2009. október 29.

Szerelmi évforduló

tegnap volt egy éve, hogy együtt.
és ezt írhatnám most felkiáltójellel, mert úgy kellene.
Az ünneplés tökéletesre sikerült, mivel az egész napot ágyban töltöttük, együtt.
Orrcseppek, papírzsebkendő-halmok, lázcsillapító és rengeteg tea volt a társaságunk.
Csodálatos! Olyan egyszerre betegedtünk le, hogy az szinte gyönyörű.
Annyi segítség talán volt, hogy az elmúlt 3-4 napban kb akkor volt mindig egy ici-picit jobban a másik, amikor nagyon muszáj volt. Amikor lázcsillapítót kellett venni, amikor muszáj volt elmenni kaját venni, vagy amikor le kellett vinni a kutyát.
Hát így megy ez nálunk. Ennyire egymásra vagyunk hangolva.

2009. október 8.

Rám szakadt a fene nagy optimizmus és boldogság, mert süt a nap és az autók zúgása mellett hallom a madarak csicsergését is. Most szeretem az életet.
Kiveszek egy szabad délelőttöt, sétálok egy nagyot, aztán délután ismét tevékenység.
Ez lesz.
Ezentúl pedig az jutott az eszembe, hogy : Hiszem, hogy az emberek képesek változni!
(Lehet, hogy a Chi Kung hozta ez a fenenagy optimizmust? Hm.)