Ma gazszivargas-elharitas. Hogy mikre nem vagyok kepes angolul! Vazzeeeee, lassan buszke leszek magamra. Persze nem megy gond nelkul, de hal'Istennek az indiai megerto es turelmes. Raadasul jokat is poenkodtunk azon, hogy fogalmam sincs a Post Code-rol, ami itt aztan letfontossagu. Eljen a British Gas! Es persze jovo heten hetvegen jon Brightonba, ugyhogy jol meghivtam egy pizzara. Cheeeeeese!

X és Y (v2)

X és Y összejöttek. Ez fáj. Nem azért fáj, mert szeretném Y-t, vagy legalábbis jelenlegi korszakában biztosan nem, amikor leginkább a farok csóválja, viszont szeretem, amikor kedvesen megcirógatja az arcomat és akkor azt hiszem, hogy szeret. Persze rá fél órával vagy egy nappal már mással van, aztán egy nap múlva megint mással, aztán megint, és én tudom, hogy nem szeret, csupán szeretne szeretni és örül, hogy ezt pár perc erejéig eljátszhatja velem. Nekem pedig jól esik. Jól esik a meleg szeretet és pillanatnyi gondoskodás, amit kapok. Szeretnék belőle kapni még, és még, és még. És nem fogok. Tudom. Ez az, ami fáj. Elmegy, más utakat talál folyamatosan, és nem jön. Nem kapok cirógatást, sem gondoskodást, csak sztorikat, hogy már megint kivel, mit, hol, mikor. Nem akarom tudni, és mégis kíváncsi vagyok. Szeretném azt mondani, hogy nem érdekel, de amikor kimondom már ott is a kérdés, hogy "mi is történt?". Ezért inkább nem mondom. Persze az egy kicsit sok, amikor Y X-ről kérdez. Az a tűréshatárom. Kb. olyan, amikor a turkish elkérte a lakásomat, hogy a budapesti barátnőjével ott hetyegjen. Vazze! Kedves vagyok, meg jó fej és haver is ha kell, de azért nekem is van lelkem!
Mély levegőt vesz, kitombol:
És még volt képe azt mondani, hogy "Mi olyan jók voltunk együtt." Hát ha tényleg olyan kva jók voltunk együtt, akkor mi a fenéért kell állandóan új csajok után rohangálni? Na mindegy. Ez is elmúlik egyszer.

Hétköznapi felismerések

Mostanában két dolog köszön rám néha, és lep meg hirtelen, váratlan helyzetekben. Az egyik a hétköznapi jelenetek otthont nyújtó érzése, a másik pedig a karakter-ikrek létezése.
Nem tudom, hogy képes leszek e érthetően megmagyarázni, vagy visszaadni ezeket a dolgokat, hogy számotokra is ráébredés-szerű élmény legyen, de megpróbálom.
Az első kategóriába tartozó események egyike ma történt.
A háttérsztori a következő: hajléktalan lány az utcán, koszosan, csapzott hajjal, hátizsákkal majszol valamit, vele szemben egy rendőr, kezében jegyzetfüzet beszél mobiltelefonon, és láthatólag olvas valamit a jegyzetfüzetből. Hajléktalan lány eleinte közönyös, majd esdeklően vonyít pár szót, amit nem értettem, majd dühösen ugyanezt, aztán pedig a síró hang következik. Én hátrébb, az étteremben állok. (Később a lányt elviszik, de ez már lényegtelen a felismerés szempontjából.) Kollegáim, először Lara, majd Alina kiállnak bámészkodni az ajtóba, mert semmi más dolguk nincs. Eleinte fel sem figyelnek az eseményekre, majd elkezdik szinte közönyösen figyelni, hogy mi történik. Pár másodperccel később érkezik egy fiú, rendel egy take away pizzát és az ajtóban vár. Lara elveszi a pénzt, leadja a rendelést és visszamegy. Ismét figyeli az eseményeket, még mindig szinte közönyösen. A fiú hozzászól, egyirányba néznek, elkezdenek beszélgetni, gondolom arról, hogy valójában mi is történik. Beszélgetnek és nézik. Pár perc az egész, mégis az az érzésem támad, hogy ez az a dolog, ami a világ bármely táján ugyanígy történik, amikor történik. Vadidegen emberek pár perc erejéig összetalálkoznak vita és különösebb nyom nélkül.
Karakter-ikrek: Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de valahogy bizonyos emberek bennemaradnak a fejemben. Nem életem meghatározó embereiről van szó, mert azok természetes, hogy benne maradnak a fejemben, hanem karakterekről, akikkel lehet, hogy életemben soha nem volt komolyabb, vagy közelibb kapcsolatom, mégis valahogy ott vannak. A vonásaik, az alapvető jellemzőik (számomra alapvetők, mert persze egy ember ezer és ezer jellemzővel rendelkezik, és mindenkinek más és más marad meg az adott emberről), és emlékeztetnek valakire, bár nem tudom megmondani, hogy miért, mert látszólag tök különbözők. Ők a karakter-ikrek. Biztosan mindenkinek van ilyen, de az ember csak ritkán figyel fel egyre-egyre. Ma találkoztam egy nagyon kedves emlékem karakter-ikrével. A nevére már nem emlékszem sajnos, de Olaszországban dolgoztunk együtt a Casino-ban (aminek a jelentése egyébként közösségi hely, tehát egyáltalán nincs szerencsejáték. Ez ott egy 3 szintes étterem-disco-étterem volt.). Nagyon édes fiú volt, amolyan tipikus szűz-fiú, akinek a tojáshéj még a fenekén, nyári munkán van a "romlottakkal", akik persze tanítják inni meg csajozni, nagyon jó poénjai vannak, de nagyon szégyenlősen adja elő, és amikor látja, hogy bejött a poén, akkor magában kuncog. Hosszú, barna göndör haj, apró szürkésbarna szemek, szemüveg, kicsit elszállt, vékony alkat, a konzervatóriumba készül. Tényleg nagyon mókás látvány volt. Egyszerűen imádnivaló. Szóval ma felmentem az emeletre, és ott ült. Nem ő, de a karakter-ikre. Középbarna, hosszú, göndör haj, apró, zöld szemek, szemüveg, és csajozott. Látszott, hogy értelmes és jó poénjai vannak. Gondoltam megkérdezem, hogy zenél-e, de aztán úgy döntöttem, hogy mégsem. Inkább csak megőrzöm őt jó emlékezetemben és azt is, akire annyira nagyon hasonlít. Nekem. És persze kicsit hálás vagyok, hogy megtöltötte napsugárral a napomat. Édes emlékeket csalogatott elő.

Marketing-baromságok

Kíváncsi lennék, hogy miről szólt az a brainstorming, aminek eredményeképpen sikerült rányomtatni az orvosi gumikesztyűs doboz tetejére azt, hogy "Gentle touch".
Én asszociálok valamire, de az egy kicsit morbid.

Az új manager

Ma a következő sztori történt:
Kimozdulok otthonról kb. 1 órára, vettem Reservoir dog-ot, meg beestem a Taj nevű organic távol-keleti meseboltba, ahol ezerféle fűszerből és finomságból lehe válogatni, úgyhogy vettem is isteni Chai teát meg kókusztejet, meg kókuszkrémet, mert gondoltam az milyen jó lesz a tejbegrízzel (tejet elfelejtettem venni), meg sááááárgadinnyét! Valójában ezért mentem. Mézédes sárgadinnyéért. Na mindegy, ez csak egy fölös kiétrő volt.
Szóval kijövök a Taj-ból és szembetalálom magam Chris-szel, a román chef-fel.
- Hello Darling (pörrrgetett "r"-rel)! What are you doing here?
- I bought few things.
- Ah. Did you hear that the new manager ran away today?
- What? Ran away?
- Yes, on the back door. In the afternoon.
- What? Why?
- I don't know. He just ran away.
Nem bírta a kiképzést. Ennyi. Pedig már azt hittem, hogy lesz egy meleg főnököm. Hehehehe. Nem lett. Az viszont egy kicsit mulatságos, hogy valaki a harmadik munkanapján úgy lép le, hogy elvileg ő a felelős az egész helyért és nem szól senkinek, csak eltűnik, nem?

Harmónia

Kínai lány Che Guevarás pólóban.

Életem háza

Szóval mostanában arról álmodozom, hogy lesz egy kis házam kis kerttel, egy kis faluban, vagy mellette. Lesz a kertben egy nagy diófa, vagy valamilyen más nagy fa, ami nagy árnyékot vet nyáron, hogy lehessen alatta hűsölni, és alatta lesz egy fonott karosszék, amiben délutánonként olvagatok, télen meg majd jól kint hagyok, hogy lehessen róla szép képeket készíteni fekete-fehérben. És a kis háznak lesz két szintje, meg egy pincéje. Az alsó szinten lesz egy kicsi étkező, meg egy kicsi amerikai konyha-mert az amerikai konyhából lehet beszélgetni főzés közben-, meg egy pici fürdőszoba külön WC-vel. Az emeleten meg lesz két szoba, az egyik a lépcsőtől balra, a másik a lépcsőtől jobbra, és padlásszobák lesznek. És lesznek nagy kerti-partik, meg nagy bográcsozás a szabadban, meg kintalvás a fűben nyáron, meg esti könyv-felolvasás barátoknak a pattogó tűznél, meg lesz egy kis nyárikonyha a kertben egy nagyon kerek, világoskék kerámia teáskannával M. emlékére, meg lesznek málnabokrok, mert azok maguktól termik az édes csemegét, meg lesznek málnaérés idején nagy málnaevő-mackó-partik, meg lesz még barkács-zuhanyzó is a kertben, amolyan fekete műanyaghordós. És a barátaimnak majd jól elárulom,hogy hol van a titkos hely, ahol a kulcsot tartom, hogy aztán ha nem lennék otthon, akkor is be tudjanak menni, és majd jól meglepődöm, amikor megyek haza, és a kis teraszon jeges teát iszogatnak a barátaim és rám várnak! És lehet majd jönni szingliként, kicsit szomorúan, kicsit magányosan, mert elhagyott az Ő, és lehet majd kikapcsolni és teljesen elfelejteni a világot, meg lehet jönni majd szerelmesen az új kedvessel, mert milyen jó, hogy van boldogság a Földön, meg lehet jönni gyerekkel házason vagy nem, és ígérem majd megpróbálok úgy tűnni, hogy nem aggódok, amikor a kedvenc japán teáscsészémmel akarnak majd mindenáron lepkét-bogarat fogni.
Hát ilyen dolgokról álmodozom.

Segítség!

Szükségem van egy bio-emberre, aki ért a megújuló energiaforrásokhoz!
Ez befolyásolhatja ittlétem hosszúságát is, úgyhogy aki tud ilyen embert, vagy tud olyan embert, aki hallott már olyan valakiről, aki hallotta a rádióban, hogy létezik egy olyan ember, aki látta a TV-ben, hogy van valaki, akinek a szomszédjának az unokaöccse vagy valami hasonló, kérem jelentkezzen!
Köszi!

Summertime when the living is easy ...

Ma végre szabadnap, délben kelés, és ezerrel jön a vihar. Hát persze. Hétfőn is ugyanez volt. Mint megtudtam Dezsó azért van itt, mert van alattunk egy konyha, meg még ki tudja mi a házban, és sajna kiirthatatlanok. Kb. 3-4 havonta hívnak egy irtót, aki irtójó, de még ő sem bír valük. Ennyi. Dezsó viszont egynőlre egyedi látványosság. Aztán ha jönnek a haverok is bulizni, akkor jön az irtójó irtó, és pár hónapig megint nincs egy Dezsó sem. Nekem erről annyi a véleményem, hogy végülis szimbiózisban élünk vagy mi a fene..

Ma visszaolvastam és most esett le egy csomó dolog. Basszus, Á. írtam neked egy csomó kommentet, mint nem Á. És most esett le.
L., te viszont egy valag pénzzel lógsz nekem, ha csak úgy letöltögeted a képeimet és felhasználod egy MARKETING anyagba! Vagy legalábbis egy mintapéldánnyal mindenképpen! Ha pedig azt mered mondani, hogy már elfogyott, akkor mégtöbb pénzzel.

Más: A WC-re menet találkoztam a legújabb lakótársunkkal. Úgy döntöttem az lesz a neve, hogy Dezsó. Ó-val. Dezsó egy min. 1,5 cm nagyságú csótány. A visszafelé utat óvatosan tettem meg, nehogy rátapossak. (Azért remélem, hogy Dezsó magányos alkat és nem hozza magával a barátait, mert egy kicsit sokan lennénk ebben a lakásban.)
A másik lakótársam, (aki nagyon rövid ideig volt a lakótársam, mert csak most vettem észre) a seszínű lepke koffeinmérgezésben halt meg. Beleesett a kávémba, amit reggel otthagytam az asztalon. Tanulság? Nincs. A lepkék rövid életűek.

Két film

Most ezzel untatlak benneteket.
Két filmet láttam a közelmúltban.
1. Letters from Iwo Jima: Nem szeretem a háborús filmeket. Ezért sem akartam megnézni, de mégis. Kb. 3-szor futottam neki, és lelkileg is rákészültem, hogy most ez jön, és mégsem. Továbbra sem szeretem a háborús filmeket. Az egyetlen dolog, ami miatt megnéztem, mert szeretem a régi leveleket. Szeretek pl. képeslap kiállításokra járni és olvasgatni, hogy miket írtak egymásnak az emberek a század elején. Imádom pl. az ilyen régi szövegeket, hogy pl. a "Drága Mancikám! ...". Imádom! Persze ez a film nem volt ilyen, ezért nem is annyira imádom.
2. Stranger than Fiction: Imádom, ahogy Emma Thomson narrál, imádom a sztorit, bár van egy kis Kaufman flash-em, de Kaufman-t is imádom, úgyhogy ez egyáltalán nem baj. Azt hiszem az egyik gyöngyszemeim közé fog tartozni, amit örömmel nézek meg többször.

Pad Ma Muang Himmapran

Ma este thai kaja. Már régóta mondja a Sam, hogy az egyik közeli utcában a thai étterem nagyon jó, de mindig szkeptikusan álltam a témához. Azt hittem, hogy a thai meg a kínai egykutya és mindegy. Mekkorát tévedtem!
Úgyhogy most Pad Ma Muang Himmapran-t eszem kókuszos rizzsel. Basszus, hogy ez a kókuszos rizs mekkora találmány! Thai-földjén biztosan nagyon jó vegának is lenni. Miért, miért, miért nem kóstoltam meg ezt korábban?
Átok előítéletek!

Dilemma

Eljutottam az első morális kérdésemhez a bloggal kapcsolatban. Ezért írok fölösleges hülyeségeket. A kérdés a blog őszintesége.
Leírhatom-e teljes őszinteséggel a gondolataimat, ha azok mások életét szervesen érintik és befolyásolhatják, és ha azok olyanokról szólnak, akikről biztosan tudom, hogy olvassák a sorokat? Amíg nem tudtam, hogy kik olvasnak, ez nem volt gond. Most egy kicsit az.

(u.i. Szétestem. Kinyitottam Pandora-szelencémet és kicsit szétesett a világ. Megyek a partra.)

Utálom az egész világot. Nem tudok feltölteni, a nettel szórakoznom kell, hogy legyen, hívom a Jo-ékat és nem veszik fel, vagy felveszik és egy Kovács Zsolt nevű akárki szól bele, hogy hát biz ez biztosan téves szám. Én meg majd jól elhiszem, hogy az a szám, ami a mobilomban van hirtelen átalakult egy vadidegen magyar csávó számává Angliában. Persze biztosan jó poén, de én kurvára nem vagyok most abban a hangulatban, hogy ezen harsányan kacagjak. Egyszerűen tele van a búrám.
És vettem egy Magnolia-Cherry Blossom szobaillatosítót (bár a szobám méretét tekintve talán egy szekrényillatosító is elég lett volna), aminek következtében csodálatos rágóillat tölti be a szobámat. Grrrrr. Most még ezt is utálom.
u.i.: Kiderült, hogy a régi magyar számát hívtam. ekkora balekot!

Rágógumi-tejút az aszfalton.

Aki bearanyozta pár órámat

Szinte eszevesztetten rohantam fel a felső szintre, és törtem át a WC-ről jövő emberek között, amikor hirtelen szembetaláltam magam vele. Nem tűnt volna fel, ha ugyanúgy, mint a többiek az árral együtt haladt volna, velem szemben, de megállt. Megállt az utolsó asztal mögött és várt, hogy elhaladjak a székek és asztalok között lévő vékony folyosón a bár felé. Közben úgy nézett rám eszelős mosollyal és mohón lángoló tekintettel, mintha valami gyémántot talált volna a földön. Alacsony, áttetsző fehér arcbőrrel, amelyet világosbarna szeplők borítottak néhol és hatalmas szürkészöld szemekkel. Annyira nagy volt a szivárványhártyája, hogy szinte alig lehetett látni a szeme fehérjét. Pár perccel később én vittem ki neki és a barátjának az előételt. Akkor már őrülten türelmetlen fény lobogott szemeiben, melyre visszahúzódó mosollyal válaszoltam, és kívántam jó étvágyat nekik. Megijedtem. Ismét pár perccel később már kerestem az alkalmat, hogy az asztalukhoz kerüljek, de mégis próbáltam elkerülni a konkrét kérdéseket. Minden egyes alkalommal, amikor lehetett egymásra néztünk. Én lopva, ő kihívóan. Aztán lassan megváltozott a tekintete. Azt hiszem megértett. Nyugalom költözött szemeibe, de az élet szeretete ottmaradt. Amikor elment, dobot még egy utolsó csókot és természetesen elfelejtette, hogy el akarta vinni, amit nem bírtak már megenni, én pedig reménykedtem, hogy visszajönnek érte. Izgága 50-es. Ez tetszett.
Fél órával később még mindig azon kaptam magam néha, hogy az asztalt törölgetem, mosolygok, és rá gondolok. Bearanyozta pár órámat és ezt nem felejtem el neki.

Asszem kicsit felszamolom a net-fuggosegemet. Azzal kezdem, hogy amikor hazaerek, nem kapcsolom be a gepet. Mar beteges, hogy hazaerek hajnali 1-kor es ketto, fel haromig ulok a gep elott es szetbombazott, faradt aggyal probalok ertelmes posztokat osszehozni, vagy barmit. Es kozben persze annyira leamortizalom magam, hogy a helyen sem tudok helyt allni.
Majd megirom, hogy hogy sikerult. Lehet, hogy meg ma este. Hehehe.

Ma Richard Bona, aki amellett, hogy csodálatos hangja van, fantasztikus basszeres (akik vmi folytán mindig közel állnak a szívemhez), nagyon karizmatikus egyéniség.
Ez itt ő:Djombwe
Meg ez is: Laka M'ba
Meg ez is: Dina Lam
Ez itt egy trió: Toto Bona Lokua (Lokua egyébként legalább olyan gyönyörű, mint Bona-zeneileg. Teljes neve Lokua Kanza és félelemetesen kellemes a hangja. Az a típus, amit ha egy nő meghall, akkor azt mondja, hogy "Úristen, nekem ilyen csodálatos férfi kell!" Persze ha meglátja fényképen, akkor elmegy a kedve, dehát a hangjáért szeretjük a zenészt.)
Ez itt Bobby McFerrinnel: Impro
És ilyen basszus szólóval lehettek gazdagabbak, ha sikerül eljutnotok egy koncerte: Szolnok (nem annyira jó a hang, de a valószínűleg illegálban készült felvételektől ne várjunk sokat. Viszont megértem, hogy meg akarta tartani ezt az emléket.)
Hát ennyit egy kameruni fickóról, aki 37 életéve alatt eljutott a saját maga barkácsolt gitártól a jazz-hatalmasokig, merthogy kb. mindenkivel játszott már, aki számít Zawinultól kezdve Pastoriuson keresztül az atyaúristenig, és kb. bármit eljátszik a basszusgitárján. Bááááármit! Meg is értem, hogy Bona királynak tartja magát.
(u.i: Ne merjétek azt kommentelni, hogy a jövőhéten lesz koncertje az A38-on, mert abba belehalok, úgyhogy aki tud ilyesmiről, az bölcsen hallgasson. Köszi

Hát ez gyorsabban elmúlt, mint gondoltam. Délután 5-6 körül még azt gondoltam, hogy édes-fájós szerelmes verseket fogok ma este faragni a laptopom monitorjára a tőkehalmáj konzervről, de sajnos elmúlt. Jó dolog olyan helyre visszajönni, ahol szeretnek. Merthogy szeretnek. Még a múlt heti undi Réka sem tudta feledtetni ezt a dolgot. Knut drága fülig érő mosollyal fogadott, Marius pedig puszikat dobált egész nap nekem. Még azt is elhatároztam, hogy hétfőn biztosan felhívom Kamel-t, aki mostmár minden pénteken ott ebédel nálunk, csak hogy láthasson (ebben tuti biztos vagyok). Francia-arab fickó, min. 5 évvel fiatalabb. Vagy legalábbis most még azt gondolom, bár nem hallgattam végig az élete történetét, de most, hogy bizalmat szavaztam neki, esküszöm rákérdezek. Persze nem mintha akarnék tőle különösebben bármit is, de most úgy érzem, hogy valahol ismét sikerült ottfelejtenem a csigaházamat és ez jó. Élet van. Megélt. Így döntöttem.
A csajok is nagyon örültek. Ennek én is örültem. Pedig a múlt héten tényleg nagyon-nagyon utálatos voltam velük. Persze ma is egy kicsit, de ki kell élnem ezt a dolgot, mert holnap jön vmi új manager és onnantól kezdve már hárman leszünk undik velük, tehát én szükségszerűen kevésbbé leszek undi. Inkább jófej leszek. Így döntöttem. Utáljanak mást, ne engem. Hehe.
Pár korábbi posztot kicsit átírtam.

Ilyenkor szokott az jonni, hogy fajdalmas oldalakkal toltom meg a naplomat, amit nem biztos, hogy megosztok veletek, de ha igen, akkor az azt jelenti, hogy nagyon bator vagyok es olyan dolgokat olvashattok, amit meg soha senki.
Persze valojaban az van, hogy jol esik ez az edes-fajdalmas erzes a gyomorszajamban, mert olyan, de olyan regota vartam mar erre, mert olyan, de olyan regen tortent es kirangat a mindennapi apatiabol es nagyon-nagyon jo dolgok kovetik rendszerint, ugyhogy ha azt olvassatok, hogy faj, ne sajnaljatok, hanem oruljetek, mert vegre felebredtem.

Bazsa feléledt.
Hiába, mindigis tudtam, hogy varázslényem van. Bármire képes vagyok. Csak ez a furcsa édes-fájó érzés múlna el a gyomorszájamból! Vagy akkor legyen erősebb, de kapcsolódjon hozzá valami finom dolog, amitől boldogan vállalom azt.
Jackie Brown-nal vígasztalódom. Voltam ám Jackie Brown hétfőn, tudom milyen az. Határozottan közlekedni a járólapos, furcsán visszhangzó, hosszú folyosókon, ahol mindenki csak veled egyirányba közlekedik. Igazán jó. Pláne, hogy utána átnyújtod a beszállókártyádat, és ha szerencséd van, akkor át kell kelnie a gépnek valami jó kis zivatarfelhőn és akkor van hullámvasút. Egyébként csak nyeldeklés van, mert a nyomáskülönbség miatt folyamatosan bedugul a füled. Szóval Jackie Brownnak lenni jó!

Vadnyugat

Azt hiszem valamikor előző életemben magányos vad-nyugati hős voltam, aki csendben és méltósággal lépett le, amikor azt érezte, hogy már nincs helye a történetben. Minden néző tudta viszont, hogy ő a főszereplő, és hogy a tett, amit véghezvisz mekkora jelentőségű. Ilyenkor az érzelmesebb nők könnyekben törnek ki a nézőtéren, a férfiak pedig bámulják önfeláldozását.
Most csak én, a hős tudom, hogy minek milyen jelentősége van, és én vagyok a nézőtéren sírdogáló nő is. És a legrosszabb, hogy nem értem. Nem tudom, hogy hol kezdődött az a pont, amikor elkezdtem hazudni magamnak és mi az igazság. Csak azt tudom, hogy valami fáj és biztosan el fog múlni.

Budapest-egyenleg

Az elmúlt 3 és fél nap egyenlege:
Minőségi vörös bor: 8 dl
Minőségi fehér bor: 3 dl (ebből 0.5 dl angolosan a ruhámon és a cipőmön landolt)
3 korty után Minőségivé nyilvánítható meggybor: 6 dl
Unicum: 8 cl
6 dl meggybor és 8 cl Unicum után Minőségivé nyilvánított házi (meghatározhatatlanul)vegyes pálinka: 12 cl
Tócs(n)i: 4 db
Sharidon (vagy Saridon?): 1 db
Csók: 3 db
Red Bull: 1 db
Kávé: 7 csésze
Elismerő féfimosolyok: 12 db (a Holló utcai építőmunkásokat nem számolom, akik úgy néztek rám, mint egyetlen női járókelőre, mintha akik még nőt sem láttak soha)
Jóképű férfiak száma az utcán: 12 db
Boldog órák száma: 60
Fájdalmas-szomorú órák száma: 14
Végigaludt órák száma: kevés
Macskaszőrszálak: 124 db

Tócs(n)i-parti

Ezt megígértem, hogy lehet, hogy még ma, úgyhogy:
A hagyományos Tócs(n)i-partinak három alapvető jellemzője van (kedden sikerült hagyományos tócs(n)i-partivá avatni, merthogy három után már hagyományként kezelhetjük, azt hiszem):
1. R. hihetetlen mennyiségű tócs(n)ija. Hagyományosan kizárólag krumpliból, lisztből, tojásból és némi sóból! Nagyon durván fokhagymás tejföllel.
2. Alkohol fogyasztása kellemes beszélgetéssel, amíg a tócs(n)i elkészül és utána még hosszan, amikor már betegre zabáltad magad.
3. Víszintesbe kerülés egy ellenkező nemű egyeddel (a víszintesbe kerülés nem jelenti a szexet, de kibővíthető azzá az érintett felek közös beleegyezésével).
Ezek alapján kijelenthetem, hogy a hagyományos Tócs(n)i-partit ismét sikerült megrendezni és mindenki sikeresen teljesítette a fenti kitételeket.
A fenti feltételeken túl a Tócs(n)i-parti további eseményekkel bővíthető, azonban ha valamelyik pont nem teljesül, a Tócs(n)i-parti sajnos nem tekinthető hagyományos Tócs(n)i-partinak.

Megérkeztem

20 fok, szitáló eső (és a frizura tökéletes marad). Semmi sem változott, bár biztosan volt jó idő is, mert a bazsalikomom elszáradt. No sebaj, holnaptól szárított bazsalikomot eszünk.
Ja, és a blogger magyar nyelvre váltott. Mostmár nem Edit Post van, hanem Bejegyzések szerkesztése. Hm.

Ui, zsö szvi franszéz

Valami oknál fogva egy csomóan franciának néznek. Ma volt egy asztalunk, - jó anyagiakkal rendelkező 50-esek - ahol a Szőr külön fizette a Sampájnját, ami egyenként kerül kb. 30 fontba (eladunk belőle kb. 3-at egy évben-ők megittak kettőt). Amikor visszaadta a kártyaleolvasót úgy köszönte meg, hogy "Merszi boku". Gondoltam nem ábrándítom ki, úgyhogy azt válaszoltam a lehető legelegánsabb módon, hogy "Dö rijen Möszjő", ami annyit tesz: Nincs mit uram. Ez az egyetlen mondat, amit amúgy franciásan képes vagyok előadni ilyen helyzetben. (Hála Siegfried-nek megtanultam raccsolva-hörögve kiejteni az "r" hangot anélkül, hogy leköpném a szemben lévőt, bár gondolom egy franciának feltűnne, hogy közöm sincs a nyelvhez.) Így utólag belegondolva lehet, hogy nem ez volt a legjobb válasz, de sajnos fogalmam sincs, hogy hogy mondják franciául azt, hogy "Szívesen". Persze mindegy is, mert ő sem. (Az angolok 90 %-a nem beszél semmilyen más nyelvet.) Nagyon édesen mosolyogva megismételte, hogy "Dö rijen" és úgy maradt. Én pedig mentem egy másik vendéghez a kártyaleolvasóval.
Vége.

Örömmel látom, hogy otthon 30 fok körül lesz a hőmérséklet, mikor hazaérek. Meg fogok dgleni. Az itteni 20 fokkal szemben.
De jó lesz! Annyira várom már!

Paris Je t'aime

Először azt gondoltam nem jó film, bár nem láttam csak az elejét. Franciául, felirat nélkül. Természetesen nem értettem semmit. Aztán találtam feliratot, de el volt csúszva. Megnéztem az elejét, ismét nem tetszett. Belenéztem a közepébe és hirtelen beleragadtam. Elkapott. Szerelmek, rövid történetek, színész-óriások. David Busceni, mint béna turista, Elijah Wood, Juliette Binoche, mint lerongyolódott 40-es anya, áh, nehéz elmesélni. Zseniális.
Mindenképpen nézzétek meg! Erős 10 pontos!

Mégiscsak Salsa-királynő lettem. És még a harisnyámról is meg tudtam feledkezni. Igaz, hogy néha összekevertem a lábaimat, de srácok, ha megtanultok vezetni, ígérem megtanulok táncolni. Akkora különbség van. És annyira lehet érezni, hogy mennyire határozott az adott férfi, hogy az hihetetlen.
Na mára ennyi, csókolom.

Sz(m)örfös

Véleményem a nylon-harisnyáról

A nylon-harisnya, közismertebb nevén nájlon harisnya a világ egyik legborzalmasabb találmánya. Sosem lehet elég nagy és elég kényelmes. Már tizenévesen gyűlöltem, mert combban általában szorított vagy megcsavarodott, a legalkalmatlanabb pillanatokban szaladt fel vagy éppen lecsúszott vagy meggyűrődött, ami mégrosszabb. Ezentúl, nadrággal lehetetlen hordani, mert olyan a kiképzése, hogy a "bevágást" teljesen eltűnteti és az ember feneke olyanná válik, mint egy fél kosárlabda vagy mint aki pelenkát hord. Ma volt benne részem kb. 5 percig. Nem lett szerelem a vége.
Ennyi.
Salsa-királynő sem lettem.
Van helyette ma estére Bridge to Terabithia. Talán kárpótol. A tegnap esti Preminiton Sandra B-vel nem hatott meg annyira.

Mit kíván a magyar nemzet?

Mindenekelőtt áramot itthonra, mert már megint nincs, bár nem értem miért. Viszont ha nincs áram, nincs reggeli kávé és nincs világ a fürdőszobában. Emiatt elég szomorú is vagyok.
Ismét viszont: elkezdtem a visszaszámlálást erősen és nagyon várom már a 3 nap múlva reggelt, amikoris összepakolom az összes cuccomat és oda megyek, amit némelyek már nagyon unnak és utálnak, én viszont egyre jobban szeretek. És Traubi szódát fogok inni, meg Túró Rudolfot enni sokat, meg Boci-csokit, meg ízetlen trappppppistát és LÁNGOS-t, meg TÓCSNI-t! Ugye eszem majd Tócsnit?
Ma pedig elmegyek Salsa-királynőnek.

Abszurd 2.

Krisnas ket pitbullal.

Ez itt az új mosodás táskám. Ilyenekkel boldogítom magam.

Ma verőfényes napsütéssel kezdtünk, aztán belekerültünk egy felhőbe. Azóta is benne vagyunk.
Érdekes dolog egy felhőben lenni. Pláne ha belegondolok, hogy a repülőgépen ülve a felhők olyanok, mint egy hatalmas vattacukor. Néha kedvem lenne fejest ugrani beléjük.

Hol árulnak Királyfi feliratos békát? Oda kell mennem. Szereznem kell egyet mielőtt megkattanok.

Problémáim a léttel

Miért nem lehet mindig kicsit őrültnek lenni? Játszani?
Sárkányt eregetni a szélben. Felmenni a Gellért-hegyre csillagokat bámulni éjjel. Elcsenni a szökőkútban fürdőzők cipőjét. Sőt, szökőkútban fürdeni és utána csurom vizesen hazamenni mezítláb a napsütésben. Puszit nyomni az ablaküveg hátuljára, amelyben egy tühtig uriember tökéletesíti a frizuráját. Lepkéket kergetni a réten hálóval, gondosan ügyelve arra, hogy el ne kapj egyet sem, mert a lepke akkor igazán szép, amikor szabad. Megváltani a világot egy korsó sör mellett anélkül ... szabadon. Birkózni a fűben a Margit-szigeten. Felvinni a tetőre a kanapét és ott aludni éjjel. Földig érő esernyőt gyártani, amin van egy cipzár is, így aztán úgy funkcionálhatna, mint egy sátor. Álmodozni, őőőőőőrültnek lenni. Akarok! És akarok hozzá társakat találni!

Ma Before Sunset. Zseniális. Még mindig szerelmes vagyok az Ethan Hawkba.

Beszélgetés

Ülünk a tengerparton a romantikus némettel, a női lelkek nagy ismerőjével, Knuttal (aka Germán). Némi szünet után megszólal és megkérdi:
- Ugye neked már késő gyermeken gondolkodni.
- Hát nem tudom Knut. Szerinted rendeljem meg most a sírhelyemet vagy még van pár év az életemből, amit élvezhetek.

Majd' elfelejtettem

A mai nap mérlege 4 db dupla Twix. A múlt hét végső egyenlege 4 db dupla Twix, 1 dob. Cadbury Fingers (kb.48 db-két óra alatt)és 6 db csokis cereal bar volt, viszont nem dohányzom kevesebbet és nem sportolok. Édességfüggő lettem.

Budapest, nyár, szerelem

Volt egy nyár az életemben, amikor távol voltam Tőle. Amikor messze voltam még nem éreztem, hogy hiányzik. Kárpótolt a kristálytiszta tengervíz, az örök napozás, a hatalmas jukkák, a burjánzó növények látványa, a citrom és narancsfák, a szentjánosbogarak a kertben és a színáradat, amit egy olasz kisváros nyújtani tudott. Utána, amikor hazaértem minden rettenetesen szürkének, sivárnak és hidegnek tűnt. Legszívesebben azonnal visszafordultam volna.
Eltelt egy újabb év és ismét elhagytam Olaszországért, majd Barcelonáért. Nagyon szép volt, de valahogy a végén azt éreztem, hogy hazahúz a szívem. Otthon akartam végre lenni, érteni a mondatokat, amiket az utcán mondanak egymásnak az emberek, kimondani végre azt, amit szeretnék és azokkal a szavakkal, amik jól esnek. Amikor hazaértem, azt hittem ez volt az utolsó utam távolra. Aztán elkedtem dolgozni egy kedves baráti közegben és hallgattam: "Emlékszel, amikor tavalyelőtt kint voltunk a Szigeten és ..." És válaszoltam: "Én akkor Olaszországban voltam."
Aztán mondták még azt is, hogy: "Emlékszel, amikor még kint volt a Kopaszin a West Balkán és ..." Válasz: "Nem, én akkor az egész nyarat Olaszországban töltöttem. Fogalmam sincs, hogy mi volt akkor itthon."
Meg azt is, hogy: "Emlékszel, amikor a Duna annyira kint volt ... és milyen király volt ..." És a válasz ismét ez volt: "Nem, én akkor Olaszországban voltam és az olaszok kérdezgették tőlünk, hogy aggódunk e. Mi meg mondtuk, hogy miért aggódnánk, hisz itt vagyunk." Szóval kimaradt egy csomó közös emlék, történés, ami annak, aki ott maradt, természetes volt. Nekem nem. Talán kicsit fájt néha. Talán rosszul esett, hogy nem vagyok része annak az életnek, aminek mindenki más és azok, akik fontosak számomra nem voltak részei annak, amit én azon a két nyáron átéltem. Olyan ez, mintha egy filmbe hirtelen bevágnának fél órányi oda nem illő anyagot. Kicsit furcsa, talán érthetetlen is. Most ugyanez van. Fél óra Anglia, tengerparttal, tavasszal júniusban, fordítva működő közlekedéssel és villanykapcsolókkal, új ismerősökkel és talán barátokkal is, akiknek fél órára belépek az életébe, hogy némi nyomot hagyjak. Talán jót, talán rosszat. És ismét örök kérdésként ott lebeghet a fejem felett, hogy milyen élményekkel lehettem volna gazdagabb, ha nem lépek ki fél órára Budapest életéből. Corvin terasz? Mi az?

Volt ma Magyar Vándor barátokkal, kicsi honvágy Budapest utcáit látva, cipőkeresés, pénzköltés, elfáradás, most pedig Káma Szutra.
Jó éjt.

Tavasz júniusban

Végre Brightonba is megérkezett a tavasz. A levegő hársfa illatot áraszt, kellemesen langyos, a partról pedig Barbeque illat száll fel. Ez így már tetszik. Szeretem. Egyébként ma már pár percre ki is nyitottam a szemem és rácsodálkoztam a szemben lévő háztömb szépségére. Már megint. Végre. Szerelem.

Marketing-baromságok 3.

Ezt csak hallottam, de le fogom checkolni, hogy tényleg így van e.
Creamy Sparkling Water.
Holnapután leírom a megoldást. Addig jó agyalást!

Hogyan improve my English

Tegnap olyat találtam az egyik torrent kereső oldal Family rovatában, hogy nem hittem a szememnek. A címe: Benji, Zax and the Alien Prince.
Dereng valami? Tizenéves korom kedvenc sorozata volt. Na jó, mondhatjuk simán azt is, hogy gyermekkorom. Az első rész persze elég szar volt, de most, a második után már megvagyok. Bár nem azért, mert olyan izgalmas, hanem mert olyan humoros. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára filmen rózsaszín pöttyös szandált hordó (hisztis) kövér amerikai turistát. Hihíííííííí! A minősége persze hagy némi kívánnivalót maga után, de ugye egy Tündér Lalától sem várjuk, hogy Dolbi szörránd hangzású legyen DVD minőséggel.
Mindez persze eredeti hanggal (amivel fejleszthetem angoltudásomat), a zseniális Benjivel, aki megtanulta még azt is, hogy hogyan kell újságpapírral letakarni Zax-ot a szeméttelepen. Igaz, hogy előszörre nem sikerült neki, mert rálépett a sarkára, de egy hirtelen vágás a közeledő üldözőkre, és másodszorra már tökéletesen kivitelezte a dolgot. A készítők viszont gondosan figyeltek arra, hogy Benji a második próbálkozásnál elejéről kezdje az egészet, nem pedig csak a kedves nézőt hülyének nézve bevágták, ahogy kész az egész. Ez igazán jól esett. Azt hiszem Benji utolsó filmei közé tartozott ez a sorozat. RIP.
Az aláfestő zene persze tipikus 80-as évek elektronikus zenéje (egy botrány és nagyon mulatságos), a kosztümök úgyszintén. Ezüst homlokpánt, térdzokni meg rövidnadrág, és a többiek. No meg a rózsaszín szandi a kövér amerika nőn, amivel nem bírok betelni. Igazi gyöngyszem.
Az ilyen mondatokról nem is beszélve: "Oh my dear diode!" Biztosan sok hasznát fogom venni. Hehehe.

Nemakármilyen Critical Mass

Ma, amikor kinéztem az ablakon az alábbi látvány fogadott.

"Nahát ..." gondoltam "Brightonban is van Critical Mass. Nincs új a nap alatt."
Elővettem a fényképezőgépemet, mondván, hogy úgyis régen használtam, legalább készítek pár képet dokumentációs céllal. Megtettem. A 300-as telének köszönhetem, hogy rádöbbenhettem, hogy már megint elhamarkodottan ítéltem.
A második képnél (alább) még semmi sem tűnt fel. Persze, hiszen a középen lévő kifestett félvér fickóra koncentráltam, mint egyetlen látványosság a csapatban. Hehe. Ez a szelektív látás.

Még itt sem fogtam gyanút.

Ennél a képnél jelent meg először a fejemben a vörösen villogó felirat, hogy "Meztelen! Figyelj! Meztelen! Halló! Nem látod? MEZTELEN!"

Ezek után bőszen kattogtattam. Persze az összeset nem tudom ide felrakni, de azért még kettőt:

Ők nagyon édesek voltak:

Tanulság? Sose légy enervált!!!
Ja igen, a negyvenes szicíliai kollégám azt mondta, amikor meglátta őket a városban, hogy "In my city they would be killed." Hehehe. Szigorú katolicizmus.

Latvian Movies

Ismét egy fölösleges poszt, bár én szoktam szeretni az ilyen játkékokat.
Szóval: A két Latvian lakótársamtól kaptam filmeket. Persze fele oroszul, fele angolul (és ez a fele az amit már ezerszer láttam, persze)
Lehet tippelni, hogy milyen filmeket takarnak a címek:
Liedy valdovas
Skorpijony karalius
Angely miestas
Fataliska moteris
Briusas Visagalis
Golopom no Europe
Nos, ha megfejtettétek, akkor már azt is tudjátok, hogy tutira átírom magamnak ezek felét legalább, mert nagyon mulatságos. Legalább annyira, mint anno a Terminátor 3-at nézni szlovák szinkronnal.

Miért nem?

Nos, leírom, hogy miért nem, és abból rögtön lesz egy igen, mert ilyen furi ez az élet.
Azért nem írtam mostanában, mert elolvastam a korábbi posztokat és elkezdtem gondolkozni rajta. Amikor elkezdtem ezt az egészet, akkor volt egy koncepcióm. Valamiért elkezdtem írni. Emlékeket megosztani, érdekes dolgokat leírni a világról, a világomról, ahogy én látom, meg ahogy mások is láthatnák, ha egy kicsit odafigyelnének arra, amit én észreveszek. Kezdődött régi-régi emlékekkel, pársoros versekkel, ritkán. Aztán elindultam megint világgá és gondoltam milyen jó lesz! Nem kell leveleket írogatnom (mert lehet, hogy sok ember számára nem köztudott, de én tisztában vagyok vele, hogy RETTENTŐEN LUSTA EMBER VAGYOK!), plusz (!) benne volt egy "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" típusú indíttatás. Aztán jött egy olyan ötlet is, hogy "Na akkor itt van nektek Anglia!". Csak hogy nehogy azt gondolja bárki is, hogy ez itt a mennyország vagy valami hasonló. Nem az. Volt is miről írnom bőven, mert minden egy kicsit új és szokatlan volt, no meg fordítva működő. Az ország, ahol még a villanykapcsolók is fordítva működnek. Vicces, de kb. 1 hetembe került, míg az étteremben záráskor megtanultam, hogy TÉNYLEG FORDÍTVA MŰKÖDIK. Gondolom kedves kollégáim párszor megmosolyogtak, amikor záráskor 3-szor, 4-szer fel-le kapcsolgattam a kapcsolókat. Hehe. A brand new supervisor! Ezen túl még a mai napig nem tudom, hogy merre van a balra és merre a jobbra. Az utcán automatikusan nézek először balra, majd jobbra, és amikor megnyugodva elindulok, akkor kiderül, hogy rohanhatok a túloldalra, mert már megint elb-tam. Furi, de ez az a reflex ami még mindig nem alakult át a 3 hónap alatt. Hiába, 30 év az 30 év.
Szóval gondoltam ezeket mind leírom MINDENKINEK, barátoknak és ismeretleneknek. Egy része meg is történt.
Azonban.
Végre megvettem ezt a tünde gépet, hogy ismét becsatlakozhassak az információs- és kényelmi társadalomba, és valahogy azt vettem észre, hogy kezdenek hígulni a közölni valóim és már nem is írok semmi olyat, amit szeretnék. Csupán fölösleges közléskényszer dolgozik bennem. Na ez volt, az a pont, ahol úgy döntöttem, hogy egy kicsit pihenek és összeszedem magam. Ismét kilépek a való világba, mert beszűkültem és csak egy monitor, egy billentyűzet és egy Wifi van az életemben (no meg a százalékok), ami mindenhol ugyanolyan. Nem árulom el, hogy hány giga "fölösleges" dolog került ezalatt a pár hét alatt a winyómra. Azt pedig pláne titkolom, hogy hány filmet néztem meg. Addiction.
Ja, még valami, ami miatt egy kicsit visszavettem. Kezdek néha bizonytalan lenni a magyar mondtatokban. Nagyon furi, mert angolul egyáltalán nem tudok jobban (na jó, egy icipicit), de néha úgy érzem, hogy az a magyar mondat, nem magyar mondat. Mindig jókat nevettem azokon a magyarokon, akik kimentek külföldre, és fél év után elfelejtették a nyelvet, úgyhogy most lassan elkezdhetek magamon nevetni. Vagy méginkább sírni. A helyesírásról pedig már nem is beszélek.
(A legújabb rossz hírem pedig, hogy a liliomom tetves. :'( A tetűről van még egy sztorim, de az egy külön post lesz.)
Szóval ezért nem. De ígérem nemsokára megint! Frissen! Lehet, hogy még ma.

Reklámszövegek 2.

Mára ezt találtam nektek:
Everyday pen
Milyen lehet a nem everyday pen? Lehet ötletelni. Várom!

Szabad-kedd

Ma vásároltunk.
Sorry srácok, nem lesz ajándék. (Nektek.) Viszont cserébe megdícsérhetitek az új ruháimat valahogy így:
- Milyen jól áll! (azzal a hangsúllyal, amiben benne van az, hogy: Tényleg emiatt a szr miatt nem hoztál nekem Chocolate Cookie Chip-et?)

Lakótársak 423.

Legújabb információm Samuelről: horkol.

Chavela Vargas

Megszakadt a szívem. Ezer darabra törik minden egyes általa elénekelt szó után. Már akkor kész voltam, amikor egy nagyon-nagyon kedves volt-kollégám elkérte a régi West-Balkán-ban az Almodovár válogatás CD-t és az lett az én édes ajándékom hosszú időre. Sokáig vagy talán soha nem fogom elfelejteni azt az estét és ezt a tettet. Frissen érkeztem haza Barcelonából, ami a másik szerelmem lett, és nagyon hiányzott a latin életérzés. Amikor azon a nyári estén elmentünk a West-be, és leültünk, és kellemesen langyos este volt illatos levegővel, és meghallottam ezt a zenét, és sajogtam édes sajgással és tele voltam édes emlékekkel és ... Aztán az este végén G. odament a bárpulthoz pár percre, és kezében a CD-vel jött vissza, azt hittem rosszul látok. Miután enyém lett, hetekig hallgattam unos-untalan. Csodálatos életteli latinzenék és egy ... egy olyan, amitől a szívem kiszakadt a helyéről. Akkor még nem tudtam, hogy ki az énekes aki képes annyi érzelmet beletenni egy dalba amennyi egy egész életre elég lenne. Megnéztem a Bábel című filmet, ami nekem egy kicsit Crashes (Ütközések) beütésű volt és annyira nem is tetszett, viszont van benne egy mexikói esküvő és ugyanaz az összetéveszthetetlen szétdohányzott, szétivott, kiélt, szívszaggató női énekhang. Alig vártam a film végét, hogy megnézzem a benne szereplő zenék listáját. És végül megtaláltam. Chavela Vargas. 83 éves. Az egész élet mögötte van már, és remélem még előtte is sok-sok év!
Kívánok neki hosszú-hosszú életet! Már csak önzésből is, mert nélküle az én életem is sokkal szegényebb lesz.
Itt lehet még őt megtalálni:
Chavela Vargas duett
Luz de Luna (koncertfelvétel, nem olyan jó minőség, de ez van az Almodovár filmben)

Marketing

Össze fogom gyűjteni az összes átlátsztó, béna, elavult parasztvakító szöveget, amivel megpróbálnak eladni. Ez arról jutott az eszembe, hogy miközben hátul dohányoztam, a kollégám cigarettasodrója ott figyelt egy elviteles dobozban a következő szöveggel: "The smoker's best friend"
Erre annyit szeretnék csak reagálni, hogy: Menjetek ti a ...!
Szóval esküszöm összegyűjtöm!

Életem baklövései 1.

A mobiltelefon "otthagyás" átka

Már harmadszor történt meg. Először nem volt nagy baj, mert nem kellett korán kelnem. Másodszor elég nagy baj volt, amíg rá nem jöttem, hogy a kölcsönkapott TV-ben van időzítős bekapcsolódási lehetőség. Nagyon örültem neki, mert másnap mennem kellett dolgozni és nem akartam elkésni. Harmadszor (tegnap éjjel) annyira szentségeltem, hogy nagyon. Ugyanis hajnali 3-kor jöttem rá, hogy a munkahelyemen felejtettem a mobilomat, ami egyben az ébresztőm is, ráadásul a TV-t jól visszaadtam jogos tulajdonosának, mondván, hogy "Nekem erre már nincs szükségem, köszi!" Mivel hajnali 3 volt, éreztem, hogy elég nagy eséllyel tartok a dél körüli ébredés felé. Vissza persze már nem akartam menni érte, viszont mint utsó mentsvár gondoltam van nekem egy laptopom príma kis programokkal, csak többet tud, mint egy fránya telefon! Hehe.
Következett a Win Calendar. Egy halk prüntyögés, mint emlékeztető nem elég, hogy 6 óra alvás után felébredjek, az tuti. Na jó, sebaj. Internet. Alarm szoftwer. 1 óra, 7 program! Freeware, shareware vegyesen. Ebből 1 volt, ami működött is. Príma! Mp3-ra fogok ébredni. Set, test, bla-bla. Cool, működik. Ekkor 4.12-t mutatott az óra. Beállítottam 10 órára, gondoltam az elég lesz. Megnyugodtam, lefeküdtem, elaludtam. Biztosan valami szépet is álmodtam. Reggel besütött a nap az ablakomon és magamtól felébredtem fél 10-kor. Kinyitottam a szemeimet, feltápászkodtam, megnéztem az időt a laptopon, úgy döntöttem, hogy visszaalszom. Egy órával később ébredtem pánikszerűen. Ránéztem a laptopra, KIKAPCSOLT!!!!
Ennyi.
Mobil-telefon-ébresztő!

U.i. Miközben ezt írom három részeg angol ffi és egy nő a New York-New York-ot énekelve és egymást támogatva-összekapaszkodva búcsúztatja a hétvégét. Hehe.

Életem mulatságos jelenetei 1.

Az otthonfelejtett melltartó esete

Lakótársak vagyunk. Nem tudunk ugyan olyan sokat egymásról, mert ő az egyik, én a másik szobában, de néha összefutunk a konyhában. Tudom, hogy olasz fiú egy ghánai papával, aki valahol útközben kilépett az életéből és a nővéreivel nőtt fel meg az egyszem öccsével, aki egy bastardo; tudom, hogy elektronikát tanul és tudom, hogy sokáig ébren van. No meg, hogy rendszeresen főz magára, de ezt is leginkább onnan tudom, hogy olyankor elindul a tűzjelző és meg lehet tőle süketülni. Ezenkívül tudom a telefonszámát (szerencsémre). Ő Sam a szomszéd szobából.
A múlt héten° szombaton elindultam dolgozni. Jó idő volt, ígyhát felvettem a pántos kis felsőmet, amihez viszont nem passzol a melltartó. Legalább fél órával munkakezdés előtt bent voltam, mert untam az otthonlétet és gondoltam nyugodtan megiszom a "reggeli" kávémat. Nagy hévvel főzöm a kávét, amikor megjelnik Ed, a menedzserek menedzsere (nem dolgozunk együtt nap, mint nap, de elég fontos ember a cégnél tekintve, hogy a tulaj lányának pasija). Mondja, valami dolga van. Rendben. Legyen. Már iszom a kávém, amikor rájön, hogy ha már itt van, akkor lecsekkolja, hogy a drágalátos alkalmazottak pontosan érkeznek e. Rendben, hát tegye. Beáll az ajtóba szétterpasztett lábakkal, keresztbefont karral. Lemegyek átöltözni. Átveszem a nadrágomat, megkeresem a fehér ingecskémet, amikor rádöbbenek, hogy a melltartóm biza otthon maradt. Pánik. Hogy a fenébe megyek haza érte? Min. 10 perc oda, ugyanannyi vissza. Lehetetlen. 15 percem van összesen. Okés, gondolkozzunk. Hol lehet a közelben melltartót venni? George. Okés. Mi van, ha sokan vannak? Az is min. 5 perc oda, meg 5 vissza. Mi van, ha elkések? Kicsit ciki, nem? Ott lenni fél órával előtte és mégis elkésni. Telefon. Sam! Mobil, nevek, Sam, zöld kagyló lenyom. Kicsöng. Felveszi.
- Helló Sam, be tudtál menni a lakásba? (Kb. 20 perccel előtte hívott, hogy otthon vagyok e, mert a lakásban felejtette a kulcsát és most nem tud bemenni.)
- Igen, minden rendben.
- Ráérsz 10 percre? Nagy bajban vagyok.
- Hát, éppen készülök menni az edzőterembe ...
- Figyelj, el tudnád hozni nekem a melltartómat? Otthon felejtettem és már nincs időm hazamenni, ráadásul a főnököm itt áll az ajtóban és 15 percen belül fehér ingben itt kell feszítenem.
- Jó, jó, rendben. Hol van?
- Hát, ha bemész a szobába, akkor a polcon lévő kosarak egyikében van. Biztosan meg fogod találni!
- Oké, mindjárt megnézem.
- Köszi!
Szóval Samnek hívják, kb. 25 éves, két hete vett egy Compact laptopot, aminek vacakol a DVD-olvasója (ezt is csak onnan tudom, hogy egy héten egyszer összefutunk a konyhában és pár mondtatot beszélünk). Ő az a fiú, akivel egy ideje sokkal intimebb viszonyban vagyok, mint gondolnám.

En

Mindig is tudtam, hogy hireseg vagyok. A kozepiskolaban Demi Moore voltam a Ghost-bol, a Sussben meg a Zold Pardonban Julia Roberts, itt pedig Madleine Stowe.
Szep az elet! Csak azt nem ertem, hogy hol vannak a millioim.

Szombatesti egysör

Szlovákokkal mulattam az éjjel. Nagyon mókás volt hallgatni a "Gyere velem baszni a kukoricásba." Illetve a "Cigány, húzzad reggelit", nomeg a "csípűs paprika" szövegeket. Nagyon sokat nevettem. Rájöttem, hogy szeretem a szlovákokat. Hehehe.
Most alvás. Holnap munka és unalom szerintem egész nap, de fel kell kelnem (kellene kelnem) tíz óra körül legalább és már negyed négy is elmúlt.

A csókok földjén

Untitled