Reggel

Ma arra ébredtem, hogy nagyon szeretem a korareggeleket. A levegő kicsit párás, de tiszta, teljesen más illata van, mint napkozben. Az utak csendesek, hallani a tenger hangját, emberek sétálnak a parton pulcsiban és rövidnadrágban, meg kutyával, meg training ruhában kocognak, meg a reggeli újsággal mennek hazafelé, hogy a kávé mellett elolvassák. És azt hiszem emlékeztet ez azokra a régi, nyári hajnalokra is, amikor nyaralni indultunk valahová , és korán kellett elindulni, mert akkor még nincs rohasztó meleg, és minden be van csomagolva táskákba, meg hátizsákokba, és vársz az autó mellett, hogy végre bekerüljön az egész a csomagtartóba és aztán elkezdődhessen a nagy kaland.
Meg vannak olyan emlékeim is reggelekről, amikor ősszel, november környékén megérkezik az első köd, és titokzatos a világ, mert nem tudod, hogy mi van három méterrel arrébb, tehát bármit rejthet a tér, a levegőt harapni lehet, fel vagy öltözve jó vastag pulcsiba és van valami egészen más, finom illata a körülötted gomolygó vízcseppeknek. Később pedig, amikor szintén köd van, de már fagy is, lehet csúszkálni a jégen a buszmegálló felé és kacagni nagyokat, meg játszani bújócskát falak nélkül.
Szeretem a reggeleket. Szerintem szépek.