Tök jó angol filmet nézni angolul, angol felirattal, amit egy másik nyelvről fordított vissza valaki - aki valószínűleg nem angol anyanyelvű - mert ilyenkor van olyan, hogy a Miss=Queen lady, a My dear friends pedig My expensive friends. És ilyenkor lehet jóízű kacagásban kitörtni és emlékezni azokra az időkre, amikor elkezdtem angolul tanulni.
Persze ezen túl all my respect a fordítónak. Pláne, ha a dear friends=expensive friends, mert akkor csak elképzelni tudom milyen gigászi küzdelem lehetett neki lefordítani a teljes 5. évadot. És azon gondolkozom, hogy vajh' milyen nyelvről fordíthatta vissza.

Tök jó dolog néha reggel hatkor ébredni.
Lehet sütni oregánós kenyeret korán reggel, mint a pékek, nézni okos Poirot, amint megfejt minden titkot, készíteni feketeborsos avokádó krémet a meleg, illatosan ropogós kenyérhez, boldogan ropogtatni egy kicsit, és aztán vissza lehet szundizni kilenckor kb egy-másfél órára úgy, hogy egyáltalán nem zavar, hogy a munkások, akik ujítják fel a portált, fúrnak-faragnak, zörögnek, és végre kapni kis levegőt az orron keresztül.
Egyébként furcsa, hogy néha, de tényleg csak néha, nagyon szeretek egy darab pléddel, ruhában aludni. Az olyan szieszta jellegű dolog, amikor édes lesz az ember szája íze, amikor felébred.
(és most azért is tök jó, mert az elmúlt másfél hétben nem sikerült ilyen édesdeden aludnom soha.)

Multifunkcionális lettem.
Egyszerre telefonálok, MSN-ezem, és postot írok. Zseniális.

Elült a vihar, szélcsend van, a felhők szertefoszlanak az égen és lassan kisüt a nap.
Van még egy utolsó villámcsapás, ami megvilágít és szétzúz mindent ... örökre.

Hogy megmagyarázzam:

Amiről te azt hiszed, hogy értem, de nem hiszem - az az értem és nem csodálkozom már semmin. Hehehe.

Nagyszerű Nagyvilág

Akkor most megmutatom, hogy a majdnem a kép közepén szereplő virábaborult hölgy milyen képet készített. Íme: Én pedig őt fotózom a Regency felirat feletti szinten a jobbszélső ablakból. Én persze csak kb 3 pixel vagyok. Az történt, hogy ma a Flickr-en raktam be map-be a képeket, és megtaláltam egy 7 (!) hónappal ezelőtti kommentet a World Naked Bike Ride-dal kapcsolatban, úgyhogy bár eddig nem annyira érdekelt a történet - kb 5 képet készítettem róluk és kedves emlékként eltettem a "fiókba", amin az Életem kacatjai felirat áll - most mégis érdekelni kezdett és rákerestem. Kb 20-25 kép után ez köszönt vissza rám. Először csak a Regency tűnt fel, ami fölött kb 5 hónapot laktam és csodálkozva örültem, aztán eszembe jutott, hogy mekkora vicc lenne, ha viszontlátnám magam az ablakban, amint éppen fotózom őket. Egy év és másfél hónap múlva. Viccből lementettem a képet és belenagyítottam. Sokmindent nem látni, csak avatott szemnek. Pl a ciklámen foltot, ami a kedvenc liliomom cserepe volt, meg felette valami foltot, viszont, amikor visszanéztem az akkori képeket kicsit megdöbbentem. Na az a folt vagyok én. És pont róla készítek képet, amint visszanézi a képet, amin rajta vagyok. Hehehehe. A tanulság az, hogy ... nincsenek véletlenek?! Vagy valami hasonló szösz.

Pont

Egy sztori vége.

Kicsi a világ

Először bejelöl a fészbúkon kb egy hónapja, most pedig kiderül, hogy két hete tulképpen egy buliban voltunk, illetve mégsem, mert én éppen nem voltam ott. Hanem egy szinttel alatta.
(Véletlenek pedig nincsenek, úgyhogy ezt az információt csak úgy, magamnak, emlékztetőnek szántam.)

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra."

Márai Sándor

"Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni."
M.A.
(ezen gondolkodtam tegnap)

Kemény dolog a kitalálósdi. Az ember úgy be tudja kergetni vele magát az erdőbe, hogy az csak na. Aztán csak győzzön kikecmeregni.
Sosem gondoltam, hogy ezt simán végigcsinálom magammal. És tessék! Mégis.
Gratulálok! Jobb kézzel ball vállat.
Valójában olyan ez, mint a gombázás. Íve van. És amikor már azt hinnéd, hogy vége, akkor jön a hullám és visszadob. Igaz, hogy egyre kisebb lökésekkel, de ott van. Kérdés, kirohanás, lecsengés, nyugalom, kérdés, kirohanás, lecsengés, ...
Ilyenek ezek az égő érzelmek is. Vonzalom, megperzsel, eléget, megőrít, elhamvad, csend, megperzsel, eléget, megőrít, elhamvad ...
Aztán szép lassan, egyre kisebb lökésekkel csitul. Hogy hol tartok? Fogalmam sincs. Már legalább tízszer azt gondoltam, hogy vége, és még mindig visszajön. Mostmár viszont nem bizsereg, hanem inkább csak tompa erőlködés a szerelem. Aztán majd szépen lassan elhamvad ... és csend lesz.

Mindent értek, de semmit sem hiszek el

Jelentem megértettem, felfogtam: nem a Pálos írta. Azt nem ígérem, hogy elhittem (höhö), viszont villámcsapásként ért a felismerés, hogy már a második embertől jön az, hogy "mindent értek, de semmit el nem hiszek tekintet"-em van. Mert a Pálos persze folyamatosan ezt nyomja. Ezért is voltam biztos benne, hogy ő volt az elkövető (másodszorra). Meg a tegezés miatt is. Bár lehet, hogy bizonyos dolgok eltörlik ezeket a határokat.
Viszont nem értem, hogy miért gondoljátok, hogy nem hiszek el semmit. Én nagyon sokmindent elhiszek. Pl. hogy az alma lehet zöld is. A többit persze bizonyítani kell, de ... hehehe.
Egyébként meg azt nem értem még, hogy ha van az igyekezet, akkor az miért nem nyilvánul meg tettben? Miért lettem itthagyva a nyomorult kétség szerencsétlen posványában, ahol az útjelzőket már rég elnyelte a mocsár? Könyörgöm legközelebb ne írjatok névtelen kommentet, és pláne ne olyat, ami számítana, mert lehet, hogy úgy tűnik, hogy mindent tudok, lehet, hogy úgy tűnik, hogy mindent értek, de ez itt csak egy elvarázsolt kastély, és mindenhol csak szemét tükrök vannak, és nem tudom, hogy hol a kijárat.
NAGYON SZAR ITT! Tényleg!
(még ezt a posztot is csak másodjára sikerült megírnom, annyira szar nekem.)

Hát, hogyha valaki feliratokozott a feed-re azt most nem irigylem, mert biztosan érzi, hogy mennyire baromira unatkozom legbelül.

Reggeli agymenés

Az elektromos fogkefe nem működik elektromos impulzusok nélkül. És a betegség bújkál bennem azóta is. Most éppen a bőröm alatt, a szám ízében van. - Jó napot kívánok, két napja kerülgetem itt a Nagymező utcában a közös ktg csekkjét, úgyhogy úgy döntöttem, hogy visszaadom, ha már befizette. - Tessék? - Elhagyta a közös ktg csekkjét, én pedig két napja taposom akárhányszor elmegyek mellette. Betűzöm a kapu rácsába. Ha szüksége van rá, jöjjön le érte. - Hülyéskedik? (mert ilyen is volt a múlt héten) Horoszkóp kritika: "Az estét szerelmével tölti." Na ezt megnézem! A 22 éves mell alatti varrást le kell lassan cserélnem egy 30-as mell alatti varrásra. Sosem gondoltam, hogy ez az idő is eljön. Hiába, vannak korok, amikor a végtagok, vannak, amikor a váll és a mellbimbók közötti távolság nő.

A sok nappali alvásnak sok éjszakai nem alvás lesz a vége. :,o(

Úgy fejezném be a mai napot, hogy:
Bezzeg Poirot mindent megold!

Pompásan érzem magam. Láz már nincs, viszont nyelni egyáltalán nem tudok, sem aludni.
Azt álmodtam, hogy a Horvát tengerparton voltunk, ahol úsztunk az óceánban (!) és voltak korallzátonyok (!) és úsztam a Smeagollal a korallzátonyok mellett, amiből persze sziget lett, és furcsa volt.
Na mindegy is. Megyek, tömök magamba egy kis narancsot, hátha segít.

A mai napról annyit, hogy jött ma a Miklós a vadiúj kétéves citrojen c6-osával, ami gondolkodik is helyette (kár, hogy a Saturnba már nem jött be velünk, mert akkor tényleg megvettük volna a tévéjét), aki azért hívott fel, hogy én, mint erős (és lázas) nő, segítsek neki felcipeni a tetőtéri lakásába a megvenni szándékozott tévéjét, amit persze mire odaértünk már jól eladtak, de helyette találtunk pár másikat és eltöltöttünk kb egy órát azzal, hogy ezen 5 tévé (később csak kettő) között ingáztunk, hogy "na akkor melyik?" "és ez mit tud?" "ebben is van HDD?" "ennek jobb a távirányítója" "ennek viszont szebb a képe", stb, stb, stb, és persze nem jutottunk semmire. Hazaérve jött a Lemon, hogy neki mosnia kell ... hát legyen ... ettünk kínai illatos csirkét, nekem elkezdett görcsölni a gyomrom, de nem a csirke miatt, aztán elment, én pedig most jól nyugovóra is térek egy nagy paplan alatt, hátha holnap már jobb lesz nekem.

Hello Norway!
Hajnali 4-kor nálatok már világos van vagy még világos van?

Hello Brighton!
Nem, nem történik velem semmi érdekes, Ulas elment Prágába, hiányoztok! Csók

Elkapott az egyedüllét betegsége. Enyhe hőemelkedés, folyamatos szédülés, torokfájás és egy kétcentis biztonságiüvegen keresztül nézem a világot. Nem jó ez így most. És most egyedül lenni sem jó. Fél kettőig sikerült aludnom a reggeli kulcsátadós session után, és most jó lenne, ha valaki simogatná a buksimat és néha rám mosolyogna kedvesen, de csendben és csak itt lenne. Nem csinálna semmit, csak ücsörögne itt velem az almazöld kanapén és néha ránézhetnék, meg néha odabújhatnék. Jó lenne. Mert nem jó így.

ma reggel 9-ig hagytak aludni az istenek. Utána az égszakadás-földinduláson kívül minden megtörtént csakhogy kimásszak az ágyból, és tényleg dícsérem kreativitását a Jóságosnak, viszont rettentően bosszús is vagyok.
Egyébként pedig fáj a torkom.
nemjószombat.

tíz körömmel.
Csíkról Marley-ra váltunk.
Erre:

Pont ilyen, hajamat hátradobom és kacagok a világra, mert noworry! thisismymessagetouhoohoohoo!

Szept. 12-én Zap Mama a Millenárison!!!!
Életem első Zap Mama koncertjét tátott szájjal álltam végig, úgyhogy ezt feltétlenül és kihagyhatatlanul és mindenképpen!

Ejh asszony, ejh szerelem

"A 29 éves Juan Manuel Alvarez három éve el akarta dobni életét: Jeep Cherokee típusú terepjárójával egy helyi érdekű vonat sínpárjára parkolt, hogy a vonat végezzen vele.

A szerelvény közeledtével az utolsó pillanatban azonban meggondolta magát, kiugrott kocsijából, amelyet azonban a vonat előtt hagyott. Így szemtanúja volt annak, hogy a kocsijába rohanó vonat kisiklott és a szembejövő Metrolink vonattal ütközött.

A balesetben több mint 180 utas megsérült; 1999 óta ez volt a legsúlyosabb vonatszerencsétlenség a városban.

Alvarez, aki korábban egy építésen dolgozott, állítólag elhidegült feleségének figyelmét szerette volna felkelteni halálával. Az ügyészség halálbüntetést kért a korábbi öngyilkosjelöltre, de a bíró a többszöri életfogytiglan mellett döntött, az ideiglenes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül."

... Én pedig elképzelem Alvarez arcát a kiugrás utáni első pillanatban, aztán amikor leesik neki a "Bassza meg!". A megdöbbenés pillanatai pedig gyönyörűek. A megdöbbenés valójában egy varázspillanat. Hirtelen megáll minden, nincs sem tér, sem idő, sem lélegzet, sem test, sem történés. Egy kifeszített pillanat. Ezért szeretem.

Mert minden mindennel összefügg 2.

Hogyan befolyásolja az olimpia a szexboltok árait? Nade ezt aztán ... nemtom melyikért drukkoljak. A szexboltokért vagy az olimpiáért. hühü.
cikk itt: Kína miatt árat emelhetnek a szexboltok

Nem jó dolog vámpírosat álmodni. Már másodszor álmodom ezt az álmot, csak most jobb volt, mert megmenekültünk (persze a múltkor is. valahogy. muhaha). Az előtte lévő rengeteg bizsu-lopós-találós álom sokkal jobban tetszett. Nem is értem.
Most pedig megyek muslica-reflexet tesztelni. Két napja ezt játszuk. Réka jön, muslica pihen, pohár, víz, kiönt, muslica elszáll, nem száll el. Azt hittem a muslicák rövidebb életűek. Azt viszont már tudom, hogy a kenyérkovászt nagyon szeretik. Az volt a meghívójuk, hogy a fene egye meg.

Ma rájöttem, hogy egy akkkkkkorát lőttem mellé, amekkorát csak lehet, úgyhogy jót röhögtem magamon és ő meg elment. Mindegy. A postokat és a kommenteket azért mostmár békén hagyom (kivéve azt az egyet), mert végülis szép dolgokat eredményezett.
A kilométerkövet elhagytuk, én pedig néztem eltűnni. Még a visszapillantóból is néztem egy darabig, de mostmár egészen picire zsugorodott.
Végülis a teliholdnak is vége jópár napja, úgyhogy azt hiszem, hogy egy félholdnyi szenvedés elég volt.
Egyébként a Nagymező környékén gyorsan halnak a galambok. Tegnapelőtt egyet a templom mögött találtam a postánál, ma pedig a Nagymező-András sarkán. Kicsit el is gondolkoztam, hogy mit jelenthet ez, de semmire nem jutottam.
Ma egyébként egész nap magyar dal naaaaaaaját tartottam, és kispál zümmögött a gépemben, kivéve a munka előtt, mert át kellett állnom.
Szóval most nyugi van. Meg holnaptól szerintem megint meditáció, ha már az agymenésnek vége lett, ünnepeljük meg. Hehe. Ez van. Így múlik el ...

És most van az, hogy bonobo-val hangolódunk az estére, mert persze dolgozni a kutyának sincs kedve. És ez így normális.

Ungarische Hollywood

Málló vakolatú, romos torta-vár, századeleje óta várakozó első bálozó kisasszony,

Szeretem az öreg házakat. Mégjobban az ósdi kovácsoltvas kapukat és korlátokat.
Ma meglátogattam az egyik kedvencemet. Paulay 41. A vén kisasszony. Romos, ráncos, málló vakolatú hölgyemény ő, akin még látszik az 50 éve felkent arcpír, bár a mennyezeti lámpákat már kicserélték neonokra és a retró-kor is erősen megbélyegezte. Mégis ... úgy áll ott, mint egy sorsával megbékélt öreglány, aki mosolyogva tűri a benne zajló dolgokat. Igazán gyönyörű. így, romosan.

Koponyacsontba zárt áttetsző predátor, napfényben tátongó hófehér árnyéktest, szűkülő pupilla.

A kétség

Tegnapelőtt még azt hittem, hogy én vagyok a minden titkok tudója, a nagy megfejtő Holmes. De aztán másnap, amikor olvastam a kommentet, akkor becsapott a villám, a kétség. A kétség olyan dolog, ami belekapaszkodik a legkisebb dologba, és azalapján aztán megkérdőjelezed az összes dolgot, ami létezik vagy addig létezett, aztán hirtelen a pont is kérdőjellé változik, már nem hiszel, már nem tudod, kapkodsz, csapongsz, fogalmad sincs, hogy mit kellene tenned és azt hogyan, vagy hogy egyáltalán tegyél e bármit is. Pedig ha nem teszel, és nem teszed ugyanolyan lendülettel, ahogy elkezdted, eltűnik, elpárolog minden. Estére odáig fajult a helyzet, hogy én voltam az a megszeppent kislány, aki 3 évesen a nyelvére ragasztotta a csípőfogót, és mivel az megszorult, nem tudta levenni, csak ijedten nézett a világba, hogy "akkor most mi lesz?", "ez nehéz!", "nem fáj, de nehéz. most akkor így maradok egész életemre? ne mááár!", "segítsen már valakiiiiiiii! léci!". Merthogy én ilyet is csináltam. Őzgida szemeket növesztettem és csak magamat hibáztathattam. És vártam. Vártam, hogy jobb lesz, de nem lett. Kommenteket írtam és töröltem, aztán töröltem és írtam, a lenti klippet néztem meg kb 20-szor, végül valamikor hajnali 1.30 körnéykén úgy döntöttem, hogy ennek semmi értelme és inkább csak lehúztam azt a csípőfogót a nyelvemről és a sutba dobtam mindent. Szép kis trip volt a tegnapi. Ezúton gratulálok magamnak. Mellette persze visszaolvastam sok bejegyzést és azon gondolkoztam, hogy miért kell azt mondanom hajnalban, részegen, hogy a HP alkoholista, amikor olyan hetem volt, amit nem kívánt a májam. Ezen a kérdésen persze rágódom már vagy 4 napja. És itt jön be az, hogy "ne ítélj, hogy ne ítéltess". És most ismét felállt a "rend", újrabootoltuk a rendszert, érzés van, boldogság van, várakozás van, hogy talán le kell még küzdeni pár kétséget, meg kell válaszolni pár kérdést, hogy aztán letisztuljon a kép és elszállhasson, mint a fecske délre. Rábíztam magam a sorsra. Ami jön, annak jönnie kell. ami nem, annak nem. Azt hiszem ez történt 11-e környékén is. És nem, nem tudom, hogy hol van ebben az én "okos, mindent értek, de semmit nem hiszek szemem". Ezt csak az tudja, aki el akarja rakni és ott lesz, ahová akarja rakni. Ha úgy tetszik, akkor egy sötét sutba, ha akarja, akkor pedig a szíve fölé. Mindenkinek a saját döntése.

Mai majdnem online, ál-interaktív bit-bújócskánkat ezennel lezárom.
Kb több időt töltöttem ma a blogommal, mint az elmúlt két hónapban összesen.
Holnap kicsit lazább nap, holnapután pedig nosztalgia nyúlfutás a placcon, tálcával kezemben. Ha van kedvetek, látogassatok meg! Éjfélre már biztosan kileszek rendesen. Hehe.
Most pedig:
Aki bújt, aki nem, megyek.
Jó éjszakát!

Ezt pedig az Aug. 20-i Felvonulók kérték című műsör előzeteseként küldeném Beátának, aki itt gürcöl egy szinttel lejjebb mosolyogva. :D



Merthogy engen sem kerülhetett el a Csík őrület bármennyire próbáltam tartózkodni tőle. HM. ez van.

Két dologgal kezdeném mai termékenységi rítusomat:
1. Bazsalikomos focaccia sül a sütőmben
2. Love is NOT a battlefield! :D

Tegnap elintézett a hideg.
Elindultunk kedves Miklóssal megnézni egy helyet, de sikerült rosszul megítélnem az időjárást és a 45 fok helyett hirtelen 20-ban találtam magam, okos lány pedig nem megy haza megint felöltözni, hanem inkább pálinkázik ugye. Először a Kertemben nem kóser szilvát, hanem valami meggyet, ami nem ízlett és nem melegített, aztán a Dürer-kertben, ahol kedves Levente állt a pultban és öntögette a jófajta törkölyt, én pedig a nem-fázásban reménykedve rúgtam be olyan gyorsan, amilyen gyorsan talán a Tutu buliján utoljára :D, de annál sokkal jobban, bár már ez is művészet, mégis sikerült überelni.
A vége jól az lett, hogy elköltöttük az összes pénzemet, és azt is megkaptam az arcomba, hogy ha másba vagyok szerelmes, akkor legyek kedves nem elmenni vele inni legközelebb. Hááát, ez van.

A-nak

"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek,
és megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek,
és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek,
és megvan az ideje a gyógyításnak.
Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának,
és megvan az ideje a kövek összerakásának.
Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.
Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek.
Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik?
Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük.
Szépen megalkotott mindent a maga idejében, ..."
A prédikátor könyve, 3. fejezet

Vigyünk asztalt és széket a hegyre és kacagjunk a világra Kedves!

Aug. 11-e óta valaki nagyon keresget a nevemre a neten, úgyhogy úgy döntöttem, hogy írok neki:
Én is sokat gondolok ám rád! :)

U.i.: Bevallom drukkoltam, hogy csak 11-e után és csak Bp-ről legyen ez a keresés, különben fogalmam sem lenne ki az a valaki, de így sejtem.

Game Show

"Kitaláltam egy új játékot. Úgy hívják: a régi játék. Három idős fickó a színpadon, töltött fegyverekkel. Visszatekintenek az életükre, ... látják kik voltak, mit értek el, milyen közel kerültek az álmaik megvalósításához. ... A győztes, az egyetlen, aki nem lövi főbe magát, megnyeri a hűtőszekrényt."
Chuck Barris - Confessions of a Dangerous Mind

Kizártam magam a Domináról. Mostantól úgy tűnik csak a Ralié.
Vagy egyszerűen csak azt jelenti, hogy vége a domina létemnek.
Mindkettőt elfogadom.

"Látogatócsúcsot döntött a Sziget
Hatvannyolcezren jöttek a második napra. Tavaly hatvanötezernél többen be se mehettek."
Hát ezt éreztem én tegnap. (És nem feltétlenül volt marhajó.)
Viszont kellő együttérzésel sikerült mosolyt csalni a gyrosz-os hentes arcára - gondolom egyik utolsó lehelletével sikerült kipréselnie magából az "éjszakacsakhatvan fok viszont dolgozom 10 órát" műszakjában, és rettentően sajnáltam szegényt azért, hogy ezt kénytelen volt valami oknál fogva bevállalni, úgyhogy adjatok sok-sok jattot a pultban gürcölő szegényeknek még akkor is, ha 800 a gyros és nem 450.

Címszavakban:

Lovasi András a nagyszínpadon, Rokia nem, slovén reggae, meztelen férfi felsőtestek, Jamiroquai durván angol akcentusa, tömeg-tömeg-tömeg, utolsó lehelletek a Cöxponban Fókatelepre némi szundival (valójában testtelen szárnyalás volt), süti, chai, a végére egy kis reggae again, aztán már csak a vonulás-vonulás, most pedig alvás.

És akkor hirtelen eljön az a pillanat, amikor a minden rossz hihetetlen eufóriába csap át, és ha lenne az András-on FKF-es takarítógép, akkor felugranék a hátuljára és azt kiabálnám, hogy "Gyerünk te götthös gebe! Vágtázz!", de nincs. Mindenesetre a Rájfájzenben annyi ökörséget adtam elő a pénztáros néninek öt éves gyerekfejjel, hogy a végén már sírva kacagott és ez jó.
és az is jó, hogy vannak ilyen napok, amikor bátran lehet a szélsőségek között faltól-falig menni. Tényleg, milyen jóóóóóó!
Na akkor mindentbele sziget.

Ma még sok ilyen bejegyzés lesz:
Jaaaaaaaaaaaaaaaj, de kivagyok! Úúúúúúútálom ezt a mai napot tetőtől talapzatig.

Tegnap iwiw, nincs válasz, erre meg már nem tudok semmit, csak utálom ezt, de mindegy. Este kifekvés fél nyolckor, de forgolódás kb még három órán keresztül, szenvedés, furcsa elmúlós érzések, valami változik. Reggel nyűgös ébredés, feszülés a kuplerájon, minden idegesít egy kicsit. Kilépnék a bőrömből, ha lehetne, de most nem lehet azt hiszem. Nem haladok a dolgaimmal, pedig szalad az idő, Songs of faith and devotion, a cigifüst az arcomba és most még ez sem jó, este pedig Sziget, bár most semmi kedvem nincs hozzá. Inkább bújnék be a sarokba puha takaróba bújva, bekuckózva, kicsit egyedül, kicsit csendben, de akkor is. ... Megígértem és biztosan jó lesz, csak össze kell kaparnom magam valahonnan a porból. Azzal bíztatom magam, hogy menni fog. És tényleg. Mindig sikerül. Valahogy.

Köszi!

"Kifejlesztették a részegség elleni szert

A pirula megakadályozza hogy berúgjunk, de a másnaposság ellen nem véd."

A nap mottója

Mindannyian apró örömökre születünk.

(Valójában ez is a Tutunak köszönhető.)

Brie Boy

Brie Boy had a dream he had only had twice,
that his full, round head was only a slice.

The other children never let Brie Boy play ...
... but at least he went well with a nice Chardonnay.

(Ezt ma reggel találtam ezen az oldalon egy linkben. A Tim Burton versei között és nagyon édes! Vannak hozzá rajzok is.)

Nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes.
Mi van veleeeeeem?

Olympia, M1

Így utólag, megkésve annyit szeretnék csupán, hogy:
Szeretnék gratulálni Gyurinknak a fenomenális kommentárhoz. Elismerem, hogy egy sportripoorter nem lehet műszaki zseni, sőt, azt is lehetségesnek tartom, hogy megszabták számára, hogy hányszor kellene elmondania azt a mondatot, hogy: "Szenzációs!" (vagy valami ilyesmi), illetve "Nem tudjuk, hogy hogy csinálják/hogy működik/stb.", de azért mégis. Tényleg! Ez már a vicces kategóriát is túlszárnyalta azt hiszem.

Kicsit sem tartózkodom a Föld nevű bolygón. Valahol ott vagyok a kérdések és a válaszok között félúton, a kétségek és a bizonyosság mellett, a kisagyam és a vállam között valahol a nyakcsigolyák börtönében, és arra gondolok, azon agyalok, hogy hogyan is lehetne megválaszolni egy teljesen egyszerű kérdést, amire egyenlőre csak nagyon összetetten tudom a választ, merthát hogy is lehetne egyszerűbben, és próbálom allegóriákba rendezni azokat az érzéseket, amik bennem vannak, így, hogy érthető legyen, de mégse mutasson ígéretként a távoli jövőbe, mert nyilván átverni sem akarok senkit, sem őt, sem magamat, és azon gondolkozom még, hogy ez a hét év mennyire fogja befolyásolni az életemet, vagy semennyire.

Hétvégi gyönyör

Príma hétvégénk volt a hugommal, ugyanis kitaláltam, hogy fessük már ki a konyhát, ami tavaly nyár óta viseli magán a gázcső kicserélésének nyomait. Aztán mivel kicsit gyorsan készen lettünk a konyhával, ami nem nagy, kb 10 méternégyzet, kitaláltam, hogy ugyan szabadítsuk már meg a száz éves kazettás ajtómat a rárakott 7 réteg festéktől. Az eredmény csodálatos lett! kb 20 óra nonstop szívás, kromofág szag, festékdarabok mindenhol, anyázás, anyázás, anyázás, és persze vasárnap fél 11-ig nem lett teljesen készen, de úgy döntöttem, hogy a hetet már nem vagyok hajlandó nyakig retekben eltölteni, úgyhogy kicsit összetakarítottunk, és most lesz egy hetem arra, hogy elgondolkozzam az ajtó visszafestésén. Hihi.
(Na jó, nem, kiderült, hogy zseniális Chef-ünknek van olyan speciális csiszológépe, ami nekem kell ahhoz, hogy idegbaj nélkül fejezzem be az ajtófelújítást. :D)

Emotibot

Nem lehetne, hogy ezek a fejlesztések még elhúzódjanak kb 30-40 évig? Vagy csak addig, amíg én élek. Ez lehet rövidebb idő is, de én neeeeem akarok olyat látni még életemben, hogy a szomszéd Juliska DiRobival rohangál a Tesco-ban fel-alá, akinek emberi feje és reakciói vannak!
Neeeeem! Léci-léci-léci!

Tegnap még azt gondoltam, hogy milyen faszság az, hogy neki rossz előérzete van és aggódik, amikor az életemben minden tök jó. Sőt, nem is lehet jobb.
Aztán tegnap hazaérvén megettem az illatos csirkét tojásos rizzsel, hajnali 3 körül pedig arra ébredtem, hogy ráz a hideg, alig bírok kibotorkálni egy szerencsétlen vizes törcsiért, most pedig nem annyira jól van a gyomrom.
Asszem iszom két deci citromlevet.

Édes fájdalom cseppje csillog a szád szélén. :)

Kevés olyan jó dolog van az életben, mint minimálra elaludni a csillagos ég alatt!

Mélyfilozófiai bölcsességek

Sose moss kétszer annyit, mint amennyit a szárítód elbír!

Ne lopjál kukoricát, ha nem tudod milyet kell! :D