(Elérkezett az idő, amikor úgy érzem, hogy csupa fölösleges dolgot kell közölnöm a világgal.)
Mai reggelire három darab fánkot (kispofánk) vásároltam, amiből még mindig nem bírtam megtalálni a barackos lekvárosat! Ez nagyon fáj. Nem azért, mert a red berry-s nem ízlik, hanem azért mert tényleg nem ízlik annyira, mintha barackos lekváros lenne. Lehet, hogy ez csak megszokás kérdése, de az igazi sárgabarack lekváros fánknál már csak a nagyi-féle bundáskenyér jobb reggelire. Bár az igazi fánk az, amin és nem amiben benne van a lekvár, de ilyet már Budapesten is csak elvétve talál az ember.
A fánkok után pedig következett egy doboz krémtúró. Itt úgy nevezik, hogy Madagascaran vanilla Jersey milk yogurt. Először kb. 1 hónapja találtam rá. Nagyon örültem neki. Igaz, hogy nem mazsolás, de legalább otthoni ízű.
Az idő itt még mindig pullóveres. Azt hittem ma, amikor felébredtem és besütött a nap az ablakomon, hogy ma végre meleg lesz, de amikor kiléptem az utcára rá kellett jönnöm, hogy áááááááááááá, nem. Otthon persze kánikula és sort, mi? Gondoltam.
2007. május 29.
Reggeli
Bejegyezte: FlyingWhale dátum: 11:14
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
...a fánk az egy igazán nagyszerű dolog...jómagam is csodálója vagyok a találmánynak...
azt nem vágtad, hogy az angolok pólóban járnak abban a gány hidegben is? Én ledöbbentm, mikor december huszinvalahányadikán szembejött pár ilyen fakír-angol.
figyi, ha jössz haza, a Sainsbury-ből egy doboz Chocolate Chip Cookiest hozzál már légyszíves! A Piri unokatesóját nem sikerült rávenni, mert valai hülye statisztika szerint (meg valami sznob köcsög angol ínyenc furkó újságvakaró pöcs véleménye szerint) az nem jó. A csaj (a piri unokatesója) elolvasott egy netes véleménykutatást (amilyenek az indexen is szoktak lenni), s mivel az lehúzta, ezért nem hozott... szomorú az élet.
ilyenek a uncsi tesok , Lemonkám ... :)
megbizod öket , oszt tojnak ide-oda , meg a fejedre !
Megjegyzés küldése