Gyakorlás

Úgy döntöttem a rendelkezésre álló időmennyiség és a szenvedés mértékének függvényéből, hogy ismét gyakorolni fogok. Ezzel kezdem: Hazugságtól, rágalmazástól, sértő beszédtől és üres fecsegéstől való tartózkodás.

Ideológiai fordulatok egy életben

XY Miskolc egyik külvárosában lakott, nem éppen cigánymentes övezetben, amikor először összehozott vele a sors. Ott is nőtt fel egy sírásó apu és az egyetemi konyhán dolgozó anyu lányaként. Az általános iskolai évek alatt segített apunak vizet hordani a temetőben, összeszedni a száraz virágycsokrokat, leégett gyertyacsonkokat. Kemény élet egy gyermeknek, de a nehézségek erőssé tették kívül-belül. A környék lakóival barátkozott, onnan szerezte tinikora szerelmeit, kapcsolatait, nem csoda hát, hogy belecsúszott pár lopásba, betörésbe. Általános iskola után elment egy kereskedelmi szakközépiskolába tanulni, mert körülményei ellenére jó esze volt és könnyen tanult. Mi középiskola alatt találkoztunk. Igazi nagyszájú, rosszcsont lány volt, aki kb a 3. évig rendszeresen járt lopni és betörni, aztán sztorizott róla bőven, hogy hogy verték át a zsernyákokat. A továbbtanulásnál merült fel először benne, hogy elvégzi a rendőr szakközepet, mert az ad ruhapénzt, meg némi zsebpénzt is, és ez szegénysorsú lánynak pont ideális lesz. Úgysem akar holmi boltban eladó lenni. Így is lett. Érettségi után kb. 8 évvel találkoztunk ismét, amikor akkori kedvesemmel robogtunk a körúton "Eszterrel", az ezeréves, ütött-kopott 105-ös Skodával. Én kissé lemondóan ültem az autóban, amikor megállítottak, várva a bírság összegét, amikor felfigyeltem a hangjára: "Jó estét kívánok, kérem a papírokat." Mikor kiszálltam az anyósülésről, fennhangon üdvözölt: "Helló!" ... nyilván nem büntetett meg. Megtudtam, hogy pár éve jött fel Budapestre, rendőrként éli az életét, vettek a párjával (aki szintén rendőr) egy házat valahol Erzsébeten (vagy legalábbis így rémlik), keresik a "zsíros" helyeket, ahol jól lehet keresni, merthát szegény rendőr miből egészíti ki ..., ugye. Így lett rablóból pandúr. Utoljára tegnap "hallottam" róla, amikor kipucoltam a mail-emet és felfedeztem benne pár mail-t, amit küldött. Ilyen címei voltak: "Cigányok 1", "Cigányok 2", "Magyarország Cigányország?", stb. Igazi magyar gárda mail-ek voltak félig-igaz, de valójában igazolhatatlan tényekkel, uszító gondolatokkal, zsidó-cigány párhuzamokkal. Klasszikus. Kicsit elgondolkodtam. Hány pálfordulást élünk meg egy élet alatt? Hány pálfordulást éltem meg én ezalatt az idő alatt? Mennyire hat ránk a környezetünk? Mennyire látunk át a szitán, ha ideológiai vitákról van szó? Hol az igazság? Talán itt is, talán ott is, talán itt sem és ott sem.

Van egy bácsi, Gregory Colbert (aki nemis igazán bácsi még, csak én érzem magam törpének, amikor nézem a képeit), fotográfus (mert igazán kiérdemelte ezt a megtisztelő címet) és természetfilmes, aki olyan képeket (Vision címszó alatt az Enhanced Experience-en belül) készített, amitől bármikor, bárhol látom, kicsordul a szívem.
Van bennük valami egészen mélyen rejlő szentség, szeretetteli alázat az ember és állat részéről, az együttélés paradicsomi állapota, béke és gyönyörű idézetek, amit még soha, sehol nem láttam képben. Nagyon furcsa. Milliónyi fényképet láttam már életemben, elemeztem, néztem képszerkesztésileg, technikailag, mindenhogy, de az ő képeit nem tudom így nézni. Inkább csak belefolyok. Vagy vele-folyok. Rábízom magam, mert tudom, hogy gyönyörű helyekre visz el. Olyan helyekre, ahová mindigis csak vágytam, de tudom, hogy sohasem juthatok el, mert nem létezik. ... Itt a Földön. ... Csak az álmokban.

dolgok, amiket még szeretnék látni ebben az életben

"A pompás királylepke vagy amerikai királylepke (Danaus plexippus) a valódi lepkék alrendjébe tartozó tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjának egyik legismertebb és legkülönlegesebb életmódú faja.
Év közben a Nagy-tavaktól északra, illetve délre: az Egyesült Államokban Minnesotától New York államig, Kanadában pedig Ontario államában él; a telet viszont Mexikó Michoacán államban, egy mindössze 155 km²-es területen tölti. A becslések szerint minden ősszel, illetve tavasszal körülbelül kétszázmillió lepke indul 3 500–5 000 km-es útjára, amin több generációval korábbi elődei repültek legutóbb, mivel a lepkék életciklusa mindössze néhány hónap. Az 1975-ben fölfedezett telelőhelyet Mexikó 1986-ban természetvédelmi területté, majd az UNESCO Ember és Bioszféra programjának nemzetközi koordinációs tanácsa 2006-ban bioszféra rezervátummá nyilvánította, 2008-ban pedig a világörökség része lett."




Ez mennyire paradicsomi lehet!