Munka hőse

Valaki azt írta nekem indulás előtt, hogy olyan ember vagyok, aki arra törekszik, hogy nélkülözhetetlen legyen, és ha ez nem otthon valósul meg, akkor a munkában. Nos, jelentem kezdek hinni neki.
Egyrészt, mert egész héten azt halogattam, hogy felmondjak a részmunkaidős helyen, másrészt a szombati napra még beírattam magam a pizzériában, mert azt láttam, hogy folyamatosan a beosztást bámulják gondterhelt arccal. Persze rögtön tudtam, hogy ez azért van, mert mondtam, hogy nem tudok jönni a hétvégén, mert megyek a szaunába 12-től 6-ig, úgyhogy gondoltam megkönnyítem az életüket, ha már voltak olyan bfszok, hogy nem gondolkodtak előre, és bemegyek 7-re.
Ennyi. Egyébként az egyik (volt) kelet-német kollégám mondta, hogy lehet, hogy nekik is van egy kiadó szobájuk, úgyhogy remélem mostmár tényleg költözhetek valamikor a nagyon-közeljövőben.
A Turkish eltűnt. Azt mondta tegnap, hogy lebetegedett, de ... ha egy férfi egyszer hazudik ... ... ... (és nem érti meg, hogy nem is kellene!). Ilyenek ezek a déliek. Hehehehe.
Az idő nagyon szr. Nem tudtok valakit, aki ejárná az indián esőtáncot a francia partoknál? Az lehet, hogy segítene itt rajtunk egy kicsit.
Egyébként itt megint béke. Jo lassan kigyógyul a betegségéből és végre megint mosolyog. Hála Istennek! Nehezen bírom a feszült hangulatot.

A nemzetközi helyzet fokozódik

A héten végig dolgoztam. Rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan vészes vendéglátásban dolgozni, ha mindenki mosolyog körülötted. Furcsa is. Senki nem pampog, nem elégedetlenkedik, kivéve LAURA. Hehe. Igen, jól látjátok, LAURA. Aki vészesen hasonlít az otthoni LAURÁ-ra. Zöld szeme van ugyan, de az első két foga ugyanúgy kiáll és hasonló pofákat tud vágni néha, bár valamivel alacsonyabb. Mikor megláttam majdnem dobtam egy hátast. Mármint az első pillanatban. Aztán rájöttem, hogy erősen dolgoznom kell az ügyön; nem győzhetnek az előítéleteim! Végülis sikerült. Laurával megbarátkoztam.
Egypébként elég nemzetközi társaság gyűlt össze Brighton - szerintem - legolcsóbb pizzériájában. Rengeteg szlovák van, egy litván lány, két román szakács, egy spanyol mosifiú ... jah, és egy orosz lány, aki a manager. Az egyik szlovák fiú beszél egy kicsit magyarul, a román chef pedig azzal nyitott, hogy "És szerinted Transilvania magyar vagy román?". Persze mindezt mosolyogva tette.
Úgy néz ki, hogy végre találtam egy szobát. Nagyon kicsi és nagyon drága. Hehe. Ez itt így normális. A fickó, aki kiadja egy félvér (Ghana-Italy) olasz brotha'. Villany-specialista. Hehehe. Április 4-én költözik ki a portugál fickó, és a helyére mehetnék. Így hát már csak a maradék két hétre kellene találom valamit mielőtt Jo-ék kinyírják egymást. Mostmár abszolút érzem, hogy sok vagyok, bár Turkish azt mondta tegnap, hogy keres nekem valamit, ne aggódjak. Hiába, jó a férfi a háznál! Csííííííz!
Ma állítólag Susan Baca van az A38-on. Mindenkinek kötelezőőőőőő! Menjetek és élvezzétek a gyönyörű Argentínát!
Én pedig elindulok dolgozni.

p.s.: Andika, megérkezett a mail-ed, de nincs most időm válaszolni a rengeteg munka miatt, de a jövőhéten biztosan!!!!

Overloaded

Az egyes számú projekt overloaded. Annyi munkalehetőséget ajánlottak az elmúlt pár napban, hogy mostmár csak a próbanapok és munkanapok között kellene megtalálnom a lyukakat. A jövőhéten pl. folyamatosan dolgozom. Kicsit ki lesz a búrám asszem. Mindegy, csak egy hét. Utána megyek próbanapra egy jobb helyre, mint az olcsó pizzéria, és remélem, hogy szobát is sikerül találnom, mert már nagyon terhesnek érzem ezt itt hárman. Nem is annyira magam miatt, hanem Jo-ék miatt.
Szóval az egyes számú projekt a munka, a kettes a lakhely, a hármas a nyelvvizsga (egy Cambridge, ennek még utána kell járnom), a négyes pedig a diploma. Wuhhhhh. Jó lesz!
Turkish projekt törölve, merthát a turkish is turkish everywhere. :D Mindegy is.
Megyek intézem a dolgokat. Ma megyek még egy szobát megnézni, bár a tegnapi is tetszett. :D A hobbicsöves vérem megmozdult. Hehe.
Jah, tanultam egy új magyar kifejezést: bitkolbász! Jó, nem? Ha valakit érdekel, hogy mi ez, jelentkezzen a megfejtésért! Egyébként is örülök minden visszajelzésnek.
Még valami! Tegnap felhívták a figyelmemet egy hanyagságomra.
Tehát: A Nikotinos-rágó projekt nem működik, bár kipróbálni ki lehet. Egy élménynek mindenképpen jó, már csak azért is, hogy tudd, hogy mit jelent a nikotin a szervezetednek.
Ugyanez a tapasz!!! Kevésbbé kellemetlen, bár amikor az elsőt felraktam, kb. egy órán keresztül enyhe kábulatban voltam és nem nagyon bírtam koncentrálni semmire, ami nem olyan nagy baj, viszont a másik, amit tapasztaltam, hogy enyhe izomstimuláló. Megfeszülnek az izmok a tapasz környékén. Nem olyan kellemes, de nem vészes. Az embernek folyamatosan nyújtás-ingere van. Viszont az orális fixációra semmiképpen nem nyújt megoldást, úgyhogy ... marad a cigi. Minél erősebb. Hehe.

Kistehén Tánczenekar

Ma felmentem kedvenc blogomra (nem hivatkozok), majd onnan egy másik kedvenc blogomra (szintén nem hivatkozok), majd onnan a YouTube-ra, a Kistehén Tánczenekar klipppppjére (még mindig nem hivatkozok, mert a blogspot nem engedi meg, vagy a Mac-nek van vmi baja, nemtom. Lehet, hogy át kellene raknom az mindent a freeblogra).
Tehát Kistehén. Az első dolog, ami megfogott, hogy van benne egy kis nyári, tipikusan magyar, talán kicsit pálutcais életérzés. Nekem. Merthogy számomra a PUF és a nyár szervesen kapcsolódik egymáshoz, és a nyári estékhez, vagy a koszos-poros-sátorozós fesztiválokhoz, ahol ketten szorongtunk egy hálózsákban éjszakánként, vagy éppen egy rozoga Skodában, mert még sátrunk sem volt, esetleg a padokon - földszínűre válva - néhány műanyagpohár kíséretében.
A legszorosabban persze Csókakőhöz tartozik, ahová egy egész nyáron keresztül jártunk pihenni és elmenkülni a sűrű budapesti éjszakák elől. Fűben feküdtünk egész nap, néha lementünk az Olaszhoz egy jó grappára vagy kettőre, mert az 40 fokos melegben a legjobb, vagy felmentünk a várba csillagokat bámulni és élvezni az édes semmittevést. Esténként tüzet gyújtottunk, ... táncoltunk a fényénél PUF-ra vagy valami hasonlóra, ... lassan vagy gyorsan, körbeforogva, ... a boldogságtól túlcsordulva, vagy éppen lementünk a tópartra, hogy a tóparti "kocsma" teraszán táncoljunk és élvezzük, hogy szabadok vagyunk, vagy hogy a telihold fényében is megfürödve élvezzük a létet. Wuhhh. Nagyon hiányzik ez!
Hiányzik az örömünnep, amit az emberek csak együtt képesek megélni, ha végre legyőzik minden sértettségüket, félelmüket és fájdalmukat az élettel kapcsolatban. Az együtt-tánc, a korlátlan élet-öröm, a tökéletes elfogadás és a megbecsülés, és az anti-business partik.
Ez jutott az eszembe, miközben néztem a réten táncoló embereket, gyerekeket, cigányokat és magyarokat. Örömünnep. Gyönyörű érzés, amikor nem a rosszat és a hibát keresed a másikban, hanem örülni tudsz pusztán annak is, hogy létezik!
A másik, amit hirtelen észrevettem egy ismerős arc még az Eklektikából. Egy vendég, aki már akkor nagyon szimpatikus volt, mert szine sugárzott minden alkalommal. Békét és boldogságot sugárzott (nem tudom, hogy ő tud-e róla). Mostmár értem, hogy miért!

Meg egy jó hír

Ma megyek próbanapra egy pizzériába. Két óra tömény boldogság pizzák és tészták között.
Kívánjatok nekem kéz és lábtörést!

Alakulunk

Ma volt az első munkanapom, helyesebben részmunkanapom a szaunában. Mit mondhatnék? Csupa(sz) férfi(ak) fsztakarókban, kivörösödve a szauna után, no meg kelet-európai lányok. Hehe. "No touch" intézmény, ami méginkább tetszik, bár vannak restroom-ok az emeleten.
Egyébként Health Spa és nem is olyan rossz. Lehet, hogy nem bánnám, ha lenne egy ilyen otthon a sarkon. Sőt, végülis van a New York aljában egy hasonló, bár egy kicsit mégis más.
A főnök csajszi is szimpi és ráadásul a manager lány magyar, úgyhogy jót pletyuztunk ma.
Ezenkívül viszonylag nagy telefon forgalmat bonyolítottam le. Felhívott a turkish, akinek itt van a csaja éppen, úgyhogy mellőzve vagyok; visszahívott Richard, hogy még mindig aktuális a kiadó szoba, úgyhogy holnap megyek megnézni. Richardot egyébként nem ismerem személyesen, csak a hirdetéséből, de az már kiderült, hogy a lánya Budapest-London között ingázik, úgyhogy jó lehet. Ezentúl azt mondta, hogy "vi á' veri felxib'l aba't di kondisonz", úgyhogy tudéj Áj em veri pozitiv!
Ezenkívül felhívtam Budapestet és meghallgattam mi történt a volt munkahelyemen, de ehhez inkább nem fűznék több kommentet, mert nincs sok értelme. Mindenesetre kicsit szomorú lettem a hír hallatán, hogy milyen sokan döntöttek úgy, hogy elmennek. Lehet, hogy mire hazaérek vadidegen arcok fognak köszönteni a pult mögött és előtt. Hát ez van. Változik a világ.

Kelet-Europa para

Maradok. Ma elment a gepem, es nem voltam rajta.
Utolso pillanatos dontes volt. Este meg javaban pakoltam ossze, amikor eszunkbe jutott a megoldas: Jo-ek egyik ismerose egy szaunaban dolgozik - ami allitolag annyira szar hely, hogy eleg gyakran mondanak fel az emberek, ezert - mindig keresnek helyetuk ujakat. Felhivtuk, es lass csodat, volt hely.
Ma bementem, hogy megmutassam magam, esetleg beszelgessunk is egy kicsit a kepessegeimrol, de egyaltalan nem kellett. Marmint, nem voltak kivancsiak ra. Nem erdekelte oket, hogy ki vagyok, mit tudok, csak az erdekelte oket, hogy honnan jottem, es ez Kelet-Europa. Ennyi.
Kelet-Europa valoszinuleg azt jelenti szamukra, hogy ezek az emberek nem esznek, nem isznak, nem laknak sehol es szamlakat sem fizetnek. Ergo: kvara olcso munkaero! Hurra! Oruljunk!
(Sokan persze biztosan nem igy vannak ezzel. Jo-nak eleg eroteljes Kelet-Europa paraja alakult ki itt. Szerinte normalis munkara nem alkalmaznak kelet-europait. Nem tudom mennyire van igaza ebben.)
Van Angliaban egy heti 100 fontos hatar, ami alatt nem kell bejelenteni a munkavallalot, sem adot bevallani, sem illetekeket fizetni. Na ok ennyiert dolgoztatnak heti kb. ket napot. Ez havi szinten lehet, hogy nem is lenne olyan rossz, ha nem Brightonrol lenne szo, ahol a legolcsobb szoba heti 60 font. Brumm. Itt tartok most. Persze a dolog nem annyira gaz, mert igy legalabb van idom mellette masik munkat talalni, no meg egy szobat.
A munkakeresos projekt egyebkent mar a mult heten beindult, bar igy is eleg keson kaptam eszbe. Azt hittem, hogy gyorsabban dontenek, de tevedtem. Eddig kb. 10 helyre vittem oneletrajzot, de meg nem hivtak. Igazsag szerint meg a szezon sincs itt, csak hetvegente, ha jo az ido.
Tehat gep el, en meg maradtam itt a foldon. Ezen a foldon. Fogalmam sincs, hogy miert. A fene se tudja. Ugy jottem ki, hogy annyira nem is erdekel Anglia, es valoszinuleg ez az orszag lenne az utolso elotti, az USA elott, ahol szivesen elnek, de ez valahogy megvaltozott.
Tetszik, hogy az emberek nem egyen-emberek, hogy fel lehet venni ket tokeletesen ossze nem illo ruhadarabot es nem neznek meg az utcan, hogy van valasztek, hogy baromira konzervativok, es gyonyoru regi kacatokat lehet venni felpenzert, imadom ahogy azt mondjak "rajt bihaj'd di coo'ne'", hogy furi az arcszerkezetuk, hogy szabadsag illat leng a levegoben es hogy ismet periferian vagyok... Hehe. Ezen gondolkoztam idefele jovet a tengerparton. Kelet-Europainak lenni itt annyit jelent, mint otthon pl. toroknek vagy romannak. Automatikusan egy kicsit periferiara kerulsz. Nem tudom, hogy ez jo vagy rossz, bar az en hobbi-csoves lelkemnek egy kicsit jol tud esni, hogy olyan dolgokkal talakozom, amivel otthon nem, mert nem akarok. Pl. soha az eletben nem baratkoznek torokokkel, kinaiakkal vagy mas vendegmunkasokkal. Biztosan egy kicsit az angolok is igy vannak ezzel. :D
Ezert megertem a Kelet-Europa parat mindket oldalrol. A Jo-erol is. O kitorni szeretne, az angolok pedig inkabb beskatulyazni.
Az is tetszik, hogy a hatam mogott egy torok ficko magyarazza enyhe akcentussal egy tizeneves kiscsavonak, hogy hogy kell a gepen halozatban jatszani, mikozben halkan Queen-t hallgat (I want to break free :D), mellettem kettovel pedig egy szlovak ficko nyomja a fulhallgato mikrofonjaba, mikozben a masik oldalon egy francia srac integet a webcam-be a kedvesenek. Ez itt a korkep.

Leszokás

Cigaretta helyett nikotinos rágót rágok. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Csíp, mint a nyavalyatörés, szétmarja a torkot, a nyelvet és valószínűleg szétmarja a beleket. Ezen túl tényleg enyhíti a nikotinéhséget, bár semmivel sem kellemesebb, mint elszívni egy cigarettát. Előnye pusztán annyi, hogy nem lesz tőle büdös az ember, és mivel annyira szar, nem fogsz rászokni.
Ennyi.

Nosztalgia

Lehet, hogy Levanto miatt jött, lehet, hogy nem, de ma az jutott eszembe, hogy szívesen hallgatnék olasz kult-zenéket.
A következő gyöngyszemeket sikerült letöltenem:

1. Adriano Celentano: Azurro
2. Toto Cotugno-Adriano Celentano: L'italiano (ezt ket címen is sikerült megtalálnom, a másik a Tarantella Napoletana)
3. Al Bona-Romina Power: Felicita
4. Paul Anka-Adriano Celentano: Oh Diana
5. Toto Cotugno: Una domenica Italiana
6. Gianni Morandi: Buona Notte
7. Nicola di Bari: La Prima Cosa

Nem tudom, hogy ki mennyire emlekszik, vagy egyaltalan latott-e '70-es, '80-as evekben keszult olasz beatfilmet, de Adriano Celetano es Gianni Morandi fontos szereploi voltak. Asszem meg szerelmes is voltam valamelyikbe egy rovid ideig.
Abban viszont 100%-ig biztos vagyok, hogy az elso 3 szamot mindenki ismeri. Talan meg tombolt is ra a helyi tinidiszkoban. Hehe.
Egyebkent erdekes, hogy az olaszoknal ugyanugy tombolt az angolnyelvu slagerek szovegeinek leforditasa, mint Magyarorszagon. Mr Celentano sok ilyet enekelt. Pl. az Oh Diana is ilyen. Eleg humoros vegighallgatni, mert eroteljes olasz akcentussal teszi mindezt. Meg humorosabb a Stand by me-t vegighallgatni. Majdnem leestem a szekrol, mikozben hallgattam. Persze kerdes, hogy a magyar forditasok hogy sikerultek, bar a fenti szam utan azt gondolom, hogy ha valaki lefordit egy szoveget, tegye azt teljes egeszeben vagy legalabb az akcentusan dolgozzon. Hehe.

Álom

Szürreális álmom volt.
barna kutyák, barna kutyaruhába öltözött emberek és egy fejbelőtt, lovon ülö, díszbe öltözött Sakura.Filmforgatás, kukoricás bambuszossá változott. :D

Noéminek

Találkoztam tegnap valakivel, aki veszélyesen hasonlít a Conrad-ra.
Furcsa érzés, hogy pár éve halálosan beleszerettem valakibe egy olaszországi tengerparti kisvárosban, és egy nap hirtelen meglátok egy hasonló fiút egy angliai, szintén tengerparti "kisvárosban".
Az élet furi.

Elmulas

Par hete megígértem valakinek, hogy szavakba szedem a gondolataimat vele kapcsolatban. Azota sem tettem meg, viszont ma felmerült a hiánya, mert kezembe akadt az a képeslap, amit ígéretem szerint már régen el kellett volna kuldenem neki, de meg mindig itt bujkal a taskam zsebeben. Talan holnap el is viszem a postara ... vagy holnaputan ... vagy soha. Ilyen ez az elet. A dolgok lassan feledesbe merulnek, elkenodnek a kodben, lecsapodnak az autok szelvedojere, az aszfaltra, a levelekre, hogy aztan vegleg eltunjenek a semmibe. Ma ezt erzem. (Miert van, hogy az elmulasnak mindig elebe megyek? Hamarabb mulnak el a dolgok a tudatomban, mint a valosagban. Mire a bucsuhoz erek, a dolgok mar nincsenek is ott. Sokszor azt sem tudom mar, hogy mit bucsuztatok, mert mar reg megtettem.) Egyebkent ma voltunk nyelvsuliban. Egesznapos agymosas reggel 9-tol delutan 5-ig fel ora ebedszunettel. Lehet, hogy az farasztott le ennyire. 1000 csokok mindenkinek!

Vallomás

Kukkoló vagyok. Imádok benézni a függönytelen ablakokon, nézni a dekorációt a falakon, a dolgokat, amikkel az emberek körülveszik magukat és ahogy élik a mindennapjaikat otthon. Olyan ez, mint egy háromdimenziós "valóság-só".(Mert "úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a "show-t.)
Emlékszem a Közraktár utcában laktam, a legfelső emeleten, ahol az ablakom egy udvarra nézett. A szemben lévő ház pont olyan közel volt, hogy még élvezhető volt a kilátás, de nem zavarta senki intimszféráját. Imádtam kint ülni a balkonon a reggeli-délutáni kávémmal és kukkolni mások életét.
A másik, aminek nem tudok ellenállni a félig nyitott kapu. Nem tudom, hogy miért, honnan jön az ellenállhatatlan vágy, hogy bemenjek, de ritkán tudok nemet mondani. Imádom a máladozó vakolatot, a régi, lepattogzó festéket, a semmibe lógó villanykörtét, a plafonon lévő gyönyörű stukkókat, amelyek sok-sok réteg festék alatt rejtegetik valódi szépségüket. Itt sok ilyen van. Kovácsoltvas ablakdíszek sok-sok réteg festék alá rejtve. Néha olyan szívesen nekiesnék egy nagy doboz festékmaróval ezeknek a festékrétegeknek, hogy kiszabadítsam alóluk a rég elfeledett részleteket!
Szeretem még a tekergő lépcsőket, a lépcsők közötti részt, ahova be lehet állni és fel lehet látni többemelet magasba a plafonra. Szeretek így fölfelé bámulni. Ilyenkor én vagyok a pici és a világ/a ház hatalmas.

Okay, the newest is a nice Turkish.
Nem egyszeru szituacio, de boldog es vidam. :D

Szoval mire meg akartam irni, hogy ki a newest, addigra el is tunt. Hiaba, ilyenek ezek a deliek.
Anglia szep hely. Mar megint esik az eso. Ma voltunk telefonkartyat venni es atirattam a repjegyemet marc. 13-ra. Ismet nemi penzkiadas, viszont kedden megyunk egy ketnapos nyelvtanfolyamra, amiert fizetnek, ha a vizsgat eredmenyesen leteszed, ugyhogy meg penzt is keresek. Munkat nem sikerult meg olyan intenziven keresnem, viszont ha minden igaz, akkor hetfon elkoltozom J-ektol es akkor majd kicsit jobban nekifekszem a dolognak.
Ma voltunk egy parkban fotozni. Hihetetlen sok mokus van errefele es nagyon aranyosak. Viragokat is esznek. Nagyon vicces. Az elso pillanatban ugy neznek ki, mintha csak szagolgatnak, aztan letepik a viragot, de csak a viragot, a zoldet nem, es falatoznak.
A masik dolog, ami teljesen el tud buvolni, az az eg. Sehol nincsenek olyan felhok, mint egy tengerparton. Szinte raulnek a hazak tetejere.

Kepek

Tettem fel a Flickr-re kepeket!
Sajnos valami miatt nem akarja elfogadni a hivatkozast, ugyhogy felrakom a Linkek koze.