Lett kuki.
fahéjas, narancsos, gyömbéres mandulával. És nem égett oda.
de nem lett az igazi. Talán a liszt miatt.
Talán nem.

Ja, egyébként azóta sem volt kuki sütés.
És nem bírok megenni fél kiló spenótot, hiába Popeye.
És a nyakam is beállt, úgyhogy most hátközéptől tarkóig nem mozog, nem forog, csak nyikorog.
Jó napom lesz.

Top 5

all right, elérkezett a Top 5 film felsorolásának:
1. Breakfast on Pluto
2. Death at the Funeral
3. The Last King of Scotland
4. Knocked Up
5. Stranger Than Fiction

Eltűntem

Szóval tegnap azt álmodtam 11 és fél 3 között, hogy egy különböző feladványokkal teli szigeten bolyongok a megoldást keresve, kerülgetem a hatalmas leveleket, meg liánokat, meg stb.
Azt hiszem nem kellett volna megnézni a Lost 3 évadját kb. 6 nap alatt, naponta 6-8 részt elfogyasztva. Teljesen beégette magát az agyamba. Még a Jack-be is szerelmes lettem.
Aztán persze már nem, mert tegnap megérkezett a Fountain a gépemre kb. hajnali 2-kor, úgyhogy miután küzdöttem kb. másfél órán keresztül az elalvással és nem sikerült, belenéztem.
Láttam már, csak egy fokkal rosszebb minőségben. Szóval belenéztem, és megállapítottam, hogy a Hugh Jackman még mindig annyira non plus ultra, hogy ...
Na mindegy. Ma ismét kuki sütés lesz. Aszt hiszem sütőtökös fahéjas micsodás. Talán most sikerül eltalálni a nagyon régi, ámde annál aranyosabb sütőn a 200 fokot.

Magyaros cookie (ejtsd: kuki)

Ma hosszas bevásárlás után fél 11-kor, este nekiálltam életem első cookie-ját elkészíteni.
Igazi profi vagyok! Fél órás kevergetés, mixelgetés után létrehoztam az igazi magyaros hamuban(vá) sült cookie-t.
Zokogtam a nevetéstől, amikor megláttam. Még a sütőpapír is elégett.
Mennyire jó, hogy a magyar háztartásokban nincs tűzjelző!



Az igazi vicc pedig, hogy a belseje meg sem sült igazán. Hihihihi.

Kóbászt eszek, ropog a fogam alatt,
Nem jöttél el, neked a csak helye maradt ...

Hihihihi.
Vettem isteni császárszalonnát is, meg fél kiló spenótot, meg még négy más szatyornyi dolgot, holott csak egy hosszabbítóért, meg egy elosztóért mentem. És a végén örültem, hogy nem vettem meg a nyomtatót is, különben taxit kellett volna hívnom a hazamenetelhez. Így csak a troliig kellett elküzdenem magam. Egyébként megérte! Imádnivaló dolog a szárazkóbász. Hihi.
A képeket is felraktam a Flickr-re, aminek nagyon örülök, bár csak a privát kategóriába, úgyhogy csak Flickr accounttal lehet megnézni.
Egyébként pedig Toto Cotugno-t, Gianni Morandi-t, meg Celentano-t hallgatok.
Very funny.

Eddig káosz teremtés volt, mostantól pedig rendrakás.
Kint is, bent is. Még a régi gépemet is összeraktam, és rámtörtek a régi emlékek.
A következő az lesz, hogy készítek egy fényképes naplót. Jó muri lesz. Hehehe.

Check this out!

Ezt itt abszolút megéltem: Mad Hatter remekel.
Köszönöm!

Időről időre erőteljes késztetést érzek arra, hogy bizonyos hidakat, kapcsolatokat felégessek magam mögött menthetetlenül és visszafordíthatatlanul. És ilyenkor bántok. Nem azért bántok, mert akarok, hanem azért, mert vannak dolgok, amik zavarnak, fájnak, de valahogy úgy érzem, hogy nem mondhatom el, nem kommunikálhatom őket és olyanná válnak, mint egy ottmaradt tüske, és szúr, zavar, néha pedig kifejezetten fáj. És ilyenkor bántok. Van, amikor akkor bántok, amikor a másik a legsebezhetőbb, és ezzel robbannak a hidak, és összedőlnek.
Sajnálom. Tényleg. Mégis azt érzem, hogy robbantanom kell, és néha rosszindulatú megjegyzéseket kell tennem.

Érkezés után

Szóval hiába volt a kellemetlenség a jegy hiánya miatt, no meg egy kis megdöbbenés a buszjegy ára miatt, a villamoson ért az első nagyon kellemes meglepetés, amikor egy lány megkérdezte, hogy segítsen-e levinni a bőröndömet a villamosról. Tényleg meglepődtem. Egyrészt, mert anyira nem volt nehéz, volt kereke is, másrészt mert erre aztán tényleg nem számítottam. Valaki tényleg a segítségét ajánlotta? Juhéé! Jó helyen vagyok.
Aztán végigbaktattam az ezerszer megjárt útvonalamon a Blahától hazáig, rámosolyogtam a videotékára és gondolatban megígértem, hogy hamarosan jövök és befizetem a félévi tagságit, majd be a lakásba, ahol szomorúan konstatáltam, hogy minden evőeszközöm és tányérom, edényem a kisszobába van bezárva, aminek nincs nálam a kulcsa. Úgyhogy elindultam kulcs-üldözőbe az E-be, majd találkoztam R-rel, meg egy másik R-rel, az E-ből hazaszállítottuk a bazinagy másik bőröndömet, és este már sikerült a hatalmas kupleráj kellős közepén a kanapén aludni, mert az ágyam közelébe még nem sikerült eljutni. Hehehe.
Egy dologra viszont nagyon jó volt Anglia. A szaros, koszos, mini szobák után egyszerűen imádtam a neméppen napsütéses, ámde "nagy" lakásomat. Hehehe.
Az elmúlt hetemet pedig azzal töltöttem, hogy Praktier-be jártam, polcokat vettem, meg dekopírfűrészt, meg csavarokat, meg polctartókat, aztán meg fúrtam-faragtam-fűrészeltem, 4-szer takarítottam, port töröltem, porszívóztam mindent, de egyszer még biztosan kell, meg vakaróztam a macskaszőr miatt, amit az albérlő itthagyott, úgyhogy úgy tűnik, hogy az enyhe porallergiám mellé sikerült időközben egy enyhe macskaszőr allergiát is összeszednem, meg mostam-mostam-mostam.
Mit mondjak? Egész tevékeny hetem volt, és büszke is vagyok magamra nagyon. Nem vagyok ugyan egy mesterember, de lehet, hogy előző életemben asztalos is voltam. Hehehe.
Most pedig vissza a magyar drámákhoz és történésekhez.

Standard mondatok és szituációk között éljük az életünket.
Szerelmi kapcsolatokban ilyen standard mondat a "Legyünk inkább barátok", illetve a "Jó veled, de most nem szeretnék komolyabb kapcsolatot". És persze ezek azok a mondatok, amik akkor csapnak pofán, amikor a legkevésbbé számítasz rá.
De ez most nem az én sztorim. Helyesebben egy kicsit az enyém is, de én most inkább csak mosolygok. Mennyire sematikus az életünk!

Indulás előtt

Indulás előtt

Régóta készülök már leírni, hogy mi is történt velem az utolsó héten, illetve azután, meg most. Persze ez egyre nehezebb lesz az idővel. Szóval az utolsó előtti héten kirándultam egyet Winchesterbe, ami gyönyörű hely, romantikus, kellemes, nyugodt, lassú, Jane Austin-os, patakos, hattyús, parkos, szerelmes hely. Most, hogy visszanéztem a fotókat, igazán sajnálom, hogy nem készítettem több képet. Brühühü.
És azt hiszem ez a kis túra volt az utolsó élvezetes dolog, ami történt velem Angliában. A következő héten már csak visszafelé számoltam a napokat, vágtam a centit és túléltem. Leginkább. Arról álmodoztam, hogy milyen lesz majd itthon, hogy miket fogok csinálni, enni inni, vásárolni stb. Egyáltalán nem voltam ott. Hál'Istennek az eredeti terveknek megfelelően sikerült felmondanom, majd gyorsan le is foglaltam a repjegyemet (meglepetésszerűen 10.-ére, a névnapomra). Az utolsó két napban alig aludtam, körbe látogattam a régi ismerősöket, kollégákat, kunyiztam kb. kétszáz képet, kértem és adtam e-mail címeket (amikre azóta sem írtam), búcsúzkodtam és örültem, hogy mostmár tényleg csak pár nap van.
Pénteken bementem a Zafiba, megbeszéltem Bennel, hogy a kilépő papírjaimat adja oda Jo-nak, majd ő intézi a továbbiakat. Ben azzal fogadott, hogy sajnos csak a jövő héten kaphatom meg a szabadságra jutó pénzemet, amire nem is számítottam, úgyhogy gazdagodtam még pár fillérrel, ami elég nagy örömet okozott. Hehehe.
Volt még pár beszélgetésünk Knuttal, meg sörözés, meg CubaLibrézés, meg "Hidd el Knut, hogy egyáltalán nem fog hiányozni." mondat, aztán összepakolás, majd erős szelektálás, és pakolás ismét, cipő kidobás (nem tudom, hogy miért, de az olaszországi szezon végén is kidobtam a cipőmet, és valahogy erős késztetést éreztem, hogy készítsek róla egy fotót. Most is ez történt. Ez az a cipő, amelyben lehúztam 7 hónap vándorlást a placcon. Hehehehe.), majd újabb szelektálás és pakolás, kétségbeesés, hogy nem fér be, majd szombat reggel rohanás a reptérre, ott újabb táska vásárlás, mert csak egy kézipoggyász, ugye, cucc belegyömöszölés, kerengés a tranzitban, ill. vásárlás, beszállás, repülés, repülés, repülés.
Landolás Apuhegyen, ami furcsamód nem volt olyan eufórikus, aztán rá kellett ébrednem, hogy nagy hiba volt senkinek sem szólni, hogy jöjjön ki elém, mert csupán 230 Ft-om maradt az előző útból, ami Kőbánya-Kispestig sem elég, merthogy a sofőrnél megvásárolt jegy 300 Ft lett. Jaj, gondoltam, felrémlett előttem a kegyetlen-könyörtelen ellenőr képe, de úgy gondoltam, hogy talán valahogy ki tudom magam valahogy dumálni. Gondolatban végigvettem az összes indokomat, és cáfolatait, hogy mit fogok mondani és mit fog mondani ő, és úgy döntöttem, hogy biztosan lesz legalább egy mondatom, amire nem fog tudni mit mondani és elenged. Ugyanez történt Kőbánya-Kispesten, ahol a jegypénztár zárva volt, sem egy pénzváltó, sem egy ATM nem volt a környéken, hogy pénzt szerezzek jegyre, csupán egy jegyautomata. Be is dobtam lelkiismeretesen 180 Ft-ot, gondolva, hogy a szakaszjegy majd bizonyítja jóindulatomat, és igazolja a mesémet, miszerint sajna nem bírtam pénzhez jutni. A Ferenc körúti megállóban már elgondolkoztam, hogy vajh' merre lehet egy ATM, de aztán gyorsan félre söpörtem a gondolatot, mondván, hogy "Ha eddig megúsztam, ezután sem lehet nagy baj. Különbenis tömve van a villamos. Ilyenkor soha nincsenek ellenőrök." Ezután becsúszott egy megjegyzés az első hónapokból Brightonban, amikor találkoztam egy spanyol sráccal, Sam egyik haverjával, aki nagy lelkesedéssel beszélt Budapestről, meg hogy milyen kurvajó, hogy a budapesti tömegközlekedés ingyenes. Először csak nem értettem, majd egy nagyon jót kacagtam rajta. Hát igen. Budapest.

Folyt. köv.

Winchesteri kalandtúra

Ilyenek vannak a winchesteri katedrális falán. Minden bizonnyal a lelkes hívők tették fel a falra a püspököt vagy pápát vagy mi a szösz.
Biztos nagyon rossz beszédeket mondhatott!

Az arcomba vágott magyar valóság váljék ünnepnappá!

Szóval hazaértem. Hivatalosan csak most, mármint számomra hivatalosan, mert a mai nappal tudom elmondani, hogy visszaköltöztem a lakásomba. Valójában már 10.-én sikerült megérkeznem Ferihegyre, de azóta csak fúrtam-faragtam, pácoltam, lakkoztam, rendezkedtem, meg ilyesmi, és meg kell hogy mondjam, hogy isten-király vagyok!
Na jó, valószínűleg nem voltam előző életemben asztalos, de ... tényleg nagyon büszke vagyok! Persze a hajamból is páclé folyik, meg faforgács, de a takarítás nagy részén már túlvagyok.
A cím azért, mert a névnapomon éreztem nem kicsit nyűgösen.
Folyt. köv.

Holnap 5-re otthon leszek.
De jó lesz! (vagy 2 napig. hehehe)

Hazatérő üzenet

Üzenem mindenkinek, de legfőképpen a papámnak, hogy olyan hamar megyek haza, amilyen hamar csak tudok.
Most meglehetősen szenvedős vagyok, mert már nincs mit csinálnom, a várost már unásig ismerem, úgyhogy nagyon uncsi az életem most. Bruhuhuhuuhu.
Na sebaj, lesz ez máshogy is!

1O.-én névnapom van. Bulizunk? Hehehe.

Állítsátok már meg! Ki akarok szállni!

Szóval ma volt az utolsó napom, úgyhogy most egy kicsit fellélegezhetek.
Meg persze dilemmázhatok világba. Az útlevelemet persze jól hazaküldtem minden csomagommal, úgyhogy Új-Zéland egyenlőre ugrott. Én meg jól sírok, hogy hogy a fenébe lehettem ennyire BénaBéla.
Szóval az elmúlt héten végre elég keveset dolgoztam, elmentem Winchesterbe, megnéztem az angol gótika remekének a kevésbbé érdekes részét, meg Jane Austen utolsó napjainak házát, meg sétáltam nagyot, és meg kell állapítanom, hogy Winchester nagyon szép város. Még úgy is, hogy a katedrális felét az orrom előtt zárták be, merthogy temetésre készültek. A legszebb, hogy a városon keresztül fut egy patak, amire simán ráépítkeztek, úgyhogy néha a házak között bukkanfel egy-egy parkban, hogy aztán megint eltűnjön. Igazán kellemes. Meg megnyugtató. Meg romantikus. Hirtelen megértettem Jane Austent. Van még egy nagyon régi főiskolaépület, ami sajnos be volt zárva (szintén), de a parkjában (mert a hatalmas falakon belül még ez is elfér) ősrégi platánsor mellett zöldellt a focipálya. Nagyon komoly volt. És persze ez egy kőből épült "vár" mellett. Na jó, ezt most nem fogom tudni visszaadni igazán, de majd egyszer talán a képeket is felteszem. Már amennyit sikerült. :D Mindenesetre aki erre jár, annak kötelező! Ha romantikus alkat, akkor meg pláne.
Egyébként a múlt heti feszültségemet az is fokozta, hogy a szobába beköltözött plussz két szanaszét spanyol lány, úgyhogy a reggeli fogmosáshoz úgy kellett keresztülgázolnom a cuccaikon. Kicsit kivoltam. Szerencsére tegnap átköltöztek egy másik szobába, úgyhogy most nyugi van. Így viszont saját bőrömön tapasztalhattam meg a túlnépesedés negatív pszihikai hatásait. Első ilyen erőteljes hatás volt, hogy képes lettem volna elharapni bárkinek a torkát az első rossz szó után.
Többek között ezért sem írtam.
Mi történt még? Túléltem a hetet a Zafiban és nagyon örültem, amikor szerdán odajött Ben, és elmesélte, hogy mivel megváltoztatták a rendszert, maradhatok még egy hetet minimálbéren, vagy elmehetek. Majdhogynem hangosan az arcába nevettem, és azon gondolkoztam, hogy térdre esek előtte és könyörgő hangon kérni fogom, hogy hagy dolgozzak már nekik ingyen! Sőt, szeretnék mosogató lenni délelőtt és felszolgáló este, mert annyira elhivatott vagyok a cég felé, és mert annyit segítettek és ösztönöztek és mert megfizettek eddig is tisztességesen.
Persze ehelyett elárultam neki, hogy alig várom, hogy kitegyem innen a lábam (és vissza se nézzek-ezt pedig csak gondoltam). Erre azt mondta, hogy ő egy kcsit félt attól, hogy el leszek keseredve, és maradni akarok. Hát erre aztán már tényleg semmit nem tudtam mondani. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire hülyének tudják nézni az embert. Nekem pl. anno simán bebizonyították, hogy a brutto heti x-8O mennyivel több, mint a brutto heti x. Merthogy meg akarták emelni a fizetésemet. Először nem hittem a fülemnek. Aztán alig akartam elhinni, hogy ennyire nagyon hülyének néznek.
Na mindegy, a Zafiban most mindenki nagyon happy, mert bebizonyították a srácoknak, hogy a bevétel 1O%-ával mennyire jól fognak majd járni a minimálbérük helyett. Én meg elárultam nekik, hogy eddig a bevétel 4O%-át költöttük a fizetésekre. Hehehehe.
Szegények simán dolgoznak 5O órákat, és most mégcsak a minimálbért sem fogják megkapni óránként. És persze azt gondolják, hogy a következő 2 hét csak próba lesz, és ha nem jó nekik, akkor majd visszaállíthatják a rendszert. Hihihihííííííí!
Szóval ez a sztori. Ja, és ezek után az egyik résztulaj megkérdezi, hogy most nyitnak egy új éttermet valahol Istentudjaholfalván, és nincs-e kedvem oda menni dolgozni. Szóval nem tudom. Szerintem ha elég hülye vagyok, ha elhiszem, hogy x-8O több, mint x, akkor biztosan. Baromi nagy kedvem van.
Hát hiába na, baloldali közlekedés, a kapcsolók is fordítva működnek, úgyhogy lehet, hogy az x-8O több, mint az x, én pedig Alice lettem Tükörországban.
Na jó, mára ennyi, holnaptól pedig egy kis regenerálódás után shoppingolás következik, vagy egy kis vonatozás vagy a fene tudja.
Csókoltatom a Világot!
Igazán elkezdhetne már a Föld egy kicsit visszafelé forogni! Jót tenne az a tíz év súlytalanság.

talaltam jegyet Uj-Zelandra £ 650-ert, es most bajban vagyok, hogy menjek-e vagy ne.
Jaj.

Jelentem jol vagyok, most eppen van net az irodaban,
12-tol nem dolgozom ezen a helyen, lehet, hogy megyek haza 13-an,
azert nem irok, mert nincs netem, amikor meg van, akkor allva, kenyelmetlen kreativkodni, egyebkent meg nincsen semmi velem, csak dolgozom, meg voltam Winchesterben, ennyi.
Majd irok egy osszegzot az elmult par hetemrol, mihelyst lesz kedvem, inkspiraciom es idom ra.
Sorry ezert.
Csokoltatok mindenkit!
A papamat is. Ez a mail, amit megigertem. Bocsi ezert is!