Van egy bácsi, Gregory Colbert (aki nemis igazán bácsi még, csak én érzem magam törpének, amikor nézem a képeit), fotográfus (mert igazán kiérdemelte ezt a megtisztelő címet) és természetfilmes, aki olyan képeket (Vision címszó alatt az Enhanced Experience-en belül) készített, amitől bármikor, bárhol látom, kicsordul a szívem.
Van bennük valami egészen mélyen rejlő szentség, szeretetteli alázat az ember és állat részéről, az együttélés paradicsomi állapota, béke és gyönyörű idézetek, amit még soha, sehol nem láttam képben. Nagyon furcsa. Milliónyi fényképet láttam már életemben, elemeztem, néztem képszerkesztésileg, technikailag, mindenhogy, de az ő képeit nem tudom így nézni. Inkább csak belefolyok. Vagy vele-folyok. Rábízom magam, mert tudom, hogy gyönyörű helyekre visz el. Olyan helyekre, ahová mindigis csak vágytam, de tudom, hogy sohasem juthatok el, mert nem létezik. ... Itt a Földön. ... Csak az álmokban.

Működik az RSS. Tegnap feltöltöttem a képeket és hirtelen 95 ember jelent meg az oldalon. Már a múltkor is csodálkoztam, amikor hirtelen 120 ember jelent meg egy óra alatt. Nem is értettem, hogy honnan a fenéből jönnek a világ minden tájáról Kínától kezdve Brazílián keresztül New Yorkig. De aztán most kezdem kapizsgálni. Először csak a blogger, utána az RSS. Asszem. Vagy mi a szösz. Ha nem, akkor nem tudom.

Raktam fel füvészkerti képeket még ide.
Mesecímek nélkül, de lehet, hogy később megfűszerezem néhány gondolattal.
Akkor majd az lesz a címe, hogy a Növények lelke. Most pedig egyszerűen csak Füvészkert.
Azon egyébként mindig elcsodálkozom, hogy a gyömbér mennyire férfias növény. Bár ha jobban belegondolok nem kellene. Elvégreis hosszú, egyenes gyöktörzse van, mégis azt gondolnám, hogy lány-növény, abból kiindulva, hogy a kurkuma rokona, aminek egészen nőies, hosszúkás, bokorszerűen növő levelei vannak. Mégis. A gyömbér, mármint a boltban kapható gyömbér-gyömbér, nem a kertészetekben megtalálható nemesített fajta, egyértelműen hímnemű. Hosszúkás, szinte kukoricalevél-szerű levelei vannak és nyílegyenes szára. Igazi erőt sugárzó dalia.

Egymondatos füvészkerti mesék képekkel

Ha legközelebb arra vetemednék, hogy manuálisan állítok élességet, akkor nyugodtan szóljatok rám.

Ma már eljutottam odáig, hogy kifényesítettem a Mamiyát. Mostmár csak el kell vinni. Miért megy ez ilyen nehezen? És a legrosszabb majd az lesz, amikor megmondják, hogy mennyit is kapok érte és akkor jön a dilemma. Na jó, mégsem. Nem hagyom magam. Elvégre is valaki legalább használni fogja, ha én már nem. Ráadásul az áráért vehetek egy tenyérnyi kompakt digitális fényképezőgépet. Milyen jó lesz! Basszus! Aztán majd már csak a Canon váz és a Pentax a fixszé változott 100-300as zoom-mal, és azért még a kis kincsem a kétaknás Mamiya. Azt aztán biztosan nem adom el! Ha használom, ha nem, mert gyönyörűűűűűű! Szerelmem forever.

Füvészkert

Ezt persze nem ide kellene, hanem a máshova, de most mégis itt.

ha most lefeküdnék aludni és nem ébrednék fel éjfél előtt, akkor azt írnám, hogy 1. nap 0 szál.
de nem írom, hanem inkább eldőlök. Kicsináltam ma magam csupa jó dolgokkal. fákkal-virágokkal, vettem kacsos vadszőlőt és ha nem lennék ilyen fáradt/lusta, akkor fel is raknék pár képet, de most inkább már nem. Egyébkéntsem vagyok megelégedve a fényképezőgépemmel. se szín, se élesség, se kontraszt. node ez mindegy is. jó éjt!