Egymáshozközüknincs mondatokban

Nem emlékszem mikor sikerült utoljára zokognom egy könyv miatt.

Egyszercsak eljön az ember életében a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: "Mikor lennék elégedett az életemmel?"
(ilyen persze csak akkor lehet, amikor nem az.)

Nyilván senkiben nem merül fel, hogy Indiana Jones a forgatás előtt alapos plasztikai feljavításon esett át.

Ha lelki állapotomat, a lakásomat, illetve a munkakörülményeimet egy szóval akarnám jellemezni, akkor ez a szó lenne az: kilátástalanság.

Két napja csípős kínain élek.

A mustármagjaim elkezdtek UFÓsodni.

Az Achi és Ssipak-ot már kívülről fújom olyan sokszor láttam. Folyékonyan beszélem a koreait. :D