Ülök vele szemben a fotelben, mesél a munkájáról, a gyerekekről, a mindennapjairól, de ezt már nem hallom, mert közben az jár a fejemben, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor letépem róla a ruhát és jól összeborzolom a haját. Mmmmmmmmm.
(Csak az elmúlt öt évben türtőztettem magam. Mekkora önuralmam van!)
2008. szeptember 12.
Bejegyezte: FlyingWhale dátum: 17:41
Címkék: Naplótöredékek, vágy
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Rövid a hajam :-D
(De az önbizalmam egyre nagyobb!)
és? Haha.
Megjegyzés küldése