Az úgy kezdődik, hogy az ember veszi a fényképezőgépét és fényt mér, éleséget állít, önkioldót kapcsol és katt.
Aztán megnézi a képet és önvizsgálatot tart. Mert egy fénykép egy tükörnél is százszor igazabb dolog. Nem próbál imponálni, mert nem látod hogy kell. Ha mégis, hamis grimasszá változik az egész és rájössz, hogy sokkal jobb őszintének lenni saját magaddal. Változol. Ha tetszik, ha nem. És szembe kell nézned azokkal a dolgokkal, amiket a tükörben szándékosan nem akarsz észrevenni, le akarsz tagadni vagy meg akarsz mindenáron magyarázni. És ha még mindig ne viseled el az igazságot, akkor jön a Photoshop, vagy egyszerűen csak hálát adsz a mélységélességnek.
2008. március 3.
Sorozat
Bejegyezte:
FlyingWhale
dátum:
11:45
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
ez itt egyébként te vagy?
Nem, ez itt a ma reggeli depresszióm. De azóta már jól vagyok.
Szép vagy, Réka.
Hát, amikor szembesültem a képekkel nem pont ezt gondoltam. :D Mindenesetre tanulságos volt.
Az önarcképek a legtöbbet árulják el az emberről.
Megjegyzés küldése