"Munkaszünet"

Május elseje annyira szabadnap, hogy még a napi horoszkópból is kihagyták.

U.i: És tényleg nem is létezett. :D

Tegnap esti Vittula

Volt tegnap Marc Almond vs.
Andy Garcia
pultosfiú, bárszékről részegségtől lezuhant ír, akiknél (mármint az íreknél) - mint narrátorunktól megtudtuk - ez nem nagy cucc, szinte mindennapos, pult mellett elaludt Franszoá, bőrében feszengő lányos arcú fiú, és az ő 10 évvel idősebb alkoholista alteregója, csini lány piros nadrágban, aki elbűvölte a Lemon Lajost, jóindulatú-ukrán karakterű vidéki vállalkozó, no meg mi, a MuppetShow-ból a páholyban ülő két öreg, akik mindenkit kinevetnek.
Ja, meg ManuCsaó, úgyhogy én el is repültem kicsit gondolatban Barcelonába.

Éjszakáim (szerelmeim nélkül)

Múlt héten hétfőn kezdődött. Az ott rendben is volt, mert volt alkalom. Kedden folytattuk, mert kellett a lecsengés. Szerdán már nem is tudom mi volt. Meg csütörtökön sem. Pénteken megint ünnepelni kellett. Szombaton is, mert a szombat, az ugye szombat, és barátnő-születésnap is. Vasárnapra már annyira elfáradtam, hogy csak füvön punnyadást kívántam, de helyette Kiadó lett. Aztán jött megint a hétfő. És az SMS. És perszehogy, igen, megyek. Fél háromig. És a kedd, Dejóhogyjössz, igen, megyek. Fél háromig. Ma pedig megint. Erre várok hetek óta. Majd talán holnap pihenek. Mert pénteken ismét fontos esemény lesz, amit talán szombaton folytatunk, hogy aztán vasárnap mást se akarjunk, mint a füvön punnyadni valahol és élvezni a napsütést.

Vasárnapi ebéd ... vége

Tegnap sikerült a legújabb kedvenc helyünkön befejezni az ebédet egy olyan szenzációs meggymártásos-túrós palacsintával, hogy nem lehetett neki nemet mondani, se azt, hogy elég, úgyhogy beteg is lettem kb 3-4 órára. Legújabb nevem: Torkos Léka
Höhö.

Babik

Előzmény

2

Budán, a Déli vasút töltése mögött, ahol gombamód nőnek ki a földből az lakóházak, egy kicsi ház húzódik meg. Néhány vén diófa őrködik előtte, még egészen kopaszon, de a tiroli stílusú fatornácot vadszőlő futja be, s azon már piroslanak a rügyek.
Egy évvel ezelőtt még kertek és kukoricások vették körül. Oly hirtelen nőtt ki a földből az új utca, hogy még nevet sem adtak neki, s a házaknak sincs még számozásuk. Aki nem ismerős errefelé, csak hosszas keresgélés és kérdezősködés után fedezi föl a kis házat.
Így járt az a vadászkalapos, nyurga férfi is, aki a korán sötétedő márciusi estén járta végig a Névtelen Utcát, ahol egy Adamaeszkó nevű esztergályossal akart bizalmas ügyben beszéni. Amikor végre célhoz ért, zárva találta a kerti kaput, s csak ismételt csengetésre jött elő egy nagy keblű, hullámzó járású, tavaszamúlt asszonyság. Nem nyitott kaput, csak a lécek rései közt nézett az ismeretlen férfi arcába, s közben a tűket igazgatta őszbe csavarodó, hegyes kontyában.

Babik folyt.

Előzmény
- Szabad a becses nevét? - kérdezte Mausztól.
- Mausz Rezső - mondta Mausz.
A tiszt átolvasta a névsort. Aztán még egyszer átolvasta. Aztán a babaarcú bőrkabátoshoz lépett, és neki is megmutatta az ívet.
- Nem értem önt - mondta fejcsóválva. - Vagy talán elkerülte a figyelmét, hogy két rovat van?
- Hogyhogy két rovat van? - méltatlankodott a bőrkabátos, és lányos arcát elfutotta a pír. Ingerülten húzta elő a saját névsorát.
- Hát nem tud vigyázni? - mérgelődött a tiszt. - Amint látja, külön vannak a kivégzések és külön rovatban a kitüntetések. Mausz Rezső kitüntetést kap.
- Tényleg - mondta a lányos arcú.
Intett az embereinek, ő pedig Mausz Rezsőhöz lépett.
- Kövessen feltűnés nélkül - mondta neki kimérten.
Visszamentek az épületbe. Néhány perc múlva egy freskókal díszített, márványfalú terembe vezették Mausz Rezsőt, ahol bronz kandeláberekben gyertyák százai égtek, nagy fahasábok ropogtak a kandallóban, és oly süppedők voltak a szőnyegek, mint az erdei moha.
Itt fényképezőgépek szegeződtek rá, pergett a filmhíradó felvevőgépe, miközben egy magas állású személy felköszöntötte a kitüntetés alkalmából, és mellére tűzte az érdemérmet.
- Asszonyom! - mondta Mausznak a magas állású személy, - Ön büszkén mondhatja, hogy teljesítette kötelességét családja és hazája iránt. Én pedig, amikor mellére tűzöm a tizenkét gyermekes anyáknak járó kitüntetést, arra kérem, hogy ne lankadjon, ne álljon meg félúton. Csak így tovább, előre, a tizenharmadik gyerekig!
A bensőséges ünnepély hamarosan véget ért. De amikor Mausz kilépett az épület kapuján, mégis úgy érezte, hogy kissé fáradt. Taxiba ült, úgy ment vissza a gyárba.

Nem mindenkire hat egyformán, hogy ki akarják végezni. Van akinek meg se kottyan egy ilyen esemény. Dosztojevszkij viszont - akiről fentebb már esett szó - eléggé a szívére vette. Mausz Rezsőt is felzaklatta e kényelmetlen kaland.
Este a horgészfelszerelését rendezgette, ami máskor is megnyugatóan hatott rá. Sokáig hánykolódott ébren, s amikor végre elnyomta az álom, nyomasztó képek gyötörték. Azt álmodta, hogy szörnyű fájdalmak közt vajúdik, s épp, amikor egy sikoltással világra akarja hozni tizenharmadik gyermekét, kiesett ágyából, és szerencsésen fölébredt.
Fekve maradt, és nyitott szemmel meredt a sötétbe. Nem bírt megnyugodni. Érezte, hogy helyzete megrendült, s elhatározásra jutott. Rájött, hogy csak valamilyen világra vagy legalábbis országra szóló, nagy cselekedettel lehet kiköszörülni a tekintélyén esett csorbát. Valamilyen nagy dolgot kell tehát csinálni. Tudta, hogy egy nagy dolog véghezvitele után ellenségei el fognak némulni, a hatóságok nem merik zaklatni, azt is tudta, milyen boldog nyugalomban él majd, ha sikerül tető alá hozni az a nagy dolgot; csak azt nem tudta még, hogy az az nagy dolog mi lesz. E kis szépséghiba ellenére is jó hangulatban kelt föl és tettre készen ment a fürdőszobába.
Folyt köv

Birthday

Húúúú milyen spontán módon szerveződött nagy berúgás lett abból, hogy a Kisa-val leültünk koccintani! Mert persze az egész úgy kezdődött, hogy leülünk koccintani, aztán mindenki megy dolgára, mert reggel 7-kor angolóra megminden. És ez így is lett. Csak jópár órával később.
Merthát be kellett menni a Kiadó nevű helyre, ami valószínűleg a kedvenc helyem lesz a jövőben, mert jófejek a pultosok, kellemes a környezet és príma zenéket hallgattunk és mert van gombás melegszendvicsük a pezsgő mellé, amiből sok van.
Az este fénypontja Károj volt, akivel kb 1998-ban ismerkedtünk meg Kisa-val (aki akkoriban napi szinten volt benne az életemben. Még laktam is nála egy kicsit.) a Lovin egy szilveszteri napon és utána buliztunk még párszor, meg Egerszalókra mentünk és Gyöngyösre finom borért, és tíz éve nem cserélte le a számát. Így történhetett, hogy tíz év (és pár telefoncsere, aminek során valahogy végig benne maradt a telefonomban, magam sem értem hogyan) után felhívtuk éjjnek évadján (kb 22.49-kor) és én lepődtem meg a legjobban, amikor kicsörgött a telefonja, és nem kellett sokáig magyaráznom, hogy ki vagyok, sőt mi több, vevő is volt egy kis ünneplésre. Aztán jött a Miklós és már így, kedves négyesben sikerült egyre több alkoholt tölteni magunkba és rengeteg nevetésre váltani azt. Egészen annyira, hogy a Jelenben már táncoltunk is a sarokban, ahol M intézett születésnapos zenét, sőt, felkértem egy vadidegen fickót is, és megbeszéltem a pultossal, hogy holnap főz nekem carne con pasta-t. Mindezt már olyan állapotban, hogy biztosan azt gondolta, hogy ma reggelre már nem fogok erre emlékezni, de tévedett! Mert őrületesen jó memóriám van! (volt?) Viszont őrületes fejfájással ébredtem, mert gondolom az éjszaka során az összes pezsgőbuborék szétpattant a fejemben és iszonyatos rombolást végzett. No de sebaj! A reggeli kávé majd segít!
Hát ennyi történt. És majd rakok fel képeket is.
Ja, és végig kisüveges pezsgőt ittunk, de abból kb 20-at. Hihi.

(Ez csak annyit jelent, hogy felraktam a Flickr-re a képeket. :D)

Szabad akarat és determináció

Szerintem mindenkivel történt már olyan, hogy meglátott valakit az utcán, metrón, villamoson, szórakozóhelyen, bárhol, és azt érezte, hogy van valamilyen kapcsolat, feladat, kérdés, valami, amit tennie kell azzal az illetővel. Tennie kell valamit ahhoz, hogy az ő élete gyökeresen megváltozhasson (lehetőleg jó irányba), vagy éppen fordítva. Ő fog segíteni nekünk valamiben, valahol, vagy elmond egyetlen mondatot, amire szükségünk van ahoz, hogy ismét megtaláljuk a helyünket a világban. A rossz ebben az egészben az, hogy amikor az érzés megérkezik, hogy "igen, itt van valami tennivaló, akció vagy reakció", akkor még nem lehet tudni azt, hogy minek kell megtörténnie. Sokszor a következő pillanatban előbújik a feladat és akkor gyorsan pontot lehet tenni a dolgok végére, de sokszor csak a legvégén derül ki, amikor az ember valami olyat érez, mintha fejbekólintották volna. Az eseményeket pedig legtöbbször nem lehet siettetni. Pedig megpróbáltam ezerszer is, de csak izzadtságszagú szenvedés lett a vége.
Most is van egy ilyen ember az életemben, és egyre türelmetlenebbül (ez itt lenni magyar szó?) várom a válaszokat, de nem jönnek. Vagy egyszerűen csak nem vagyok képes észrevenni a válaszokat. Pedig próbálkozom! Keresem a pillanatot, amikor végre leesik, és céltudatosabban haladhatok (vagy egyszerűen csak tudatosabban). Addig pedig milliónyi kérdés cikázik bennem, hogy egyáltalán ... és miért ... és milyen területen ... és nekem fontos vagy neki ... nekem kell tennem vagy neki ... milyen irányba haladhatnék? Vagy egyszerűen csak a türelemről van szó? És miért is magázom? Sosem magáztam senkit. Furcsa ez, én mondom!
Persze az is lehet, hogy ez csak nosztalgia és szabadságvágy, ami erre próbál reagálni.

Szar-a-girosz

Ez még kedden volt, és kipróbáltuk, de nem volt Sar(ah).

32

A Maszületést sikerült összehangolni a teliholddal. :D

Nyolc tanú

Kicsit másra számítottam, de biztosan a cím volt kicsit félrevezető, de valahol mégis találóbb, mint az angol. Nyilván a Matthew Fox miatt is érdekelt a film, bár így utólag be kell vallanom, hogy nem sikerült beleülnie a szerepbe.
A film maga merénylős-terroristás, de hál' Istennek a több fantáziával megáldottak közül.
Az első sokkolás már a hatodik percben megtörténik, hogy utána a hét és feledik percben bedobjon még egy löketet. Kb. ezt a másfél percet hagyja arra, hogy kissé unottan legyints, hogy ilyet már ezret láttunk, mutass valami újat. És akkor tessék! Az először kissé döbbent mozinéző pedig elégedetten vakargatja a pocakját, hogy "Végre valami új!"
Az persze nem titok, hanem nyilávnvaló, hogy ezt a fokozott tempót nem lehet így folytatni, úgyhogy fék betol, és folyatjuk kettesben. Valamiért, nem tudom, hogy miért, de volt egy olyan érzésem, hogy akkor most megnézzük ugyanezt a sztorit nyolc különböző szemszögből, nyolc különböző főszereplővel. Nagyot nem tévedtem. Öt különböző nézőpontot kapunk, öt külön főszereplővel. Sajnos elég lassan tudja csak felhúzni az embert. Sőt, mondhatnám, hogy az első három "fejezet" kellemetlenül lassú és néha kifejezetten rángat. A negyedik már kezd érdekessé válni, az ötödik részben pedig végre kikerekedik a történet.
Dennis Quaid hozza a szokott hős-bulldog szerepet, aki nem engedi el áldozatát, bár ettől ez még nem lesz kifejezetten emlékezetes alakítás. Azon gondolkoztam közben, hogy fel tudnék e sorolni három filmet, amiben szerepelt, de sajnos nem lett a válasz. Ma délutánra sikerült egyre visszaemlékeznem. Ettől függetlenül szeretjük. Kiszámítható karakter.
A film abszolút bukása Matthew Fox, akire ráragadt a Lost pozitív figurája és lelkesen bizonyítja, hogy sajnos nem is nagyon tud mást. A legrosszabb jelenet, amikor spanyolul beszél. Az egy rettenet.
Az abszolút nyerő Forest Whitaker, aki nagyon kedvesen alakítja a hétköznapi-hős (persze kissé ügyefogyott, de ettől válik hőssé) amerikai turista figurát, aki végigfilmezi az események egy részét.
Összegezve annyi, hogy akik szeretik a merénylős-robbantós-üldözős filmeket, azok mindenképpen nézzék meg. Akik azt gondolják, hogy minden merénylős-robbantós-üldözős filmet láttak már és nem lehet nekik újat mutatni, azok belevághatnak, mert kellemes csavarok vannak a filmben. Akik kicsit lassabb, gondolkodósabb filmre vágynak, vagy esetleg a doki miatt néznék meg a filmet, azok hagyják ki. Szerintem kb 7/10.

IKEA

Lazítsd el az álkapcsod! Jó, ügyes. Most próbálj meg lélegezni is. Jó mélyen! Belégzééééés, kilégzééééés. Na mégegyszer. Gyerünk. Látod megy ez! Akkor mit szólnál egy kis mosolygáshoz? Na? Megy? Nem? Gyere, van itt egy kis svéd mandulás süti.
Látod, nem is olyan nehéz. Mosolyogj! Aztán emeld fel ezt a plüss elefántot, és ne foglalkozz azzal, hogy ki mit gondol. Fúrd bele az arcod, mert az kellemes és csiklandós, és mosolyogj. Viheted is magaddal, ha gondolod. Majd a pénztár előtt elbúcsúzol tőle. :)

1976

"This is Zebra three. We are responding."
Visszaszámlálás elkezdődött. Ma reggel jöttem rá, hogy már rég ideje lenne.
Nem viszik a kanapét, de most egy kicsit szarul érzem magam. Viszont lesz hol henyélni 8 héten keresztül, amíg megérkezik the new one.

Számvetés

Az ember néha köbenéz a helyen, ahol él. És körbenéz úgy is, mintha nem ő lakna ott.
És elgondokozik. A konyhaszekrényemben található 15 db bögre, 5 db capuccinos csésze (most társult hozzá még 4), 4 elérhetetlen söröspohár, 2 vizespohár és egy long drinkes pohár. Emellett található 4 azaz négy darab mélytányér, 6 azaz hat darab ritkán használt kistányér plusz két csészealj, és 4 db lapos tányér. Mit árul ez el?
Hát, több kávé, mint sütemény és sört otthon soha.

Esti Tripla

Visszatérve a tegnap estére, miután összeraktam a vázat és rájöttem, hogy ez kalapálás nélkül nem fog tovább menni, ráadásul este 10 elmúlt már, és van házirend, mert ez egy rendes ház, gondoltam megjutalmazom magam egy kellemes estével, és egy szál cigaretta elszívása után elindultam a legendás Triplába, ahol a Lajos és a Tutu rettentően elemében volt, a Rali és a Nika pedig nagyon szerelmesen. A Lajos és Tutu nagyon elemében volt azt eredményezte, hogy nyugis, lassan csordogáló hangulatomat Cunami energiájú jókedvlöketekkel sokkolták, úgyhogy gyorsan rájöttem, hogy ez bizony alkoholt kíván. Mármint én. Mármint gyorsan. Mármint olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. És ez teljesült. Csak a mennyiséggel voltak problémák. Meg a józan ítélőképességgel. Aztán ma reggel a fejfájással. Viszont vidám este volt. Végignéztem a pultoslány-szerelem beteljesülhetetlenségének előnyös oldalát, merthát a pultoslányba azért jó szerelmesnek lenni, mert nyilván elérhetetlen (merthogy ott a pult a két ember között), viszont mindig ott van (merthogy dolgozik), és mindig lehet érte égni. Mert a szerelemben elégés emberi alapszükséglet. Meg a flörtölés is. Édes izgalom, álmodozás és várakozás, de leginkább vágyakozás, aztán pedig ... semmi. A plátói szerelmek a legszebbek. Sohasem tudnak elromlani, nincsenek benne veszekedések, mindig azt kapjuk, amit várunk és nem csalódhatunk. Értem én! És nem-mellesleg tényleg szimpatikus, kedves lány.

Kika fika és esti móka

Fúúú, tegnap annyi minden történt, hogy azt leírni is sok lenne.
Úgy tűnik vannak sűrű napok. És ennek azért örülünk.
A történet ott kezdődik, hogy egészen véletlenül az E-be bekerült egy Feng Shui könyv. Én ezt egészen véletlenül hazavittem. Egészen véletlenül beleolvastam, majd körbenéztem a robbantott lakásban, ahol hetek óta várnak a fényképhalmok, hogy albummá változhassanak, és elhatároztam, hogy EZ, ÍGY, NEM MEHET TOVÁBB!
Ebből lett rendrakás (részben). Aztán jött a telefon, hogy a hónapokkal ezelőtt odaígért futont elvinnék vasárnap. Gondoltam: jó. Gondoltam: Elmegyek a Kikába megvenni azt a kanapét, amit kinéztem. Elindultam. Megérkeztem. Megnéztem, elképzeltem, rácsüccsentem, megsimogattam, megnéztem rajta a kék címkét: Eladva! Elgondolkoztam. Megkérdeztem az eladót, hogy: lehet-e még ilyet?
Mondta: Lehet.
Mennyi idő? - kérdeztem.
8 hét - mondta.
Elszomorodtam. Mondtam: gondolkozom egy kicsit. És felmentem az emeletre. Fürdőszoba osztály. Megláttam egy meggybordó fürdőszobaszekrényt.
Megszólítottam az eladót: Jó napot kívánok, én ebből szeretnék.
Mindjárt megnézzük - mondta.
Lehet rendelni. - mondta.
Mennyi idő? - kérdeztem.
3-4 hét - válaszolta.
Elszomorodtam. Lementem ... kanapé. Ráültem, megsimogattam, elnyúltam rajta. Jött az eladó. Átgondolta? - kérdezte.
Attól tartok ki kell várnom azt a 8 hetet - mondtam. - Viszont van egy kérdésem. A fürdőszoba osztályon láttam egy szekrényt, és ők azt mondták, hogy 3-4 hét a szállítási határidő. Megoldható lenne, hogy valahogy összehangoljuk a kettőt, hogy ne kelljen idejönnöm kétszer?
- Nem hiszem. - mondta. - A megrendelt árukat 8 napig tudjuk tárolni, tovább nem.
- Értem. És nem lehetne úgy megrendelni, hogy a kettő egyszerre érkezzen?
- Nem. Ez két külön osztály.
- Értem. De egy cég, ugye? Mert akkor nem értem.
- Nézze a jó oldalát! Megrendeli, idejön, hátha akkor is meglát valamit!
- Amit aztán megrendelek, és jöhetek vissza megint 3-4 hét múlva.
- Igen
Hát elmész te a ... - gondoltam. És nem mosolyogtam vissza rá.
Aztán megrendeltem az almazöld, puha kanapét, de a fürdőszobaszekrényt már nem, mert úgy döntöttem, hogy azt majd inkább az IKEÁban, mert ott legalább rögtön elvihetem.
Vettem viszont egy 12 fiókos (!), lapraszerelt (!), azonnal elvihető komódot, egy éééééédes étkészletet, mondván, hogy hátha attól majd megjön az étvágyam, meg hozzá cukortartót tejkiöntővel, amiből a tejkiöntőt egyáltalán nem fogom használni, ezt már most tudom, meg gyertyát, gyertyát, gyertyát, meg a hűtőmágneskutyám mellé párnak egy hűtőmágnesmalacot, akikből rögtön szerelmespárt alkottam hazatérés után, meg egy miniatűr kertitörpe párt és a lihthoff ablakába alkottam is egy kis kertecskét kertitörpékkel, amiken jókat kacagtam ma reggel, amikor kinéztem az ablakon, mert eléggé beteg dolog szerintem, viszont vicces. Majd képet is felrakok, ígérem!
Aztán hívtam a Kikába taxit, a taxis fickó pedig nagyon vicces volt és végigkacagtuk az utat, aztán odáig fajult a dolog, hogy felhozta a lapraszerelt 12 fiókos csomagomat az elsőre, és később, amikor megpróbáltam megmozdítani a dobozt, akkor megértettem, hogy miért, és rettentő hálás voltam! Aztán kicsomagoltam, megszámoltam:
58 darab fatipli, 48 db 3 mm-es csavar + 24 db 3 mm-es csavar, 48 db 4 mm-es csavar, 24 db 4 mm-es hosszabb csavar, kb 40 db szög, 24 db fiókoldal, 12 db fiók hétlap, 12 db fiók előlap, stb, stb, stb ... és kétségbeestem. Rájöttem, hogy ez kb 1 ezer db-os puzzlehoz hasonló móka lesz. Ott ültem felette, és nem tudtam, hogy hol is kezdjem el. Persze ma délelőtt befejeztem, úgyhogy készen van. Kispóroltam a hátlapot az 50 db szöggel, mert ahhoz már végképp nem volt kedvem, a 48 db 3 mm-es csavarból kb 24-et, mert már azt is untam, a fogantyúkat még nem raktam fel mind, de sebaj. Áll a lábán.

Folyt köv

Jaj ne! Még ez is?

Pedig ezt a gyárat úgy szerettem! Miért nem lehet pl. műemlékké nyilvánítani?
Jó, a nagy része ipari, de vannak nagyon kedves részei. Ráadásul egy majdnem 120 éves gyár gépei is elég érdekesek lehetnének a droidszexen felnövő generációknak, nem?
Rossz hírek itt.

Babik folyt.

Előzmény
Két órával később - derült égből a villám - megállt a rabomobil a gyár kapuja előtt.
Az első Magyar Álkulcsgyárban majdnem hatezer munkás dolgozik. A nagy kiterjedésű telep négy utcára szolgál. A Pata utcai frontra néz az igazgatóság modern, ötemeletes épülete. Ide persze nem lehet úgy ki- és besétálni, mint a moziba. Az idegeneket egy tagbaszakadt portás a kapufülkébe irányítja, hol kellő magyarázkodás, faggatás, igazoltatás és telefonálás után belépőjeget kapnak. Ezt odafönt alá kell íratni, le kell pecsételtetni, és távozáskor vissza kell adni a kapusnak. Belépőjegy nélkül senki sem juthat a gyárba, kivéve a hivatásos kémeket és szabotőröket, akiknek már messziről szalutál a portás, minthogy ők arcképes igazolvánnyal rendelkeznek.
A bőrkabátosokat azonban nem zaklatta a portás, hanem holtra váltan kitárta előttük a kaput, és úgy váltogatta a lábát ijedtében, mintha a talpa alatt kaszálnák a füvet. Az érkezők háborítatlanul mentek föl az első emeletre, és bejelentés, sőt kopogás nélkül léptek be az igazgató irodájába.
Mausz Rezső éppen telefonon beszélt valakivel. Ebben nincsen semmi rendkívüli. Mausz Rezső oly sokszor telefonozott, hogy bal fülének járatai és kacskaringói idővel szétlapultak, és fülkagylója a telefonkagyló negatív lenyomatává alakult át. Éppen a fölöttes hatóságával, a Kulcs-, Szardínianyitó- és Rigliipari Igazgatóság egyik vezetőjével tárgyalt, amikor a bőrbe öltözött látogatók beléptek. Láttukra torkán akadt a hang. Zavarában föl akart állni, de minthogy már állt, csak leülni volt módja. Le is ült, majd a telefonkagylóval sebesen kefélni kezdte a cipőjét, de aztán észbekapott, és gyorsan zsebre vágta a kagylót. Zsebéből - habár csak tompán - kihallatszott a Kulcs-, Szardínianyitó- és Rigliipari Igazgatóság vezetőjének hangja, de egy idő múlva elhallgatott, a telefon kattant egyet, és akkor síri csönd lett az irodában.
Az egyik bőrkabátos, aki pufók, rózsaszínű orcájával, haloványkék, hamiskás lurkószemével bizalomgerjesztőbb volt tárasainál, elővett egy cédulát.
- Ön Mausz Rezső? - kérdezte kimérten.
- Az vagyok - mondta Mausz - De a nevemet két s-sel írom.
- Ezt mindenki mondhatja. Itt sz-szel írták - mondta a bőrkabátos egykedvűen.
- Akkor tévedés van a dologban - mondta megkönnyebbülve Mausz. - Sokszor előfordul, hogy a nevemet - kártékony szándákkal - Mausznak írja valaki.
- Mi nem tévedünk - mondta a bőrkabátos szigorúan.
- Ön volt ennek a gyárnak az igazgatója?
- Én - mondta Mausz.
- Ön lakott a Rózsafa utca 7. sz. alatt?
- Én - mondta Mausz.
- Akkor kövessen feltűnés nélkül - mondta a bőrkabátos, és az ajtóra mutatott.
A bőrkabátosok érkezése Mausz Rezsőben erős balsejtelmeket ébresztett. Ezek a balsejtelmek még sötétebbé váltak, amikor lakásáról és igazgatói állásáról múlt időben beszélt a babaszemű. Sötét sejtései még nyomasztóbbakká váltak, amikor a lábáról is csak történelmi távlatból esett említés; de aggódni akkor kezdett igazán, amikor betaszigálták a rabszállító kocsiba, elvitték egy kaszárnyaszerű épületbe, és aláírattak vele egy nyilatkozatot, melyben elismerte, hogy a lakásához tartozó pincében titkos rádióleadó működik, továbbá, hogy katonai erődítmények rajzát több ízben külföldre csempészte, és végül, hogy sorban állás közben félreérthető megjegyzéseket tett a májas hurkára. De legrosszabb előérzetei sem tudtak lépést tartani a valósággal. Még meg sem száradt aláírásán a tinta, amikor már az udvaron találta magát, ahol a puskával felfegyverzett kivégző osztag nézett vele farkasszemet.
Sohasem tudta volna megmondani,hogy az udvar tágas volt-e vagy szűk, s hogy fehérre volt-e meszelve a háta mögött a fal vagy sárgára. Ő csak öt sötét foltot látott, az öt puska torkolatát, melyek egyenesen a szívére szegeződtek, és ekkor minden balsejtelme, szorongása, rossz előérzete és borzongása egyszerre szörnyű valósággá vált.
Fölordított.
- Mi ez? Mit akarnak? Mire készülődnek?
- Kivégzésre - mondta a kivégzőosztag parancsnoka.
- Ez igazságtalanság! - kiálltotta Mausz.
A kivégzőosztag parancsnoka meghökkent.
- Nem hiszem - mondta egy kis töprengés után. - Miért lenne igazságtalanság?
- Mert én nem követtem el semmit! - kiáltotta Mausz.
A parancsnok még jobban meghökkent. Megint gondolkodott egy darabig.
- Ön kultúrembernek látszik - mondta udvariasan. - Nézzen végig az embereimen. Ezek a fiúk húsz kilométert gyalogoltak, hogy gyakorolhassák magukat a kivégzésben.
- De miért engem végeznek ki? - háborgott az igazgató. - Én ártatlan vagyok!
Ez nyomós érvnek látszott. A parancsnok fönn is akadt rajta, de hosszabb tűnődés után vállat vont.
- Mi a különbség? Egyszer mindnyájunkat kivégeznek - mondta, hozzátette, hogy "pardon, hogy hátat fordítok", és hirtelen rámordul a katonáira:
- Elismétlem: minden puska fölfelé visz. Ennélfogva egy a köldökére, kettő a szívére céloz, egy pedig a feje fölé, mert hátha mégse visz fölfelé minden puska.
Segített az embereinek a fegyverek beállításában. Eközben mentegetőző mosollyal - hátraszólt az igazgatónak:
- Bocsásson meg kérem, ezek újoncok.
Megint összeszidta embereit, akik buzgóságukban most már túl alacsonyra vették a célt.
- Egy kis türelmet kérek - mondta Mausznak, és újra a katonákhoz fordult. - Három vezényszót fognak hallani.
"Vigyázz!", "Kész!" és "Tűz!". Amikor azt mondom, "Tűz!", akkor szíveskedjenek meghúzni a ravaszt.
Elsétált a puskák előtt. Odaállt a bőrkabátosokhoz. Zsebébe nyúlt. Kivett egy gépelt névsort.

Folyt köv

Megint rébusz

Az ember nem tanul.
Képes ugyanazt a hibát elkövetni háromszázhuszonnyolcmilliószor.
Mekkora hülye tudok lenni néha!

Babik folyt.

Előzmény
Már jó ideje nem sok örömet lelt benne; több mint három hete, hogy semmit sem fogott. Az ilyen hosszú lélegzetű balszerencse még a névtelen és szürke kocahorgászokat is türelmetlenséggel töltené el; egy Mausz Rezsőt azonban nemcsak türelmetlenség, hanem növekvő aggodalom is gyötört. Rosszul végzi a dolgát? Megbántotta egy felettesét? Mit jelent e makacs balsiker? Mellőzöttséget? Kegyvesztettséget? Bukást? Hiszen köztudott dolog, hogy "A Néppel Tűzön-Vízen Át" nem a vakszerencse szeszélyére bízza, hogy van-e kapás vagy sincs, s ha van, kinek mekkora hal harap a horgára.
Kezdetben idomított halakkal próbálkoztak. Évekig tartó szívós munkával igyekeztek őket arra nevelni, hogy csak megbízható káderek horgára harapjanak. Ez soksor sikerült is. A pontynak például van politikai érzéke, rajta fogott a nevelés. A ragadozó halak azonban néha nem bírtak saját mohóságukkal, s előfordult, hogy egy hírneves bölcsész és irodalomtörténész épp aznap fogott egy kétkilós harcsát, amikor a napilapok leleplezték idealista téveszméit. A szóban forgó tudós hazavitte a
harcsát, és még jobban elmerült az idealizmusba; ennélfogva le kellett mondani a halak idomításáról, s olyan megoldás után kellett nézni, mely nem hozhat ily kínos meglepetést.
Meg is találták. "A Néppel Tűzön-Vízen Át" minden tagja kapott egy ruhatári számot. Mausz Rezső például a 117-es szám birtokosa volt. Három hete lógatta a vízbe a horogra kötözött három számjegyű réztáblácskát, míg végre, e szép emlékezetű hajnalon az ügyeletes búvár horgára akasztott egy négykilós harcsát. (A búvár persze csak a vezetőség utasítására adhatott valakinek halat. Biztonság kedvéért a halak kopoltyúját megszámozták, s a telepvezető a vendég távozásakor ellenőrizte, hogy a hal jelzése egyezik-e a ruhatári számmal. Így nem kellett félni a visszaélésektől, a horgász pedig emelt fővel vihette haza zsákmányát, tudva, hogy nem a hal buta szeszélyének, hanem a kormányzat bölcsességének köszönheti a horgészsikert.)
Képzelhető, mily lázban égett Mausz, amikor háromhetes várakozás után pedzeni kezdett a hal! Első érzése a kétellyel elegy reménykedés volt. Hiszen sokszor előfordult már, hogy egy kisujjam hosszúságú keszek vagy dévér ficánkolt a horgon, ami csak egy mákszemnyivel volt jobb a semminél. Rgy perc múlva azonban már érezte a hal erejét, s a mikor - hosszas fárasztás után - megcsillant a fenékhálóban a vadul fickándozó ragadozó, repesni kezdett szíve az örömtől.
Ez az öröm elkísérte őt a hazaúton, s miután letusolt és átöltözött, vele jött a gyárba, és beragyogta első munkaóráit. Vége a töprengésnek, a három hétig tartó bizonytalanságnak! A lefüggönyötött autó utasa újra a tégi volt, telve forradalmi lendülettel, tettvággyal és eréllyel; az a Mausz Rezső, akiről a felettesei azt szokták volt mondani, hogy nem ismer lehetetlent.
Ez az örvendetes változás már a megérkezés pillanatában kiviláglott. Amikor ugyanis a feketére lakkozott gépkocsi megállt a gyár kapuja előtt, épp tavaszi felhőszakadás söpört végig a városon. Mausz kinyitotta az autó ajtaját, kidugta a fejét a záporba, de rögtön visszahúzta.
- Hajtson be - mondta a sofőrnek, miután félrehúzta a piros bársonyfüggönyt.
- Hová hajtsak be? - érdeklődött a sofőr.
- A kapun, Pép elvtárs - magyarázta Mausz.
A sofőr megdöbbent.
-Tönkremegy a kocsi - mondta ijedten.
-Forradalom van - nyugtatta Mausz. - Indulhatunk.
A sofőr elindult. Az autó fölrohant a lépcsőkön, betörte az egyik földig érő üvegablakot, végigment az előcsarnokon, feldöntött egy hirdetőtáblát, és bezúzta a felvonó ajtaját. Egy csöpp nem sok, de annyi eső sem hullott az igazgató fejére. Mausz kinyitotta az ajtót, s látta hogy a körülállók mind földig hajolnak előtte. Egy perc múlva futótűzként terjedt el a hír, hogy az igazgató helyzete megszilárdult, amit vetélytársai és haragosai fogcsikorgatva vettek tudomásul.
Mausz pedig - minthogy a lift nem működött - rugalmas léptekkel fölsétált az emeletre, és végigsietett a hosszú folyosón. Csak egyszer állt meg útközben, mégpedig az üzemi borbély műhelye előtt. A két borbély ugyanis kint cigarettázott a folyosón, két beszappanozott arcú vendég társasgában.
- Maguk miért lopják a napot? - kérdezte Mausz.
- Rövidzárlat van - mutatott a sötét műhelybe a borbély.
- Panaszkodni, azt tudnak - mondta fejcsóválva az igazgató.
Belépett a műhelybe, és felkattintotta a kapcsolót. A villany nem gyulladt meg.
- Dolgozhatnak - szólt rá kurtán a borbélyra Mausz.
- De hiszen sötét van, Mausz elvtárs - bámult rá a borbély.
- Azért gyújtottam villanyt - mondta ingerülten az igazgató, és karba tett kézzel várt, míg csak a borbélyok be nem mentek a sötét műhelybe, és hozzá nem láttak a vendégek borotválásához. Ekkor megnyugodva folytatta útját, s néhány perc múlva íróasztalánál ülve, serényen végezte napi munkáját.

Folyt köv

Kinek van kedve eljönni velem az 20-as évek Amerikájába? Az Artemovszk-kal megyünk, két 100 %-os svéd kapitánnyal ócsón május 2-án.

Babik

(Tudom, hogy ezért leszedhetik a fejemet, de ezt a befejezetlen történetet kerestem éveken keresztül, és most igazán szeretném megosztani részletekben. regenerálódok.)

Nyilatkozat

Az itt következő történet az első szótól az utolsóig alávaló, piszkos, szemtelen hazugság. Minden jóérzésű embert felkérek, hogy utasítsa vissza e rágalmakat. Aki mégis nevetni merészel, az az ellenség keze, és őneki fölírom a nevét.

Mausz Rezső
Az Első Magyar Álkulcsgyár
igazgatója

1.

Az erős megrázkódtatások néha mélyre ható változásokat okoznak az emberi lélekben. Michelangelo (haladó olasz szobrász) elesett a síkos járdán, és attól kezdve csak festeni volt kedve. Newtonnak (haladó angol fizikus) alma esett a fejére; ennek az eseménynek köszönheti világrajöttét a szabadesés törvénye. Dosztojevszkij (haladó orosz regényíró) egyszer szembenézett a cári kivégző osztag puskáival, aminek következtében lassabban haladó orosz író lett belőle.
1951. március 4-én, egy hétfői napon, hasonló megrázkódtatás érte Mausz Rezsőt, az Első Magyar Álkulcsgyár igazgatóját. E nap délelőttjén a gyár kapuja előtt megállt egy feketére festett rabszállító autó. Az autóból bőrkabátos, bőrkesztyűs, bőrsapkás férfiak szálltak ki, szám szerint négyen. A férfiak megmarkolták géppisztolyukat, és döngő léptekkel indultak a bejárat felé.
Mausz nem volt pipogya. Sőt, bátran elmondhatjuk róla, hogy erős jelem, legény a gáton. Persze, mint annyi kortársát, őt sem lehet egyetlen jelzővel jellemezni. Mausz Rezsőnek két megjelenési formája volt. Egészen másnak látszott fölülről, mint alulról nézve, mint ahogy egyes kristályfajták is más színben játszanak áteső, mint ráeső fényben. Felülről nézve engedékenynek, alulról keménykezűnek látszott. Felülről mindig mosolyra állt az arca, alulról mindig szigorral szikrázott a szeme. Még az orra is - orra pedig neki is csak egy volt - felülről bizalomgerjesztő, turcsi krumpliorrocskának látszott, alulról viszont akaraterőt árasztó sasorrnak. Csak egy vonása volt mindenünnen nézve egyforma, mégpedig rendíthetetlen bátorsága, forradalmi erélye, magaelszántsága. Még senki sem látta őt megszeppenve - igaz, hogy még sohasem állt meg rabomobil a kapuja előtt.
Abban az időpontban, amikor a rabszállító autó megérkezett az Álkulcsgyár elé, Mausz mit sem sejtve dolgozott íróasztalánál. "Mit sem sejtve" talán nem is mond eleget. Szokatlan jó érzés járta át. Úgy érezte, hogy ez a hét nagyon jól kezdődik, s a szíve telve volt bizalommal és derűvel. E derűlátás okát csak a horgászat kedvelői érthetik meg teljes egészében: Mausz ugyanis e nap reggelén egy négykilós harcsát fogott a Dunán.
Még csak kelőben volt a nap, amikor az igazgató hatalmas luxusautója a Rózsafa utcai villához hajtott. Az autó ablakai le voltak függönyözve, sőt még a söfőr háta mögött is lógott egy aranyszegélyű bársonydrapéria, melyre két, keresztben fekvő álkulcs volt ráhímezve. Valamirevaló ember csak elfüggönyzött autóba ülhetett, mint ahogy Keleten csak fátyolba burkolva léphetnek az utcára a nők. Így az autóban ülők láthatatlanok maradtak az utca népe előtt - igaz ugyan, hogy a kocsi utasai sem láthattak semmit az utcán történtekből. Hogy az igazgató mégse unatkozzék, sofőrje, Pép Mihály szócső segítségével tájékoztatta az érdekesebb látnivalókról.
- Kasa baba a balfenéken - jelentette például Pép.
Vagy:
- Két jólábú Mazsola, Mausz elvtárs.
Vagy:
- Hű, ezt a cuncimókust de megkupakolnám.
Mausz hol kinézett, hol nem; így hajtottak ki a városból, és így érkeztek meg, a Duna folytatását követve, útjuk céljához, "A Néppel Tűzön-Vízen Át" horgásztanyához.
Ide csak középkáderek jártak, mint Mausz és a hozzá hasonló emberek. Ezért aztán csak mérsékelt óvintézkedésekre volt szükség. "A Néppel Tűzön-Vízen Át" partszegélyét egyszeri szögesdrót vette kötül, előtte vizesárok húzódott, sarkain őrtornyok meredtek. Ezer lépéssel odébb feküdt a "Nincs Köztünk Különbség" horgásztanya, ahová csupán magasállású személyeknek, kiválasztott művészeknek és híres sportolóknak volt bejárásuk. Azt persze páncélosok őrizték, a szögesdrót kerítésbe pedig magas feszültségű villanyáramot eresztettek.
"A Néppel Tűzön-Vízen Át"-ban kedélyesebben folyt az élet, mint az előkelőségek telepén, de azért itt is vigyáztak a vendégek nyugalmára és testi épségére. Mausz Resző például alig foglalta el a helyét a horgászpadon, s még ki sem vetette horgát, amikor a Duna vízéből felbukkant az ügyeletes búvár, szemügyre vette az új vendéget, aztán sisakjához emelve jobbját, tisztelgett, és visszamerült a habokba. Ezután már csak néhány buborék jelezte a víz sima tükrén, hogy a derék harcos nem hagyta el őrhelyét; Mausz pedig - tudván, hogy élete biztonságban van - teljesen átadhatta magát a horgászat örömeinek.


Folyt. köv.

Mikor lesz az, hogy nem érzem, hogy az életem önmagam meghazudtolása és szembeköpése?
Hiszen most ez van. Nem vagyok a helyemen. Nem azt csinálom, amit kellene.

Fűben feküdni kellene. Felhők rohanását nézni kellene. Szakadt farmerban kellene. Szabadon kellene.


Ez van.

Meg ez is.

Most egy kicsit őszintétlennek, gyávának és unalmasnak tartom ezt itt.

Panem et circenses

Ritkán követem a politikai eseményeket, de mivel ugye Nagymező utca, és kicsit tartottunk attól, hogy majd az okos tüntetők megakadályozzák a Nagymező utcai villamosok (amik nincsenek is) közlekedését, belecsúsztunk a történésekbe.
Erről három dolog jutott az eszembe:
1. Már az okos rómaiak tudták, hogy cirkusz és kenyér kell a népnek, ergó nincs elég szórakozása a magyarnak, ezért javasolnám a hajléktalanok és munkanélküliek cirkuszi akrobatákká, bűvészekké, esetleg tehetséges szinészekké képzését, hogy az utca embere némi szórakozást élvezhessen az óriásplakátok és óriás LCD-k világában. Lehetne csinálni mindennapfesztivált pl. a parlament előtt, ami az elégedetlen ordítozás helyett hangos kacagás és tapsorkánt válthatna ki. Az az utóbbi hónapokban kiderült, hogy ennek a területnek olyan az energetikája, hogy ott folyamatosan történnie kell valaminek, úgyhogy hajrá! Ezen túl, ámde még ebben a témakörben szeretném megköszönni a legutóbbi tüntetés résztvevőinek és a rendőröknek a szórakoztatást a Hollán Ernő utca lakói nevében, a kettes villamos magyar és külföldi turista utasainak nevében, a 4 Season vendégei nevében, illetve az internet előtt gubbasztó percről-percre híreket olvasó tömegei nevében. Ilyet nem láthat minden nap az ember, csak minden hónapban egyszer. Szinte már hiányzott is egy kis nyomasztás.
2. Ha én lennék a magyarországi keresztény egyház feje, belefoglalnám legújabbkori imáimba azt a mondatot, hogy "Ó Uram, csak nemzeti identitást ne adj az embereknek! Ámen."
3. Nemrég olvastam asztrológiai elemzést Mo. 2007-es és 2008-as évéről. Természetesen itt élő emberek írták, akik nem tudják kivonni magukat a politikai események hatásai alól, de azért megdöbbentő volt, és az merült fel bennem, hogy az nyilvánvaló, hogy forr a levegő. Azt is maximálisan el tudom képzelni, hogy ha hirtelen hihetetlen jóléti rendeletekkel lepné meg a kormány az országot, akkor sem lenne az az eredmény, hogy az ember, mint békés birkacsorda mosolyogva és hálásan fizeti meg az adóit onnantól kezdve, mert ez az energia jelen van, ki kell sülnie így vagy úgy. Viszont minden erőteljes negatív energiának van egy pozitív párja, amitől csak egy hajszál választja el. (Lsd. szerelem-gyűlölet.) Szóval a kérdés csak az, hogy ezt a hihetetlen háborgásnak mi a pozitív megfelelője. Mert ha tudnánk, akkor rögtön át is lehetne fordítani az egészet egy elsöprő erejű "nemzeti" eufóriába. Mennyivel jobb lenne ez? Lehet, hogy még BKV sztrájkot sem kellene szervezni, mert az emberek boldogsággal telve járnának gyalog Zuglóból az V.ker-be dolgozni, és a levegő is friss lenne és szmogmentes. Hehe. Szóval nem csinálunk egy margarétás hatvanas éveket? Hehe.

Mostmár akár meg is írhatnám, de kb. úgy érzem magam, mint akivel megitattak egy deci ecetet, úgyhogy nem teszem.
Az vígasztal, hogy az iTunes-on ezek a számok követik egymást:

Could you be loved
Three little birds (Sing it don't worry, 'cause every little thing gonna be all right)
Buffalo Soldier
Get up, stand up.

Hát ennyi.

Tudom, hogy azt gondoljátok, hogy rébuszokban írok, én pedig tudom, hogy abban is írok, de egyenlőre nem fejthetem ki az egészet.
Sajnos.

Most azt érzem az van, hogy csak hatos dobás után enged továbblépni a rendszer.
Basszus!

Hegyikeringő elmaradt, esőnap meghirdetve péntekre.
Ma hipernyűgösség és robbanékonyság, folyamatos légszomj, rendrakás, rendszerezés, munka, munka SMS bajnokság helyett.
Igazán szar nap volt ez a mai. Gyorsan be is bújok az ágyba, hogy mihamarabb véget érjen.
Egyébként meg ma majdnem feladtam, de eszembejutott, hogy tulképpen sokkal szívesebben SMS párbajoztam volna, mint bármi, úgyhogy nem-neeeeem. Lesz péntek! Biztosan.
Jah, és ma nem megy a magyar. :D

És lehet, hogy a hegyi keringő is elmarad.
Én most nagyon szomorú.

Rossz kezdés

Kezdem feladni. Tegnap este még bírtam, de mostmár kezdem feladni. Üzenetekre választ nem kapni olyan, mint a falnak beszélni, a falnak beszélni pedig nem jó dolog. Az ember tele lesz kétségekkel és kérdésekkel és elbizonytalanodik. Ráadásul vasutas sztrájk is van. Meg aludni nem tudós éjszakák, folyamatos izgulás és érzelmi hullásmvasút. Ráadásul arra is rá kellett jönnöm, hogy mennyire nem tudok kommunikálni. Helyesebben mennyire tehetségesen tudok félre kommunikálni.
És reggel nyolckor még a hátamat is meghúztam egy rosszul sikerült mozdulattal.
Szóval kössz, jól vagyok. Horror-hétfő no. 1.!

Levegő-autó

Végre! Akarom, hogy ilyen autók rohangáljanak mindenhol és dzsungellé nőjenek az útmenti fák!
itt!
Aki nem tud angolul, annak egy cikk magyarul itt:
"Az indiai Tata Motors ez év végén piacra akar dobni egy olyan autót, amely levegővel működik. A OneCAT nevű prototípus egy olcsó, nulla szennyezést kibocsájtó jármű lesz, melynek működése a sűrített levegőn alapszik.

A gépjárművet a Moteur Development International (MDI) tervezte és védte le. Egy francia csoport tervezte luxemburgi székhelyén, akik a "levegős autók" projekten 10 évet dolgoztak. Eredményképp egy olyan autót hoztak létre, melynek fogyasztása nagyon kicsi és egy speciális belső szűrőnek köszönhetően a kibocsájtott levegő tisztább, mint az atmoszférában található levegő.
A cég szóvivője a következőket nyilatkozta: “A motor hatékony, alacsony fogyasztással, amely elektromos áramot is képes létrehozni.”

A forradalmi autónak négy változata lesz, de a legnépszerűbb minden bizonnyal az ötszemélyes OneCAT lesz.

A OneCAT-nak üvegszálból készült a karosszériája és mindössze 350 kilogramm súllyal kerül piacra, 3500 euróért.

Az autót sűrített levegő hozza mozgásba, amely egy karosszériába beépített üvegszálas tartályba lesz sűrítve. Az "üzemanyag" tartályt mindössze 3 perc alatt sűrített levegővel kell feltölteni egy kompresszor segítségével, melynek értéke csupán másfél euró, ami elegendő ahhoz ,hogy az autó 200-300 km-t megtegyen mintegy 70 km/h sebességgel.

A tervezőmérnökök szerint az autó képes lesz elérni a 110 km/h végsebességet, amely elegendő a városi közlekedésre. Terry Spall gépészmérnök hozzátette, hogy az üvegszálas üzemanyagtartály nem fenyeget robbanásveszéllyel vagy bármilyen más negatív következménnyel. Egyetlen jelenlegi negatív dolog a magas zaj kibocsájtása a levegő-motor működése miatt.

A Tata Motors nem az egyedüli cég, amely szennyezés mentes meghajtásra keresi a megoldást. Például a dél-koreai Daewoo cég a Matiznak egy olyan prototípusával kísérletezik, melynek hibrid motorja van. Ugyanúgy, az ausztrál EngineAir cég kifejlesztette a "forgó motort", melyet sűrített levegő hajt. A K'Airmobiles a 2007. év végén bemutatott a két működő prototípust a "VPA"-t és a "VPP"-t, melyeknek az összsúlya 250 kilogrammra van csökkentve."

Happy Saturday

Reggel nagytakarítással kezdtem. Éljen a hipó szag, a vízkőoldó szag, a súrolószer és az ablaktisztító. Amit a legjobban utálok, a porszívó.
Délután kettőre ragyogott is a fürdő, a konyha és a háló. Szereztem a lenti ingyenes bolhapiacon egy széket olajzöld buklé borítással és gondoltam kiporszívózom. Hát ezt nem kellett volna, mert a porszívó nemcsak hogy kiverte a biztosítékot, de olyan zárlatot is csinált, amit nem bírtam megoldani, úgyhogy szombat délután villanyszerelő keresés lett a további program, bár gondoltam rá, hogy milyen jó lesz nappal kelni és nappal feküdni, de aztán rájöttem, hogy ha ezt még igen, a süket csendet biztosan nem bírnám.
Jött is a villanyszerelő bácsi, és csodák csodája minden megjavult. Abban azért megállapodtunk, hogy ha már kivonult 14 + Áfáért, akkor cserélje már ki a biztosítékot egy nagyobbra, hogy ez többé ne történjen meg. Ez is hiba volt.
Mert a bácsi felállt a konyhai székemre és szépen lefejtett először pár réteg festéket a kapcsolótábla körül, aztán némi gittet, majd ezt gondosan széttaposta a végre tiszta szőnyegen, és hirtelen lett egy örök pihenésre kárhoztatott konektorom is, ami átlépett a szobadísz kategóriába. Hiába kereste a bácsi a megoldást, kb egy óra szöszölés után úgy döntöttem, hogy ez a műsor már 14 plusz áfáért sem szórakoztat, az extra takarításról nem is beszélve.
Szóval nem lett olyan jó napom. Persze ha X megdobna egy SMS-sel, akkor sokkal jobban érezném magam, de szerintem ki-le-elmerült, úgyhogy ez sem fog megtörténni kb. vasárnap estig.
Most meg gondolkozhatok azon, hogy hogyan pótlom azt a konnektort. Merthogy vásárolni már úgysem megyek. :(
(Viszont kukáztam egy kis asztalt is. :D)

Délután 3-ra elmúlt a romantika és helyét átvette a robot. Innentől kezdve már csak izzadtságszagú poénokat tudtam volna írni, úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy nem teszem. Krisztus is meghalt a kereszten. Nem muszáj követni.
Közben pedig az elmúlt kapcsolataimon gondolkodom. Mikor volt nekilódulás, aztán visszafogottság, mikor ütköztem a saját falaimba.
Tegnapelőtt pl. simán lenyomtam egy félórás self-thrillert az 1-es villamoson ülve. Úgy éreztem magam, mint amikor az ember bekerül egy plexi-labirintusba, magabiztosan elindul a látszólag szabad tér felé nagy lendülettel és felkenődik egy láthatatlan üvegfalon úgy, hogy összezúzza az arcát, aztán már kicsit kevésbbé magabiztosan másfelé indul, de még mindig csak a falak vannak, ebben kering egészen addig, amíg össze nem roskad. Teljesen kész van, zokog, reményvesztett, de azért úgy dönt, hogy mégegyszer utoljára megpróbálja. Összeszedi magát, azt ismételgeti, hogy "Erős vagyok, megcsinálom!". Feláll, minden izma feszül, és akkor hirtelen, mint egy csákány belevág a hátába a felismerés, hogy "Pont ez az, amiért nem mehet. Mikor érted már meg, hogy az érzések dolgait nem lehet erőszakkal megoldani? Nem lehet észérvekkel, logikusan bemagyarázni érzéseket, és érzelmeket. Csak önálltatás és hazugság, hogy a dolgok, az akadályok és a gátak, amik ott vannak, nincsenek is ott. Na ezzel mit kezdesz, hm?" És akkor ott, a Róbert Károlyon, egy zebra mellett lelkileg elvéreztem a feladaton. Fél óra thriller után csend lett. A feladat nem lett megoldva, tehát az eufória elmaradt és mély, süket csenddé vált.

Laza csütörtök

Tegnap volt hely-születésnap, szívás, alkoholizálás, SMS-szóvirágok a fiúval, aki ...
ma reggel azzal köszöntött, hogy szereti, ha egyenesen az arcába mondják. :D
É' meg azt gondoltam, hogy ... na de tényleg! Mindegy. Hétfőn! És várom.
Tavasz. Ezen túl pedig orrdugulás és tüdőbaj, de már nem olyan vészesen.
És most boldog is vagyok. ;o)

Across the Univers

Nem akartam. Aztán megnéztem a trailert és még mindig nem akartam.
Aztán a YouTube-on a klippeket, és aztán már akartam. Mert a gyermekkorom szerves része volt John Lennon is. :D Az ősrégi Beatles dupla bakelittel együtt, ami kit tudja hol van már.
És most simogatja a lelkemet a Hair2.

"Mindenhol jó, de legjobb mindig máshol.

Travelbug"