2007. július 31.

Nincs életvezetési tanácsadás. Good bye van és számkitörlés. Aztán ha esetleg mégegyszer írna, akkor az a megalázó kérdés lesz, hogy "Ne haragudj, ki vagy?".
Dög vagyok. Hiába, néha ilyen könyörtelennek szeretnek az Istenek.
Egyébként pedig Depeche Mode van. Little 15. Aktuális.

Mivel három napja süt a nap, ami nagy szó, tegnap elmentem kempingszéket venni a teraszra. Vettem is kettőt. Egyet nekem, egyet meg a lábamnak, hogy jól fel tudjam tenni. Azóta sütkérezek és bámulgatok. Nem is olyan nagy baj, hogy nincs internetem. :D
És már barnultam is. Két árnyalatot legalább. Egyet tegnap, egyet meg ma. Hehe. És vettem harminc faktoros krémet is az arcomra. Végre használhatom is. Meg a nyári ruháimat is. Juhééééé, jó idő! Végre!
Meg segítek Mattnek megfejteni az életét. Pályaválasztási és életvezetési tanácsadó lettem. Hhihihihihi. Ez vicces. Tényleg.
És nem is vagyok dög. Hehehe.

2007. július 30.

Pár napja (tényleg kb. 2) süt a nap reggelente, úgyhogy ma gyorsan el is mentem venni két darab kempingszéket a balkonra. Van pohártartója is, ami azért lényegtelen szempont, mert sokkal jobban szeretem a bögréket.

2007. július 29.

Lassan minden visszatér a régi kerékvágásba. Van reggeli kávé-cigi mellett blog olvasgatás, illegál letöltés, nincs vastabletta és a hozzá kapcsolódó oxigén-molekula, nincs extra C-vitamin, van reggeli kibámulás az ablakon és némi color, hogy azért ne legyen annyira egyhangú az életem. Van fight, mert ugye skorpióknál az kell. Lehet az a szemétlevitelről szóló "Rajtakaptalak!" című játszma, vagy a mosogatásról szóló "Na most megvagy!" című játszma, ami arról szól, hogy "Nem én vagyok az, aki nem csinálja, hanem Ő!", ami vicces, és reagálok. Mostanában írásban. A konyhaszekrény ajtaján lévő papírra. Hehehe. Levelezünk.
Van még kívülről szemlélődés, keserű-édes irónia, és bent a helyen pedig mozi. Fight Club. Én pedig úgy döntöttem, hogy a "Először az vessen követ ..." típusú játékot játszom nagyon finoman és óvatosan. És ezt élvezem.
Van minden nap egy kis eső, néha szitáló, néha szemerkélő, néha zuhogó, néha simán csak eső, néha viharos széllel tarkított, néha gyöngyszemekként aláhulló, néha ködszerűen gomolygó, mikor mi. Van néha napsütés is, tegnap pl. napoztam az ablakomban, és van valaki, aki ráébresztett, hogy van nekem egy kis teraszom, ahonnan tök jól lehet kibámulni.

Puhatolózunk és tapogatózunk. Csak finoman, lassan, óvatosan, kicsi távolságot tartva, lassan közelítve.
Így kezdődik minden szerelmi történet. Kár, hogy ennek vége lesz hamarosan. És abban sem vagyok biztos, hogy ebből szerelmi történet lesz. Persze lehet, hogy ez mindegy is, mert inkább a saját türelmetlenségem kordában tartásáról szól a történet.
Úgyhogy várok és közben dobolok az ujjaimmal az asztalon. (Láthatatlanul.)

2007. július 27.

Az esőcseppek milliónyi gyöngyszemként zuhannak a föld felé, és az egész olyan, mintha egy lassított filmet néznék.
Bloody rain, bloody Friday.

Na jó, kicsit összeszedem, hogy mi van most, mert ahogy végigolvastam az utóbbi posztokat elég szép kusza.
A cselekmény két fonalon szalad. Az egyik a munkahelyen lévő szarkavarás, ami ma folytatódott, bár azt hiszem megtaláltam a megoldást és Thomashoz, a full engine-hez fogok fordulni, aki mint kiderült nagyon durva oroszlán fiú, és amikor ezt megtudtam, rögtön meg is világosodott minden, de minden. Na jó, csak az, hogy miért is volt olyan rettentő vonzó. Az oroszlánokkal az van, hogy eleinte nagyon-nagyon vonzanak, de aztán ahogy telik az idő, legtöbbször rá kell jönnöm, hogy bár az analógiájuk az igazságos király lenne, legtöbbször csak a király él, és inkább önkényes, önimádó, mint igazságos és bölcs. Amikor ezt a pontot elérem a felismerések során, akkor inkább undor foglalja el a tisztelet és imádat helyét, és lépek hátra legalább 82-t. Thomasszal ez még nem történt meg, úgyhogy akár még bízhatok benne, hogy ő a jó király és nem az ostoba. Persze az én lassú és well-organized bika létemnek kapcsolat szinten lehet, hogy nem, de munkatárs szinten még lehet, hogy igen. Majd meglátjuk. Őt most éppen áthelyezték egy másik étterembe, de reggel összefutottunk a bankban és csacsogtunk egy kicsit. Hát, ... ő sincs túl jó passzban. Lehet, hogy a csillagok England felett. :D
Szóval ez itt a lehetséges megoldás rész volt, ami kicsit megnyugtat. A munkahely rész az, hogy ma Nat felhívta a tulajdonosokat (lehet, hogy okosabb volt és nem Ed-et hívta, mint mi - vazze a fucking politika és taktikai játszmák, mennyire undorító ez!), és szerintem simán eléri, hogy kirúgják a legújabb managert is, és közben a hellyel nem történik semmi. Hihetetlen vazze. Nekem pedig kavarog a gyomrom. Mindegy, úgy döntöttem, hogy magán akciókba kezdek és elkezdem rendberakni azokat a dolgokat, amiket szerintem lehetne, addig is kimaradok ebből a szarságból. Persze a feszültség is topping, mindenki idegbeteg és ordibál egymással, én pedig csak leszarom. Mostmár. Tegnap is odajött a kis-chef és megkérdezte, hogy ... Figyelj, mi a fasz van? Erre csak annyit tudtam válaszolni, hogy: Nem tudom. Mi a fasz van? Dolgozunk, nem?
Meg kell keresnem a szótárban, hogy hogy van angolul, hogy szarkavarás! Két napja tervezem, de a kisszótárban nincs benne. Hehehe.
A másik vonal a magánélet, ami van is, nincs is. Kb. 12 SMS naponta, de nem találkozunk. A péntek estém szabad, de a Jóisten vicce talán, hogy ő meg pont dolgozik kb. éjfélig. A Jóisten néha teljesen elveszti a humorát az életemmel kapcsolatban. Az elmúlt hetekben pl. szerintem Knut humorát vette kölcsön, mert minden alkalommal kinyílik a bicska a zsebemben, amikor vicceskedik.
Tehát röviden ennyi.

2007. július 25.

Bent felejtette a telefonját a mnkahelyén. Ez történt.

2007. július 24.

Szóval a Special Treatment for Reka program folytatódik. Tegnap elmentünk Knuttal mulatni a Honey Club-ba, mármint Knut fogalmai szerint mulatni, mert persze az elején csak ittunk és járt a szánk. Na jó, inkább az övé. Egészen addig, amíg egy kedves huszonéves úgy érezte, hogy köze kell, hogy legyen hozzám, amit jelzett is, huszonéves módon, de nagyon aranyosan. Ezek után úgy döntöttem, hogy inkább fiatal fiú, mint a rengeteg unalmas dolgot mesélő Knut, és rettentő jót táncoltunk Mattel. Sőt.
A másik, hogy Lara levágta a hajam, és nagyon tetszik. Kicsit modernebb, kevésbbé romatikus, egyszerű, és végre egészséges.
A mai nap további történése, hogy az utcán összefutottam Mike-kal (Mike angol színész, játszott a Merlinben pár éve (repül az idő), és az Ekusba jártak kajálni minden nap). Ami azért érdekes, mert gondoltam, hogy egy napon talán befut a Pablo's-ba valamelyikük a színészcsapatból, sőt, szinte megesküszöm rá, hogy az első napjaim egyikén bent volt a szőke színészlány a pasijával, de csak rémlett az arca és csak pár nappal később jöttem rá, hogy honnan ismerem. Szóval Mike, aki a kedvenc vendégeim egyike volt, nem ismert meg. Kicsit zavart arcot vágott, de azért beszélgettünk pár mondatot. Talán a hajam tette, talán a más környezet, talán a másnaposan sápadt arcom, nem tudom.
Az internetem helyén még mindig egy hatalmas, üresen tátongó információs űr tátong, az életem értelmének helyén pedig egy még annál is hatalmasabb questionmark.
Elindulok a laundry-ba. Kíváncsi vagyok, hogy a fiatal Matt válaszol-e az SMS-emre, amit küldtem neki. Kicsit félek, hogy nem, és kicsit félek, hogy igen. I am full of questions.
...
Válaszolt.
Azt írta, hogy: Send me your post code. I will visit you. :-) I have a motorcycle. Small one. But now I have to go out of Brighton. Send me that post code. Pls. (17.25 h.)
Majd azt, hogy: Got it. Its close. I have to go. Cheers. (17.31 h)
Azóta nem hallottam felőle.
Ma a tunnelben gitározás. Ezt jobban kedvelem, mint a dobot.

2007. július 19.

A gyilkos liliom életrekelt, és mérgező eufóriával tölti meg a szobát. Ha meghalnék, ilyen halált kívánnék magamnak.

2007. július 25.

A free internetem helyen egy hatalmas informacios ur tatong hatarozatlan ideig. Ezert nem irok.

2007. július 23.

Végre pihi

A mai meeting persze elmaradt, de cseppet se bánom.
Az eső zuhog egész nap, és megvettem a Starsky és Hutch első évadjának második DVD-jét second hand, úgyhogy most nagyon örülök, és asszem holnap megveszem a maradék két DVD-t is, mert ma reggel, amikor Norah Jones után véletlenül az iTunes az Undisputed Truth-ra váltott, az jutott az eszembe, hogy mennyire szívesen néznék egy kis klasszikus, 80-as évekbeli krimit.
Yuppie!
Réka boldog.

Görgőnek (ha olvassa)

Rózsa Presszó, vazza meg!
Érted!?

Dühös poszt az elmúlt hetekről

Szóval jó régen nem írtam már. Most végre megírom, hogy miért, kicsit dühösen, kicsit szétrobbanva, és asszem közben kinyitom Pandóra szelencéjét is, mert tényleg mindjárt szétrobbanok. Olyan szívesen szitkozódnék is, de ezt így nyilvánosan persze nem illik. Pedig ... esküszöm tudok három soros káromkodást! Szép cifrát!
Most Pandóra, aztán írás megint.
Tehát:
Brightonba megérkezett a nyár. Ez azt jelenti, hogy két hete, mint az őrültek futunk a placcon, hogy ne őrjöngjön mindenki a türelmetlenségtől. Két hete megérkezett Alex, az új üzletvezető, aki már az első napokban kijelentette, hogy nem hajlandó segíteni nekünk, viszont vesz fel még embereket. All right. Az elmúlt héten sikerült annyira széthajtanom magam, hogy jól meg is fáztam, a 3 szaros szabadnapomat otthon, az ágyban töltöttem, nagyrészt alva. Ezután visszamegyek hétfőn délben, és kiderül, hogy nem kellene bent lennem csak 5-re. Rendben. Hazamegyek, beveszem a gyógyszereimet, rákészülve, hogy min. 4-ig még regenerálódhatok. Erre, felhív, hogy "ugyan a beosztásban benne van Mónika, de sajnos 12-kor még nincs bent, pedig 11-re van beírva."
Kérdés: be tudnék-e menni.
Válasz (mert hülye állat vagyok, aki felelősnek érzi magát a munkahelye iránt): Persze, fél óra és ott vagyok.
Ezek után rohanok a placcon, amennyire bírok kb. 3 órán keresztül, ő meg kivisz kb. 5 ételt. Rendben, nem baj. Nyelek. Másnap dettó. Harmadnap nap megkérdezem tőle, hogy
"Figyelj, rendeltetek sört? Mert az egyikből egyáltalán nincs, a másikból meg kb. fél hűtőnyi, de annak ma vége."
Válaszol: Aha, szerintem Natália rendelt kedden.
Én: Kedden? Nem másnap szállítanak? Hm. ... ... Biztos, hogy rendelt?
Alex: Persze-persze.
Telik az idő, rohanok a szrs placcon, lóg a nyelvem, alig kapok levegőt, folyik az orrom, stb, stb, stb.
Péntek. Sör még mindig sehol, megérkezik Natália és kérdem: "Rendeltél sört?"
Válaszol, hogy ő biz nem, mert ő már nem manager, és a rendelés az Alex dolga. Szóval Alex nem rendelt, Natália nem rendelt, én meg anyázok. Mert péntek van és szombat-vasárnap ezek nem dolgoznak, és mert nem értem, hogy mi a fsz van. Hogy miért kell harcolni, és nem lehet együtt dolgozni? Szóval forr a víz körülöttem, aminek tetejébe meg ott van a head chef, aki meg a másik birodalomvédő atyaúristen, aki állítólag simán megzsarolta a tulajt, hogy vagy az üzletvezető vagy ő meg néhány fej a konyhából. Pont. Nekem pedig borsózik a hátam a szarkavarástól. És még beteg is vagyok.
Ráadásul Knut azzal hívott fel valamelyik nap, hogy látta, ahogy Alex törölt egy teljes számlát és zsebre tette a pénzt. No meg a tip-ből is hiányzik. Na vazze. Még egy morális kérdés is a tetejébe. Köszi. És "de ne is mondd senkinek! És felejtsd is el!". Aha, mostmár biztosan elfogom. Szóval elegem van. Ki akarok szállni.
Ma úgy döntöttem, hogy innentől kezdve egy kicsit elhagyom a testem és kívülről fogom az eseményeket figyelni. És lehet, hogy még ma lefoglalom a repjegyemet.
Szóval ez történt. És persze ez csak nagyvonalakban, mert egyébként nap, mint nap olyan feladatokkal kell megküzdenem, hogy az életem egy rémálommá vált lassan.
Ebbe persze az is beletartozik, hogy eltűnt a jó kis FREEwifi csatornám, és folyamatosan küzdenem kell az internetért.
A liliomom pedig szépen kinyílt, és gyönyörűen illatozik, de jelen pillanatban benne is csak az idő múlását látom.
És itt vazze még mindig nincs nyár! Ez is meglehetős feszültséggel tölt el, mert a biológiai órám hozzászokott, hogy ilyenkor rohadék meleg van, és lehet nagyon lenge nadrágban és ujjatlanban nyomni. ... És nem. Nem lehet. Vastag farmer van és mellé egy kardigán. És nincs meleg.
A dobosok pedig beköltöztek a szembenlévő alagútba és hetente min. egyszer tolják. ... Hajnali négyig. ... legtöbbször akkor, amikor reggel kelnem kellene min. 9-kor. (ami nem ritka, mert egy héten min. 4-szer így van.) Szóval örülök. Na jó, nem.
Úgy érzem nagyon rám jár a rúd mostanában. 3 hete.

2007. július 20.

Amerika

Ma fekete keresztény kongresszus volt a városban, úgyhogy belecsöppentünk az amerikai filmek világába. Olcsó kosztümök és olcsó öltönyök tisztes baptista feketéken. Nem Sidey Poitier, és nem Whoopi Goldberg, de mégcsak nem is Denzel Washington, hanem Beah Richards a Guess Who's Coming-ból. Igazi gospel bárányok.
Hát igen, ha Mohamed nem megy a hegyhez, ...

2007. július 17.

Az elmúlt három szabadnapom

1. nap: torokgyulladással ébredés, fejfájás, köhögési inger, de köhögés nem, mert ugye fáj a torkom, úgyhogy örülök, ha levegőt venni tudok. gyógyszervásárlás, némi étel vásárlás, utána haza, fekvés, alvás. Legalább 12 óra két-három órás szakaszokban, fél óra ébrenléttel megszakítva, amíg egy csésze teát és egy újabb filmet magamhoz vettem.
2. nap: fekvés, alvás, két óra vásárlás, utána ágyba visszazuhanás, köhögés, torokgyulladás nem, helyette viszont orrfolyás, némi fejfájás, 4 filmen elalvás.
3. nap: reggel fél 9-kor ébredés, boldogság, hogy már jobb, laundry-ba menés, gyógyszer vásárlás, hazamenés, habos tejeskávé ivás blueberry muffinnal, közben matiné gyerekfilm nézés, otthonmaradás, J-vel csacsogás, most pedig gyógyszer, fejfájás, orrfolyás, egy újabb film és újra alvás.
Hát ezért nem írok. Mert kivagyok. Nem kicsit. Holnap pedig dolgozás.

2007. július 10.

Befejezetlen történet

A lány ott ült Madrid apró, ismeretlen terén, a névtelen kávézóban, a sejtelmesen sárgás lámpafényben. Boldog volt. Eufórikusan. Élvezte a lét minden pillanatát. Mosolygott. Senki nem értette a mosolyát, de ez egyáltalán nem számított. Élvezte a fülledt, levegőtlen, forró éjszakát, amelyben mindenki izzadtságban fürdött, és feszülten figyelte a pillanatokat, amikor hátán végigguruló izzadtságcseppek csiklandozták. Akár simogatás is lehetett volna. Egy apró, alig érzékelhető tollpihe suhanása a bőrfelületén. Finom volt. Lassan belekortyolt az asztalon lévő sörbe, lesimogatta a páracsepeket az oldaláról, és mosolygott. Belebámult a házak fölött feszülő éjszaka sötétjébe, a házak között kifeszített lámpa fényébe, a téren lévő egyetlen fa koronájába, és a városi csendbe. Nem volt autózúgás. A szűk utcákban csak nagyritkán jelenik meg egy-egy autó. A tér falai tompán visszhangozták a lakások életét és a készülő vacsora hangjait. Edénycsörömpölés, beszélgetés, szekrényajtó csapódás. Felnézett az ablakokra, és csak az élet árnyékait látta. Kiteregetett ruhák, növényekkel roskadásig tele volt rakott balkonok, furcsa kis bábjáték. "Ez az élet ..." gondolta "... kívülről." És tekintete már tovább is kalandozott a macskakövekre. Szükésfekete kockakövek egymás mellett félig elcsúszott sorokba rendezve.

folyt. köv.

2007. július 9.

Sírós-pityogós (má' megint)

Ezt most belső kényszertől vezetve kell ide beillesztenem leginkább az első pont miatt. Nagyon tetszik. Pompás valláskritika pár sorban.
Neurotic Cookbook
A mai naphoz hozzátartozik még, hogy hazaérésem után hiába próbáltam elaludni hajnali 5-ig, nem sikerült, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni, és felkeltem. Rájöttem, hogy még nem is láttam a partot napfelkeltében. Utána persze olyan voltam, mint akit mosófával mostak két órán keresztül. Ezek után szabadnapos bevásárlás - mint szabadnapos rutin -, telefon keresés (nem mintha az utóbbi két napban hihetetlen árzuhanáson mentek volna keresztül a telefonok), aztán nagyzabálás, majd min. fél óra zokogás a The Notebook című legújabb kedvenc filmen, és persze utána "Mi értelme van egyáltalán az életemnek" című fejezet update-elése és átszerkesztése kifejezetten a mai napra. Asszem nem lenne szabad ilyen filmeket néznem. Teljesen kicsinálnak. Egy jó viszont volt benne. Utána könnyedén elaludtam ahelyett, hogy az errefelé nagyon ritka napsütést élveztem volna a parton. Kárpótlásként viszont megérkezett Bob kb. 55 dala a gépemre, egy Special Edition, amiben simán vannak fiatalkori ska számok, amit nem gondoltam volna Bob-ról. Egyébként elég lassú számok, úgyhogy most nem sok sunshine energiát kapok tőle. A másik pompás dolog, amit ma kitaláltam, hogy összekeverem a krémtúrót az epres joghurttal, mert az milyen jó. Ebből is látszik, hogy mennyire nem bírok magammal mit kezdeni. Grrrrrruh. És persze már megint nem hívtam fel senkit, nem találkoztam senkivel. Lassan felölthetem a remete jelzőt, és beköltözhetek a ház előtti alagútba.
Lehet, hogy pár napra ki kellene kapcsolnom a gépet. Persze az is lehet, hogy nagy unalmamban elmegyek és megveszem a Sims2-t az összes Expansion Pack-al és majd írok, hogy mi történt ma Elisabeth Goth-al, akivel tegnap kiirtattam az egész családot. Hehe. Tényleg, nem is értem, hogy miért nincs Börtönévek Expansion Pack. Biztosan jó móka lenne ilyen dark napokra.

2007. július 8.

Össze-vissza

R-nek igaza volt. A barátok majd jönnek.
Hol is kezdjem? Bob Marley Hurray.
Voltunk kollektíve sörözni. Annyira hiányzott már ez. Ma Slavka talált 70 fontot az egyik asztal alatt, amiből 30-at nekem adott, amit majd jól titokban visszacsempészek a táskájába, de ez titok. Ezután elmentünk sörözni, aminek a végén rohannom kellett haza, merthát a szükség ugye ... aztán a WC-n szitkozódtam egy sort, mert már megint elhasználták az összes WC-papírt, de hála a lélekjelenlétemnek még időben vissza tudtam rohanni papírzsebkendőért a szobámba a következő mondatot szűrve át a fogaimon: "Azért sem hagyom itt. Oldjátok meg, ha nem bírtatok venni." Persze utána jót nevettem magamon, most pedig győz az éhség, lemegyek a törökhöz a szétesett arcok közé csirkehambit venni. :D
Szóval érdemes csirkézni a törököknél. Mindig megkérdezik, hogy hogy vagyok, meg azt, hogy hogy hívnak, és ennél tovább nem is megyünk. Alattunk van egy trafik, ahová cigit venni járok csak, szintén muszlim tulajdon. Heteken keresztül ez ment:
- Hello, how are you?
- Fine, thank you. How are you?
- If you feel good, I feel good.
Ennyi. Amikor azt mondtam, hogy "I feel very bad today, but how are you?", az volt a válasz, hogy "If you feel bad, I feel bad too." Köszi. Aztán szépen lassan eljutottunk odáig, hogy mostmár pár mondatos beszélgetéseket folytatunk a hétköznapokról. Persze mindezt lassan, nagyon lassan.
Szóval a csirke-hambisnál asszem az lesz a következő lépés, hogy "My name is Reka, do you give me discount?" Na jó, ez ordas vicc. Inkább nem. Úgyis csak kicsit szétesett éjszakákon megyek, amikor nincs itthon semmi kaja.
Holnap szabadnapom lesz, és ma sütött a nap is egy kicsit, úgyhogy bízom a holnapi jó időben. Ha nem lesz, az sem baj.
Megvettem az első nem évelő növényemet, ami azt jelenti, hogy lassan fészket rakok. Furcsa folyamat ez. Akkor döbbentem erre rá, amikor tegnap elkezdtem számolgatni, hogy mennyi van a bankszámlámon, és rájöttem, hogy lehet, hogy az a pénz, amit szeretnék hamarabb összejön, mint ahogy azt legbelül érzem és ennek az egésznek pár hónap múlva lehet, hogy hirtelen vége lesz. Aztán párhuzamot húztam a növény és az életem között, és rájöttem, hogy az ő gyökereivel én is rendelkezem. És egyre inkább.
És persze nagyon örülök a legújabban szerzett Bob Marley Legend albumnak. És persze kicsit hiányzik a "Hello African, tell me how you doing?" ;o)

2007. július 7.

Szóval a mai napom úgy folytatódott, hogy az egyik kedvenc vendégem legújabb csaja (kb. 55-60 évesek) azt olvasta az újságban, hogy idén már nem lesz nyár England-ben. Ezen túl már csak azért drukkolhatok, hogy inkább az örök tavasz köszöntsön ránk, ne pedig az örök ősz. Hehe. Persze ebbe már lassan belenyugszom. Emil volt bent kajcsizni, aztán jött a legújabb kolleganőnk, aki egyenlőre csak részmunkaidős, és nem beszél sokat angolul, viszont folyamatosan mosolyog és a csávók a konyhában nagyon imádják. (Hurrá!) Elég későn zártunk, de minden rendben volt és az este végére fel is ébredtem.
Zárásként pedig a sarkon találkoztam egy kedves gitáros utcazenésszel, aki azt énekelte, hogy:
Dont worry about a thing,
cause every little thing gonna be all right.
Singin: dont worry about a thing,
cause every little thing gonna be all right!

Rise up this mornin,
Smiled with the risin sun,
Three little birds
Pitch by my doorstep
Singin sweet songs
Of melodies pure and true,
Sayin, (this is my message to you-ou-ou:)

Singin: dont worry bout a thing,
cause every little thing gonna be all right.
Singin: dont worry (dont worry) bout a thing,
cause every little thing gonna be all right!

Úgyhogy nem is aggódom, viszont most nagyon vágyom egy kis Bob Marley-féle sunshine félórára és egy cigire, úgyhogy induljon hát Bob Marley itt, és csókoltassuk a Mátét, akinek végre jobb napja van, és üzenjük enki azt, hogy ha esetleg mégegyszer rossz napod lenne, hallgasssssssd eeeeeezt! Yipppppiiiiiiiiiiiieeeeeeeeeeee!

2007. július 6.

Na most aztán igazán szar. Mert most még másnapos is vagyok attól, amitől még berúgnom sem lett volna szabad. A Sinatrát pedig végképpen nem értem. Felvágom az ereimet, ha hallgatnom kell. Bármit, csak ezt ne.
Ma viszont úgy döntöttem, hogy nem automatikusan kávé-cigivel kezdek, hanem nagy pohár hideg vízzel. Aztán mégegy nagy hideg vízzel. ... Kicsit besokkaltam a kávétól.
Na jó, monológ vége. Asszem ennyi volt mára.

Szlovák parti

Szóval ma este szlovák parti, és ha valakinek pár éve azt mondtam volna, hogy képes vagyok két korsó sörtől és 25 cl tequilától berúgni, biztosan körberöhögnek.
Szlovák parti: nagyon jó flash, szlovák rockos muzsika, aminek a szövegét egyáltalán nem értem, de azért ... Édesanyám, részeg vagyok, mint a csap ... :D
Szóval volt New York-New York, meg Dirty Dancing fő betétdal, meg fura-ismerős arcok, leginkább szlovákok, akik elmagyarázták nekem, hogy ez egy szlovák parti, tehát nem beszél senki csehül (nem mintha lenne közöm bármelyik nyelvhez is), meg mi volt még? Tényleg sikerült berúgnom kevés alkoholtól! Ez szinte hihetetlen!
A lengyel fiú gyorsan feladta. Úgy döntött, hogy inkább felszolgáló melót keres. Szegény, a nap végére egészen kipurcant. :D Mi még? Megyek, készítek egy kis garlic bread-et, hogy észhez térjek.
Szóval a Szovák-partira vele együtt érkeztem:

Legújabb legjobb barátom (newest best friend), akit simán lemarihuánáztak a biztonsági őrök, mire én felajánlottam nekik egy levelet, hátha boldogok lesznek tőle. :D Nem kértek. Ettől én lettem boldog. :D Kapott sört is az este, ezért a "Kedves alkoholista barátom" címet is kiérdemelte. :D Most itt csücsül az asztalon.
Szóval most R. megy, ellenőriz garlic bread, aztán zuhan ágy. Gyorsan, hatékonyan.
Spiccesen (részegen) blogot írni jó. Hehe.
És akkor most jöhet az a Frank Sinatra Best of, amit hetek óta nem bírok meghallgatni. Yeah! "What my love...", "Saying something stupid...", ... Oh Frank! És persze mindezt üvöltve, mármint amennyire lehet, és igazán sajnálom, hogy nem adhatom elő a magánszámomat az ablak-tükörnek (pedig világi díva tudok lenni néha), mert a szomszéd szobákban alszanak.
:,(
Na jó éjt!

2007. július 5.

Most Roy Ayers és Coffy Soundtrack. Lelki-füli orgazmus. Jaj.

Kedvenc filmek folder

A következő filmek kerültek bele a kedvenc filmek folderbe:
Marie-Antoinette
Before Sunset
Stranger than fiction
Lake House (ez az örök Reeves szerelem)
Paris Je T'aime
Jackie Brown
Interstate 60 (határeset, éppen belecsúszott)
Click
Az 50 első randi

Most kellene még egy nap agónia, hogy végre kipihenjem magam és végre teljesen üresnek érezhessem magam, készen egy új napra, de nincs ilyen. Megint munka, pedig tudnék most megint aludni kb. délután 3-ig, vagy mégtovább. Alig várom a jövőhetet, amikor végre hazajön Natalia és lehet két szabadnapom a héten.
Ja, van új managerünk. Szintén meleg. Ez viszont unszimpatikus is. Remélem gyorsan beadja a kulcsot! Na megyek, lemosom a hajpakolást, hogy egy kicsit még agonizálhassak úgy du. kettőig.
Tutu szavaival élve: Flyingnak lenni most nem olyan jó. :,(

2007. július 4.

Csak címszavakban

Ma "reggel" 11-kor kelés, ráérős kávézás, reggeli gyanánt (12-kor) litván "fasírt" evés valami ismeretlen, de nagyon finom szósszal és salátával. Mindezt a konyhában fogyasztottuk el, állva. Ja igen, a litván lányok egyikének itt van a mamája a kisebbik lányával, és ő főzött. Meg is jegyeztük Sam-mel, hogy otthon-íze volt, ami a gyorskajákhoz hozzászokott ízlelőbimbóinknak elég jól esett. No meg egy kicsit a lelkemnek is. Utána "londri", két mosás, Primark - 11 pár zokni, 7 bugyi, egy új lepedő (ami kicsi :(), mobil keresés, mert a régi kezd meghalni, főzés, The Graduate nézés, belealvás, felébredés 9 után pár perccel, Hatter olvasás, kacagás, 5 db Twix biscuit finger.
Most: Marie-Antoinette ötödször, persze úgy, hogy vannak részek, amiket még biztosan nem láttam, mert tegnap este is elaludtam rajta, bár irgalmatlanul jó film. Az első mondatot viszont már kívülről fújom persze.
Utána (vagy közben? Már megint?) alvás, holnap pedig új, nagyon szép lengyel mosogatófiú. Kíváncsi vagyok.

L.-nek és Á.-nak

Gyakran elbeszélünk egymás mellett. Egy bölcs ember egyszer azt írta, hogy ez azért van, mert a szavak csupán jelképek. Az összes emlékünk arról a dologról, amit jelképeznek. Ezért hát mást jelent nekem a "piros", és mást jelent Neked. Mást jelent nekem a "szeretet", és mást jelent Neked. Amikor Hozzád szólok, nem tudom, hogy mit jelent neked a szó, ami elhangzik, és te nem tudod, hogy valójában mit jelent nekem. Van azonban a szavaknak egy általános jelentése, ezért vagyunk képesek kommunikálni, azonban ez nem fedi le az emlékek összességét. Amikor azt mondom: "tenger", Te nem tudod, hogy mit éreztem, amikor először lenéztem a víz alá búvárszemüveggel Levantóban, és magam alatt 4 méter mélységben megpillantottam a földet, és hirtelen azt gondoltam, hogy valójában nem is úszok, hanem repülök, és meg is ijedtem egy kicsit, hogy mindjárt lezuhanok; nincs benne a birghtoni part, amikor fúj a szél és a színe először egészen homokos-sárga, majd zöld, aztán sötét türkiz és legbelül mélykék; nincs benne a montenegrói part, ahol a sziklák úgy állnak ki a vízből, mintha egy bálna emelkedne épp ki és várod, hogy mikor dugja ki végre a hátát és merül el újra a kék mélységben. Ezek nincsenek benne. Nem is oszthatom meg veled. Csupán abban reménykedhetek, hogy a te emlékeid egy adott szóról valamennyire fedik az enyémet, és megértesz, hogyha azt mondom, hogy "szerelem", vagy ha azt mondom, hogy "édes", az jó, és nem rossz.

2007. július 3.

A sirályok az égen minden este hatalmas, fehér, mozgó csillagokká válnak a város fényében, én pedig lassan megint megszeretem ezt az örök őszt, amiben a nap minden reggel felkel, este pedig lenyugszik. Lassan én is megnyugszom. Béke van. Az élet végülis jó dolog.

2007. július 2.

Fák

Van abban valami nagyon megnyugtató és békés, ahogy a fák susognak a szélben. Amolyan kellemesen elringató érzés.

2007. július 1.

Saturday night fever

Szóval mégegy szombat, és mégegy british részegekkel teli utca, és mégegy egy sörtől berúgós este.
Ettem viszont Chicken Fillet Burgert a töröknél. Asszem lassan kezdem magam otthon érzezni. Szegény törökök, egész éjjel mást sem látnak, mint alkoholtól szétesett arcokat.
A gázosok persze nem jöttek ki. Állítólag nem szoktak. Sem szombaton, sem vasárnap. Azt mondták, hogy felejtsem is el ezt a lehetőséget. A britek lusták. Kijönnek, hogy elzárják a gázt, de hogy meg is javítsanak bármit is hétvégén? Áh, no way.
Ennyi mára. Részegen. Alvás. Hajnali kettő húszkor. Megint.