néha azért omlik össze minden, hogy újra lehessen építkezni.

Szerelmi évforduló

tegnap volt egy éve, hogy együtt.
és ezt írhatnám most felkiáltójellel, mert úgy kellene.
Az ünneplés tökéletesre sikerült, mivel az egész napot ágyban töltöttük, együtt.
Orrcseppek, papírzsebkendő-halmok, lázcsillapító és rengeteg tea volt a társaságunk.
Csodálatos! Olyan egyszerre betegedtünk le, hogy az szinte gyönyörű.
Annyi segítség talán volt, hogy az elmúlt 3-4 napban kb akkor volt mindig egy ici-picit jobban a másik, amikor nagyon muszáj volt. Amikor lázcsillapítót kellett venni, amikor muszáj volt elmenni kaját venni, vagy amikor le kellett vinni a kutyát.
Hát így megy ez nálunk. Ennyire egymásra vagyunk hangolva.

Rám szakadt a fene nagy optimizmus és boldogság, mert süt a nap és az autók zúgása mellett hallom a madarak csicsergését is. Most szeretem az életet.
Kiveszek egy szabad délelőttöt, sétálok egy nagyot, aztán délután ismét tevékenység.
Ez lesz.
Ezentúl pedig az jutott az eszembe, hogy : Hiszem, hogy az emberek képesek változni!
(Lehet, hogy a Chi Kung hozta ez a fenenagy optimizmust? Hm.)

Róma

szépen átalakult ez a blog egy ritkán írós, nyavalygós, dühöngős bloggá.
pedig inkább a szép dolgokat kellene megosztani. a kedves mosolyt, a szép napsütést, az ölelést, a boldogságot.
nem tudom, hogy Róma energetikája olyan, hogy az ember leginkább gyónna, vagy az ott élő emberek, tettek sugározzák ezt magukból, de négy éjszakán keresztül rémálmaim voltak, és sokszor eszembe jutott Anglia, az angliai olaszok, Vincenzo, a volt főnököm, az ott elkövetett nem-igazán jófej cselekedetek, tettek, és rájöttem, hogy egyáltalán nem tiszta a lelkiismeretem ezekkel kapcsolatban.
Lehetett volna másként. Viselkedhettem volna másként. Viszonyulhattam volna másképpen a dolgokhoz, az emberekhez, a szituációkhoz.
Furcsa érzés visszatekinteni.
Az is furcsa, hogy az ember a saját maga által elítélt cselekedetek emlékét mennyire el akarja nyomni, eltüntetni, kitörölni, mintha az meg sem történt volna. Pedig megtörtént.
És az ember ilyenkor nem büszke magára. :D
Mindent együttvéve persze Róma szép volt.
Imádtam a kedvesemmel sétálni a romok között, a Szent Péter bazilikában, figyelni a pápák világi túlkapásait, a túldíszített épületeket, alig-megmaradt falak romjait, az örök és bűnös város múltját és jelenét. Elgondolkodni a hely energiáján, ahol több, mint kétezer évvel ezelőtt egy hatalmas város-organizmus lüktetett és élte mindennapjait. Kétezer év számomra ésszel megfoghatatlan, mégis ... ahogy nézi az ember a romokat, az épületeket, a márványoszlopokat, a díszítéseket ... nem is tűnik olyan távolinak. Sokat nem változtunk, nem változtattunk mi európaiak. A művészet, az építészet időről időre visszanyúlik oda, ahol ezek a tógás emberek alkottak.
Furcsa. Ez itt az európai kultúránk egyik alapja. Egy szelet, és úgy tűnik araszolva haladás. ... talán előre.

Nade mostmár eléglegyen!

"vége van." ezerszer mondtam már.
"de most tényleg!" tízezerszer.
"de igazán! nem megy már, elég volt!"
...
és még mindig itt vagyok.
Miért?

"Ha a népet rendeletekkel kormányozzák és büntetésekkel tartják féken, akkor ki fogja játszani a büntetést, de a szégyent nem fogja ismerni. Ha az erénnyel kormányozzák, és szertartásokkal tartják féken, akkor ismerni fogja a szégyent és mindig erényes lesz."
Konfucius

Még két adalék a mai napomhoz:
Csodás dolog, amikor az ember bemegy a fürdőszobába félálomban, ráül a vécédeszkára, ami teljesen prompt, meghatározatlan időközönként (néha igen, néha egyáltalán nem, néha az elején, néha a közepén, viszont mindig meglepetésszerűen) pattan egyet, majd egy fél centis függőleges irányú zökkenést adva a testnek elcsúszik a helyéről úgy, hogy a legnyugodtabbnak hitt pillanatot fűszerezi egy kurvaanyáddal.
A másik imádni való pillanat, amikor bemászok a zuhanyfülkébe és a kerek csúszásgátló (kb. kéthetente, de nyilván szintén meglepetésszerűen) megcsúszik a talpam alatt pont abban a pillanatban, amikor a jobb lábam sarkával annyi súlyt helyezek rá, ami még nem biztosítja azt, hogy a gravitáció hatására szétvetett lábbal spárgába csússzak le, (ami egyébként sem menne, helyette inkább egy bokarándulás-térdfájás-állal zuhanykabin leverés-karral szennyes tartóba csúszás/borulás kombót sikerülne inkább létrehoznom, vagy szerencsétlenebb esetben mondjuk a jobb kar szennyes, bal kar mozgós vécédeszka kombinációval lehetne még módosítani, de ezt már nem is taglalom), tehát nem ennyire, csupán annyira, hogy a comb belső oldalai megfeszüljenek, hasizom felső-alsó része befeszüljön, karok hajlított, feszített vészhelyzetbe álljanak és az agyon átfusson ez a kis zárójeles kombó gondolata, ezzel tökéletesen felébresztve az embert.
Na ez a két dolog ma egymás után történt meg velem. :D

leszakadó derékkal próbálom meg kitalálni, hogy a varrógép miért csinál frottírt az anyag alján.
Egyébként meg rohanok dolgozni vagy mi a szösz. :D

Hülyeség, szarkazmus, nyavalygás

A pasim kanbulit tart a haverjaival, én meg felrobbanok, úgy költöznék vidékre. vitáztunk is ezen egy jót ma, úgyhogy most meg is nézem a miért éppen alaszka negyedik évadát. A faszom televan budapesttel! Azzal méginkább, hogy a szilvit a múlt héten szombaton rabolták ki az akácfában, a misit meg tegnap próbálták meg újpesten (szerencsétlen nem hagyta, úgyhogy csak szimplán összeverték, helyesebben kiverték a fogát) és nincs senki ebben a kibaszott országban, aki tenne valamit ezzel. én nem csodálom, hogy a jobbik 14%-ot kapott! és sajnálom Nóri, de az SZDSZ is megérdelmi a picsába, hogy egyik faszom kormánypárt sem bír mit tenni. nyilván virágzik a szélsőjobb ott, ahol háromhavonta betörnek hozzájuk, a rendőrség meg csak a vállát vonogatja. olvastam múlt pénteken, hogy spanyolországban bevezették a fehér négyzetes szavazást. eszerint, ha elmész szavazni, de nem jelölöd be egyik jelöltet sem, mert mindegyik egy balfék, a szavazás akkor is érvényes. azt hiszem itt is be kellene vezetni. akkor talán felfognák a pártok, hogy mennyire kibaszottul rosszul csinálják. nyilván senkinek sincs kedve szavazni, amikor az egyik demagóg, a másik hazug, a harmadik meg kishitlert akar játszani! na mindegy. ma délelőtt rájöttem, hogy egyetlen módon lehetne még az mszp-nek visszahódítania a szavazókat. ha legalizálná a füvet. sőt, szociális alapon osztogathatná! hehe. tompa ember nem hőzöng.

Az jutott ma az eszembe, hogy milyen furi, hogy az eddigi harminciksz alatt még sohasem csináltam gyereket. Mármint tudatosan nem.
Vicces.

Igazán bánom, hogy a hugom mesés blogját nem találom. Az volt a tervem, hogy kimásolom az összes Mukk mesét és beköttetem neki.
Vicces lett volna.

Tulképpen baromi jó az életem. :D
(csekély másfél hónap után ennyit bírok írni? Hm.)

Tizensokév után ismét elolvastam Cooper ügynök naplóját.
Még mindig a nemalvós-manós szekrény a kedvenc részem.

autótulajdonos lettem.

Ideológiai fordulatok egy életben

XY Miskolc egyik külvárosában lakott, nem éppen cigánymentes övezetben, amikor először összehozott vele a sors. Ott is nőtt fel egy sírásó apu és az egyetemi konyhán dolgozó anyu lányaként. Az általános iskolai évek alatt segített apunak vizet hordani a temetőben, összeszedni a száraz virágycsokrokat, leégett gyertyacsonkokat. Kemény élet egy gyermeknek, de a nehézségek erőssé tették kívül-belül. A környék lakóival barátkozott, onnan szerezte tinikora szerelmeit, kapcsolatait, nem csoda hát, hogy belecsúszott pár lopásba, betörésbe. Általános iskola után elment egy kereskedelmi szakközépiskolába tanulni, mert körülményei ellenére jó esze volt és könnyen tanult. Mi középiskola alatt találkoztunk. Igazi nagyszájú, rosszcsont lány volt, aki kb a 3. évig rendszeresen járt lopni és betörni, aztán sztorizott róla bőven, hogy hogy verték át a zsernyákokat. A továbbtanulásnál merült fel először benne, hogy elvégzi a rendőr szakközepet, mert az ad ruhapénzt, meg némi zsebpénzt is, és ez szegénysorsú lánynak pont ideális lesz. Úgysem akar holmi boltban eladó lenni. Így is lett. Érettségi után kb. 8 évvel találkoztunk ismét, amikor akkori kedvesemmel robogtunk a körúton "Eszterrel", az ezeréves, ütött-kopott 105-ös Skodával. Én kissé lemondóan ültem az autóban, amikor megállítottak, várva a bírság összegét, amikor felfigyeltem a hangjára: "Jó estét kívánok, kérem a papírokat." Mikor kiszálltam az anyósülésről, fennhangon üdvözölt: "Helló!" ... nyilván nem büntetett meg. Megtudtam, hogy pár éve jött fel Budapestre, rendőrként éli az életét, vettek a párjával (aki szintén rendőr) egy házat valahol Erzsébeten (vagy legalábbis így rémlik), keresik a "zsíros" helyeket, ahol jól lehet keresni, merthát szegény rendőr miből egészíti ki ..., ugye. Így lett rablóból pandúr. Utoljára tegnap "hallottam" róla, amikor kipucoltam a mail-emet és felfedeztem benne pár mail-t, amit küldött. Ilyen címei voltak: "Cigányok 1", "Cigányok 2", "Magyarország Cigányország?", stb. Igazi magyar gárda mail-ek voltak félig-igaz, de valójában igazolhatatlan tényekkel, uszító gondolatokkal, zsidó-cigány párhuzamokkal. Klasszikus. Kicsit elgondolkodtam. Hány pálfordulást élünk meg egy élet alatt? Hány pálfordulást éltem meg én ezalatt az idő alatt? Mennyire hat ránk a környezetünk? Mennyire látunk át a szitán, ha ideológiai vitákról van szó? Hol az igazság? Talán itt is, talán ott is, talán itt sem és ott sem.

Kislány

Az SzV blog azt mondja, hogy 3 hete ... Nekem úgy tűnik már kb egy évszázada ...
Telnek a napok, élem az életem és jó. Van kedvesem, van kutyája (apró barikutya), van hóesésben ablakon kibámulás, van madáretető az ablakban, van reggeli napsütés, van állandó hurcolászás, van néha esti főzés, borozás, nemkandalló, de konvektor előtt ücsörgés, együtt fogmosás, Southpark nézés esténként, meg néha neki meccs, miközben hülye kérdéseket teszek fel, mint pl, hogy mi az a les, meg hogy a játékvezető az a bíró e (muhaha), munkahelyen változások sok, meg újra tanulok (de minek!), no meg válság van. Körülöttem savanyú arcok, én pedig a 80-as évek S&L válságát olvastam ma a Wikin, meg az Enron sztoriját (Ez egyébként a Fun with Dick and Jane film miatt jutott eszembe, ami kva jó!), meg az Arthur Andersenét és azt hiszem az ember ritkán tanul a hibáiból.
Ez viszont vicces volt:
"While at Continental Illinois, Fastow helped pioneer a system of raising capital by selling notes backed by risky loans. The practice spread across the industry "because it provides an obvious advantage for a bank," noted the Chicago Tribune. "It moves assets off the bank's balance sheet while creating revenue." Continental became the largest U.S. bank to fail during the Savings and Loan crisis."
És ezek után Fastow lett az Enron pénzügyi vezetője. Nem csoda!

Írtam egy rohadt jó bejegyzést (természetesen részegen), erre nem elszállt az egész? Basszus!

Az ünnepekről csak annyit, hogy egy új garnitúra nadrágra lesz szükségem, ... és nem a minőségromlás miatt. Ilyen kerek kb 10 éve nem voltam.

Már rég ott kéne lennem, de még mindig itt vagyok.
Hosszú az ébredés.