről időre visszanyúlik oda, ahol ezek a tógás emberek alkottak.
Furcsa. Ez itt az európai kultúránk egyik alapja. Egy szelet, és úgy tűnik araszolva haladás. ... talán előre.

2009-09-17T16:10:00.002+02:00

Iszonyú dühös vagyok az Á-ra.
Tényleg azt gondolja, hogy 3 nap alatt át lehet adni azt, amit kb 2 hét alatt kellett volna?
a krva életbe! de tényleg.
már csak ezért sem akarok elbúcsúzni ettől a helytől, mert semmi, de semmi kedvem ide visszajönni ... ever!

2009-09-14T09:58:00.000+02:00

egy dolgot biztosan nem szeretnék.
búcsúpartit.

2009-09-10T16:31:00.003+02:00

Jaj de nem szeretem, amikor valaki magát lámának és szellemi gyógyítónak titulálja.
Veszélyes tud ez lenni bakker!

2009-08-28T08:29:00.001+02:00

ma éjjel Brazíliában voltam.
Ott volt Noémi is. Mi lehet vele?

2009-08-24T08:16:00.000+02:00

ma reggel úgy ébredtem, hogy megvettem a repjegyemet Kambodzsába.

2009-08-18T09:19:00.001+02:00

Felmondtam. Még egy hónapig vagyok az E-ben, aztán ki tudja mi lesz.
Mindenesetre egy hatalma kő esett le a szívemről.

2009-08-05T22:37:00.001+02:00

megbántottam, pedig nem akartam.
egyszerűen csak arról van szó, hogy annyira fáradt vagyok, hogy nem akarok senkivel beszélni, idomulni, alakulni, alkalmazkodni, és még meg is bántott tegnapelőtt.
békét szeretnék!
ehhez viszont pihennem kell egy kicsit, különben bárki torkát átharapom lassan.

2009-08-04T20:05:00.000+02:00

Nade mostmár eléglegyen!

2009-07-20T19:48:00.002+02:00

"vége van." ezerszer mondtam már.
"de most tényleg!" tízezerszer.
"de igazán! nem megy már, elég volt!"
...
és még mindig itt vagyok.
Miért?

2009-07-20T19:44:00.003+02:00

írnék szépet hétfőn, de nem lehet.
Ég a szem, forró a bőr, izzadtság csorog a halántékomon, páratartalom 90%, oxigén 10% és számok tengerében veszek el végtelenül.
A pokol hetedik bugyrában fetrengek kínok között, és belülről üvöltök fájdalmasan.

2009-07-10T13:22:00.001+02:00

Nem kenyerem a dicsekvés, de azt hiszem x hónapja én vagyok a világ legmázlistább nője.
Nagyon szerelmes vagyok a kedvesembe! Fantasztikus fickó!

2009-06-19T11:30:00.002+02:00

"Ha a népet rendeletekkel kormányozzák és büntetésekkel tartják féken, akkor ki fogja játszani a büntetést, de a szégyent nem fogja ismerni. Ha az erénnyel kormányozzák, és szertartásokkal tartják féken, akkor ismerni fogja a szégyent és mindig erényes lesz."
Konfucius

2009-06-12T09:29:00.003+02:00

Még két adalék a mai napomhoz:
Csodás dolog, amikor az ember bemegy a fürdőszobába félálomban, ráül a vécédeszkára, ami teljesen prompt, meghatározatlan időközönként (néha igen, néha egyáltalán nem, néha az elején, néha a közepén, viszont mindig meglepetésszerűen) pattan egyet, majd egy fél centis függőleges irányú zökkenést adva a testnek elcsúszik a helyéről úgy, hogy a legnyugodtabbnak hitt pillanatot fűszerezi egy kurvaanyáddal.
A másik imádni való pillanat, amikor bemászok a zuhanyfülkébe és a kerek csúszásgátló (kb. kéthetente, de nyilván szintén meglepetésszerűen) megcsúszik a talpam alatt pont abban a pillanatban, amikor a jobb lábam sarkával annyi súlyt helyezek rá, ami még nem biztosítja azt, hogy a gravitáció hatására szétvetett lábbal spárgába csússzak le, (ami egyébként sem menne, helyette inkább egy bokarándulás-térdfájás-állal zuhanykabin leverés-karral szennyes tartóba csúszás/borulás kombót sikerülne inkább létrehoznom, vagy szerencsétlenebb esetben mondjuk a jobb kar szennyes, bal kar mozgós vécédeszka kombinációval lehetne még módosítani, de ezt már nem is taglalom), tehát nem ennyire, csupán annyira, hogy a comb belső oldalai megfeszüljenek, hasizom felső-alsó része befeszüljön, karok hajlított, feszített vészhelyzetbe álljanak és az agyon átfusson ez a kis zárójeles kombó gondolata, ezzel tökéletesen felébresztve az embert.
Na ez a két dolog ma egymás után történt meg velem. :D

2009-06-12T09:20:00.000+02:00

leszakadó derékkal próbálom meg kitalálni, hogy a varrógép miért csinál frottírt az anyag alján.
Egyébként meg rohanok dolgozni vagy mi a szösz. :D

Hülyeség, szarkazmus, nyavalygás

2009-06-08T22:10:00.003+02:00

A pasim kanbulit tart a haverjaival, én meg felrobbanok, úgy költöznék vidékre.
vitáztunk is ezen egy jót ma, úgyhogy most meg is nézem a miért éppen alaszka negyedik évadát.
A faszom televan budapesttel!
Azzal méginkább, hogy a szilvit a múlt héten szombaton rabolták ki az akácfában, a misit meg tegnap próbálták meg újpesten (szerencsétlen nem hagyta, úgyhogy csak szimplán összeverték, helyesebben kiverték a fogát) és nincs senki ebben a kibaszott országban, aki tenne valamit ezzel.
én nem csodálom, hogy a jobbik 14%-ot kapott! és sajnálom Nóri, de az SZDSZ is megérdelmi a picsába, hogy egyik faszom kormánypárt sem bír mit tenni. nyilván virágzik a szélsőjobb ott, ahol háromhavonta betörnek hozzájuk, a rendőrség meg csak a vállát vonogatja.
olvastam múlt pénteken, hogy spanyolországban bevezették a fehér négyzetes szavazást. eszerint, ha elmész szavazni, de nem jelölöd be egyik jelöltet sem, mert mindegyik egy balfék, a szavazás akkor is érvényes. azt hiszem itt is be kellene vezetni. akkor talán felfognák a pártok, hogy mennyire kibaszottul rosszul csinálják.
nyilván senkinek sincs kedve szavazni, amikor az egyik demagóg, a másik hazug, a harmadik meg kishitlert akar játszani!
na mindegy. ma délelőtt rájöttem, hogy egyetlen módon lehetne még az mszp-nek visszahódítania a szavazókat. ha legalizálná a füvet. sőt, szociális alapon osztogathatná! hehe. tompa ember nem hőzöng. hehehe.

2009-05-29T18:27:00.001+02:00

Az jutott ma az eszembe, hogy milyen furi, hogy az eddigi harminciksz alatt még sohasem csináltam gyereket. Mármint tudatosan nem.
Vicces.

2009-05-27T09:08:00.002+02:00

Igazán bánom, hogy a hugom mesés blogját nem találom. Az volt a tervem, hogy kimásolom az összes Mukk mesét és beköttetem neki.
Vicces lett volna.

2009-05-27T09:06:00.002+02:00

Tulképpen baromi jó az életem. :D
(csekély másfél hónap után ennyit bírok írni? Hm.)

2009-04-16T12:58:00.002+02:00

Nem írok mostanában, mert sok jót nem tudnék. Inkább hallgatok.
Egyre inkább telik a búrám, lassan már utálom az ... na jó, ezt most befejeztem.
Pozitív-blog leszek. Amennyire tőlem telik.
Tehát: süt a nap, meleg van, négy nap pihenés után hazaért a kedvesem, kicsit stresszt oldott, bár azt hiszem ezt minden nap kellene mostanában, de annak egy drogos-alkoholista Fly lenne a vége, annak meg semmi értelme.
Jó lenne egy kicsit kikapcsolni, de a munka-suli-"házasélet" háromszögből elég nehéz kiszabadulni. Pláne, hogy a szabadságomat a suli is determinálja. No mindegy.
Ja, én pozitív-blog vagyok!
Tehát: süt a nap, meleg van, csicseregnek a madarak meg miegymás.
Na jó, vár a munka.

2009-04-09T14:02:00.001+02:00

Elegem van!
Másfél hónapja nem áll másból az életem csak problémákból és megoldásokból.
Kurvára unom máááááááááááááááááááááár!
(és remélem, hogy azzal, hogy leírom ez az egész elmúlik.)

2009-03-26T11:24:00.002+01:00

A múlt héten találkozta a Lajossal. Beültünk egy-másfél jó sörre a Jelenbe és beszélgettünk. Némi buddhizmusról, némi családról, némi boldogságról és némi szenvedésről. Igazán jól esett.
Most pedig arra készülök, hogy jól felköszöntöm a Nórit szülinapja alkalmából.
További szép napot mindenkinek!

2009-03-26T11:22:00.002+01:00

Tizensokév után ismét elolvastam Cooper ügynök naplóját.
Még mindig a nemalvós-manós szekrény a kedvenc részem.

2009-03-23T08:36:00.001+01:00

autótulajdonos lettem.

Ideológiai fordulatok egy életben

2009-03-18T11:33:00.005+01:00

XY Miskolc egyik külvárosában lakott, nem éppen cigánymentes övezetben, amikor először összehozott vele a sors. Ott is nőtt fel egy sírásó apu és az egyetemi konyhán dolgozó anyu lányaként.
Az általános iskolai évek alatt segített apunak vizet hordani a temetőben, összeszedni a száraz virágycsokrokat, leégett gyertyacsonkokat. Kemény élet egy gyermeknek, de a nehézségek erőssé tették kívül-belül. A környék lakóival barátkozott, onnan szerezte tinikora szerelmeit, kapcsolatait, nem csoda hát, hogy belecsúszott pár lopásba, betörésbe.
Általános iskola után elment egy kereskedelmi szakközépiskolába tanulni, mert körülményei ellenére jó esze volt és könnyen tanult. Mi középiskola alatt találkoztunk.
Igazi nagyszájú, rosszcsont lány volt, aki kb a 3. évig rendszeresen járt lopni és betörni, aztán sztorizott róla bőven, hogy hogy verték át a zsernyákokat.
A továbbtanulásnál merült fel először benne, hogy elvégzi a rendőr szakközepet, mert az ad ruhapénzt, meg némi zsebpénzt is, és ez szegénysorsú lánynak pont ideális lesz. Úgysem akar holmi boltban eladó lenni.
Így is lett. Érettségi után kb. 8 évvel találkoztunk ismét, amikor akkori kedvesemmel robogtunk a körúton "Eszterrel", az ezeréves, ütött-kopott 105-ös Skodával. Én kissé lemondóan ültem az autóban, amikor megállítottak, várva a bírság összegét, amikor felfigyeltem a hangjára: "Jó estét kívánok, kérem a papírokat."
Mikor kiszálltam az anyósülésről, fennhangon üdvözölt: "Helló!" ... nyilván nem büntetett meg.
Megtudtam, hogy pár éve jött fel Budapestre, rendőrként éli az életét, vettek a párjával (aki szintén rendőr) egy házat valahol Erzsébeten (vagy legalábbis így rémlik), keresik a "zsíros" helyeket, ahol jól lehet keresni, merthát szegény rendőr miből egészíti ki ..., ugye.
Így lett rablóból pandúr.
Utoljára tegnap "hallottam" róla, amikor kipucoltam a mail-emet és felfedeztem benne pár mail-t, amit küldött. Ilyen címei voltak: "Cigányok 1", "Cigányok 2", "Magyarország Cigányország?", stb. Igazi magyar gárda mail-ek voltak félig-igaz, de valójában igazolhatatlan tényekkel, uszító gondolatokkal, zsidó-cigány párhuzamokkal. Klasszikus.
Kicsit elgondolkoztam. Hány pálfordulást élünk meg egy élet alatt? Hány pálfordulást éltem meg én ezalatt az idő alatt? Mennyire hat ránk a környezetünk? Mennyire látunk át a szitán, ha ideológiai vitákról van szó? Hol az igazság?
Talán itt is, talán ott is, talán itt sem és ott sem. Mindenesetre elgondolkodtató.

2009-03-09T08:46:00.000+01:00

Bizonyos okoknál fogva betitkosodtam.

Kislány

2009-02-24T23:57:00.000+01:00

2009-02-20T01:20:00.005+01:00

Az SzV blog azt mondja, hogy 3 hete ... Nekem úgy tűnik már kb egy évszázada ...
Telnek a napok, élem az életem és jó. Van kedvesem, van kutyája (apró barikutya), van hóesésben ablakon kibámulás, van madáretető az ablakban, van reggeli napsütés, van állandó hurcolászás, van néha esti főzés, borozás, nemkandalló, de konvektor előtt ücsörgés, együtt fogmosás, Southpark nézés esténként, meg néha neki meccs, miközben hülye kérdéseket teszek fel, mint pl, hogy mi az a les, meg hogy a játékvezető az a bíró e (muhaha), munkahelyen változások sok, meg újra tanulok (de minek!), no meg válság van. Körülöttem savanyú arcok, én pedig a 80-as évek S&L válságát olvastam ma a Wikin, meg az Enron sztoriját (Ez egyébként a Fun with Dick and Jane film miatt jutott eszembe, ami kva jó!), meg az Arthur Andersenét és azt hiszem az ember ritkán tanul a hibáiból.
Ez viszont vicces volt:
"While at Continental Illinois, Fastow helped pioneer a system of raising capital by selling notes backed by risky loans. The practice spread across the industry "because it provides an obvious advantage for a bank," noted the Chicago Tribune. "It moves assets off the bank's balance sheet while creating revenue." Continental became the largest U.S. bank to fail during the Savings and Loan crisis."
És ezek után Fastow lett az Enron pénzügyi vezetője. Nem csoda!

Felvonulók kérték ... :D

2009-01-26T23:40:00.000+01:00

2009-01-26T23:26:00.000+01:00

Írtam egy rohadt jó bejegyzést (természetesen részegen), erre nem elszállt az egész!
Basszus!

2009-01-26T15:20:00.001+01:00

Folyamatosan készülök írni, de valahogy mindig elmarad. :(
Most sincs rá időm.

2009-01-07T15:17:00.004+01:00

Azt akartam még írni az előző poszthoz, hogy újabb pozitív élményem volt az ELMŰ-vel kapcsolatban.
Felhívtam őket, mert be szerettem volna jelenteni az óraállást. Valahogy elfelejtették az utóbbi időben a becsült számlát kiküldeni, sőt valamilyen túlfizetést is kipostáztak, amit nem igazán értettem. Szóval telefon, kicsöng, az automata nagyon készségesen elkérte a fogy.hely azonosítómat, majd a várt "kérem adja meg fogyasztásmérő azonosítóját" című szöveg helyett azt duruzsolta a fülembe, hogy ha nincs 15-e és 20-a között, akkor telefonáljak 15-e és 20-a között.
Azt persze nem értem, hogy ehhez miért kellett megadnom a fogy.hely azonosítót. Simán elég lett volna egy üzenetrögzítő, amire rámondják ugyanezt a szöveget, aztán uccu neki had menjen.
No mindegy.
Újévi tapasztalataim valahogy azt súgják, hogy ez egy zizzent év lesz. Ostobaságok történnek velem.
Kivételt képez persze a Kedvesem és az ő csodakutyája, akinek ma pótmamája lehettem reggel pár órára. Nagyon édes volt! Amikor kiléptem az ajtón, ott ült az előszoba közepén és nem értette a dolgot. Nem volt biztos benne, hogy most én is elmegyek és otthagyom, vagy magammal viszem. Némi bizonygatás persze segített, hogy kimerészkedjen a lábtörlőig, de onnan nem nagyon akart tágítani. Hehehe. Persze az utcán már vígan döcögtünk a cél felé. Ott bezzeg már nem volt semmilyen kétség vagy kérdés!
No ilyen kalandjaim vannak mostanában. És még mindig boldog vagyok.

2009-01-03T10:54:00.002+01:00

Az ünnepekről csak annyit, hogy egy új garnitúra nadrágra lesz szükségem, ... és nem a minőségromlás miatt. Ilyen kerek kb 10 éve nem voltam.

2009-01-03T10:48:00.000+01:00

Már rég ott kéne lennem, de még mindig itt vagyok.
Hosszú az ébredés.

2008-12-17T20:14:00.001+01:00

Az igazi filofaxnak két ismérve van:
1. mindig tele van minden szarral.
2. sosem lehet bezárni.

2008-12-12T20:36:00.002+01:00

2008-12-12T11:44:00.002+01:00

"...Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt nagy mestere.

Bokraink közt az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha."

2008-12-12T11:29:00.002+01:00

összetört, megrepedt, szétszakadt, szétesett, összegyűrődött, szétzúzódott, széttépetett, széthasíttatott, megszakadt ... stop.

2008-12-03T13:44:00.002+01:00

Ezen sírva nevettünk tegnap este.
És még mindig hihetetlenül szeretem! Sőt! Egyre inkább. Milyen jó ez!
(Egyébként valószínűleg azért nem írok, mert kb ezt tudnám csak ismételgetni minden nap. Most nagyon jó nekem. :D)

2008-11-26T17:55:00.000+01:00

Két nap múlva egy hónapja ... pedig kb évezredeknek tűnik, de minimálisan egy fél évnek.

2008-11-19T19:45:00.000+01:00

És mint ég felé hulló esőcsepp lettem újra a boldogság része.

Párpercnyi csend a Paradicsomban

2008-11-19T10:26:00.003+01:00

... Ülünk és beszélgetünk. Látom, hogy feszeng. Néha jobbra sandít. Félig figyel csak. Elmegyek WC-re.
"Jó, addig én megfejtem ezt a szórólapot." mondja.
Visszajövök, szórólap tüntetőleg a kezében, felemelve, szinte álarcként, de mögötte jobbra sandít. Megértem. Felmerül az érzés ... elmegy. ... A fejemben megjelenik a mondat: "Ez itt a félelem." Üdvözöllek ismét ebben a sötétszürke, tejszerű ködben. Legbelül mély levegőt veszek. Csak egy pillanatnyi időt még! Most kéne nem kapkodni, semmit nem tenni, nem venni észre, csak csendben maradni és folytatni ... tovább, ahogy eddig, de nem megy. A fonal elpattant és vadul ficánkol. Próbálom elkapni, megfogni, megérinteni, de nem sikerül. Levegőt markolok. Egymás után sokszor. Lassan jön a pánik, a kétség, a tengernyi kérdés a fejemben, hogy mit tegyek, de minden kérdésem egy csukott ajtóról pattan vissza. Mostmár nem beszél. Hibásnak érzi magát, máshol jár, nem rám figyel. Én sem beszélek. Rájövök, hogy azokra a kérdésekre, amiket feltettem neki, én sem szívesen válaszolok. Zárt ajtók, titkolt világok fekszenek egymás mellett.
Még van megszokásból szeretlek, ami lehet, hogy holnap reggelre megtelik ismét érzéssel, de félek, hogy nem. Sötétszürke, tejszerű köd. Talán ha kisütne a nap egy kicsit, meglátnám az ösvényt.

2008-11-11T15:26:00.002+01:00

Pici apátia, pici depresszió, pici önmarcangolás, sok munka. Ma ilyen az életem.
Tegnap pedig kaptam lepkés búvárzsebkönyvet, meg lepkét, meg CD-t, és mindezek tetejébe ébren megvárást és isteni salátát. Jaj de jó volt!

2008-11-10T09:18:00.000+01:00

2008-11-07T21:28:00.001+01:00

Mondok jobbat: rohanás az életem.
Viszont boldog vagyok. Nagyon. És ez elviselhetővé tesz minden rosszat.
Milyen régóta várok már erre!

2008-11-06T23:51:00.001+01:00

hát messze nem nyugis most az életem.

2008-11-06T13:17:00.001+01:00

Ajaj

2008-11-04T13:36:00.003+01:00

és ha kiderül, hogy "magyar" volt, simán lincselés lesz a vége.
Király. Nincs ideális megoldás. Aggódhatunk a hugommal.
Pedig nem hiszem, hogy olyan rettentő nehéz lenne az igazságszolgáltatást és a segélyezést úgy megreformálni, hogy a magyarok se őrjöngjenek, hogy hiába húzzák az igát még meg is lopják őket és a cigányok se sértődhessenek be. Évtizedes konfliktusokat nyilván elég nehéz elrendezni, mert mindkét félben van már annyi félelem, fájdalom, sértettség, hogy nehéz kibogozni a szálakat, hogy hol is kezdődött igazán és mi miért történt. Egy idő után már az lesz, hogy "Cigányt? Sosem." és az, hogy "Azért, mert én cigány vagyok?" és e két mondat sokszor nem szolgál helyénvaló magyarázattal.
És azt is sajnálom, hogy a magyar szót idézőjelbe kell tennem.

Vidám youtube helyett ...

2008-11-04T00:09:00.005+01:00

... inkább krva anyád.
Ma reggel megnyitottam az indexet és ezzel, fogadott. Ez már azért is érdekes, mert a szüleim pont ott, Nagycsécsen laknak, a 916 lakosú faluban, ami a BAZ megyei Rendőrfőkapitányság szerint "bűnügyi szempontból nem fertőzött terület", hiszen (!) csak 35 bűncselekmény történt az elmúlt évben. (Így, zárójelben szeretném megjegyezni, hogy ezen 35 bűncselekmény min. 80%-át követte el az a hírportálok szerint 25 cigány, aki abban az állítólag hat házban lakik, ami magát a cigánysort alkotja. Muhahahahaha!)
Aztán elkezdődtek a találgatások és estére már ki is zárták, hogy esetleg uzsorások lehettek az elkövetők (mert nyilván egy ilyen eset után kórusban visszhangozná az egész cigánysor, hogy a postástól az uzsorás veszi el a segélyüket, sőt!) és nyilván ezt én sem állíthatom.
Ezt követően jöttek a szkinhedek, akikből mindenki tudja, hogy rengeteg van pl. Nagycsécsen is, meg Tiszaújvárosban is (Muhahaha!), sőt mi több, rendszeresen zaklatják szegény ártatlan romákat. (bocsánat, hogy demagóg köcsögnek tűnök, de pusztán kétszer törtek be ezek a szegény romák a szüleim boltjába és vitték el az összes - nyilván azt gondolnánk, hogy éhesek voltak szegények, ezért ételt, de helyette - cigarettát és némi alkoholt, és a másodikat képesek voltak tavaly december 25-re időzíteni, ami kifejezetten gyönyörű karácsonyi ajándék volt. Ezúton is szeretném hálásan megköszönni. Nyilván példás büntetést kaptak tettükért. (Muhahaha!)
Azért, hogy ne tűnjek mégsem annyira demagóg fsznak, azt hiszem ezúton szeretném felhívni a figyelmét a gárdának, vagy sem (mert ki tudja), hogy mielőtt molotovokat dobálnak, kicsit utánajárhatnának, hogy kiket gyújtanak fel, mert mellétrafáltak. Szarul. Ha a romacsávót gyújtották volna fel, aki a 12 éves fiát elküldi betörni (merthogy ő még kiskorú, ugye) vagy a lányát strihhhhhhelni, akkor lehet, hogy némelyek érezhetnének elégtételt, bár az önbíráskodás ettől függetlenül elítélendő (persze az igazságszolgáltatás meg szarik bele messziről), de basszus ... mért pont azokat a szerencsétlen kosárfonó cigányokat kellett kinyírni, akik még dolgoztak is?
Node térjünk ki a legviccesebb részre. Estig odáig fajult a történet (amit soha nem hittem volna, és őszintén szólva miután felhívtam a szüleimet és megnyugtattak, hogy ők jól vannak, nem is érdekelt volna a sztori, mire a hugom az arcomba nem nyomta ezt, amiből ennél a résznél fetrengtem a röhögéstől: "Karcagról Lovag Varga István az Egyesülettel karöltve jótékonysági koncertet szervez a faluban, ahol fellép majd a Karcagi Trió énekegyüttes. A jegyek árából befolyt összeget felajánlják az áldozatok családjának lakásvásárlásra."*, ennél a résznél azt gondoltam, hogy mifene: "Ezen kívül Lovag Varga István és az országos vezetés bútorokat adományoz majd nekik, valamint fölfogadnak egy magánnyomozót, aki a rendőrség munkáját hivatott segíteni."(vagy helyettesíteni), majd ennél a résznél kezdtem el kurvaanyázni: "Ne csak falopásért csukjanak be roma vagy nem roma szegényembereket, kapják meg a gyilkosok is a méltó büntetésüket.".
No, akkor a végére egy szívből jövő kívánságot eresztenék el az együttérzés jegyében:
Kívánom, hogy olyan gyorsan találják meg a gyilkost, mint Nagycsécs betöréseinek tetteseit, kívánom, hogy olyan gyorsan kerüljenek bíróság elé, mint a Nagycsécs betöréseinek tettesei, illetve olyan méltó módon büntessék meg a tetteseket és kárpótolják a kárvallottakat, mint a ... kell folytatnom?

*Kíváncsi lennék egyébként, hogy ki lesz az, aki megveszi ezeket a jegyeket! Azok, akikhez be szoktak törni a romák vagy azok a romák, akik segélyből élnek?

(és most azt gondolhatnátok, hogy utálom a romákat, mi? pedig egyáltalán nem. csak a köcsög romákat utálom, akik oda szarnak, ahonnan esznek.)

2008-11-01T23:40:00.000+01:00

A Mindenszentek tejutat rajzolt ma a temetőkbe.

2008-11-01T10:04:00.001+01:00

Szerető szavakba burkolózom, mint puha, meleg paplanba.

2008-11-01T09:37:00.006+01:00

Élete összes megvetését hányta rám végül egy mondatban mielőtt elindultak, és ezért utálom. Azt már nem is ordítottam bele az arcába, hogy valószínűleg ez a kioktató megvetés volt az, ami a tőle és kedvesétől évekre eltávolított bármennyire is szívbéli jóbarátom volt a párja. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mit vár el. Sem most, sem akkor. Talán négykézláb csúszva kellene a földre roskadnom, hogy "Megbántam minden bűnömet, ó isten X, köszönöm, hogy végre megvilágosítottál?". De hiába adok neki igazat, hiába mondom el, hogy szerintem az életem miért zajlik úgy, ahogy zajlik, megértést nem kapok, csak saját véleményt, de azt arcba tolva ezerrel, ezerszer ismételve a végtelenségig, ha pedig ellent mondok, akkor szintén. Nem értem, hogy milyen reakciót vár, hogy végre abbahagyja, ezért csak az van, hogy közben és utána azt a varázsmondatot kántálom magamban, hogy "Broááááffff, takarodjazéletembőlsohatöbbénemakarlaklátni" amikor pedig nem látom, akkor megtűröm a lényét, mert a párjával imádtam pl. éjjelente verset olvasva elaludni és bármennyire is hiányzik ez a barátság az életemből, EZT nem kívánom átélni többször. Soha.

2008-10-31T11:45:00.000+01:00

kertek alatt lopva surranó mennyország.

2008-10-31T11:12:00.004+01:00

"Ha kedvet kapsz velem egy kis szórakozásra,
magadra öltöd a meghitt tárgyak mezét,
és mint fém vagy tükör, gyertya vagy karcsú lámpa,
szelíden remegő fényt hintesz szerteszét.

Máskor meg libegőn a légben imbolyogsz csak,
tűnődve, lényedet minő alakba zárd,
s mert nincs ínyedre már sem ez, sem az a tárgy,
a nap lágy derüjét választod otthonodnak."

2008-10-31T11:10:00.001+01:00

elmegy, itthagy. hiányozni fog.

2008-10-30T18:02:00.002+01:00

Szépen lassan telek meg boldogsággal. Úgy, ahogy a dagály ellepi a partot éjszaka, csendes, fokozatosan emelkedő hullámokkal.

2008-10-30T11:05:00.000+01:00

2008-10-30T10:05:00.004+01:00

Halk csattogás az ajtó előtt. Esik. Csendben.

2008-10-29T11:59:00.006+01:00

Van egy bácsi, Gregory Colbert (aki nemis igazán bácsi még, csak én érzem magam törpének, amikor nézem a képeit), fotográfus (mert igazán kiérdemelte ezt a megtisztelő címet) és természetfilmes, aki olyan képeket (Vision címszó alatt az Enhanced Experience-en belül) készített, amitől bármikor, bárhol látom, kicsordul a szívem.
Van bennük valami egészen mélyen rejlő szentség, szeretetteli alázat az ember és állat részéről, az együttélés paradicsomi állapota, béke és gyönyörű idézetek, amit még soha, sehol nem láttam képben. Nagyon furcsa. Milliónyi fényképet láttam már életemben, elemeztem, néztem képszerkesztésileg, technikailag, mindenhogy, de az ő képeit nem tudom így nézni. Inkább csak belefolyok. Vagy vele-folyok. Rábízom magam, mert tudom, hogy gyönyörű helyekre visz el. Olyan helyekre, ahová mindigis csak vágytam, de tudom, hogy sohasem juthatok el, mert nem létezik. ... Itt a Földön. ... Csak az álmokban.

2008-10-29T00:08:00.004+01:00

tükörkép. rettentő furcsa.
pofára vagy seggre essek?
nem szereti a harcot, szereti a békét. olyan, mint én kb 3 évvel ezelőtt, és a fejében ott lakik egy könyvtár.
kérdőjel és kérdés. döntés? még nem. béke kell előbb. aztán válasz.

2008-10-28T13:15:00.000+01:00

kicsit megnyugodtam.

2008-10-28T01:48:00.004+01:00

... egyébként pedig az van, hogy beleszakadok. és értem én, abszolut. ráadásul én most simán utálnám magam ha helyében lennék. pedig csak az kellene, hogy végre ne ordístanak bele az arcomba a hétköznapok, amikor ...
persze ezt nyilván nem tudom érthetően elmondani. vagy legalábbis úgy tűnik.

2008-10-27T16:01:00.003+01:00

Végülis tökmindegy, hogy hivatalosan vagy nem, ha nagy szar van, akkor úgyis euróval fogunk fizetni, és mégcsak nem kell várni 2014-'16-'25-ig. Végülis Jugoszláviában is dojcse márkával fizettünk anno, nem? Hát akkor minek ez a hiszti?
ezt már érezni pár hete.

Ezt nyilván le kellett lopnom, annnyira gyönyörű

2008-10-26T16:56:00.002+01:00

Subotica

2008-10-25T21:54:00.002+02:00

Két kedves ismerősöm is eljutott ezalatt a négy szép nap alatt Szabadkára. Egymást nem ismerik. Csupán számomra van jelentősége, hogy Ők, egyidőben, mindketten ott voltak.

Kutyaőrület

2008-10-25T17:41:00.004+02:00

Nemhiába vagyok szerelmes ebbe a kutyába. Tényleg, imádom: (ja, az airedale terrierről van szó már megint.) És persze jó az szöveg írója is.
"Azon túl tehát, hogy egy erdel minden helyzetben vigasz gazdija számára, nagy elõnye, hogy nem csúfolódik!

Cserébe szelektíven hall. Persze irtó gyorsan tanul, legelõször inkább a marháskodásban tûnik ki, de érdemes az okításába energiát fektetni, mert sikerélménye lesz a gazdinak. Amikor elvisszük a kutyaiskolába, néhány hét alatt kinövi a kezdõcsoportot, mindenkit elkápráztat vadító gyorsaságú felfogásával, pontos feladat-végrehajtásaival, azzal, ahogy csüng a gazdin, és teljesíteni akar, ahogy várja az új feladatokat, a kihívásokat. Aztán eltelik két hónap, a büszke gazdi sutba vágja kemény következetességét, mondván: az õ erdele a tökéletes kutya, aki tud mindent. Ekkor kezdõdnek a bajok. Ekkor jönnek elõ a szelektív hallás tünetei is. Hívod a kutyát, az hátrabiccent, és lelassítja lépteit, majd visszasandítva meglép a sokkal izgalmasabb történések felé. Gazdi legyen a talpán, aki ordítás nélkül rendezi le az ilyen szituációkat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdi hangjának erõssége egyesen arányos a tõle távolodó bunkó erdel sebességével. Minél jobban kiabálod, hogy „azanyádszemitgyereide-hozzámhamondom-nemigazhogyilyenvagy”, erdeled annál inkább röhög rajtad, és annál nagyobb buzgalommal keres valami feltétlenül megszaglászandó vakondtúrást, villanyoszlopot vagy fûcsomót.

Ezen a ponton kell szót ejtenünk a névválasztásról. Ne válasszunk olyan nevet erdelünknek, amit ciki utána kiabálni az utcán, szolidan behívásnak nevezve ezt a nemes tevékenységet. Olyat se válasszunk, amit egyáltalán nem lehet 70 decibellel kiejteni, mert sikítássá, bömböléssé alakul.

Ne ijedjünk meg, ha erdelünk produkálni kezdi a szelektív hallás tüneteit. Ilyenkor a kutya alkotói válságban van, ami azt jelenti, hogy nyilván nem kötjük le minden energiáját, vagy nem biztosítjuk neki az igényelt mértékû szabadságot. Egyszerûen muszáj kihívások elé állítani, hogy gondolkodnia kelljen, és ne tudjon mindent fellengzõsen, a kitûnõ tanulók magabiztos rutinjával megoldani. Elõször csak számolni tanítsuk meg, majd olvasni, bevásárolni, dogdacing-elni, esetleg társas táncolni.

A modern kutyakiképzés számos lehetõséget kínál, hogy meglepjük erdelünket. Itt van például a klikkerõrület. Elsõ lépésként rá kell vezetni az erdelt arra, amit már amúgy is levesz a nekikészülõdés elsõ pillanataiban, azaz, hogy ha van klikk, van kaja is. Ezt unásig ismételgetjük, klikk-kaja, klikk-kaja, klikk-kaja. Erdelünk türelmetlenül toporog, hogy ide nekem még egy kiló virslit, sajtot, májacskát, majd másnap klikkelõ hangokra ébredve ráeszmélhetünk, hogy többé nincs szükségünk ébresztõórára, kutyánk a kaja reményében fogai között tartva a klikkert bõszen kattogtat, ezzel sürgetve mielõbbi ébredésünket.

Az erdel igényes a saját cuccaira. Számon tartja a szétrágott labdáit, a sétáltatás végén a küszöbön hagyott botját, a csipogó, sima és rücskös játékait. Száz közül felismeri a saját póráza csilingelõ hangját, ilyenkor rendszerint extázisba esik, pattog, pörög és vakkantva összesározza a gazdiját, annyira örül, hogy mehet valahová. Ilyenkor, amivel a leginkább le tudjuk törni erdelünk már-már túlzott lelkesedését, ha az utazás/séta célja az állatorvosi rendelõ. Bátor erdelünk persze már a sarkon lecsekkolja, hogy hová készülünk, virgoncsága eltûnik, immár leginkább egy bizonyos miskolci kocsonyára hasonlít, aki reszketve, óriásira tágult szemekkel lépi át a rendelõ küszöbét, mintha a nyom, amibe lép, épp’ elsüllyedni készülne. Egyesek ugyanilyen „lelkesen” mennek kutyakozmetikushoz is.

Az erdel alapvetõen mégiscsak vadászkutya. A nagyvárosi erdeltartó persze nem ismeri kutyája ösztönös tulajdonságait, hogy teszem azt mit szól az eb egy vaddisznóhoz, egy vércsapához, egy vízre vetõdõ vadkacsához, a puska dörrenéséhez, a cserkelés izgalmához, ám annyit még a panelerdel gazdija is megtapasztal, hogy ritka dolog a macskakompatibilitás. A véresebb részleteket e helyen nem ecseteljük. Szerencsére a legtöbb tejfölpusztítónak megvan a magához való esze...

Az erdel eszköztára megegyezik egy szokásos kutya eszköztárával, úgymint: irdatlan mennyiségû játék, tálak, kefék, plédek és takarók, házikó, gazdi ágyában maradás lehetõsége, nyakörv, póráz, trimmelõkés – jaj miket írunk! Hát, igen, az erdel egy trimmelõs fajta, ami azt jelenti, hogy a trimmelt kutya elegáns, szemet gyönyörködtetõ és csodálatos, a nem trimmelt kutya pedig bozontos, bohókás, kacskaringós szemöldökû, idõnként még loncsos is, mint egy piszén pisze kölyökmackó. Persze, mivel mindkét változat erdelbõl van, éppen aktuális kinézetének megfelelõen viselkedik. Hol lordként, hol teddymackóként. Mindkét forma esetén produkál viszont egy irtó bosszantó dolgot, nevezetesen az ivás utáni szakállcsurgatást. Mindezt bõvebben kifejtve a következõkrõl kell szót ejteni. Elõször is az erdelek többsége mohóságból, vagy valami más okból addig iszik, amíg el nem fogy a tálból a víz. A másik lehetõség, hogy ahányszor elmegy a tál mellett, minden alkalommal belelaffant. Minthogy mind a kan, mind a szuka erdel szakállal rendelkezik, minden egyed belelógatja irdatlan mennyiségû szõrét az ivóvízbe. E mûveletet addig végzik, amíg, mint egy szivacs, szakálluk tökéletesen telítõdik hidegvízzel. Na, ekkor futnak nagy lelkesen a gazdihoz, ölébe hajtva buksijukat, vagy csak megállva elõtte csurgó szakállal, kb. két-három deci vizet folyatva a lábára. Ezt leginkább akkor szeretik mûvelni, amikor a gazdi munkába készül, vagy színházba megy és már szépen felöltözött, avagy napozva fekszik a kertben. (Ilyenkor felhevült hátára csurog a jéghideg erdelnyálas hákettõó).

Tekintettel az erdel angol származására, elmondható, hogy igen jól viseli az idõjárás viszontagságait, például az esõt, a havat. Ha esik, elviseli a gazdi ágyánál (ágyában) való heverészés lehetõségét, ha havazik, jól viseli a kandalló melegét!"

Na ennyit a kedvenc kutyámról. Kell kép is?
Tessék:

Muhahahahahahaha

2008-10-25T02:24:00.000+02:00

2008-10-25T01:55:00.001+02:00

Barátkozom a következő mértékegységgel: TB
Először csak ízlelgetem a hangzást, aztán reménykedem benne, hogy előbb-utóbb fel is fogom.

2008-10-24T22:53:00.005+02:00

Rozi miatt rákaptam Jarmush-ra, aminek az lett a következménye, hogy vennem kell egy portable vinyót, mert már nagyon unom, hogy állandóan 1 giga szabad hely van a gépen és mindig sakkozni vagy dvd-t írni kell.
-o-
Olvasom és két dolgon gondokozom. Tudnám e csinálni szépen, vagy kell e egyáltalán szépen csinálnom. Furcsa dolog ez. Azt érzem, hogy gyönyörű, és mégis tele van a fejem kétellyel. És csak én tudom mitől. (ezen bejegyzés kb 15ször lett kurtítva, hogy elég titokzatossá válhassék és senki ne tudja kiről-miről van szó, de mégis magára vehesse bőszen bárki. Hehehe. All size post.)
-o-
Régen hallottam a szomszédékat szeretkezni. Hát most megint. Tetszik nekik. Élvezik. Most egy nagy örömsóhaj szakadt fel a végén. ... Bocsánat, még nincs vége. Na mindegy. Kb egy éve nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak ehhez a dologhoz. Néha vicces, néha elgondolkodtató, néha idegesítő. És nem arról van szó, hogy hangosak, hanem arról, hogy vékonyak a falak. Egyszer majd lehet, hogy megmondom nekik. Bár személyesen még csak kétszer mentünk el egymás mellett a lépcsőházban, mégis elég sokat tudok a szexuális szokásaikról. Ennek ellenére el sem tudom képzelni, hogy a bejelentésem milyen reakciót váltana ki belőlük.
-o-
Itt volt a Ralee. Elvitte a fúrót.
Utána tíz perccel jött a Lajos. Felvillantotta a trendi szemüvegét.
Előttük jött kb fél órával a pizzafutár.
Bablevest pedig nem küldtek nekem taxival. (sóher! :D)

dolgok, amiket még szeretnék látni ebben az életben

2008-10-23T16:41:00.002+02:00

"A pompás királylepke vagy amerikai királylepke (Danaus plexippus) a valódi lepkék alrendjébe tartozó tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjának egyik legismertebb és legkülönlegesebb életmódú faja.
Év közben a Nagy-tavaktól északra, illetve délre: az Egyesült Államokban Minnesotától New York államig, Kanadában pedig Ontario államában él; a telet viszont Mexikó Michoacán államban, egy mindössze 155 km²-es területen tölti. A becslések szerint minden ősszel, illetve tavasszal körülbelül kétszázmillió lepke indul 3 500–5 000 km-es útjára, amin több generációval korábbi elődei repültek legutóbb, mivel a lepkék életciklusa mindössze néhány hónap. Az 1975-ben fölfedezett telelőhelyet Mexikó 1986-ban természetvédelmi területté, majd az UNESCO Ember és Bioszféra programjának nemzetközi koordinációs tanácsa 2006-ban bioszféra rezervátummá nyilvánította, 2008-ban pedig a világörökség része lett."

Ez mennyire paradicsomi lehet!

2008-10-23T16:24:00.004+02:00

Nézem a Living Planet-et, amiben egy holló leejti a levegőből a karmában tartott csontot.
Következő kép: lassított felvétel - a csont földetér, és beleremeg a földön álló kamera.
Hát ez nem 2 centiről eshetett.

2008-10-23T15:20:00.001+02:00

Hűűűha, időcsavar van. Nálam a történelem figyelmetlenségből ismétli önmagát ... a végtelenségig.
Ez most fáj.

2008-10-23T00:04:00.001+02:00

Nemcsak félszeg, de bogaras is? Hm. Egyre inkább.

Öngyilkossági kísérlet

2008-10-22T23:05:00.003+02:00

Azt gondolom, hogy egy olyan kapcsolatba, ami nem kapcsolat, sem barátság, talán csak futó ismeretség szinten létezik, viszont sikerül elérni azt, hogy 3 nap alatt kb kétszer húzzam fel magam rajta, öngyilkosság belemennem.
Ettől függetlenül nem gondolom, hogy a másik egy percig is hibás bármiben.
Egyszerűen ez van. És ha ez van, akkor el kell engedni, had menjen. Talán nem most van itt ennek az ideje. Talán nekem is túl bonyolult az életem ahhoz, hogy bele tudjak lazulni. Talán most egy kicsit hagynom kellene ezt egészen addig, amíg nem automatikusan oldódnak meg a dolgok. Még mielőtt mészárlás lesz a vége. Mert annak aztán tényleg semmi értelme.

A dolgok önrendeződése

2008-10-22T22:55:00.006+02:00

A bookmarkok közt egymás alatt helyezkedik el az arisztokrata és a kispolgár, kicsivel feljebb a vénusz a kuplerájban, alatta a domina. Hm. Esküszöm nem volt szándékos.

2008-10-22T22:42:00.003+02:00

Egyrészt becsaptam az ajtót, másrészt kinyitottam egy másikat.

Voltam könyvesboltban. Vettem könyvet (Huxley: Moksha), bezsebeltem a rengeteg bókot és adtam cserébe egy elérhetőséget. Jövő héten kávét veszünk. Együtt.

Hosszú, furcsa napom volt. És azt veszem észre, hogy kb 3-4 hete egyáltaltalán nem vagyok képes négy értelmes (?) mondatnál többet írni egy dologról. Kb ennyi az energiám. Meg a kedvem. Persze emellett történnek a dolgok, csak hosszú lenne őket leírni. Majd talán egyszer. ... (Ez rendszerint sosem, de ezt nem vallom be magamnak.)

2008-10-22T17:51:00.001+02:00

Sokmindent elviselek, de a lebegtetést baromira nem. Úgyhogy azt hiszem ami nem megy, nem kell erőltetni.

confession

2008-10-22T13:42:00.004+02:00

nem vagyok jó pót-szeretőnek
nem vagyok jó pót-anyának
nem vagyok jó hazugságok igazolójának
nem vagyok jó sajnáló
nem vagyok jó dráma-partner
nem vagyok jó pótszer
nem vagyok jó használati tárgy
nem vagyok jó dísztárgy

jó vagyok barátnak
jó vagyok társnak
jó vagyok szerelmespárnak
jó vagyok esti mesélőnek

2008-10-22T13:19:00.000+02:00

Hullámzok.

2008-10-22T11:10:00.002+02:00

Kellett tegnap berúgni, ugye?
Hát akkor most ne csodálkozz, hogy szétrobban a fejed.

A kétpercenként érkező hányingeren se csodálkozz.

2008-10-21T16:45:00.002+02:00

Az a munka, amit nem végzel el akkor, amikor kellene, a fejedre nő.
Az a munka, amit mások nem végeznek el, amikor keellene, az is a Te fejedre nő.
Hurrá! Akkor most rendet rakok.

2008-10-21T15:38:00.001+02:00

Nem feltétlenül vagyok rugalmas ember, de ezt tudjuk.

2008-10-21T13:30:00.001+02:00

Nem feltétlenül tetszik a heroes-ban ez a szerepcserés megoldás, de azt kell mondanom, hogy Ventimiglia mindkettőben megállja a helyét.

2008-10-21T13:08:00.001+02:00

Mindig az van, hogy megjelelenik a fejeben egy kép és leírom, ahelyett, hogy tényleg képet készítenék belőle.

2008-10-21T02:16:00.004+02:00

Két szeretetre éhes ember áll egymással szemben a térben. Lábuk alatt nincs föld, fejük felett nincs ég. Szeretnének, de csak feltételekkel. Szeretetet adnának, de méginkább várnak. És a sorrendiség fordított.
Az egyik szól:
- Annyira szeretlek téged, mint te engem.
A másik válaszol:
- Én is annyira szeretlek téged, mint te engem.
... és állnak rendületlenül. ... egyik sem mozdul.

2008-10-21T00:39:00.002+02:00

2008-10-21T00:23:00.001+02:00

Cicázik. Játszik, mint macska a gombolyaggal. Én pedig hagyom. És kacagok.
Felhúzott szemöldököm felett villog a piros kérdőjel, de nem érdekel. Had villogjon.

Múlt

2008-10-21T00:09:00.001+02:00

Mostanában a múltamon merengek.
Elmúlt szerelmeken, elmúlt egyáltalán-nem-szerelmeken, használlak-de-nem-szeretleken, szeretlek-de-te-nem-szeretszeken, szeretsz-és-sütkéreznék-ebbeneken.
Nem tudom, hogy hol rontottam el.
Valahol biztosan. Nagyon. Mostpedig már utánakapnék, de nem lehet.
Elmúlt.
2007.

2008-10-20T23:20:00.001+02:00

Felhúzott. Nem kicsit. De tudom, hogy elmúlik. Legkésőbb holnap reggelre. De a helye még ott marad egy darabig.

Sunny (bloody) Monday

2008-10-20T19:09:00.003+02:00

Sok a dolog, és kevés az idő.
Persze minden hétfőn ez van. Meg nekem is van egy aklimatizálódós időszakom. Grrr.
Az orrom mellett pedig ma elintéztem egy patt... Na jó, ezt inkább hagyjuk. Ez már inkább az Adrian Mole naplója kategória.