Lincs

Sokáig nem értettem a filmeit. Biztosan azért, mert sosem kaptam még Lynch mérgezést másfél hét Twin Peaks-től, Radírfejtől, Mulholland Drive-tól, meg a Lost Highway-től, meg a Kék bársonytól. Így, másfél-két hétbe sűrítve egyszerűen csodálatos. Kicsit olyan, mintha a Galaxis utikalauzt olvasnám.
A Radírfejekben ugyanúgy jelentős események történnek a 26-os számú szobában, mint a Lost Highway-ben, minden filmben ott van a tűz, a nehéz bársonyfüggöny, a vibráló izzó, a színházi spot világítás és valami olyan csavar, amire nem számítasz, amitől akár feje tetejére állhat az egész világ és gyakorlatlan Lincs-nézők számára zagyvává és érthetetlenné az egész film. Pedig csak arról van szó mindig, hogy Mr Lynch vicces figura és egyáltalán nem kell őt komolyan venni. Én mondom, hogy egy hahotázó buddha ő, mert tudja hogy kell meglepni a népet mondjuk egy jó erős balossal a film vége előtt kb 5 perccel, amikor már azt gondolod, hogy megvan a cselekmény és már majdnem kibogoztad, hogy mi törént és várod a katarzist, és egyszercsak azt veszed észre, hogy megy a vásznon a szereplők listája és nem érted. Próbálod összerakni, hogy az elejének mi köze van a végéhez, hogy mi is történt valójában, ő pedig kacag otthon az íróasztala mögött elégedetten és azt kérdezi: "Hát nem az volt az utolsó mondatod a jegyvásárlás előtt, hogy 'Surprise me!'?" Hehehe. Csak azt sajnálom, hogy nem csinált több filmet, mint amennyit, bár lehet, hogy ez valahol szerencse is, mert így legalább csak bizonyos motívumok térnek vissza klisészerűen a filmjeibe, de a sztorik nem ismétlődnek a végtelenségig. Hogy is ismétlődhetnének. Hehehe. Hiszen nincs is sztori.

A nyár elnyeli a digitális jeleket.

Valami van ...

Napok óta nem írok. Folynak a szavak, peregnek a homokszemek, telik az idő, ... számvetek. Már megint. Százmilliomodszor is újra meg újra. Lépnék az egyről a kettőre és mégsem. Topogás lesz a mozdulatból. Valahol megtörik. Bíztató szavakat gyűjtök, kedves mosolyokat, erőt ... merítek. Meglátom ... mosolyog ... sugárzik és olyan szavakat tölt belém, ami életet ad. Szívesen zokognék, de nem teszem. Így is elmúlik és egy könnyed, hűvös sóhaj lesz belőle. Kék égnyi boldogság. Nem érdekel mit gondoltok, boldog vagyok. Véres filmeket nézek este és krisztusi szentséggel átitatott valóság komédiát napközben.
Lassítva zuhan a vércsepp a föld felé, és mégis ... napformává szelídül a köveken. ...
"Jinjang-jinjang" szól a harang. :D

The most useful sentences of your life

Vettem a hugomnak egy angol könyvet. A borítón ez áll: 101 hétköznapi beszédhelyzetben használható 7000 eredeti angol mondat magyar fordítással ...
Ezek közül emelnék ki néhányat, amelynek biztosan nagy hasznát veheti bárki adott hétköznapi helyzetekben.
Íme:
1. Részidőben, de teljes fizetésért dolgoznék; ha érted hogy mondom. (A leghasznosabb mondat, én mondom!)
2. Tud ön valamit a pszeudo-kozmikus antianyag transzperambulációjáról?
3. Te jóságos ég, mekkora nagy fogad van!
4. Nyugodtan keress meg bármikor, de mostmár viszlát!
5. Jó hozzávetőleges szabály, hogy 75 centis talicskára van szükség egy olyan kiskertben, ahol csak könnyebb terheket megmozgatni.
6. Mondtam neked, hogy örökbefogadott minket egy kismacska?
7. Azt próbáltad már, hogy vajat kensz a lábfejére?
8. Tipikus rohadt bankár, ha engem kérdezel.
9. Azt hiszem ha megkérdeznék, akkor fekete Gudzsaráti leszbikusként jellemezném magam.(nyilván ebből van a legtöbb Mo-n.)
10. Kéz és lábtörést Hamlet!
11. A kokainszállítmány ügyében telefonálok.
12. Talán azt kellene javasolnom, hogy öljék meg.

No mára ennyit. Majd még idézek a most useful sentences-ből. :D