Az van, hogy amiért az ember dolgozik, azt néha veszélyesen gyorsan eléri.
Így történt, hogy beleestem két alapvető hibába is.
Az egyik, hogy a hímnemű egyedeket, akik körülvettek prímán elmartam magam mellől, vagy egyszerűen csak megfeledkeztem róluk és jól nem hívtam fel őket, nem találkoztunk.
A másik nagy hiba, amit nagyon kedvesen elkövetek évek óta az "életem és vérem a vállalaté" elnevezést kapta.
Az van, hogy vészesen sok időt töltök bent az E-ben már megint és nincs magánéletem.
Persze-persze, élvezem, de amikor szombaton felhív Á, akkor nagyon tudom utálni és okolni, hogy nem látok magam körül mást. Grrrrrrrh.
És közben pedig irtónagy szeretethiányom van, és szeretnék kitekinteni kicsit az én szűk kis világomból. Brühühühühü.
2008. február 12.
Nyávogás
Bejegyezte: FlyingWhale dátum: 22:49
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
ha balra forditom a fejem , jol belenézhetsz a fülemen keresztül a virág mintás agytekervényeimbe . pici fü is vagyon ám ott . mivel ez egy mezö . egy végtelen mezö . ahol nem élnek az emberek . tenyésztik öket . mivé ? hát simán duracellnek .
Itt vagyok, itt vagyok.
ralee: ez olyan hapyness factory-s:)
Amúgy meg rohadt felnőtt világ. Ma hivatalból mesekönyvet kellett olvasnom. Ilyenkor szeretem a munkámat:)
Ralee: Csak egy pici fű?
Imre drága: az van, hogy nagyon szívesen találozom veled ha nem vagy boldogság-gyilkos hangulatban, mert a nálamnál darkabb hangulatra lehet, hogy most öngyilkossági kísérlettel válaszolnék.
Anna: Annyira irigyellek!!!!!
ezt én mátrixban hallottam ... azota is teszik .
Megjegyzés küldése