2012. május 26.

Darabokra tört az életem és fogalmam sincs, hogy mit kezdhetnék a cserepekkel. :-(

2011. november 29.

Mi tart össze minket? ...

2011. augusztus 27.

Szerelmeim


Hát ilyenek, amikor pihennek. Jobban mondva, ilyenek, amikor apu próbálja elaltatni a gyermeket és neki végre sikerül elbóbiskolnia, miközben a gyermek még javában kuruttyol. :D
Azt hiszem ez egy tipikus kép lesz a jövőben. :-)

2011. március 6.

Milyen régen írtam!
Napok óta érzem, hogy nincs egy értelmes oldal, amit szívesen olvasok. Unom a politikai híreket, unom a DIY leírásokat, az egészségügyi magazinok hülyeségeit, a fészbúk ostoba játékait (ezt kb egy éve rettentően unom), ezért úgy döntöttem, hogy körbenézek a jó öreg blogokban, amiket anno nap, mint nap olvastam.
Hát... nem sok maradt meg. :D
Ilyenek vagyunk mi. Egyszer csak eltűnünk. Van, amikor kiürülünk és nincs többé mondanivaló, van, amikor túl intimmé válik az egész és megijedünk, és van, amikor másokra való tekintettel vagyunk kénytelenek beszüntetni a dolgot.
Hogy velem mi történt az mindegy.
Most az van, hogy egy bébi van a pocakomban, kb 6 hónapja, néha mocorog, én pedig néha eufóriával, néha félelemmel élem meg a dolgot. Furcsa állapot ez. Kicsit olyan felnövés szaga van. :D "Innentől kezdve NINCS mentséged! Vállalnod kell a felelősséget magad és a gyermeked életéért! Nem maradhatsz munka nélkül, nem rohangálhatsz külföldre, nem végezhetsz felelőtlen munkát!" Dörgés-mennydörgés... :-)
Ugyanakkor ... Lehet megint rajzfilmeket nézni (leginkább Garfield-et hétvégente a TV2-n), meg gyerekszobát berendezni és mesekönyveket válogatni. ... Ez nagyon kedves dolog. Meg az is, amikor mocorog. :-) ... Samu.

2010. május 14.

Úgy döntöttem ma szófosást rendezek.
Olvasgattam a régi blogokat és nosztalgiáztam.
Mostanában részben abból áll az éleem, hogy szaros fészbúkos applikációkban nyomogatom a gombot, enni adok, építkezem, elindítom a shift-et, holott az egésznek semmi, de semmi értelme nincs!
Nem is értem, hogy miért csinálom. Na jó, kicsit talán értem. Olyan ez, mint a cigaretta. Az ember ki akar lépni a valóságból és mást akar csinálni. Persze dohányozni is rengeteget dohányzom. :-(
És TV-t nézek. Állandóóóan! Folyamatosan megy ez a szaros, semmirekellő, semmire sem való doboz.
Ez van.
Éljen a vörösbor! És a világító monitor. :D

Miért van az, hogy Magyarországon az emberek min. 70%-a pesszimista?
Félig elmennék innen, de félig visszatart a Kedvesem.
Pedig milyen jó lenne elhúzni innen csak egy kis időre is!

Részeg vagyok.
Ilyen is kell néha.

Milyen régen írtam ide!
Az van velem, hogy mostanában honlapokat készítek, rajzolgatok, plakátokat tervezek és tördelek.
Néha sok meló van, néha nem. Néha rohadtul elegem van belőle, néha nem.
Viszont állalndósult az antiszociális viselkedés és a villogó monitor függőség.

Néha persze - nagyon ritkán, az igaz - kedvem támad inkább olvasni.
Néha nosztalgiával gondolok az időre, amikor még volt időm és kedvem a lelki életemmel foglalkozni.
Néha jó lenne visszakerülni abba az állapotba, amikor stabil voltam és paranoia-mentes, és időről-időre megfogadom, hogy ez majd így lesz megint a jövőben, de azt hiszem ehhez sokkal erősebb elhatározás szükséges, mint amilyen van.
És ez szarul esik. Magamnak. Magamtól.

Hát ennyi. ... A részeg vallomás. :D