Hétvége

Az van, hogy már most tudom, hogy nem véletlenül hagyott itthon az R, mert így egy kurvajó hétvégém lesz, amiért akár hálás is lehetnék neki, de különben meg nagyon nem tartom fair-nek azt, amit csinált.
Most pedig elmegyek a Cirque du Soleil-re, mert kaptam 2 ingyenjegyet.
Holnap pedig elmegyünk a Merlinbe. Ha továbbra is ilyen jól alakul a hétvégém.

Ühüm

Biztosan kijárt már nekem ez a pofon, hogy kicsit visszavegyek. Különben is sok volt már. Ritkábban kell ezt. Unikumként. Akkor élvezhető.
Ennyi.
(Egyébként azt írta a horoszkópom, hogy magánéleti csalódások nem várhatók.
És ezt ki is emelte. Hát, én éppen most kaptam egy balost. Csúnyát. Még kb 2 percig fáj is, de aztán jól kiheverem, mert ilyen vagyok.)

Akkor mégvalami ma reggelre (miközben Lou Reed, akitől elég nehéz elszakadnom mióta rá ébredtem):
Ma az vár rám, hogy a Nelson kubai családfotóit fogom nézegetni ebéd közben. Vicces lesz!

Hírek

"A rendezők kijelentették, hogy a pekingi olimpia dohányfüstmentes lesz. Az olyan közterületről is kitiltották a cigarettát, ahol a játékok szervezői és résztvevői találkozhatnak. Kínában 360 millió dohányos él, köztük sok a sportoló.
A pekingi olimpiára tett intézkedéseket üdvözlik az egészségügyi szakemberek, a sport és a dohányzás egyáltalán nem áll ugyanis távol egymástól a kommunista országban. A cigarettareklámokban olyan atléták is szerepelnek, mint az olimpiai bajnok gátfutó, Liu Hsziang. A labdarúgó- és kosárlabda-mérkőzések félidejében pedig sok sportoló rágyújt."

Komment:
1. Kíváncsi leszek rá, hogy a kínai sportolók mennyire esnek majd szét a nikotinhiánytól játék közben.
2. Vagy lehet, hogy a dohányzás korántsem olyan káros? Ha képesek az olimpián olyan versenyzők nyerni, akik szétdohányozták a tüdejüket, pláne egy gátfutó, akkor ... hm.

Nem is értem, hogy hogy lehet az, hogy Lou Reed nem volt örökös lakója az iTunes-omnak.

Jajajajajaj

Az van, hogy rájöttem, hogy el kell kerülnöm egy kicsit az R-t, mert különben olyat teszek, amit nem bánok meg, de magyarázkodnom kell, azt pedig megbánom. Három napja teljesen meg vagyok zavarodva, de nem az R-től, hanem úgy általában és az, hogy találkozom az R-rel és olyan dolgokról beszélgetünk, ami nemhogy segít, hanem továbbtüzel, az nem jó.
Ráadásul tegnap (ma) voltunk Frenákon is, ami méginkább, és miután R hazaindult biciglivel, (bennem meg dolgozott az ösztönök hét lova, de szorosan tartottam a gyeplőt), összefutottam a Nelsonnal a villamosmegállóban, és ... na aztán az meg a másik jaj. Hirtelen azt éreztem, mint amikor valaki a tiltott gyümölcsök fája alá állította fel a sátrát, és a legközelebbi kajaosztáshoz 2 km-nyi üvegszilánkon kellene végig gyalogolnia. Bassza meg! Csak ezt tudom.

Tavasz

Az történt ma, hogy ebédhez becsatlakozott az Ambrus Laci hasonmása, aki itt dolgozik a közelben, az Unicredit Bankban és szerelmes lettem. Nem húsbamaróan szenvedélyesen szerelmes, hanem lágyan-finoman szerelmes. Asszem mégjobban szeretném megismerni, vagy legalább találkozni vele, úgyhogy én hülye az iwiw-et bújom.
(nem az Ambrus Laci volt, de rájöttem, hogy honnan ismerem.)

amikor tegnap írtam a "tavasz" posztot nem tudtam ám, hogy a két hete elültetett fokhagymáim mekkorák. Gondoltam akkorák, mint a gyömbér. Ma reggel viszont egészen véletlenül kinéztem az ablakon és egy fokhagymaerdő fogadott. Meg is ijedtem kicsit. :D
A ma reggelt egyébként nem kávé-cigi-vel kezdtem, hanem KinderMaxiKing-kávé-cigivel, és a kávéhoz főztem karamellás tejet is, mert azzal a legfinomabb, és vettem costa rica-i darált kávét is, bár kávéfőzőm nincs, úgyhogy évek óta nescafén vagy törökös kávén élek. Egyébként meg még mindig nagyon álmos vagyok, és a Pannon marketinges költségcsökkentő telefonhívására ébredtem, amit nem tudom, hogy hogy lehetne lemondani.
Nem tudja valaki? Mert nem elég, hogy az ember rengeteg spammel, felugró ablakokban megjelenő hirdetésekkel, óriásplakátokkal, rádióreklámokkal tömeti a fejét naphosszat, de azt már rettentően unom, hogy még ezek is hívogatnak ahelyett, hogy örülnének, hogy van egy lusta előfizetőjük, akit nem érdekelnek a költségcsökkentő megoldások.

Tavasz

A kb másfél hónapja elültetett gyömbérem 3 centire kidugta már a fejét a földből. Ebből szerintem csak tegnap nőtt egy centit. Imádom! Viszont két hete történt egy olyan, hogy megfáztam és gyömbérteát kellett innom, meg fokhagymát, hogy meggyógyuljak, és kifejezetten rosszul esett belevágni a másik gyömbérbe, úgyhogy nagy bűntudatomban meg is ígértem neki, hogy őt is elültetem, illetve a hűtőben kicsirázott fokhagymákat is, úgyhogy most lakik az ablakomban egy gyömbér, és három fokhagyma palánta, mint szobanövény.
Na ezért nem eszem sok gyümölcsöt. Hihi. Mert valójában nagyon együttérző szívem van. Még akkor is, ha néha nem úgy adom elő.

Fogyókúra

Ma megállapítottam, hogy elkezdtem vészesen kerekedni. Ez önmagában nem lenne olyan nagy baj, mert annyira nem látszik, viszont a ruháim méretével kezd összeegyeztethetlenné válni a dolog, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ezen változtatunk.
Ez úgy nézett ki, hogy kb. 10 perdig bírtam a gyomorkogást, majd megettem az egyetlen darab sajtos kiflit, ami még itthon volt, vajjal vastagon megkenve, príma chedar sajttal bőségesen megpakolva (mert mint tudjuk ez mind alacsony kalóriaértékű)
Majd találtam még kb 30 dekányi házi készítésű mazsolás kalácsot, amit aztán szintén vajjal és a változatosság kedvéért némi mézzel fogyasztottam el, mondván, hogy ha már ott van ..., úgyhogy azt hiszem bátran megveregethetem a vállamat, hogy csak így tovább, és valószínűleg nem ártana spórolnom egy új tavaszi-nyári teljes kollekcióra.
Ez van. Megy nekem ez az önmegtartóztatás!

Olvassatok Feldmárt! Sokat!

Testedzés

Szombaton fent voltam Á-nál, a szuperpecóban, ahol van egy olyan tuti-hiper-szájber kondigép, ami fülrecsiptethetős pulzuszsámlálóval is el van látva, hogy az csak na, és gondoltam az elindulás utolsó 30 másodpercét kihasználom arra, hogy kipróbáljam, bár ezt a majdem 1 nap alatt nem bírtam megtenni, mert egyébként nem szeretem az ilyen cuccokat. Valahogy az én fejemben a testedzés és ezek a különböző gépek nem annyira fértek meg, de azt kell mondanom, hogy hatékony. 30 másodperc alatt sikerült elérni, hogy hétfő reggelre (nyilván a szombat este és a vasárnap a másnaposság miatt és a kellemes csacsogás miatt nem konkretizálódott ez az érzés) olyan príma izomlázam lett a fenekemben, a combomban és a vádlimban, hogy nem volt mit tenni, rá kellett dolgozni.
Belejátszott ebbe az is, hogy mostanában a fittball-omat (vagy hogy hívják) használom szék helyett, mert fáj a derekam a széktől, meg azért is, mert azon nem unalmas ücsörögni, mert ha nagyon unatkozom, akkor elkezdek rugózni és az rettentően mulatságos.
Ennyi. Igazság szerint nem tudom, hogy mi értelme volt ennek a sefülesefarka posztnak, de jó volt leírni.

Megbicsaklott szerelem

Nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs időm romantikára, nincs.

Nem tudom, hogy mi van velem.
A szombat estén rágódok még mindig, pedig TUDOM, hogy nincs rajta semmi rágódni való.
Inkább csak az van, hogy annyira mély nyomot hagyott egy vidám, jótszórakozunk arc, amit sikerült egy halálosan letört arccá varázsolnom, hogy folyamatosan azon gondolkozom, hogy hogyan varázsolhatnám a vidám arcot vissza, vagy legalább tudnám, hogy nem olyan letört már, mert fontos az, akié.
Nyilván. Nyilván ha másról lenne szó, akkor tudnám, hogy az idő begyógyít, és nem csesztetném, de így kicsit rosszul érzem magam. Talán azért is, mert nem érzem, hogy 100%-ig igazam volt.

Ma a régi, eltűnt barátok napja van. Beszéltem telefonon egy fiúval, akivel kb 2 éve nem, és megjelent Agostino, az olasz jazz zenész is, akit láttam ugyan 1 hónappal ezelőtt, de nem igazán volt időnk beszélgetni.
Egyébként meg nagyon hatékony vagyok.
Meg is kérdezném Annát, hogy visszaigazolták-e a vasárnapi napsütés rendelését, mert az nagyon fontos. Hihi.
Egyébként meg haladok a kevesebbet cigizem cél felé, és már negyedik napja szívok csak 10 szál cigit naponta és egyre jobban viselem a nikotinhiány okozta feji vákuumot. Viszont a koncentrációm nem a legjobb, így elég sokat kell gondolkoznom pl. a neveken.
No de sebaj. Ez változni fog, amikor végre megszokom, hogy kevesebb nikotint viszek a szervezetembe.

UPC

-Hol van a doboz?
-Ott lent.
-Van egy létrája?
-Nem, sajnos nekem nincs. A háznak van, de a közösképviselő nincs itthon.
-Értem. Megpróbálom arról az asztalról.
-Jó.
...
-Az a baj, hogy ennek az asztalnak hiányzik egy lába. És különbenis tériszonyom van.
-Ühüm. A UPC nem ad létrát?
-Nem. Csak azok kapnak, akik a tetőn dolgoznak.
-Ühüm.
...
-Melyik lakás?
-Egy per hat.
-Az, amin van egy TV is?
-Nem, nekem sohasem volt TV előfizetésem. Szerintem az a szomszédomé lesz.
-Aha. Igen, van rajta egy egy per öt felirat is. Akkor melyik a magáé?
-Hát, az egy per hatos.
-Olyan itt nincsen. Akkor csak ez lesz az.
-Hát az úgy történt, hogy kb 6 éve, amikor még az előttem itt lakó előtt lakott itt valaki, az megcsapolta a szomszéd kábelét, és ez akkor derült ki, amikor én internetet szerettem volna, ő pedig TV-t. Akkor én megrendeltem a netet, és kijöttek, beszerelték, és utána neki nem volt TV-je. Felhívta a UPC-t, reklamált, kijöttek, bekötötték a TV-jét és nekem nem volt netem. Akkor telefonáltam ... és ez így ment kb egy hónapig, merthát ugye az ügyfélszolgálat ..., meg nincs elég ember, a szerelő csak egy hét múlva ér ki, és ... nem szeretném újra ezt játszani, ha lehet. Viszont az tuti, hogy nekem soha nem volt TV előfizetésem, úgyhogy ha azon be van kötve a TV, akkor az logikusan nem az enyém, hanem a szomszédé.
-Ühüm. Akkor melyik az ön kábele?
-Hm.
-Hát ha lenne egy TV-je, akkor megnézhetnénk ...
-Ha lenne TV-m, akkor lehet, hogy lenne előfizetésem is, de nincs.
-Az a baj, hogy ... nem tudom. ... Mert ugye ha lenne egy TV-je, akkor sokkal könnyebb lenne.
-Sajnos TV-m.
-Jó, telefonálok.
...
-Helló ... nem, nincs TV-je. Ide jössz?
...
-Jó, akkor annak kell lennie amelyiken a TV van.
-Khm. Szóval az a helyzet, hogy kb 6 éve, amikor még az előttem itt lakó előtt lakott itt valaki, az megcsapolta a szomszéd kábelét, és ...

És ezt játszom minden szaros UPC bekötés alkalmával.
Asszem legközelebb mielőtt kijönnek, kölcsönkérek egy TV-t.

A barátaim:

Vegul csak eljutottunk az esoerdobe. Mivel turaveszeto nem volt a kapunal, egyedul vagtunk neki. Nagy batrosag volt reszunkrol, hisz akar tobb napos tura is lehetett volna belole. Vizunk sem volt eleg... Persze megusztuk. Mikor vegre megpillantottuk az utat (nehezen nevezheto utnak.. vizmosas, ami lefele vezet a hegyrol), 7.3 erossegu foldrenges razta meg a szigetet. Az irott tortenelemben meg nem volt ekkora erossegu foldrenges a szigeteken. (Ezt a masnapi ujsag irta.) Ha ott allsz egy vulkan oldalaban, tulelve egy esoerdoturat, viz nelkul, es egy ultetvenyes fenyegetozeseit, aiknek a gyumolcseit leszedtuk, hogy tuleljuk a szomjusagot, mar nem olyan ilyeszto a leomlo hegyoldal latvanya, vagy a leszakado fak, amik elzarjak az utat... Ha nagy gaz lenne Bruce Willis mar jott volna...

Ezt innen loptam.
Náluk laktam Angliában. Jó fejek, mi? Szerintem igen.

Back

Tegnap este nosztalgiáztam.
Megnyitottam a gépen lévő összes kis feljegyzést, amit még ki tudja, hogy mikor írtam, amikor nem volt éppen netem, vagy éppen nagyon nem volt publikus, de le kellett írnom. És elolvastam őket. Azt, hogy mi volt Angliában; és aztán rájöttem, hogy azért annyira nem volt rossz augusztusig. Aztán augusztus után már nagyon rossz volt, úgyhogy azokat már nem is annyira olvastam, viszont össze-copy-ztam egy file-ba, aztán majd jól lementem a blogot is, és azt is hozzárakom, és az lesz majd az én digitális naplóm. Jó lesz! Majd még a képeket kell hozzárakni és akkor teljesen igaz lesz az egész. Egyébként pedig jó móka visszaolvasni.
Közben átugrottam a szomszédba, mert ma ismét világraszóló UPC-s kavarás volt.
Ja, ez azt jelenti, hogy megint van itthon internetem. Meg van telefonvonalam is, de telefonom az persze nincs. Minek az. "Nem kell azt használni!" Ezt mondta a szerelőfickó és a UPC viszonteladó is. "Viszont így ezer forinttal olcsóbb az előfizetés." Vicces. Jogilag nem, de egyébként árukapcsolás. Persze ennél viccesebb a mittudoménmilyen kozmetikai cikk mellé a két üveg Bacardi Breezer. Először csak a szemem sarkából láttam, de annyira oda nem illő volt 2 üveg Breezer a kozmetikai cuccok polcán, hogy kénytelen voltam felfigyelni rá. Parasztvakítás.
Sokszor megfordult már a fejemben, hogy ezeket az irgalmatlan hülyeségeket lefotózom. Asszem akkor kezdődött, amikor megláttam Angliában a Feel Good! szendvicseket. Ezen aztán annyira kiakadtam, hogy gondolatban rögtön készítettem egy fotósorozatot az idióta termék-feliratokról. Vakújj paraszt, vásároljá'!
Na igen. Egyébként az is eszembe jutott tegnap olvasgatás közben, hogy update-elem a történteket, mert mióta elkezdtem dolgozni az E-ben nem igazán van időm írogatni.
Általában az van, hogy bemegyek, és hirtelen annyi minden jön szembe, hogy mégha időm lenne is, türelmem és összeszedettségem nincs írni.
Egyébként az E-ben igazán szeretek dolgozni. Még akkor is, ha sok a probléma, ha néha elegem van, ha azt érzem, hogy nincs mellette magánéletem, de azért jó. Azért is jó, mert amikor sok a megoldandó feladat az ember jó érzéssel ül le este, mert azt érzi, hogy mennyire ügyes, hogy ennyi mindent meg tudott oldani! És egyébként még azért is jó, mert most új szakácsokat próbálunk, ami az próbafőzést jelent, és tegnap olyan háromgombás-tejszínes tésztát ettem, hogy juhééééé! Meg magyaros burgonyalevest is. Mmmmmmm.
Na jó, update: Szombaton levágattam a hajam. Ismét. Ez a legújabb hír. Egészen rövid lett. Bevallom kicsit pánikban voltam, amikor éreztem a fejbőrömön a hideg ollót, és azon gondolkoztam, hogy vajh' mikor járt arra utoljára olló. Viszont jó lett. Én pedig még legalább 2 napig meglepődhetek minden alkalommal, amikor a tükörbe nézek. Hehe.
Másik update, hogy találkoztam az angliai török ... ki tudja mimmel (sokmindent írhatnék ide. Asszem a barát is jó jelző lehet. Maradjunk is ebben.). Érdekes volt. Bevallom tartottam tőle, de így legalább lehetett kellemesen csalódni. Jót csacsogtunk némi bor mellett, de nem annyira hittem el a felét sem annak, amit mondott, viszont jó mozit vetített. Mégegy hehe. Adtam neki feladatot is, amit nem nagyon hiszem, hogy meg fog oldani, de mindegyis. Magyarországra akar költözni, ami szintén egy nagy kérdőjel a számomra, hogy akkor eztán vele mi lesz. Nem úgy értem, hogy vele és velem, hanem úgy értem, hogy milyen személyiség-változáson fog keresztülmenni.
Ezeken túl pedig kijelenthetem, hogy a szabadidőmet filmek bámulásával töltöm, kedvenc élettársam a laptopom, és mostanában mázlista vagyok filmek tekintetében, mert több jót láttam, mint rosszat. Ebbe persze nyilván az is belejátszik, hogy rápattantam a Kim Ki-duk filmekre, illetve hogy elindult a Lost 4. évada, úgyhogy ... nagyon nagyot nem lehet hibázni. Emellett persze belefutottam még az Into the Wild című filmbe, meg a Beowulf-ba, úgyhogy mint tejszínhab az édes tejeskávé tetején, úgy olvadtam el nyomban. A Bucket List és a Juno már csak a szükséges középkategória volt, hogy el ne szálljak.
Végül pedig azt, hogy: Szeretnék Annával és még azzal, aki akar vasárnap délután kávézni-teázni-sütizni-vagy-forrócsokizni-vagy-bármi!
Itt a tavasz!

Komment

"Nagy hangsúly helyeződik hosszú távú szerelmi kapcsolatára. Érzéseit, gondolatait beszélje meg kedvesével. Ha őszinték egymással, hamar kiderül, hogy mit tartogat közös jövőjük."
M'ékkel? Nincsen is nékem olanom!

Szerelem

Ezt írta tegnapra a horoszkópom:
"A mai nap megfelelő egy kis romantikára. Találkozhat valakivel, aki igazán megdobogtatja a szívét. Ha akarja, igazi nagy szerelem is kialakulhat kettejük között."
Ez kimerült abban, hogy megnéztem a Beowulf című filmet és szerelemes lettem egy animált férfi nordic isten testébe. Hm. Vagy hmmmmmmmmm!?

Nyávogás

Az van, hogy amiért az ember dolgozik, azt néha veszélyesen gyorsan eléri.
Így történt, hogy beleestem két alapvető hibába is.
Az egyik, hogy a hímnemű egyedeket, akik körülvettek prímán elmartam magam mellől, vagy egyszerűen csak megfeledkeztem róluk és jól nem hívtam fel őket, nem találkoztunk.
A másik nagy hiba, amit nagyon kedvesen elkövetek évek óta az "életem és vérem a vállalaté" elnevezést kapta.
Az van, hogy vészesen sok időt töltök bent az E-ben már megint és nincs magánéletem.
Persze-persze, élvezem, de amikor szombaton felhív Á, akkor nagyon tudom utálni és okolni, hogy nem látok magam körül mást. Grrrrrrrh.
És közben pedig irtónagy szeretethiányom van, és szeretnék kitekinteni kicsit az én szűk kis világomból. Brühühühühü.

Nááááátha

Betegség van.
Takonyban úszás, fejfájás, füldugulás, gondolatban poszt írás, de mire gép elé kerülök már semmi kedvem sincs leírni. Ez van.
Meg egyébként mackós Tamást akarok!

Álomposzt vagy poszt-álom?

Tegnap éjjel kommandós-maffiás történetbe csöppentem kb úgy, hogy földön fekvő, összegörnyedt alakokat láttam az Örs vezér-szerű lakótelep utcáin, meg a fűben is. Volt kezén-lábán megkötözött feketeruhás, meg szétlőtt fejű civil is. Sok! Sok-sok. Kb 2 ember/20 m2, és a Rolanddal nem értettük. Békésen sétáltunk, mert egyébként semmi sem utalt arra, hogy bármi is történne. Aztán jött pár fekete ruhás, akik pár civilt kísértek, és azt mondták, hogy menjünk velük. Nem voltam meggyőződve arról, hogy ez jó ötlet, de nem volt kiút. Aztán egy adott pillanatban, amikor nem figyeltek, megszöktem, átvágtam egy kínai óvodán, aztán amikor a kerítésen átugrottam, egy civil fickó rohant utánam és a drótkerítés másik oldaláról rámfogott két pisztolyt, amiből pont azt sikerült elvennem tőle, ami nem volt töltve, viszont legalább megtudtam, hogy bíznom kellett volna a fekete ruhásokban. Na jó, az álom vége persze nem az lett, hogy fejbelőttek, mert volt egy kedves megmentőm, de most kb annyira fáj a fejem, mintha fejbelőttek volna álmomban.
Ennek megfelelően lett szétesett ez a poszt. Jöjjön a kávé!

Horror hétvége

rövid leszek és velős. Ez azt jelenti, hogy semmiképpen sem irodalmi vagy különösebben élvezhető.
Szombat este kb 4,5 dl meggybor és két nagyon szar hely után elvonultam aludni. Valami olyasmit álmdohattam, hogy keresek valamilyen papírt egy bazi nagy kupacban, ami nagy robajjal összedől, és erre felriadtam. Előszöris irgalmatlan sötétség fogadott, amiben alig találtam meg a villanykapcsolót is, ami rettentően rosszul esett. Ezután mivel az ágyam körül mindent rendben találtam, és a lakásban sem hallottam semmi mozgást, már majdnem megnyugodtam, de azért biztos, ami biztos lekecmeregtem az ágyamról, hogy jobban körülnézzek. Kiderült, hogy a galériaágyamra támaszkodó könyvespolcom úgy, ahogy volt, leszakadt, és ez volt a robaj. Örültem. Ezután ágyba visszakecmergés, villany lekapcsolás és kicsi rettegés volt a nagyon sötétben, mert ez aztán tényleg nem normális nálam. Valamennyi fény mindig van este.
No de sebaj. A vasárnapom polclepakolással telt, és ha már megszabadítottam a rajtavolt dolgoktól, gondoltam le is pácolom-lakkozom. Köztudottan mindkettő irtó egészséges illatanyagokat ereszt a levegőbe, amitől kellemeseket lehet álmodni, így a délutáni szunyóka alatt azt álmodtam, hogy a bal felső 4-est szabályszerűen kettéharaptam és mellé tört a bal egyes-kettes-hármas is. A hármas egészen hegyesre zúzúdott, én meg pánikoltam nagyon durván, mert ennél szarabb visszatérő álmom nincs.
Aztán persze felébredtem, és kicsit megnyugodtam, hogy mindegyik fogam a helyén van, úgy, ahogy elalvás előtt volt.
Persze ezzel még nem fejeztem be. Nagy örömömre elindult ismét a Lost, a 4. évaddal, amit aztán jól meg is néztem, és gondoltam, hogy levezessem a következőrészváró izgalmat, be kellene tenni valami jó izgi filmet. Eztán sajnálattal állapítottam meg, hogy nincsen igazán thrillerem a kollekcióban, mert alapvetően nem szeretem őket, kivéve, ha van valaki, aki mellé oda lehet bújni védelmet kérően. Egyet viszont találtam. Stephen King: 1408. Ajánlom mindenkinek! Kb a film felét voltam képes elviselni, azt is csak háttérfilmként, miközben azon gondolkoztam, hogy ezt a filmet akkor tudnám épp ésszel végignézni, ha kb 10 percenként bevágnák Stephen King képét nyálas selyemfiúnak öltözve a kaliforniai háza mellett, valami kisméretű pudlival a kezében, és olyan felirattal, hogy "Ma este ő szórakoztat."
Szóval ennyi jó történt a hétvégén. Nyilván tudatalatti önkínzást tartottam.
Most pedig hajtás.

Asztala Viszta

Én lenni végre megszabadult a Vista nevű operációs szörnytől!
Azóta nyugodt az életem.
Egyébként pedig sokat dolgozom.