Helyzetjelentés

Asszem a depis napoknak vége. Tegnap este elértem a legdurvább, lemarnám a bőrömat a helyéről című történetet és ma reggel már sokkal jobban ébredtem 7-kor. Igazság szerint a reggeli kávéról kellene leszoknom, de az nehéz lesz, amíg van itthon kávé, pedig elég durva paranoiákat képes elszabadítani, és a dokihoz is el kéne mennem, megmutatni a gerincemet, mert az állandó tompa fájdalom az, ami miatt legszívesebben levetkőzném a testemet. Ugyanakkor valamelyik nap rájöttem, hogy ugyanaz van, mint gyermekkoromban. Fájnak a lábaim, viszont most legalább tudom, hogy mitől. Fizikai síkon. Hehe.
Szép időnk lesz ma is!

Egymáshozközüknincs mondatokban

Nem emlékszem mikor sikerült utoljára zokognom egy könyv miatt.

Egyszercsak eljön az ember életében a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: "Mikor lennék elégedett az életemmel?"
(ilyen persze csak akkor lehet, amikor nem az.)

Nyilván senkiben nem merül fel, hogy Indiana Jones a forgatás előtt alapos plasztikai feljavításon esett át.

Ha lelki állapotomat, a lakásomat, illetve a munkakörülményeimet egy szóval akarnám jellemezni, akkor ez a szó lenne az: kilátástalanság.

Két napja csípős kínain élek.

A mustármagjaim elkezdtek UFÓsodni.

Az Achi és Ssipak-ot már kívülről fújom olyan sokszor láttam. Folyékonyan beszélem a koreait. :D

Gumibogyó

"Sajnos a Merdzsó tükrén lógó rózsafüzértől se lesz senki mélyen vallásos!"

Nade ez aztán már tényleg!

"Klórpikrin tartalmú rovarirtóval ölte meg magát egy japán gazda. A megmentésén dolgozó orvosok ki akarták mosni a gyomrát, ettől a férfi elhányta magát és a mérgező gáz 54 orvost és ápolót mérgezett meg.

Rovarirtó szer lenyelésével vetett véget életének egy japán gazda, halála előtt azonban kihányta a mérget a kórházban, megbetegítve több mint 50 embert.

Az orvosok megpróbálták kimosni a férfi gyomrából a mérget, amikor az kihányva a vegyi anyagot, klórpikrint spriccelt megmentőire. A közelében lévő 54 orvosnál, ápolónál és betegnél a vegyszer gőze légzési problémákat és szemgyulladást okozott. Tizüket be kellett fektetni a kórházba.

A kórház sürgősségi részlegét a nem mindennapi baleset miatt be kellett zárni, s a tűzoltókat kellett kihívni, hogy mentesítsék a mérgező anyagtól a helyiséget."

Élővilágunk

Mostanában egyre több WWF-híreket olvasok, és azt gondolom, hogy az ember alapvetően egy egyszerűsítő lény. Így sikerül szépen lassan az állatvilágot leegyszerűsíteni csirkére, marhára, disznóra, macskára és kutyára. Nyilván ezek az állatok voltak párezer évvel ezelőtt a legjobb politikusok és úgy gondolták, hogy inkább beígérnek bármit, még azt is, hogy felfalatják magukat, de a fajuknak bármi áron ÉLNIÜK KELL. Nagy túlélő lehet még az amerikai szürke mókus Angliában, ami olyan szinten elkurvult, hogy képes az ember ölébe ülni, hogy némi eleséget kapjon, miután az ott honos vörösmókust lemészárolta, bár ha nincs szerencséje, akkor őket meg a kutyák mészárolják le (miközben a gazdi kutyájától elájulva simogatja annak buksiját és édesdeden gügyögi, hogy "ügyes kutya!" Na ja.). Vagy a patkány, ami nyilván a legjobb túlélő a csótánnyal együtt. Az EU (dicső uniónk) elhatározta, hogy 2010-ig nem csak lelassítja, de meg is állítja a fajok pusztulását. Vagy legalábbis a legutóbb olvasott hírben ez állt. És akkor itt fel is tenném a kérdést: ez azt jelenti, hogy holnaputántól leáll a közlekedés, a légiforgalom, a károsanyagkibocsátó gyárak, a fakitermelésfeldolgozás, a hajóforgalom, megszűnnek a szélerőművek, a vízierőművek, a mezőgazdasági területek, az éjszakai világítás, lezárjuk az erdőket, megszüntetjük a túrázást, a napvédő krémeket, a műanyagcsomagolást, a ... stbstbstb-t? Mert az nehéz lesz! Mindenesetre HAJRÁ! Én drukkolok. És én ígérem továbbra sem szemetelek az utcán! u.i.: Egyébként most értettem meg, hogy miért egyre unalmasabb a national geographic. hm.

Drink Coffee ...

... to do stupid things faster.

... birtokos ragot ragasztott az égre, a földre, a fákra, a lányra, és boldogan mosolyogva élte tovább életét. ...

Képzavar

"Jó napot kívánok, egy túróscsuszát szeretnék kérni, de csak túróval és tésztával, mert diétázom."

Ühöm. És milyen diéta ez? Szénhidrát és fehérje diéta?
És holnap mi lesz? Egy kis kristálycukor diéta?

Ki tudja hol áll meg ...

Nem ér megnézni semmi más hozzá kapcsolódót, csak élvezni kell az emberi hülyeséget és kreativitást! :D

Tegnap nagyon kedves napunk volt I-vel, ma pedig a fáradtságtól eltekintve nagyon békés. Persze amit meg kellett volna csinálnom tegnap este, nem csináltam meg, úgyhogy most vár rám.

Akkor most ezt egy kicsit kibővítem némi plussz információval szépen lassan, ahogy a fejemben összeállnak a dolgok.
Szóval a tegnapi napom felülről súrolta az űberfasza csodás napot. Reggel egy kis Qi-gong-gal kezdtem, meg balancinggal, meg tisztítottam ablakot is a hálószobában, mert nagyon ráfért, meg átültettem a növénykéimet a "kertecskémben", meg kiszedtem az elrohadtnak hitt gyömbért a földből és kiderült, hogy időközben tök nagyra nőtt, és nem is rohadt el, úgyhogy elültethetem megint, meg elültettem egy másik darab gyömbért is, meg, meg, meg, meg, aztán elindultam találkozni I-vel a Tabánhoz, ahol gyönyörűen zöldelltek a fák, és a bokrok, és virágzott a föld, meg a bodza. A bodza nagyon fontos momentum a tegnapi napban, mert mennyeien gyönyörű illata van. Annyira, hogy azt le sem lehet írni. Kaptam belőle egy tenyérnyi virágot, és a nap hátralevő részében szinte le sem vettem az arcomról. Hihi.

R. D. Laing

Amikor megvettem a könyvet a pénztáros fiú azt mondta, hogy "Ez nagyon jó könyv, én is olvastam. De szarul leszel tőle." "Tényleg? Miért?" "Hát, mert elég kemény." És tényleg. Irgalmatlan mennyiségű düh, elkeseredettség, és mégis sok igazság van benne. Az egyik, ami nagyon fejbevágott, ez volt:
" Vegyük Henry egy másik példáját: "Boris nem tudta a 12/16-ot tovább egyszerűsíteni 6/8-nál. A tanárnő türelmesen kérdezte tőle: vajon csakugyan nem tud ennél tovább menni? Közben a többiek vadul jelentkeztek, égve a vágytól, hogy helyette feleljenek. Boris boldogtalannak tűnt, láthatóan lebénult az agya. A tanárnő eleinte nem veszítette el a türelmét, továbbra is Borisra nézett, s most már az egész osztályhoz szólt: - Ki tudja megmondani Borisnak mi következik? - Sokan jelentkeztek, s közülük a tanárnő Peggyt választotta ki, aki megmondta, hogy mind a számláló, mind a nevező osztható még kettővel."
Jules Henry ezt így kommentálja: "Peggy sikerét Boris kudarca tette lehetővé, örömét Boris nyomorúságából merítette. Ez jellemző az átlagos amerikai általános iskolára. Egy zuni, hopi vagy dakota indián szemében Peggy magatartása igen kegyetlennek tűnne, hiszen a versengés, a siker elhalászása más elől olyasfajta tortúra, amely az együttműködésre alapuló kultúrákban ismeretlen. ..."
Hát erre csak annyit, hogy: Jajjj.
Meg annyit, hogy amikor az embernek nincs túlságosan jó hete, akkor nem biztos, hogy vásárolnia kellene könyvet, mert remek érzékkel választja ki azt az egyet a nem kevés közül, ami méginkább kétségbeejti és lehúzza. Mindenesetre tény, hogy elgondolkodtat, és leginkább az merül fel, hogy milyen is lehet a zuni, hopi vagy dakota kultúra és milyen szabályok alapján éli életét (vagy méginkább élte) egy ilyen közösség. Azt hiszem sokat tanulhatnék tőlük. Ha mást nem is, de azt, hogy hogyan ne kondícionáljuk a környezetünket.

... és így hullanak alá az Istenek

"Nyílhegy fúrta át egy kétezer éves csontváznak a sarkcsontját, amelyre gödörásás közben bukkantak a közép-ukrajnai Nikopol városban - a helyi régészek között akad olyan is, aki nem tartja lehetetlennek, hogy Achilles ókori hős maradványaira bukkantak."

M

Ma m.-mel vacsoráztam, ami meglehetősen vicces dolog. Egyrészt, mert M rengeteg vörösbort képes meginni, másrészt, mert egy nagyon vicces, tipikusan Kos figura, harmadrészt, mert olyan összegekről beszél, amik számomra nyilvánvalóan megfoghatatlanaok, így felgfoghatatlanok is, és ez így vicces. Pl amikor azt mondja, hogy 2 mill euró, akkor kapásból nevetnem kell.
Nyilván sosem láttam még ennyi pénzt egyben, és nyilván fogalmam sincs, hogy mit tennék az ő helyében. Viszont vicces.
Hát ennyi. Azt hiszem.

Feldmár

"Egy terapeutának - és szerintem mindenkinek - a legfontosabb dolog arra rájönni, hogy a másik végtelenül másik. Tehát nemcsak úgy, hogy nem olyan, mint én vagyok, hanem azt se lehet tulajdonképpen feltételezni, hogy megértem a másikat. Mert mit jelent megérteni a másikat? Az, hogy én megértelek téged, azt jelenti, hogy beskatulyázlak a már meglévő gondolataimba. De lehetséges, hogy még a színek, amiket te látsz, azok sem ugyanazok a színek, amiket én látok. Nagyon megrázó felfedezés, de szerintem igaz.
Hát akkor én mit csinálok? Nagyon prózainak hangzik, de én csak megpróbálok együtt lenni a másikkal. Majdnem úgy, mintha egy tigrissel lennék egy ketrecben. A tigrissel is próbálnék együtt lenni. Megérteni egy tigrist? Én nem próbálnám megérteni a tigrist, azt nem lehet. Viszont lehet a tigrissel játszani, vagy lehet a tigrissel birkózni, vagy lehet a tigris által meghalni ..."

Szépen lassan múlik el.
Először az érzés, aztán a ragaszkodás, végül a gondolat. Olyan ez, mint engedni elrepülni egy selyemdarabot a széllel. Még utánanézel, de tudod, hogy többé már nem találkozol vele. És csendes belső mosoly jön vele és béke. Ha mennie kell, had menjen.

Az ostobaság végtelen csillogása

"Legutóbbi hírek szerint már több mint 22 500 halálos áldozata van a péntektől vasárnapig Burmán (a katonai vezetés Mianmarra keresztelte az országot) végigsöprő Nargis trópusi ciklonnak, és további 41 000 eltűntet keresnek. Becslések szerint akár több millióan is lehetnek azok, akik elvesztették otthonukat és teljesen földönfutókká váltak. ...
A katasztrófa súlyosságát jelzi, hogy az amúgy teljesen elszigetelten működő burmai katonai junta külföldi segítséget kért a helyzet megoldására. A segélyszervezetek képviselői meg is érkeztek a térségbe, de mivel a vezetés még nem oldotta fel a vízumkötelezettséget, egy részük még mindig a környező országokban vesztegel a belépési engedély megadására várva."

Erre annyit tudnék csak reagálni, hogy: "Ó, ember!"

Mérhetetlenül fel tud idegesíteni, hogy hirtelen megjelenik a semmiből akkor, amikor már épp elfeljteném, küld egy választ egy egy héttel ezelőtti kérdésemre, aztán megint eltűnik és baromira nem válaszol az SMS-emre. Én pedig legszívesebben torkom szakadtából üvöltenék, hogy "Neeeee játszuk már eeeeezt, kérleeeek!". És mégsem teszem.
Basszus! De tényleg!

Rambo-t nézek:

Hölgy: - I don't know what to say ...
Rambo: - Maybe you shouldn't say anythin', should you? - távolba nézés, hosszú hallgatás - Good Luck! (azt elfelejtettem írni, hogy: és Rambo balra el.)

Wow! Miccccccccsoda férfi! Hohohohoooooo!

A Bookmarks-ban az egyik horoszkóp kiirtotta a másikat. Véres napokat élünk. :D

Gyertek a Városház térre pálinkázni!!!!

Ma meggyilkoltam egy bogarat a szememmel. Nyilván egyikünk sem örült ennek.

A leszedáltság elmúlt, maradt az ingerlékenység, úgyhogy a napi "Nem dohányzom" mantrát megváltoztattam "Nem dohányzom és ettől jól érzem magam" mantrává. Höhö.

Cigis poszt

A tegnapi elhatározásnak az lett a vége, hogy "Otthon semmiképpen!", merthogy már a hamutartót is kidobtam a f-be, viszont ahhoz, hogy funkcionálni tudjak napközben, mint gondolkozó ember, max 5 szál. Ez lett a vége. Nagyon vicces, hogy miket képes produkálni az ember szervezete nikotinhiány néven. Viszont jelentős nikotinforrások vannak a kelkáposztában, a paradicsomban és néhány másik növényben, úgyhogy most ez lesz. A paradicsom zsírégető is, úgyhogy majd azzal fogyom le a csokihegyekkel felhízott mázsákat. Hehe. Ami egyébként nem hiszem, hogy lesz, mert nem vagyok hízásra hajlamos, de ha mégis, hát legyen! Ezentúl pedig rágó és befelé figyelés. Ma pl kb annyira le voltam szedálva reggel, mintha atomjaimra szívtam volna magam. Aztán persze az első szálnál eszembe jutott az, hogy milyen volt, amikor az első szálakat szívtam el. Aztán megállapítottam, hogy ha nem kellene dolgoznom és gondolkoznom, hanem csak sétálni a városban félkómásan, akkor nagyon tudnám élvezni ezt az állapotot. :D Egyébként tegnap este jöttem rá, hogy a cigarettázás feladása nem pusztán a cigarettázási szokásaimat fogja megváltoztatni, ami azt jelenti, hogy kénytelen leszek muffint sütni. Basszus. Ez nem jutott az eszembe az elején. Na de mindegyis. Ez a része a dolognak nyilván nem olyan fontos, hogy bármiben is hátráltasson. Annak viszont örülök, hogy az öngyújtóimat nem sikerült kidobnom, mert most nem lenne mivel meggyújtani a füstölőt.
Na mára ennyi.
No meg azt még, hogy ősrégi Depeche Mode idomul a hangulatomhoz. :D

Tegnap döntöttem. Soknapja élő szerelmi eufóriámat nikotinéhségre cseréltem. Milyen jó is ez! Délután ágyba dőltem tőle, este pedig olyan "rémálmok" jöttek elő, melyben pár nap múlva, egy hét múlva valami szórakozóhelyen vagyunk és mindig emlékeztetnem kellett magam, hogy "Dehát én nem dohányzom!", és akkor pukk, eltűnt. ... a cigi. ... meg az egész vision. ... aztán jött a következő hasonló, de nem ugyanaz. És most megint. Mert ugye erős reflexekkel dolgozik az ember, úgyhogy ma reggel már kávé sem volt, de még a szerencsétlen füstölőt sem merem meggyújtani itt, magam mellett. Höhöhö. Viszont így sokkal hamarabb ki fogok lépni a lakás ajtaján reggelente. Hihi.

Három napja búzát csiráztatok, és most az a stádium van, amikor furi fehér lábaik nőnek, úgyhogy amikor felnyitom a csiráztatónak kinevezett cserépaljat, akkor száz és száz alien búzabogár néz velem farkasszemet. Kicsit hátborzongatóak. ... Most még.

Őrület? Vagy csak boldogság?

Tegnapelőtt (de lehet, hogy pár nappal előtte, nem emlékszem tisztán) a Nagymezőben szembetaláltam magam egy 40-es nénivel, aki fülig érő szájjal tánclépésben közlekedett, és mégcsak fülhallgató sem volt a fülében!
És erre csak azt tudom mondani, hogy amikor ilyet látok, akkor azt gondolom, hogy RENDBEN VAN A VILÁG, mert amíg ilyen boldog őrültek léteznek, addig van értelme!
Még akkoris, ha a Lemon cikinek találja ezt a dolgot. :D

Tavaszi őrület

Az úgy van, hogy amikor elkapja az embert ez a tavaszi szerelemőrület, mert ugye sokkal többet süt a nap, melegebb az idő, el lehet dobni a nehéz téli ruhákat, virágoznak a fák és szerelmes illatokkal hívják a méheket, hogy az ő szerelmük is beteljesedhessen, és az apró rügyek hihetetlen energiával préselik ki magukat egy apró, pici lukakon, hogy aztán tüzijáték formákban dobják szét az üdezöld leveleiket és ettől a hihetetlen igyekezettől megtelik a levegő energiával és a sikerélmény boldogságával, mert ugye minden évben sikerül nekik, szóval akkor az ember, aki szimplán csak szerelmes a világba, a létbe, a keletkezésbe, nagyon gyorsan talál szerelmének egy fizikai tárgyat, hogy aztán belekapaszkodhasson, ragaszkodhasson és álmodozhasson. És mi lenne jobb tárgy, mint egy olyan dolog, ami már volt. És mi lenne jobb alap az álmodozásra, mint amit szeretett volna, de nem volt. És a következő lépés, hogy a valóságból teremt egy valóságtól lehetőleg távol álló valamit, amiről azt akarja hinni, hogy AZ lehetne a valóság. Innen pedig egyenesen vezet az út egy olyan pillanatig, amikor rájön, hogy az a VALAMI, amiről álmodozik, az a tárgy, ami álmaiban beteljesíti a tökéletest, valójában és valószínűleg baromi távol áll attól ami VAN. És amikor ez teljesül, akkor azt mondja, hogy valójában mindegy is, és mégsem engedi el. Mert elvont fogalmakba ugye sokkal nehezebb kapaszkodni, és mi lenne a szerelem érzésével tárgy nélkül!
És így gazdagodik a szellemvilág. Höhöhö.

Elvis él! Láttam a királyt!

Itt parkol a Mozsár utácan egy koblatkék Krájzler Vizsönnel, aminek az elejére felfestette a saját autogrammját, a hátsó ablakba pedig feltette mindkét eredeti rendszámtábláját a magyar mellé, és még mindig 40 éves és felpuffadt alkoholista arca van, és kértem tőle autogrammot a köldököm fölé, de azt mondta, hogy ma inkognitóban van, úgyhogy ha nem baj, akkor most csak azt írná, hogy Kovács Béla. Úgyhogy most van egy tízcentis Kovács Béla autogramm a köldököm felett.
Mert Kovács Béla a Király!!!!

Nem tudom mi van velem ma. annyira szerelmes vagyok, hogy legszívesebben egész nap csak zokognék.

Virgonc kis telefonom van nekem! Itthon hagytam, de biztos elfelejtettem mondani neki, hogy viselkedjen rendesen, mert addig-meddig virgonckodott meg mocorkodott, hogy ledobta magát az asztalról és darabokban találtam rá most, fél 11-kor.
Még szerencse, hogy a könyveimet nem rágta meg bosszúból!

Boldogság

Van olyan, hogy az embernek túlcsordul a szíve a szeretettől és boldogságtól, és úgy érzi, hogyha most szétrepedne, akkor biztosan nagyon édes, sűrű nektárfolyam csorogna a padlóra, nem pedig vér. És most ez van. Mert a hugom blogját olvasom és boldog vagyok, hogy ő boldog, vagy éppen boldog vagyok, mert megáll a lábán és megoldja a feladatait és túléli a nehéz napokat, amik mindenki életében vannak. És boldog vagyok, mert nagyon szeretem és mert ugyanabból az anyagból lettünk gyúrva (és ezért csókolom a drága szüleimet) és rettentően hasonlítunk egymásra (mégha ez első látásra nem is tűnik fel mindenkinek, én tudom!).

És akkor eltörik a mécses és van olyan, hogy az ember zokog a boldogságtól.

Az a baj, hogy van amikor mást mond a száj és mást gondol a fej. Pedig annyira szeretném, ha ugyanazt mondhatná a száj, mint amit gondol a fej!

A tegnap estéről röviden annyit, hogy fél öt. Szerintem ennyi elég is.