2006. október 25.

Istenről ...

Mostanában rengeteget dolgozom, úgyhogy be vagyok zárva a négy fal közé egész napra, viszont amikor kiteszem a lábam, hirtelen kitárul a világ. Nem is értem milyen dolgok történnek velem.
Tegnap (okt. 23.) például ez történt.
Mivel már tele volt a fejem a monitorral és a rajta futó dolgokkal, úgy döntöttem, hogy kimozdulok (zavargások ide vagy oda, megkockáztatom) és elmegyek egy kedves ismerősömhöz, megiszok egy pohár bort, az majd kipucolja a fejemből a nem odaillő dolgokat.
El is indultam. A Király és a Nagymező sarkán van egy templom. Éppen mögötte sétáltam, amikor valaki megszólított:
- Ne haragudjon, nem tudja, hogy milyen telefonról lehet kihívni a mentőket?
-Erről. - mutattam a legközelebbi telefonra és már indultam volna tovább utamra, de nem hagyott.
- És mi a száma?
- Hát, őszintén szólva nem tudom, - mert ezekben a FONTOS számokban sosem vagyok biztos - de általában a fülkékre ki vannak téve a közérdekű telefonszámok. Jöjjön, megmutatom.
- És ... nem tudja, ha kihívom a mentőket magamra, és megtalálnak, és ha hagyok egy levelet a zsebemben, akkor meg fogják találni? Átkutatnak? ... Úgy értem, hogy van nálam egy levél ... és oda fogják adni annak, akinek szól?
Erre elővett a pulcsija zsebéből egy lapot, amire nagy betűkkel rá volt írva, hogy Búcsúlevél. Hát erre megállt bennem az ütő. Mi? Tessék? Álljunk már meg egy kicsit? Mi készül itt? Mibe csöppentem már megint?
- Hááát, ... nem tudom, - válaszoltam - gondolom igen, de nem tudom. Esetleg segíthetek valamiben?
Az ezt követő mondatfoszlányok kissé összemosódtak a fejemben, bevallom, mert nem értettem, hogy hogy jut el valaki oda, hogy eldobja magától az életet, ami tele van ajándékokkal, tapasztalatokkal és megoldandó feladatokkal. A következő történetet hallgattam végig tőle:
Egyik nap egy padon talált egy Bibliát, amelyben az állt, hogy ~tanulj meg adni és elfogadni. Ő pár hónapja érkezett Budapestre egy vidéki városból (nem írom le, hogy melyikből), mert itt talált munkát. Sikerült találnia egy különálló kis házikót valahol a külvárosban havi 16.000 Ft-ért, és mivel egyedül volt és olvasta a fenti dolgot a Bibliában, befogadott egy diákot, aki ellopott tőle 60.000 ft-ot, és most nincs pénze kifizetni a teljes lakbért. A maradék 1.500 Ft. Ha ezt nem tudja ma elvinni a főbérlő néninek, akkor holnap kiteszi az utcára és onnantól kezdve vége az életének, mert nem tud hova költözni, a munkahelyére nem viheti be a cuccait, koszosan nem járhat dolgozni, de kell a pénz, előleget pedig még nem kérhet, mert még nem dolgozik a munkahelyén 3 hónapja. Úgyhogy ő most úgy dönött, hogy próbra teszi az Istent, mert ha azt írta a Biblia, hogy adj és fogadj el, akkor most ő miért került ebbe a helyzetbe? Úgyhogy mint ember az embertől, szeretné megkérdezni, hogy eldobja a Bibliát vagy tartsa meg.
Mondanom sem kell, hogy azonnal odaadtam neki azt a 600 ft-ot, ami éppen nálam volt, és nagyon sajnáltam, hogy nincs nálam több. Legszívesebben a teljes 1.500 Ft-ot odaadtam volna, és szívemből kívántam, hogy legyen még valaki Budapesten, aki kipótolja neki ezt a maradék összeget.
Ezután még beszélgettünk egy keveset Istenről, a Bibliáról, hogy szerintem van-e Isten vagy nincs, az emberi együttérzésről és a sorsról.
Mit kaptam ettől az egésztől 600 Ft-ért és kb. 10-15 percért?
Elég sokat. Egy életre/életről szóló tanmesét. ;o)

2006. október 8.

Olaszország

Ma dühös a tenger. Minden energiáját a földnek adja. Gyönyörű.
A hullámok nekicsapódnak a sziklafalnak és másfél méterre repülnek a víz felett.
A cseppek megállnak a levegőben egy pillanatra, majd visszazuhannak.
Ilyen a mi életünk is. Örvénylünk, kavargunk repülünk, majd visszazuhanunk, hogy a következő pillanatban újrakezdődhessen az egész.
És közben a levegőben milliónyi apró vízcsepp kavarog tovább.

Az otthon

Fucsa folyamat, amíg felismered, hogy valójában mit is jelent az Otthon fogalma.
El kell távolodnod a dolgoktól, hogy megértsd őket.
Mikor messze vagy, megérted. Azok az apró dolgok, amiket szeretsz csinálni naponta, mégis alig észrevehetőek.
A reggeli kávé a fotelban, a fahéj illata, ahogy betölti a lakást, a reggeli bevásárlás félig álmosan, kócosan, az első ruhában, ami a kezdebe akadt, az eladó ismerős mosolya, ... és még folytathatnánk.
Amikor elindulsz, az úton felveszel más szokásokat, megtapasztalsz más dolgokat, amik aztán majd otthon kezdenek el hiányozni.
A tenger hullámzása, a hangja, az éjszakai tengerparti ücsörgések, a reggeli capuccino "pasta calda"-val ... és az óratorony a fák között.
Az otthonunk bennünk van. A szokásainkban, minden pillanatunkban, a bőrünk alatt, az emlékeinkben és a jelen pillanatainkban.
Neked milyen az otthonod?

Szösszenetek II.

Minden dal egy ima, ha szívből énekled,
és minden ember - aki szívből énekel - pap.

Sok emberen keresztül válunk olyanokká, amilyenek vagyunk.
Minden ember egy kis csavarás, egy kis változást hoz.
Még az is, aki csak rádmosolygott tegnap a közértben.

2006. augusztus 17.

Sziget - Tiken Jah Fakoly


(imádtam a dobost a háttérben, akinek végig fülig ért a szája! ;D)

Who is Tiken Jah Fakoly?

2006. augusztus 8.

Copenhagen - pics II.


Poem of Barcelona

Few years ago when I spent a month in Barcelona, I used to see this poem in the passage of the underground from the L3 to the L4 at the Passeig de Grácia.
I don't know that it's still there or not, but I liked it very much. On each timber one line.
Here it is:
No sólo
en tus
labios
estaba
la razón
para
besarte,
ni en tu piel
el reclamo
para mis
caricias.
No sólo
estaba
en tus ojos
ni en tus
nuca,
la razón
de la
calidez
que yo
otoraba
A mis
palabras.
No sólo
estaba en
*ti*
el encanto
y la tenura.
No sólo
de ti
dependía
que mi corazón
vibrara,
o que mis pulmones
se abrasaran
y no dudes
de mi
si te digo
que separados
por mil leguas
o viente
contra
vientre
viviría
y anoraría
lo mismo
no me
preguntes
si quiero
que
te marches
o
te quedes,
porque
conviertes
mis
emociones
en una
paradoja
porque
si no
son
*tus labios*
ni tus
ojos,
ni tus
manos ...
ni de
ti sólo
bra?as
depende
el encanto
y la ternura ...
qué más da
al fin
si mueres
naces
brallan
o triunfan
si envejeces,
si pereces
si caducas
si te
lastimias
o te encargas.
?Qué más
da al
fin
isi
tú no
eras
la razón
para
besarte
ni
la razón
para ...
querente?
...
fin
If anybody knows the writer of these lines, please, give him a warm thanks for the joyful crossing!

Gátak és világok ...

Az én világom csupa gát.

Sorompók veszik körbe, hogy ne férjenek hozzám közel, de valójában itt - a gátak között - ülök a világ közepén, ami telis-tele van zöldelő fákkal, bokrokkal, virágokkal és mosollyal.
Lehet, hogy a Ti világotok is csupa gát, de legbelül biztosan vannak zöld rétek, fák és virágok!