Az igazi filofaxnak két ismérve van:
1. mindig tele van minden szarral.
2. sosem lehet bezárni.

"...Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt nagy mestere.

Bokraink közt az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha."

És mint ég felé hulló esőcsepp lettem újra a boldogság része.

Párpercnyi csend a Paradicsomban

... Ülünk és beszélgetünk. Látom, hogy feszeng. Néha jobbra sandít. Félig figyel csak. Elmegyek WC-re.
"Jó, addig én megfejtem ezt a szórólapot." mondja.
Visszajövök, szórólap tüntetőleg a kezében, felemelve, szinte álarcként, de mögötte jobbra sandít. Megértem. Felmerül az érzés ... elmegy. ... A fejemben megjelenik a mondat: "Ez itt a félelem." Üdvözöllek ismét ebben a sötétszürke, tejszerű ködben. Legbelül mély levegőt veszek. Csak egy pillanatnyi időt még! Most kéne nem kapkodni, semmit nem tenni, nem venni észre, csak csendben maradni és folytatni ... tovább, ahogy eddig, de nem megy. A fonal elpattant és vadul ficánkol. Próbálom elkapni, megfogni, megérinteni, de nem sikerül. Levegőt markolok. Egymás után sokszor. Lassan jön a pánik, a kétség, a tengernyi kérdés a fejemben, hogy mit tegyek, de minden kérdésem egy csukott ajtóról pattan vissza. Mostmár nem beszél. Hibásnak érzi magát, máshol jár, nem rám figyel. Én sem beszélek. Rájövök, hogy azokra a kérdésekre, amiket feltettem neki, én sem szívesen válaszolok. Zárt ajtók, titkolt világok fekszenek egymás mellett.
Még van megszokásból szeretlek, ami lehet, hogy holnap reggelre megtelik ismét érzéssel, de félek, hogy nem. Sötétszürke, tejszerű köd. Talán ha kisütne a nap egy kicsit, meglátnám az ösvényt.

Pici apátia, pici depresszió, pici önmarcangolás, sok munka. Ma ilyen az életem.
Tegnap pedig kaptam lepkés búvárzsebkönyvet, meg lepkét, meg CD-t, és mindezek tetejébe ébren megvárást és isteni salátát. Jaj de jó volt!

Mondok jobbat: rohanás az életem.
Viszont boldog vagyok. Nagyon. És ez elviselhetővé tesz minden rosszat.
Milyen régóta várok már erre!

hát messze nem nyugis most az életem.

A Mindenszentek tejutat rajzolt ma a temetőkbe.

Szerető szavakba burkolózom, mint puha, meleg paplanba.

Élete összes megvetését hányta rám végül egy mondatban mielőtt elindultak, és ezért utálom. Azt már nem is ordítottam bele az arcába, hogy valószínűleg ez a kioktató megvetés volt az, ami a tőle és kedvesétől évekre eltávolított bármennyire is szívbéli jóbarátom volt a párja. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mit vár el. Sem most, sem akkor. Talán négykézláb csúszva kellene a földre roskadnom, hogy "Megbántam minden bűnömet, ó isten X, köszönöm, hogy végre megvilágosítottál?". De hiába adok neki igazat, hiába mondom el, hogy szerintem az életem miért zajlik úgy, ahogy zajlik, megértést nem kapok, csak saját véleményt, de azt arcba tolva ezerrel, ezerszer ismételve a végtelenségig, ha pedig ellent mondok, akkor szintén. Nem értem, hogy milyen reakciót vár, hogy végre abbahagyja, ezért csak az van, hogy közben és utána azt a varázsmondatot kántálom magamban, hogy "Broááááffff, takarodjazéletembőlsohatöbbénemakarlaklátni" amikor pedig nem látom, akkor megtűröm a lényét, mert a párjával imádtam pl. éjjelente verset olvasva elaludni és bármennyire is hiányzik ez a barátság az életemből, EZT nem kívánom átélni többször. Soha.

kertek alatt lopva surranó mennyország.

"Ha kedvet kapsz velem egy kis szórakozásra,
magadra öltöd a meghitt tárgyak mezét,
és mint fém vagy tükör, gyertya vagy karcsú lámpa,
szelíden remegő fényt hintesz szerteszét.

Máskor meg libegőn a légben imbolyogsz csak,
tűnődve, lényedet minő alakba zárd,
s mert nincs ínyedre már sem ez, sem az a tárgy,
a nap lágy derüjét választod otthonodnak."

elmegy, itthagy. hiányozni fog.

Szépen lassan telek meg boldogsággal. Úgy, ahogy a dagály ellepi a partot éjszaka, csendes, fokozatosan emelkedő hullámokkal.

Halk csattogás az ajtó előtt. Esik. Csendben.

Van egy bácsi, Gregory Colbert (aki nemis igazán bácsi még, csak én érzem magam törpének, amikor nézem a képeit), fotográfus (mert igazán kiérdemelte ezt a megtisztelő címet) és természetfilmes, aki olyan képeket (Vision címszó alatt az Enhanced Experience-en belül) készített, amitől bármikor, bárhol látom, kicsordul a szívem.
Van bennük valami egészen mélyen rejlő szentség, szeretetteli alázat az ember és állat részéről, az együttélés paradicsomi állapota, béke és gyönyörű idézetek, amit még soha, sehol nem láttam képben. Nagyon furcsa. Milliónyi fényképet láttam már életemben, elemeztem, néztem képszerkesztésileg, technikailag, mindenhogy, de az ő képeit nem tudom így nézni. Inkább csak belefolyok. Vagy vele-folyok. Rábízom magam, mert tudom, hogy gyönyörű helyekre visz el. Olyan helyekre, ahová mindigis csak vágytam, de tudom, hogy sohasem juthatok el, mert nem létezik. ... Itt a Földön. ... Csak az álmokban.

tükörkép. rettentő furcsa.
pofára vagy seggre essek?
nem szereti a harcot, szereti a békét. olyan, mint én kb 3 évvel ezelőtt, és a fejében ott lakik egy könyvtár.
kérdőjel és kérdés. döntés? még nem. béke kell előbb. aztán válasz.

kicsit megnyugodtam.

... egyébként pedig az van, hogy beleszakadok. és értem én, abszolut. ráadásul én most simán utálnám magam ha helyében lennék. pedig csak az kellene, hogy végre ne ordístanak bele az arcomba a hétköznapok, amikor ...
persze ezt nyilván nem tudom érthetően elmondani. vagy legalábbis úgy tűnik.

Végülis tökmindegy, hogy hivatalosan vagy nem, ha nagy szar van, akkor úgyis euróval fogunk fizetni, és mégcsak nem kell várni 2014-'16-'25-ig. Végülis Jugoszláviában is dojcse márkával fizettünk anno, nem? Hát akkor minek ez a hiszti?
ezt már érezni pár hete.

Ezt nyilván le kellett lopnom, annnyira gyönyörű

Subotica

Két kedves ismerősöm is eljutott ezalatt a négy szép nap alatt Szabadkára. Egymást nem ismerik. Csupán számomra van jelentősége, hogy Ők, egyidőben, mindketten ott voltak.

Kutyaőrület

Nemhiába vagyok szerelmes ebbe a kutyába. Tényleg, imádom: (ja, az airedale terrierről van szó már megint.) És persze jó az szöveg írója is.
"Azon túl tehát, hogy egy erdel minden helyzetben vigasz gazdija számára, nagy elõnye, hogy nem csúfolódik!

Cserébe szelektíven hall. Persze irtó gyorsan tanul, legelõször inkább a marháskodásban tûnik ki, de érdemes az okításába energiát fektetni, mert sikerélménye lesz a gazdinak. Amikor elvisszük a kutyaiskolába, néhány hét alatt kinövi a kezdõcsoportot, mindenkit elkápráztat vadító gyorsaságú felfogásával, pontos feladat-végrehajtásaival, azzal, ahogy csüng a gazdin, és teljesíteni akar, ahogy várja az új feladatokat, a kihívásokat. Aztán eltelik két hónap, a büszke gazdi sutba vágja kemény következetességét, mondván: az õ erdele a tökéletes kutya, aki tud mindent. Ekkor kezdõdnek a bajok. Ekkor jönnek elõ a szelektív hallás tünetei is. Hívod a kutyát, az hátrabiccent, és lelassítja lépteit, majd visszasandítva meglép a sokkal izgalmasabb történések felé. Gazdi legyen a talpán, aki ordítás nélkül rendezi le az ilyen szituációkat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdi hangjának erõssége egyesen arányos a tõle távolodó bunkó erdel sebességével. Minél jobban kiabálod, hogy „azanyádszemitgyereide-hozzámhamondom-nemigazhogyilyenvagy”, erdeled annál inkább röhög rajtad, és annál nagyobb buzgalommal keres valami feltétlenül megszaglászandó vakondtúrást, villanyoszlopot vagy fûcsomót.

Ezen a ponton kell szót ejtenünk a névválasztásról. Ne válasszunk olyan nevet erdelünknek, amit ciki utána kiabálni az utcán, szolidan behívásnak nevezve ezt a nemes tevékenységet. Olyat se válasszunk, amit egyáltalán nem lehet 70 decibellel kiejteni, mert sikítássá, bömböléssé alakul.

Ne ijedjünk meg, ha erdelünk produkálni kezdi a szelektív hallás tüneteit. Ilyenkor a kutya alkotói válságban van, ami azt jelenti, hogy nyilván nem kötjük le minden energiáját, vagy nem biztosítjuk neki az igényelt mértékû szabadságot. Egyszerûen muszáj kihívások elé állítani, hogy gondolkodnia kelljen, és ne tudjon mindent fellengzõsen, a kitûnõ tanulók magabiztos rutinjával megoldani. Elõször csak számolni tanítsuk meg, majd olvasni, bevásárolni, dogdacing-elni, esetleg társas táncolni.

A modern kutyakiképzés számos lehetõséget kínál, hogy meglepjük erdelünket. Itt van például a klikkerõrület. Elsõ lépésként rá kell vezetni az erdelt arra, amit már amúgy is levesz a nekikészülõdés elsõ pillanataiban, azaz, hogy ha van klikk, van kaja is. Ezt unásig ismételgetjük, klikk-kaja, klikk-kaja, klikk-kaja. Erdelünk türelmetlenül toporog, hogy ide nekem még egy kiló virslit, sajtot, májacskát, majd másnap klikkelõ hangokra ébredve ráeszmélhetünk, hogy többé nincs szükségünk ébresztõórára, kutyánk a kaja reményében fogai között tartva a klikkert bõszen kattogtat, ezzel sürgetve mielõbbi ébredésünket.

Az erdel igényes a saját cuccaira. Számon tartja a szétrágott labdáit, a sétáltatás végén a küszöbön hagyott botját, a csipogó, sima és rücskös játékait. Száz közül felismeri a saját póráza csilingelõ hangját, ilyenkor rendszerint extázisba esik, pattog, pörög és vakkantva összesározza a gazdiját, annyira örül, hogy mehet valahová. Ilyenkor, amivel a leginkább le tudjuk törni erdelünk már-már túlzott lelkesedését, ha az utazás/séta célja az állatorvosi rendelõ. Bátor erdelünk persze már a sarkon lecsekkolja, hogy hová készülünk, virgoncsága eltûnik, immár leginkább egy bizonyos miskolci kocsonyára hasonlít, aki reszketve, óriásira tágult szemekkel lépi át a rendelõ küszöbét, mintha a nyom, amibe lép, épp’ elsüllyedni készülne. Egyesek ugyanilyen „lelkesen” mennek kutyakozmetikushoz is.

Az erdel alapvetõen mégiscsak vadászkutya. A nagyvárosi erdeltartó persze nem ismeri kutyája ösztönös tulajdonságait, hogy teszem azt mit szól az eb egy vaddisznóhoz, egy vércsapához, egy vízre vetõdõ vadkacsához, a puska dörrenéséhez, a cserkelés izgalmához, ám annyit még a panelerdel gazdija is megtapasztal, hogy ritka dolog a macskakompatibilitás. A véresebb részleteket e helyen nem ecseteljük. Szerencsére a legtöbb tejfölpusztítónak megvan a magához való esze...

Az erdel eszköztára megegyezik egy szokásos kutya eszköztárával, úgymint: irdatlan mennyiségû játék, tálak, kefék, plédek és takarók, házikó, gazdi ágyában maradás lehetõsége, nyakörv, póráz, trimmelõkés – jaj miket írunk! Hát, igen, az erdel egy trimmelõs fajta, ami azt jelenti, hogy a trimmelt kutya elegáns, szemet gyönyörködtetõ és csodálatos, a nem trimmelt kutya pedig bozontos, bohókás, kacskaringós szemöldökû, idõnként még loncsos is, mint egy piszén pisze kölyökmackó. Persze, mivel mindkét változat erdelbõl van, éppen aktuális kinézetének megfelelõen viselkedik. Hol lordként, hol teddymackóként. Mindkét forma esetén produkál viszont egy irtó bosszantó dolgot, nevezetesen az ivás utáni szakállcsurgatást. Mindezt bõvebben kifejtve a következõkrõl kell szót ejteni. Elõször is az erdelek többsége mohóságból, vagy valami más okból addig iszik, amíg el nem fogy a tálból a víz. A másik lehetõség, hogy ahányszor elmegy a tál mellett, minden alkalommal belelaffant. Minthogy mind a kan, mind a szuka erdel szakállal rendelkezik, minden egyed belelógatja irdatlan mennyiségû szõrét az ivóvízbe. E mûveletet addig végzik, amíg, mint egy szivacs, szakálluk tökéletesen telítõdik hidegvízzel. Na, ekkor futnak nagy lelkesen a gazdihoz, ölébe hajtva buksijukat, vagy csak megállva elõtte csurgó szakállal, kb. két-három deci vizet folyatva a lábára. Ezt leginkább akkor szeretik mûvelni, amikor a gazdi munkába készül, vagy színházba megy és már szépen felöltözött, avagy napozva fekszik a kertben. (Ilyenkor felhevült hátára csurog a jéghideg erdelnyálas hákettõó).

Tekintettel az erdel angol származására, elmondható, hogy igen jól viseli az idõjárás viszontagságait, például az esõt, a havat. Ha esik, elviseli a gazdi ágyánál (ágyában) való heverészés lehetõségét, ha havazik, jól viseli a kandalló melegét!"

Na ennyit a kedvenc kutyámról. Kell kép is?
Tessék:

Muhahahahahahaha

Barátkozom a következő mértékegységgel: TB
Először csak ízlelgetem a hangzást, aztán reménykedem benne, hogy előbb-utóbb fel is fogom.

Rozi miatt rákaptam Jarmush-ra, aminek az lett a következménye, hogy vennem kell egy portable vinyót, mert már nagyon unom, hogy állandóan 1 giga szabad hely van a gépen és mindig sakkozni vagy dvd-t írni kell.
-o-
Olvasom és két dolgon gondokozom. Tudnám e csinálni szépen, vagy kell e egyáltalán szépen csinálnom. Furcsa dolog ez. Azt érzem, hogy gyönyörű, és mégis tele van a fejem kétellyel. És csak én tudom mitől. (ezen bejegyzés kb 15ször lett kurtítva, hogy elég titokzatossá válhassék és senki ne tudja kiről-miről van szó, de mégis magára vehesse bőszen bárki. Hehehe. All size post.)
-o-
Régen hallottam a szomszédékat szeretkezni. Hát most megint. Tetszik nekik. Élvezik. Most egy nagy örömsóhaj szakadt fel a végén. ... Bocsánat, még nincs vége. Na mindegy. Kb egy éve nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak ehhez a dologhoz. Néha vicces, néha elgondolkodtató, néha idegesítő. És nem arról van szó, hogy hangosak, hanem arról, hogy vékonyak a falak. Egyszer majd lehet, hogy megmondom nekik. Bár személyesen még csak kétszer mentünk el egymás mellett a lépcsőházban, mégis elég sokat tudok a szexuális szokásaikról. Ennek ellenére el sem tudom képzelni, hogy a bejelentésem milyen reakciót váltana ki belőlük.
-o-
Itt volt a Ralee. Elvitte a fúrót.
Utána tíz perccel jött a Lajos. Felvillantotta a trendi szemüvegét.
Előttük jött kb fél órával a pizzafutár.
Bablevest pedig nem küldtek nekem taxival. (sóher! :D)

dolgok, amiket még szeretnék látni ebben az életben

"A pompás királylepke vagy amerikai királylepke (Danaus plexippus) a valódi lepkék alrendjébe tartozó tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjának egyik legismertebb és legkülönlegesebb életmódú faja.
Év közben a Nagy-tavaktól északra, illetve délre: az Egyesült Államokban Minnesotától New York államig, Kanadában pedig Ontario államában él; a telet viszont Mexikó Michoacán államban, egy mindössze 155 km²-es területen tölti. A becslések szerint minden ősszel, illetve tavasszal körülbelül kétszázmillió lepke indul 3 500–5 000 km-es útjára, amin több generációval korábbi elődei repültek legutóbb, mivel a lepkék életciklusa mindössze néhány hónap. Az 1975-ben fölfedezett telelőhelyet Mexikó 1986-ban természetvédelmi területté, majd az UNESCO Ember és Bioszféra programjának nemzetközi koordinációs tanácsa 2006-ban bioszféra rezervátummá nyilvánította, 2008-ban pedig a világörökség része lett."




Ez mennyire paradicsomi lehet!

Nézem a Living Planet-et, amiben egy holló leejti a levegőből a karmában tartott csontot.
Következő kép: lassított felvétel - a csont földetér, és beleremeg a földön álló kamera.
Hát ez nem 2 centiről eshetett.

Hűűűha, időcsavar van. Nálam a történelem figyelmetlenségből ismétli önmagát ... a végtelenségig.
Ez most fáj.

Nemcsak félszeg, de bogaras is? Hm. Egyre inkább.

Öngyilkossági kísérlet

Azt gondolom, hogy egy olyan kapcsolatba, ami nem kapcsolat, sem barátság, talán csak futó ismeretség szinten létezik, viszont sikerül elérni azt, hogy 3 nap alatt kb kétszer húzzam fel magam rajta, öngyilkosság belemennem.
Ettől függetlenül nem gondolom, hogy a másik egy percig is hibás bármiben.
Egyszerűen ez van. És ha ez van, akkor el kell engedni, had menjen. Talán nem most van itt ennek az ideje. Talán nekem is túl bonyolult az életem ahhoz, hogy bele tudjak lazulni. Talán most egy kicsit hagynom kellene ezt egészen addig, amíg nem automatikusan oldódnak meg a dolgok. Még mielőtt mészárlás lesz a vége. Mert annak aztán tényleg semmi értelme.

A dolgok önrendeződése

A bookmarkok közt egymás alatt helyezkedik el az arisztokrata és a kispolgár, kicsivel feljebb a vénusz a kuplerájban, alatta a domina. Hm. Esküszöm nem volt szándékos.

Egyrészt becsaptam az ajtót, másrészt kinyitottam egy másikat.

Voltam könyvesboltban. Vettem könyvet (Huxley: Moksha), bezsebeltem a rengeteg bókot és adtam cserébe egy elérhetőséget. Jövő héten kávét veszünk. Együtt.

Hosszú, furcsa napom volt. És azt veszem észre, hogy kb 3-4 hete egyáltaltalán nem vagyok képes négy értelmes (?) mondatnál többet írni egy dologról. Kb ennyi az energiám. Meg a kedvem. Persze emellett történnek a dolgok, csak hosszú lenne őket leírni. Majd talán egyszer. ... (Ez rendszerint sosem, de ezt nem vallom be magamnak.)

Sokmindent elviselek, de a lebegtetést baromira nem. Úgyhogy azt hiszem ami nem megy, nem kell erőltetni.

confession

nem vagyok jó pót-szeretőnek
nem vagyok jó pót-anyának
nem vagyok jó hazugságok igazolójának
nem vagyok jó sajnáló
nem vagyok jó dráma-partner
nem vagyok jó pótszer
nem vagyok jó használati tárgy
nem vagyok jó dísztárgy

jó vagyok barátnak
jó vagyok társnak
jó vagyok szerelmespárnak
jó vagyok esti mesélőnek

Kellett tegnap berúgni, ugye? Hát akkor most ne csodálkozz, hogy szétrobban a fejed! A kétpercenként érkező hányingeren se csodálkozz!

Az a munka, amit nem végzel el akkor, amikor kellene; a fejedre nő. Az a munka, amit mások nem végeznek el, amikor kellene; az is a Te fejedre nő. Hurrá! Akkor most rendet rakok.

Nem feltétlenül vagyok rugalmas ember, de ezt tudjuk.

Két szeretetre éhes ember áll egymással szemben a térben. Lábuk alatt nincs föld, fejük felett nincs ég. Szeretnének, de csak feltételekkel. Szeretetet adnának, de méginkább várnak. És a sorrendiség fordított.
Az egyik szól:
- Annyira szeretlek téged, mint te engem.
A másik válaszol:
- Én is annyira szeretlek téged, mint te engem.
... és állnak rendületlenül. ... egyik sem mozdul.

Cicázik. Játszik, mint macska a gombolyaggal. Én pedig hagyom. És kacagok.
Felhúzott szemöldököm felett villog a piros kérdőjel, de nem érdekel. Had villogjon.

Múlt

Mostanában a múltamon merengek.
Elmúlt szerelmeken, elmúlt egyáltalán-nem-szerelmeken, használlak-de-nem-szeretleken, szeretlek-de-te-nem-szeretszeken, szeretsz-és-sütkéreznék-ebbeneken.
Nem tudom, hogy hol rontottam el.
Valahol biztosan. Nagyon. Mostpedig már utánakapnék, de nem lehet.
Elmúlt.
2007.

Aki hajnali 3-ig csacsog a neten, az ne csodálkozzon, ha fél egykor ébred, ráadásul iszonyú fej és nyakfájással. Persze nem mondom, hogy nem érte meg. Sőt. Csakhát ... no.

Rákaptam viszont a Fry and Laurie után a Jeeves & Wooster-re.
Idézek: (párbeszéd Wooster és a lányát férjül adná tisztes urihölgy között)
- How would you ... ever support a wife, Mr Wooster?
- Well, it depends on who's wife it was. I'd say that with a gentle pressure beneath the left elbow when crossing a busy street ...

Ööööööö. Köszönöm a nők nevében, igazán figyelmes. Mindenesetre jó lesz. Dr House is olyan fickó szerintem, aki az idővel lesz egyre jóképűbb, fiatalon viszont nem csak idétlen, de vicces is.
Tegnap este még meglátogattam Károlyomat, mert azt hittem, hogy dögrováson van a megfázása miatt, de még csak az elején jár. Mindenesetre vittem neki tündér-gyömbért, ő pedig végre bemutathatta hogyan kell készíteni a híres Károly-féle d-grogot, amiről nem mondom, hogy könnyed lett. Inkább ütős. Kb. a Rali meggyborával vetekszik. Hehe.

Gyűjtögetem szépen lassan a pozitív karmapontokat. Még 10 000 000 000 és beválthatom fénylő glóriára. Muhahahaha!
Van olyan, hogy a világ minden gondja-baja elfér a vállamon. Én lenni valójában egy tündér. És még élvezem is! Mennyire jó ez! És egész nap Chopin-t hallgattam. Lehet, hogy az töltött fel ennyire.

Nah, ma már jó kedve volt. Úgy tűnik sínen van.

X

Azt hiszem legközelebb elhívom kávézni.
Ha már minden egyes könyvvásárlásnál zavarba hoz.

Úgy döntöttem, hogy az öregszem helyett azt fogom használni, hogy fiatalodom. Ennek megfelelően azt írnám a tegnap estéről, hogy:
Két Unicum és két sör kivégzett, aztán egy pálinka is és most fáj a fejem. Hiába, fiatalodom.
Hehe.

Olyan is volt még tegnap hajnalban, hogy sárga levelek lepték el az utcákat, amit a szél kavart fel néha és egy bácsi hajnali kettőkor egy járdányi részt próbált megtisztítani a sárga levelektől a körúton, mit sem törődve avval, hogy a következő pillanatban a szél minden munkáját eltünteti. Néztem egy darabig türelmes harcát, közben pedig azon gondolkodtam, hogy milyen jó is térdig az illatos avarban gázolni, hallgatni a levek susogását, és megtelni az illatukkal.
Szeretem az őszt.

Tegnap este találkoztunk és éreztem, hogy nem van jól a bőrében. Valahogy olyan érzés volt, mint amikor az ember a póló hátulját veszi az elejére és aztán órákon keresztül csak ficánkol, mert nem tudja, hogy mi a baj, csak azt, hogy valami kényelmetlen.
Ettől függetlenül persze nagyon aranyos fiú és nagyon szeretem. Nem szerelemmel, hanem csak szeretettel. De azt valamiért nagyon.

Nem tudom elérni Zsuzsit. She's under construction.
És fáj a fejem. Aúúúúúú.

Álmomban

Két embernyi magas Alexander körték voltak lepotyogva a földre az út szélén, mi pedig megálltunk enni belőle. Isteni, mézédes körték voltak. ... Igaz néha olyan magja volt, mint a dinnyének, és néha zúgtak körülötte a méhek.
Az Ildikónál volt olyan kés, mint ami még nekünk volt otthon, azzal tudtunk kanyarítani az óriáskörtékből és az Ildikónak mindig a magos rész jutott. És volt olyan is, hogy a mézédes körtelé megállt a körte kivájt részeiben. Benne volt még az álmomban a Viki és a Miki, akik tegnap véletlenül belecsöppentek az estémbe is, és vicceset moziztam. Főleg a Vikin. Nagyon furi lány.
Volt valami olyasmi is, hogy a saját testemet exhumáltam halálom után pár héttel, és összeroppant a koporsó teteje, mert valami habszerű fából volt. Alatta pedig az enyhén összeaszott, lassan rothadni kezdő testem. A kíváncsiságon kívül semmit nem éreztem vele kapcsolatban. Persze, hogy miért kellett kiásni azt már nem tudom. Lehet, hogy azt is kíváncsiságból? Nemtom.

Sötét felhők jönnek ...

Jól van, elkezdődött. Ezt a fenti mondatot még ébredés után írtam, amikor nem volt semmi konkrét, de mostanra megérkezett. Vettem a boltban fánkot, mert azt imádom reggelire, és örültem neki addig, amíg ki nem derült, hogy nincs is benne lekvár, márpedig a fánk lekvár nélkül csak félmegoldás. Aztán bekapcsoltam a gépem és ez várt a háttérkép helyett: "A ... (op.rendszer) ezen példánya nem felelt meg az érvényesítési eljáráson. Előfordulhat, hogy szoftverhamisítás áldozatává vált." Hát erre csak annyit bírtam reagálni, hogy "Ó, hogy ...meg! Öt éven keresztül minden működött, most meg ... Milyen mesterséges intelligencia fertőzött meg, teeee szerencsétlen?"
No, 10.35-ig ennyi történt. Lássuk mi jöhet még! Hehe.

12.32 Lebukik a fejem, alig bírok ébren maradni, a kávé már nem segít, csak ég tőle a gyomrom és felmegy a vérnyomásom, fellépett az első kommunikáció-hiány, kávé okozta paranoia (ez durva tud lenni!), szeretethiány (ez utóbbi három mind-mind a kávéivás következménye ám!), és lehet, hogy az lesz ennek a bejegyzésnek a címe, hogy Réka-válság percről percre. :P

13.02 Azt hiszem most kezdek hányni a pánikkeltő médiától. Tényleg. Broááááf. Rohadjon meg minden újság! Az internetes is!

14.52 Kisütött a nap.

18.48 Aludtam egy jót, a gyomrom ismét nem érzi jól magát, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ma este Unicum kúra alá vetem, mellette pedig beszélgetünk majd egy jót.
A legújabb hír, hogy az, hogy az alattunk levő lakásba tegnap este betörtek, ráadásul a lichthoffon keresztül, és a legszarabb az, hogy simán hallottam mindent, sőt, még kicsit rá is csodálkoztam, hogy ki jön ki éjjnek évadján feltakarítani egy összetört cserepet. Hát nem ez történt. Úgy tűnik két-három évente kell egy betörés a házban.

Szélcsend van.

Ma valahogy nem tudok jót tenni a gyomrommal. Se csoki, se süti, se más dolog nem segít rajta. Kellemetlen érzés.

Szerencsétlenek. Azért ezt nem szívesen élném át.

Sokszor érzem azt, hogy nem résztvevő vagyok, csak eszköz. Van aki szerelemért jön, van aki törtődésért, van aki csak önmaga igazát akarja visszhangként hallani, van aki csak dühétől akar megszabadulni, van aki azt várja, hogy megoldjam az életét helyette, van aki védelmet kér, van aki megnemértettségét akarja csak igazolni maga számára, van aki csak vígasztaló szavakat vár. Én pedig itt ülök, egy vízcsepp a pókháló közepén és tudom, hogy nem kell félnem, hiába mozog a pókháló szüntelen, még nem nőttem olyan nagyra, hogy leessek.

"A man walks down the street
It's a street in a strange world
Maybe it's the Third World
Maybe it's his first time around
He doesn't speak the language
He holds no currency
He is a foreign man
He is surrounded by the sound
The sound
Cattle in the marketplace
Scatterlings and orphanages
He looks around, around
He sees angels in the architecture
Spinning in infinity
He says Amen! and Hallelujah!"

Feldmár - Szabaság, szerelem

Végül odaértünk.
"Jean-Paul Sartre egész életében úgy vélte, hogy olyan nincs, hogy szeretet. Ő azt mondta, hogy amikor két ember együtt van – a nem megint nem számít, férfi-férfi, férfi-nő, nő-nő –, ha két emberi lény együtt van, akkor azonnal az a kérdés, hogy ki fog kit dominálni, hogy ki fog dominálni, és ki fogja beadni a derekát, ki lesz alárendelt. És azt mondta, hogy az a legjobb trükk, hogy ha el tudom valakivel hitetni, hogy engem szeret, akkor dominálni tudom. Ilyen kemény fickó volt a Sartre. Aztán körülbelül egy évvel mielőtt meghalt, volt egy élménye, és rájött arra, hogy vak volt egész életében, mert nem tudta a szeretetet látni, mert ő a domináció-szubmisszió vonalán látott mindent, és írt egy kis könyvet, amit csak a halála után mert publikálni – mert szégyellte magát –, amiben azt írta, hogy ja, igen, van szeretet, csak hát ő éppen nem látta. Olyan volt, mint, tudjátok, mutassátok meg a Buddhát egy zsebtolvajnak, és csak zsebeket fog látni. És azt mondta, hogy igen, onnan lehet tudni, hogy valaki szeret engem, hogy ennek az illetőnek a társaságában, és ezzel az emberrel kapcsolatban szabadabb vagyok, mint egyedül lennék. Ez a szeretet más-más."
Azt hiszem valami ilyesmi is felmerült ott hajnalban az épületes konyhaasztal mellett.

Rohannék, de nem lehet, nincs türelmem, a nyakam teljesen befeszült már, és mire eljutok a célig (lásd Feldmár), addigra sikeresen lefárasztom magam annyira, hogy már semmi fejem nem lesz az egészhez. De jó!

Az, hogy ártatlanul nézel és azt mondod, hogy "Nem akarattal törtem be az üveget!" nem oldja meg azt a problémát, hogy az bizony betört.
Dr Csernus

Mai mantra: "Kussolok, kussolok, kussolok, kussolok, kussolok, kussolok, kussolok ..."
De ezt baromi nehéz most.

A gyarlóságát az ember vagy takargatja, vagy álszentként kitárja melkasát azt kiabálva, hogy "Ide lőjjetek!",tudván, hogy erős páncél védi, ami maga a sehall-selát-nembeszél. Vagy ha mégis reagál, akkor biztosan kővel dobja vissza. Az sosem jön lehetőleg, hogy "Igen Uram vétkeztem, kérlek mondd el nekem még ezt naponta szászor, had érezzem mégszarabbul magamat." ... És ez csupán önvédelem, semmi más.
Az pedig, hogy mi történt, kit érdekel. Nyilván mindenkit. Hehe.
(kicsit sokminden történt szombat este 8 és vasárnap éjfél között. az egyik egy saját dráma, a másiknak pedig csak szemlélője vagyok.)

Minden vágyunk teljesül egyszer (nem felétlenül akkor, amikor szeretnék, nem feltétlenül úgy, ahogy szeretnénk, nem feltétlenül olyan következményekkel, amikkel szeretnénk, és lehet, hogy akkor amikor teljesül már nem is szeretnénk.)
Én pedig ma megyek Feldmárra, aminek nagyon-nagyon örülök.

Ha most vérgeci lennék, akkor továbbszítanám, de most azt hiszem inkább megálljt parancsolok a hiúságból fakadó önzésemnek és kussolok. Ez most így helyes.

Valaki irgalmatlan büdös füvet szív a környéken.

Ezen utóbbi dolgot itt jól átírom, és hozzáfűzök.

Tűzoltás helyett tűzszítás lett. Puszta egotripből, mert néha igazán önző tudok lenni. Nem, nem sajnálom, nem bánom, nem akarok mentségeket keresni, mert végülis mindegyis bárhogyis. Bár nyilván én csodálkoznék a leginkább, ha valaha a Lajosnak igaza lenne, viszont nálam meg most tekeredik a kígyó, rétes akar lenni, a tekegolyó visszafelé lendülve is simán fejbevághat valakit és egyéb homályos rébuszok.
És sikerült még a Rali buliján reggel fél nyolcig beszélgetni, aminek az lett a következménye, hogy felébredtem kb fél háromkor enni valamit, aztán végül este fél kilenckor, és most fogalmam sincs, hogy hogyan fogok aludni reggelig.
Egyébként pedig drukkolok a cuki bébinek és a boldogságnak.

A következő dolgok lettek mára: 1. Címerállatommá teszem a Lila Békát (Nasikabatrachus sahyadrensis), mert kit érdekel egy repülő bálna, ha egy élő kövület lehet az ember címerállata, ami ráadásul egészen vicces és emberarcú.







2. A következő automatizmust vettem észre ma magamon. Van egy szakács kollégánk, aki ahányszor meglát furi mosoly bújkál a szája szegletében, amire válaszként rögtön felmerül a fejemben a következő mondat: "Óóóóó te faszfej." És erről nem tehetek! Tényleg. Ez a válaszreakció. 3. Meghalt a CápaJézus, és őt is az ember ölte meg. 4. "A Libatömők egy szóval sem állították, hogy ne lenne állatkínzás a libatömés, hiszen ki tudná náluk jobban, hogy az." Natessék. A libatömésről mindig az A feleség, a szerető, a ... film jut az eszembe, és korántsem kellemes érzés. 5. A brit tudósok (akik a bulvárhírek 70 %-át biztosítják a celebek után) rájöttek, hogy megállt az evolúció a nyugati embereknél (link itt), amire már évekkel ezelőtt rájöhettek volna, ha egy héten keresztül használják a budapesti tömegközlekedést.

A tegnapi nap tanulságaiból levont mai mantra: (talán 108 ismétlés elég lesz.)
Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni.

Buborék, buborék ...

... színejátszó, csodaszép. Az orromból jött ki épp. (úgy látszik ma ilyen nap van)

Buborékuniverzum

Felnőtt fejjel felnőtt mesét olvasni az egyik legkedvesebb dolog.

Pozitivitás

Akarsz-e Normandiában a tengerparton sütkérezni? ...
Ott, ahol többezrek haltak meg.

maszületett bölcsesség

Én mostanában már nem szeretek okos lenni ... tönkreteszi az érzelmi életet.

Annyira okosan gyógyítom magam. tényleg. Egy orvosi diplomával dobjatok már fejbe, hátha észheztérek.
Napi két Cetebe (persze előtte elolvastam a betegtájékoztatóját, amiből kiderült, hogy inkább szedjek még mellé vastablettát és ne csodálkozzak, ha hasmenésem lesz és ha esetleg vesekő növesztésre hajlamos lennék ...), meg egy doboz cigi, kaja pedig alig. Gyors gyógyulásra számítok. Mindenképpen. Vagy gyors halálra. Ennyi.

Egyéb információként szeretném m-ego-sztani veletek, hogy a Beastie Boys azon ritka zenekarok közé tartozik, akik a végére egész jól megtanultak zenélni. (Bár nem mondhatom, hogy a telitorokból üvöltős nem jött be, ami szintén telitorokbólüvöltésre ösztönöz, és mint jól tudjuk ez boldogsághormon-felszabadító.) Ez csak azért jutott az eszembe, mert most őket hallgatom.

Nyilván fogalmam sincs a kibaszott életről!

Zoobloggá válok.
A fenyőrontó darázs hernyójával nem jó ujjat húzni egy hangyának.

Új háziállatom lett.
Ő az.
Bevallom gyilkos szándékkal vettem. Végetek repülő szörnyecskék!
Na jó, nem pusztán. Kíváncsiságból is. Először majdnem eldobtam a cserepét, amikor (okos ember módjára) beletettem a mutatóujjam és hirtelen bezárultak a levelei, annyira meglepődtem/ijedtem, de aztán annyira megfogott ezzel a tettével, hogy enyém kellett, hogy legyen.
Kerülgetés közben a következő dilemma játszódott le bennem:
Na akkor ez most növény vagy állat? Oké, növénynek néz ki, tudom, hogy biológiailag oda van besorolva, de állatokat eszik és igazi ragadozó. Bekapta az ujjam! Ha most ezt megveszem, hazaviszem és netál elpusztul, akkor azt fogom érezni, mintha megöltem volna egy állatot? Mi van, ha hónapokig nem lesz a lakásban egy légy sem?
Aztán kifaggattam az eladót, hazajöttem, rágoogliztam, ámultam és bámultam, hogy milyen okos háziállatot szereztem be, mostmár csak egy fél négyzetméternyi mocsarat kell csinálnom, hogy otthon érezze magát. Most beköltözött az IKEÁs vázába egészen addig, amíg nem találok neki jobb helyet, és dédelgetem. Én kis vér nélküli predátorom!
(Hozzáteszem, hogy sok évvel ezelőtt volt már egy ilyenem, de nem kerültünk közelebbi kontaktba, úgyhogy nem is szerettem bele. Lehet, hogy az hiányzott, hogy "megharapjon"? Mmmmm.)
Egyébként pedig veszélyeztetett faj.

Hugi:- Most van lomtalanítás.
Én: - Hol?
Hugi: - Hááát, ott, amerre jöttem haza. a Mester utcában.
... (megcsillanó tekintet)
Hugi: - Nem! Nem megyünk sehová.
Én: - Hm. Na jóóó.

Csajozós. na ilyen is régen volt már.

A bitek lassan csorognak, én most elindulok lapos, kerek adathordozóért, hogy kicsit könnyítsek a terheken.
Jelentem a Heroes jó lesz, nem úgy, mint a 2. évad, és egész jó a The Promotion is. Vagy legalábbis jól kezdődik, aztán lesz belőle tűrhető-nézhető film.
Az Immortal elég szr, és még jó képek sincsenek benne. Na jó, inkább csak nem túl sok. Képregény adaptáció, de ez olyan amit még képregényben sem olvasnék el, mert nem köt le. Ennyi.
A nap további részéről annyit, hogy elmentem pesto-ért, aztán vettem még mangó-t (!!!imádom! A legszexuálisabb gyümölcs az egész világon!), camambert-t-t-t, egy ausztrál és egy chile-i vörösbort (nem bírtam választani), meg banánt, meg hasonló ilyesmiket. Aztán végre találtam egy olyan farmert, ami nem csípő, de jól áll, és nem punkrock szára van, de jól áll, és meg is vettem. és rájöttem, hogy milyen kis dolgoktól is képes az ember boldoggá lenni. Hehe.
Aztán még cseteltem is valakivel, és most hirtelen nem is tudom hová tenni. Magamat. Mi van velem? Megyekis megeszem azt a szexuális mangót. Hátha az segít. Meg a telihold.

Drukkolok a biteknek.
Akarom látni a Heroes-t (még 40 perc. aaaaarghhhh), meg az Immortal-t (itt, egy kicsivel lentebb), a Tykho Moon-t, meg a Promotion-t, meg a Pushing Daisies-t. Ez utóbbit csak a The Fall miatt.
(Lábjegyzetbe: nem értem. Amikor 10 gigás vinyóm volt, akkor ugyanúgy 1 gigányi szabad helyem maradt, mint most, pedig most 120 gigás van. Nah, a házi az, hogy faragjatok ebből értelmes magyar mondatot és karikázzátok be a monitoron a helyesírási hibákat. Helyes megfejtéseket kommentbe kérem - ez is magyarra sikerült, de most lusta vagyok kijavítani - a legjobb kommentelő pedig virtuális csatakos arcnyalást kap ajándékba. Hehe.)

Qué dia perfecto!

Nah, akkor most az lesz, hogy elmegyek dolgozni, mindent megoldok, aztán egy héten keresztül ez lesz:



És ez így érdekes. Fejjel lefelé. Hehe. ... Hogy fejre kelljen állnotok, ha nézitek.
Mert fejjel lefelé sokkal érdekesebb a világ. ... Néha.

Oktató videó lányoknak:
How To Be The Perfect Girlfriend

Nah, az elmúlt két napban megtörtént a lomok feldolgozása (a listából kihagytam a 41-es, jobbos kaptafát, amit nem kellett feldolgozni, csak a helyét kellene megtalálni), bár van némi utómunka hátra. Nagyon furcsa álmom volt. Az volt benne, hogy eljött G valami nagy áruházba, ahol én dolgoztam (?) vagy éppen csak valami dolgom volt (és hívtam, hogy jöjjön, úgy jött!), és néztük a polcokon a valamiket és akkor hirtelen, rá nem jellemző módon átkarolta a derekam én pedig megcsókoltam. A furcsa csak az volt benne, hogy nem volt ott a kémia. És lett folytatása is, én pedig már álmomban azon gondolkoztam, hogy minek ez nekem és miért megyek ebbe bele, ha nincs ott a kémia, merthát nagyon csípem őt, de valami mindig visszafogott, hogy elkapjam (mert őt így kell), és tudom is hogy miért, és ezért nem értem az álmot. Ezen pörgetem magam. És lehet, hogy holnapra, amikor találkozunk már ott lesz a kémia, és majd teljesen más szemmel nézek rá. Mondjuk a "leszaggatom a pólód és összekócolom a hajad" szemmel. Jaj mi lesz itt! Húúúha.

Mozgáskorlátozott lettem. Nem mehetek ki az utcára a fszm tüntetők miatt.

A hugom is jót nevetett rajtam ma reggel, amikor felébredt. Az első kérdése az volt, hogy a mosdókagyló minek ... (Minek-minek! Minek kérdezed?) aztán meglátta a kapcsolótáblát és nevetve azt kérdezte: - És ezek?
- Hát, ezeket azért hoztam el, mert öt év múlva már sehol nem fogsz találni ilyeneket.
- Aha, és akkor most leviszed őket a pincébe?
Na ekkor már én is nevettem. - Hát, ... ja. Azt hiszem igen.
Hiába. A hugom ismer. Tudja mi következik.
Csupán azt nem bírtam elmagyarázni neki, hogy ezen a kapcsolók fontosságát csak az értheti meg, aki zsigerből ismeri a hangjukat. Aki anno ezek mellett élte a gyermekkorát a 70-es években épült panelban vagy sorházban, vagy ha éppen olyan mázlija volt, hogy szülei akkor újították fel a lakást, házat, szobát, elektromos rendszert, mert akkor tudja, hogy ezeknek a kapcsolóknak "Helló, hazajöttem!" vagy "Szép álmokat!" hangjuk van.
Katt!

"Valaki túlaggódta magát a demokráciáért a Kossuth téren, és a mentőknek kellett elvinniük."

Éjfekete a körmöm alja. Hiába mostam kezet 3-szor tegnap.

Még mindig nem kapcsoltam be a konvektort, de azt hiszem ma lesz a nap, amikor nem hiszek többé a vénasszonyok nyara eljöttének.

Negyedik évét tapossa a norvégmintás pulcsim. Mert szeretem. És nem tudom, hogy ő mennyire örül annak, hogy ilyen hosszúra nyújtom az életét.

Hiszek az újraelosztás rendszerében. Ma viszont nekem osztottak lapot. Helyesebben lomot.
Thonet asztalka és képkeret helyett lett:
3 db fehér, mintás, igazi nagymamás lapostányér, 3 db kistányér, 2 mély (persze hogy minek azt nem tudom, de lett),
1 db A3 vagy A2 méretű IKEA-s clipp keret (valójában utálom a clipp kereteket),
1 db akvárium (csak azért, mert lusta vagyok elhozni az enyémet a XIII-ból),
1 db balkonláda,
3 db bőrdzseki (fogalmam sincs, hogy jó e),
3 db mellény,
kb 12 db nyakkendő (mert tudjuk, hogy erre aztán biztosan szükségem lesz!)
1 db IGAZI sárga-piros iskolatáska (!!! nem hátizsák, iskolatáska!!! nyilván ez is kellett),
1 db hátizsák (mert még csak 5 db van ugyanebből a méretből),
4 db angolkönyv és 1 feladatgyűjtemény,
kb 12 db 80-as évekbeli szocreál kapcsoló és 4 dugalj, amit nyilván nem fogok feltenni a lakásban sehová, viszont teljesen biztos vagyok benne, hogy értéket képvisel (erről majd teszek fel egy képet, hogy tudjátok miről van szó), mindez egy bemutatótermi furnérlapon,
1 db mosdókagyló (!!!) ez nem volt egyáltalán szükséges és kétségeim is vannak vele kapcsolatban, de mégis szép,
1 db kb 30-as évekbeli üveges zsúrkocsi, amit meg kell csináltatni, viszont egy igazi gyöngyszem,
illetve a dolgok koronája és a szükséges réka fetish: 1 db 70-es évekbeli konyhaszekrény KULCSA (!), és 4 db rajzszög (ebből kettő 4-es méretű Hercules, 1 db 4-es Titán és egy 3-as Murillo), jah és 2 db réz ablakkilincs.
Hajnali 3-kor végeztünk a VI. kerületi lomtalanítással, a derekam lefagyott és fáradt vagyok. A konyhaszekrény egyébként gyönyörű volt, de el volt törve benne a maratott üveg, amit nem lehet pótolni, max csináltatni, de az is kétséges, viszont a kulcsától már nem bírtam elválni, így került elő a farmerom hátsó zsebéből itthon. A legkeményebb viszont az a fiókos szekrényke volt, aminek 30 éves létére nemhogy az összes fiókja megvolt, viszonylag jó állapotban, de a fiókok alá, a lábára odaszögelték a kulcsát, így aztán sosem veszhet el. Alig hittem a szememnek. Hatalmas! Kíváncsi lennék rá, hogy a volt tulajdonosok tudták-e ezt. Hehehe.

Lomolunk.
És egyébként teljesen feladtam.

Azt hiszem új életem kezdődik. Így akarom.

Összefüggéstelen mondatokban

Mélyrepülés van. Nagyon.

"Ráeszmélt, hogy a foglalkozása életének a véletlenjeihez fog tartozni. Hogy úgy lesz az életére ragasztva, mint egy nevetséges álszakáll." Kundera

Megőrülök a horgas orrokért. Nem tudom milyen tudatalatti, zsigerből jövő emlék ez, de rettentően vonz.

Szeretnék most két kar közé befészkelve lenni. Semmi mást, csak egy kis ... békét.

"A munka meg fog várni, amíg megmutatod a szivárványt a gyereknek, de a szivárvány nem vár addig, amíg végzel a munkával." (Pláne, hogy sosincs vége.)

"Mit teszünk az életünkkel? Keressük önmagunkat, menekülünk önmagunk elől, villanásnyi időkre találkozunk önmagunkkal, és sohasem sikerül önmagunk végére járnunk, meghatároznunk önmagunkat, megtudnunk, kik is vagyunk valójában. Nincs időnk, oly gyorsan elmúlik az élet, lefoglalnak bennünket az anyagi gondok vagy a szórakozás, és végül elérkezik a halál, és csak a halál előtt értjük meg, hogy az életünk csupa nagyság, alkotás és csoda is lehetett volna. De akkor már túl késő, és az élet csodálatos fényét csak a beteljesületlen dolgok fölött érzett roppant bánat ragyogtatja fel. És éppen azért, mert az életünk beteljesületlen maradt, úgy érezzük, hogy a halál úgy tátong a végén, mint egy szakadék."

Ezek kavarognak a fejemben. És most rossz nekem. Nagyon.

És nem is értem, hogy hogy kerültem ebbe a helyzetbe. Én nem vagyok egy harcos alkat. Én nem akarok küzdeni minden kbsztt nap. Mosolygó embereket szeretnék látni magam körül, nem gondban úszó, kétségbeesett arcokat.

Tarsem Singh

Keressétek ezt a nevet, mert igazán gyönyörű filmeket készít. Olyan képi világgal dolgozik, amin én másodszor hasaltam el, pedig a múlt héten még nem is kötöttem össze a kétfilmet. Az egyik a The Cell, ami egy thriller volt 2000-ben, és a The Fall, ami egy mese. Most bukkantam rá az imdb-n, hogy ez a két film összeköthető, sőt ... készül két másik film is, a War of Gods, sajnos 2010-ig várni kell rá és a the Unforgettable, amire 2011-ig. :( Szerintem kb hasonló kategória lesz, mint a 300 csak egy olyan indiai fickó szemével, aki Los Angelesben tanult filmezni és reklámfilmeket forgatott leginkább. És ha ez nem elég, akkor nézzétek meg az előbbi két filmet és akkor majd körvonalazódik a jövő. Hehe.

Működik az RSS. Tegnap feltöltöttem a képeket és hirtelen 95 ember jelent meg az oldalon. Már a múltkor is csodálkoztam, amikor hirtelen 120 ember jelent meg egy óra alatt. Nem is értettem, hogy honnan a fenéből jönnek a világ minden tájáról Kínától kezdve Brazílián keresztül New Yorkig. De aztán most kezdem kapizsgálni. Először csak a blogger, utána az RSS. Asszem. Vagy mi a szösz. Ha nem, akkor nem tudom.

Raktam fel füvészkerti képeket még ide.
Mesecímek nélkül, de lehet, hogy később megfűszerezem néhány gondolattal.
Akkor majd az lesz a címe, hogy a Növények lelke. Most pedig egyszerűen csak Füvészkert.
Azon egyébként mindig elcsodálkozom, hogy a gyömbér mennyire férfias növény. Bár ha jobban belegondolok nem kellene. Elvégreis hosszú, egyenes gyöktörzse van, mégis azt gondolnám, hogy lány-növény, abból kiindulva, hogy a kurkuma rokona, aminek egészen nőies, hosszúkás, bokorszerűen növő levelei vannak. Mégis. A gyömbér, mármint a boltban kapható gyömbér-gyömbér, nem a kertészetekben megtalálható nemesített fajta, egyértelműen hímnemű. Hosszúkás, szinte kukoricalevél-szerű levelei vannak és nyílegyenes szára. Igazi erőt sugárzó dalia.

Négy kávé után bármikor eljutok Terminátor módba és mindenkit Sarah Connor-nak nézek.
Merev tekintet és feszülő izmok.
Ez volt ma.

Könyvek és függőség

Gazdagabb lettem egy Hrabal-lal, egy novellás kötettel és egy Deepak Chopra-val.
Mindezt féláron, ami nagyon vonzó ajánlat. Ki ne akarna dupla szórakozást ugyanazon az áron! Mindenesetre, ha nem változtatok útvonalat és mindig az Alexandra mellett jövök haza, akkor nemsokára új könyvespolcot kell vennem. Vagy szelektálnom kell. Általában ezt szoktam tenni inkább. Az olasz nyelvű képregényeimet pl már elajándékoztam a francia könyvekkel együtt. Hiszek az újraelosztás rendszerében.
A Deepak Chopra-t egyébként csak ezért vettem meg:
"Az egyik barátom, egy Kolumbiából származó kardiológus, már tizenöt évvel ezelőtt leszokott a dohányzásról. Aztán idén tavasszal hazalátogatott, és véletlenül beült egy moziba, ami az ő esetében meglehetősen ritkán fordul elő, mivel még a kardiológusok között is különösen elfoglalt embernek számít, és elmondása szerint már idejét sem tudta, mikor volt része utoljára ilyen szórakozásban. Aztán amikor a film szünetében kisétált az előcsarnokba, hirtelen ellenállhatatlan erővel tört rá a cigaretta utáni vágy.
- Tudod, még tizenéves koromban, Bogotában, mindig az előcsarnokban dohányoztunk a szünetekben - mesélte. - Pusztán annyi történt, hogy visszakerültem fiatalságom helyszínére, ugyanabba a helyzetbe, és egyetlen pillanat alatt visszatért a nikotinéhség is. Azon kaptam magam, hogy ott állok az automata előtt, aprópénz után kotorászva, és csak úgy tudtam ellenállni a vágynak, hogy szigorúan rászóltam magamra, és azt ismételgettem: Ez őrültség, te kardiológus vagy!"
Itt nyílt ki. Mármint a könyv. Előtte pedig az emlékekről, a függőség emlékeiről van szó. Nagyon érdekes. Persze a felvetés is érdekes, miszerint ha megváltoztatnánk a függőséghez kapcsolódó az emlékképeket, akkor végérvényesen el tudnánk szakadni a tőle, mintha nem is létezett volna soha. (azt hiszem újra kellene írnom az életemet a fejemben.)
Erről megint ez a film jut az eszembe.
No mára ennyit.

Mi a mai napod legfontosabb célja?

Ülök vele szemben a fotelben, mesél a munkájáról, a gyerekekről, a mindennapjairól, de ezt már nem hallom, mert közben az jár a fejemben, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor letépem róla a ruhát és jól összeborzolom a haját. Mmmmmmmmm.
(Csak az elmúlt öt évben türtőztettem magam. Mekkora önuralmam van!)

Tim Burton: Robot Boy

Mr. and Mrs. Smith had a wonderful life.
They were a normal, happy husband and wife.
One day they got news that made Mr. Smith glad.
Mrs. Smith would would be a mom
which would make him the dad!
But something was wrong with their bundle of joy.
It wasn't human at all,
it was a robot boy!
He wasn't warm and cuddly
and he didn't have skin.
Instead there was a cold, thin layer of tin.
There were wires and tubes sticking out of his head.
He just lay there and stared,
not living or dead.

The only time he seemed alive at all
was with a long extension cord
plugged into the wall.

Mr. Smith yelled at the doctor,
"What have you done to my boy?
He's not flesh and blood,
he's aluminum alloy!"

The doctor said gently,
"What I'm going to say
will sound pretty wild.
But you're not the father
of this strange looking child.
You see, there still is some question
about the child's gender,
but we think that its father
is a microwave blender."

The Smith's lives were now filled
with misery and strife.
Mrs. Smith hated her husband,
and he hated his wife.
He never forgave her unholy alliance:
a sexual encounter
with a kitchen appliance.

And Robot Boy
grew to be a young man.

Though he was often mistaken
for a garbage can.

Egymondatos füvészkerti mesék képekkel

90%-os az ajtóm. Holnap még lelakkozom, és ha nagyon szeretnétek képet is rakok fel. (ha nem akkoris! Hehe.)

szept. 11. 10.49 - Lelakkoztam.

Ha legközelebb arra vetemednék, hogy manuálisan állítok élességet, akkor nyugodtan szóljatok rám.

Ma már eljutottam odáig, hogy kifényesítettem a Mamiyát. Mostmár csak el kell vinni. Miért megy ez ilyen nehezen? És a legrosszabb majd az lesz, amikor megmondják, hogy mennyit is kapok érte és akkor jön a dilemma. Na jó, mégsem. Nem hagyom magam. Elvégre is valaki legalább használni fogja, ha én már nem. Ráadásul az áráért vehetek egy tenyérnyi kompakt digitális fényképezőgépet. Milyen jó lesz! Basszus! Aztán majd már csak a Canon váz és a Pentax a fixszé változott 100-300as zoom-mal, és azért még a kis kincsem a kétaknás Mamiya. Azt aztán biztosan nem adom el! Ha használom, ha nem, mert gyönyörűűűűűű! Szerelmem forever.

Galambriasztás 5 év garanciával.
Huss-huss! De erre hogy vállalnak 5 év garanciát?

18 év függőség, 3 szál. Viszont nagyon köszönöm a Nikának a könyvet és Szüncsinek a CD-t, Andrásnak a nasit. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen támogatottságnak örvend a projektem. :D Ezer köszönet!

2. nap, 0.

tegnap a fodrászommal álmodtam, akinek olyan volt a hajmosója, hogy csak két fala volt, fehér, de volt rajta minden, csak tető nem. (Szigony túrát tartottam tegnap.) Volt neki egy hörcsöge, ami nagyobb volt, mint egy hörcsög és fel tudott mászni a fűtéscsövön a függönykarnisra, amin aztán a két mellső lábával csimpaszodva közlekedett, és a karnis tetején volt a tálkája, amiből gyümölcsöket falatozott. aztán innen átugrott a másik falra szerelt virágtartóra. így szórakoztatta magát. aztán amikor megunta, lejött onnan és valahogy valaki a kezembe adta, de ekkor már kb koala méretű volt (ezt honnan gondoltam, mikor sosem fogtam még koalát), és attól féltem, hogy sokat fog mocorogni és leesik, és magamhoz szorítottam, mire ő panaszos hangot adott ki és megértettem, hogy vele aztán sokkal finomabban kell bánni. innentől kezdve mindketten boldogok voltunk. én is és a játékmackó méretű, puha szőrű mászóhörcsög is. the end.

Füvészkert

Ezt persze nem ide kellene, hanem a máshova, de most mégis itt.

ha most lefeküdnék aludni és nem ébrednék fel éjfél előtt, akkor azt írnám, hogy 1. nap 0 szál.
de nem írom, hanem inkább eldőlök. Kicsináltam ma magam csupa jó dolgokkal. fákkal-virágokkal, vettem kacsos vadszőlőt és ha nem lennék ilyen fáradt/lusta, akkor fel is raknék pár képet, de most inkább már nem. Egyébkéntsem vagyok megelégedve a fényképezőgépemmel. se szín, se élesség, se kontraszt. node ez mindegy is. jó éjt!

na most sír a lelkem, mert kihagytam ezt.
El is megyek hozzájuk ma és megnézem mi újság.
Sokáig gondolkoztam, hogy mit szeretnék csinálni ma és ez lett az eredmény. Ezt szeretném leginkább!
"A Füvészkertbe mentem. Süsü"

The Fall - Zuhanás (2006)

Igazán örülök neki, amikor ilyen gyöngyszemeket találok a neten, mint ez a film, ami nyilván a végtelen reklámozás hiánya miatt kerülhette el figyelmemet, így egyik szemem sír, másik nevet. Nem is tudom, hogy vetítették e itthon moziban.
Amikor elkezdődött bevallom szkeptikus voltam, mert már a Faunnál is untam ezeket a mese-valóság keverék sztorikat, annak ellenére, hogy szeretem a fantasy kategóriába eső filmeket. Tagadhatatlan, hogy vannak benne banális jelenetek, de vizuálisan nagyon jól van összerakva, és ez volt eleinte ami odaragasztott a képernyő elé. Nagyon pozitív, hogy nem vág arcba az ál, digitális technika, hanem pont az ellenkezője történt. Úgy tűnt, hogy inkább létező színhelyeken forgattak, mint monitor előtt vagy díszletek között. respect! Miután Prágát felismertem, sokszor azon gondolkodtam, hogy ez vajon valós vagy díszlet, mert ha ilyen létezik, akkor látnom kell. A végén kiderült, hogy forgattak Dél-Afrikában, Indiában, Angliában, Prágában, Balin, Fijin, Olaszországban, Spanyolországban, Romániában, Kínában és nem folytatom tovább, de van még. Ennek megfelelően a helyszínek fantasztikusak. Ezt megspékelték egy nagyon jó operatőri munkával, gyönyörű képekkel, nagyon jó vágásokkal, csodálatos kosztümökkel és vizuális ötletekkel. A sztorit tekintve az apró banalitás, ami becsúszott, nyilván negatívum, bár ha úgy tekintjük, hogy ez részben egy mese, akkor ezt egyáltalán nem lehet felróni hibának. Sőt. Hál a Jóistennek nem hagyták a legvégére a mese nevetséges hepi endjét, hanem feloldották egy kis gyermeki kedvességgel. Azt gondolom tényleg megérdemli a 8,5/10-et.
(Így, zárójelben jegyzem meg, hogy a jövőben oda kell figyelni Tarsem Singh-re, aki rendezte a filmet, mert neki volt már egy hasonlóan érdekes képi világú filme, a The Cell, és egyébként reklámfilmeket forgat. ... Talán innen a képi világ.)

Ezt

Amikor rettentő nyúzottan ébredsz, és az első dolog ami megjelenik lelki szemeid előtt, amikor meghallod, hogy elfelejtetted lenyomni az ébresztő gombját, hogy becsörtetsz a szobába és tiszta erőből falhoz vágod ahelyett, hogy lenyomnád azt a szerencsétlen gombot, ... akkor baszottnagy vihar lesz.
Egyébként a Tutu és az Anilla benne volt a tegnap esti álmomban, de már nem emlékszem mi volt az. ... Vagy csak nem akarom leírni. :P So, welcome in my subconscious!

"Mi van veled? Olyan leharcoltnak tűnsz."
1. nap, két szál. 6 óra körül lassan szakad a fonal. este még rátolunk kettőt, hogy biztos, ami biztos.
"Én pedig ezer forintot fogok kérni attól a gyönyörű hölgytől, akihez foghatót ma még nem láttam. Szatyrot? Elnézést, nem bírok magammal." és nevet. Még a kirakaton túl is.
Én pedig visszanevetek. Kell egy kis aranyfelhő is a nap végére. Elvégreis mivel koronáznánk meg?
Holnap is veszek egy könyvet.

Tök jó angol filmet nézni angolul, angol felirattal, amit egy másik nyelvről fordított vissza valaki - aki valószínűleg nem angol anyanyelvű - mert ilyenkor van olyan, hogy a Miss=Queen lady, a My dear friends pedig My expensive friends. És ilyenkor lehet jóízű kacagásban kitörtni és emlékezni azokra az időkre, amikor elkezdtem angolul tanulni.
Persze ezen túl all my respect a fordítónak. Pláne, ha a dear friends=expensive friends, mert akkor csak elképzelni tudom milyen gigászi küzdelem lehetett neki lefordítani a teljes 5. évadot. És azon gondolkozom, hogy vajh' milyen nyelvről fordíthatta vissza.

Tök jó dolog néha reggel hatkor ébredni.
Lehet sütni oregánós kenyeret korán reggel, mint a pékek, nézni okos Poirot, amint megfejt minden titkot, készíteni feketeborsos avokádó krémet a meleg, illatosan ropogós kenyérhez, boldogan ropogtatni egy kicsit, és aztán vissza lehet szundizni kilenckor kb egy-másfél órára úgy, hogy egyáltalán nem zavar, hogy a munkások, akik ujítják fel a portált, fúrnak-faragnak, zörögnek, és végre kapni kis levegőt az orron keresztül.
Egyébként furcsa, hogy néha, de tényleg csak néha, nagyon szeretek egy darab pléddel, ruhában aludni. Az olyan szieszta jellegű dolog, amikor édes lesz az ember szája íze, amikor felébred.
(és most azért is tök jó, mert az elmúlt másfél hétben nem sikerült ilyen édesdeden aludnom soha.)

Multifunkcionális lettem.
Egyszerre telefonálok, MSN-ezem, és postot írok. Zseniális.

Elült a vihar, szélcsend van, a felhők szertefoszlanak az égen és lassan kisüt a nap.
Van még egy utolsó villámcsapás, ami megvilágít és szétzúz mindent ... örökre.

Hogy megmagyarázzam:

Amiről te azt hiszed, hogy értem, de nem hiszem - az az értem és nem csodálkozom már semmin. Hehehe.

Nagyszerű Nagyvilág

Akkor most megmutatom, hogy a majdnem a kép közepén szereplő virábaborult hölgy milyen képet készített. Íme: Én pedig őt fotózom a Regency felirat feletti szinten a jobbszélső ablakból. Én persze csak kb 3 pixel vagyok. Az történt, hogy ma a Flickr-en raktam be map-be a képeket, és megtaláltam egy 7 (!) hónappal ezelőtti kommentet a World Naked Bike Ride-dal kapcsolatban, úgyhogy bár eddig nem annyira érdekelt a történet - kb 5 képet készítettem róluk és kedves emlékként eltettem a "fiókba", amin az Életem kacatjai felirat áll - most mégis érdekelni kezdett és rákerestem. Kb 20-25 kép után ez köszönt vissza rám. Először csak a Regency tűnt fel, ami fölött kb 5 hónapot laktam és csodálkozva örültem, aztán eszembe jutott, hogy mekkora vicc lenne, ha viszontlátnám magam az ablakban, amint éppen fotózom őket. Egy év és másfél hónap múlva. Viccből lementettem a képet és belenagyítottam. Sokmindent nem látni, csak avatott szemnek. Pl a ciklámen foltot, ami a kedvenc liliomom cserepe volt, meg felette valami foltot, viszont, amikor visszanéztem az akkori képeket kicsit megdöbbentem. Na az a folt vagyok én. És pont róla készítek képet, amint visszanézi a képet, amin rajta vagyok. Hehehehe. A tanulság az, hogy ... nincsenek véletlenek?! Vagy valami hasonló szösz.

Pont

Egy sztori vége.

Kicsi a világ

Először bejelöl a fészbúkon kb egy hónapja, most pedig kiderül, hogy két hete tulképpen egy buliban voltunk, illetve mégsem, mert én éppen nem voltam ott. Hanem egy szinttel alatta.
(Véletlenek pedig nincsenek, úgyhogy ezt az információt csak úgy, magamnak, emlékztetőnek szántam.)

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra."

Márai Sándor

"Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni."
M.A.
(ezen gondolkodtam tegnap)

Kemény dolog a kitalálósdi. Az ember úgy be tudja kergetni vele magát az erdőbe, hogy az csak na. Aztán csak győzzön kikecmeregni.
Sosem gondoltam, hogy ezt simán végigcsinálom magammal. És tessék! Mégis.
Gratulálok! Jobb kézzel ball vállat.
Valójában olyan ez, mint a gombázás. Íve van. És amikor már azt hinnéd, hogy vége, akkor jön a hullám és visszadob. Igaz, hogy egyre kisebb lökésekkel, de ott van. Kérdés, kirohanás, lecsengés, nyugalom, kérdés, kirohanás, lecsengés, ...
Ilyenek ezek az égő érzelmek is. Vonzalom, megperzsel, eléget, megőrít, elhamvad, csend, megperzsel, eléget, megőrít, elhamvad ...
Aztán szép lassan, egyre kisebb lökésekkel csitul. Hogy hol tartok? Fogalmam sincs. Már legalább tízszer azt gondoltam, hogy vége, és még mindig visszajön. Mostmár viszont nem bizsereg, hanem inkább csak tompa erőlködés a szerelem. Aztán majd szépen lassan elhamvad ... és csend lesz.

Mindent értek, de semmit sem hiszek el

Jelentem megértettem, felfogtam: nem a Pálos írta. Azt nem ígérem, hogy elhittem (höhö), viszont villámcsapásként ért a felismerés, hogy már a második embertől jön az, hogy "mindent értek, de semmit el nem hiszek tekintet"-em van. Mert a Pálos persze folyamatosan ezt nyomja. Ezért is voltam biztos benne, hogy ő volt az elkövető (másodszorra). Meg a tegezés miatt is. Bár lehet, hogy bizonyos dolgok eltörlik ezeket a határokat.
Viszont nem értem, hogy miért gondoljátok, hogy nem hiszek el semmit. Én nagyon sokmindent elhiszek. Pl. hogy az alma lehet zöld is. A többit persze bizonyítani kell, de ... hehehe.
Egyébként meg azt nem értem még, hogy ha van az igyekezet, akkor az miért nem nyilvánul meg tettben? Miért lettem itthagyva a nyomorult kétség szerencsétlen posványában, ahol az útjelzőket már rég elnyelte a mocsár? Könyörgöm legközelebb ne írjatok névtelen kommentet, és pláne ne olyat, ami számítana, mert lehet, hogy úgy tűnik, hogy mindent tudok, lehet, hogy úgy tűnik, hogy mindent értek, de ez itt csak egy elvarázsolt kastély, és mindenhol csak szemét tükrök vannak, és nem tudom, hogy hol a kijárat.
NAGYON SZAR ITT! Tényleg!
(még ezt a posztot is csak másodjára sikerült megírnom, annyira szar nekem.)

Hát, hogyha valaki feliratokozott a feed-re azt most nem irigylem, mert biztosan érzi, hogy mennyire baromira unatkozom legbelül.

Reggeli agymenés

Az elektromos fogkefe nem működik elektromos impulzusok nélkül. És a betegség bújkál bennem azóta is. Most éppen a bőröm alatt, a szám ízében van. - Jó napot kívánok, két napja kerülgetem itt a Nagymező utcában a közös ktg csekkjét, úgyhogy úgy döntöttem, hogy visszaadom, ha már befizette. - Tessék? - Elhagyta a közös ktg csekkjét, én pedig két napja taposom akárhányszor elmegyek mellette. Betűzöm a kapu rácsába. Ha szüksége van rá, jöjjön le érte. - Hülyéskedik? (mert ilyen is volt a múlt héten) Horoszkóp kritika: "Az estét szerelmével tölti." Na ezt megnézem! A 22 éves mell alatti varrást le kell lassan cserélnem egy 30-as mell alatti varrásra. Sosem gondoltam, hogy ez az idő is eljön. Hiába, vannak korok, amikor a végtagok, vannak, amikor a váll és a mellbimbók közötti távolság nő.

A sok nappali alvásnak sok éjszakai nem alvás lesz a vége. :,o(

Úgy fejezném be a mai napot, hogy:
Bezzeg Poirot mindent megold!

Pompásan érzem magam. Láz már nincs, viszont nyelni egyáltalán nem tudok, sem aludni.
Azt álmodtam, hogy a Horvát tengerparton voltunk, ahol úsztunk az óceánban (!) és voltak korallzátonyok (!) és úsztam a Smeagollal a korallzátonyok mellett, amiből persze sziget lett, és furcsa volt.
Na mindegy is. Megyek, tömök magamba egy kis narancsot, hátha segít.

A mai napról annyit, hogy jött ma a Miklós a vadiúj kétéves citrojen c6-osával, ami gondolkodik is helyette (kár, hogy a Saturnba már nem jött be velünk, mert akkor tényleg megvettük volna a tévéjét), aki azért hívott fel, hogy én, mint erős (és lázas) nő, segítsek neki felcipeni a tetőtéri lakásába a megvenni szándékozott tévéjét, amit persze mire odaértünk már jól eladtak, de helyette találtunk pár másikat és eltöltöttünk kb egy órát azzal, hogy ezen 5 tévé (később csak kettő) között ingáztunk, hogy "na akkor melyik?" "és ez mit tud?" "ebben is van HDD?" "ennek jobb a távirányítója" "ennek viszont szebb a képe", stb, stb, stb, és persze nem jutottunk semmire. Hazaérve jött a Lemon, hogy neki mosnia kell ... hát legyen ... ettünk kínai illatos csirkét, nekem elkezdett görcsölni a gyomrom, de nem a csirke miatt, aztán elment, én pedig most jól nyugovóra is térek egy nagy paplan alatt, hátha holnap már jobb lesz nekem.

Hello Norway!
Hajnali 4-kor nálatok már világos van vagy még világos van?

Hello Brighton!
Nem, nem történik velem semmi érdekes, Ulas elment Prágába, hiányoztok! Csók

Elkapott az egyedüllét betegsége. Enyhe hőemelkedés, folyamatos szédülés, torokfájás és egy kétcentis biztonságiüvegen keresztül nézem a világot. Nem jó ez így most. És most egyedül lenni sem jó. Fél kettőig sikerült aludnom a reggeli kulcsátadós session után, és most jó lenne, ha valaki simogatná a buksimat és néha rám mosolyogna kedvesen, de csendben és csak itt lenne. Nem csinálna semmit, csak ücsörögne itt velem az almazöld kanapén és néha ránézhetnék, meg néha odabújhatnék. Jó lenne. Mert nem jó így.

ma reggel 9-ig hagytak aludni az istenek. Utána az égszakadás-földinduláson kívül minden megtörtént csakhogy kimásszak az ágyból, és tényleg dícsérem kreativitását a Jóságosnak, viszont rettentően bosszús is vagyok.
Egyébként pedig fáj a torkom.
nemjószombat.

tíz körömmel.
Csíkról Marley-ra váltunk.
Erre:

Pont ilyen, hajamat hátradobom és kacagok a világra, mert noworry! thisismymessagetouhoohoohoo!

Szept. 12-én Zap Mama a Millenárison!!!!
Életem első Zap Mama koncertjét tátott szájjal álltam végig, úgyhogy ezt feltétlenül és kihagyhatatlanul és mindenképpen!

Ejh asszony, ejh szerelem

"A 29 éves Juan Manuel Alvarez három éve el akarta dobni életét: Jeep Cherokee típusú terepjárójával egy helyi érdekű vonat sínpárjára parkolt, hogy a vonat végezzen vele.

A szerelvény közeledtével az utolsó pillanatban azonban meggondolta magát, kiugrott kocsijából, amelyet azonban a vonat előtt hagyott. Így szemtanúja volt annak, hogy a kocsijába rohanó vonat kisiklott és a szembejövő Metrolink vonattal ütközött.

A balesetben több mint 180 utas megsérült; 1999 óta ez volt a legsúlyosabb vonatszerencsétlenség a városban.

Alvarez, aki korábban egy építésen dolgozott, állítólag elhidegült feleségének figyelmét szerette volna felkelteni halálával. Az ügyészség halálbüntetést kért a korábbi öngyilkosjelöltre, de a bíró a többszöri életfogytiglan mellett döntött, az ideiglenes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül."

... Én pedig elképzelem Alvarez arcát a kiugrás utáni első pillanatban, aztán amikor leesik neki a "Bassza meg!". A megdöbbenés pillanatai pedig gyönyörűek. A megdöbbenés valójában egy varázspillanat. Hirtelen megáll minden, nincs sem tér, sem idő, sem lélegzet, sem test, sem történés. Egy kifeszített pillanat. Ezért szeretem.

Mert minden mindennel összefügg 2.

Hogyan befolyásolja az olimpia a szexboltok árait? Nade ezt aztán ... nemtom melyikért drukkoljak. A szexboltokért vagy az olimpiáért. hühü.
cikk itt: Kína miatt árat emelhetnek a szexboltok

Nem jó dolog vámpírosat álmodni. Már másodszor álmodom ezt az álmot, csak most jobb volt, mert megmenekültünk (persze a múltkor is. valahogy. muhaha). Az előtte lévő rengeteg bizsu-lopós-találós álom sokkal jobban tetszett. Nem is értem.
Most pedig megyek muslica-reflexet tesztelni. Két napja ezt játszuk. Réka jön, muslica pihen, pohár, víz, kiönt, muslica elszáll, nem száll el. Azt hittem a muslicák rövidebb életűek. Azt viszont már tudom, hogy a kenyérkovászt nagyon szeretik. Az volt a meghívójuk, hogy a fene egye meg.

Ma rájöttem, hogy egy akkkkkkorát lőttem mellé, amekkorát csak lehet, úgyhogy jót röhögtem magamon és ő meg elment. Mindegy. A postokat és a kommenteket azért mostmár békén hagyom (kivéve azt az egyet), mert végülis szép dolgokat eredményezett.
A kilométerkövet elhagytuk, én pedig néztem eltűnni. Még a visszapillantóból is néztem egy darabig, de mostmár egészen picire zsugorodott.
Végülis a teliholdnak is vége jópár napja, úgyhogy azt hiszem, hogy egy félholdnyi szenvedés elég volt.
Egyébként a Nagymező környékén gyorsan halnak a galambok. Tegnapelőtt egyet a templom mögött találtam a postánál, ma pedig a Nagymező-András sarkán. Kicsit el is gondolkoztam, hogy mit jelenthet ez, de semmire nem jutottam.
Ma egyébként egész nap magyar dal naaaaaaaját tartottam, és kispál zümmögött a gépemben, kivéve a munka előtt, mert át kellett állnom.
Szóval most nyugi van. Meg holnaptól szerintem megint meditáció, ha már az agymenésnek vége lett, ünnepeljük meg. Hehe. Ez van. Így múlik el ...

És most van az, hogy bonobo-val hangolódunk az estére, mert persze dolgozni a kutyának sincs kedve. És ez így normális.

Ungarische Hollywood

Málló vakolatú, romos torta-vár, századeleje óta várakozó első bálozó kisasszony,

Szeretem az öreg házakat. Mégjobban az ósdi kovácsoltvas kapukat és korlátokat.
Ma meglátogattam az egyik kedvencemet. Paulay 41. A vén kisasszony. Romos, ráncos, málló vakolatú hölgyemény ő, akin még látszik az 50 éve felkent arcpír, bár a mennyezeti lámpákat már kicserélték neonokra és a retró-kor is erősen megbélyegezte. Mégis ... úgy áll ott, mint egy sorsával megbékélt öreglány, aki mosolyogva tűri a benne zajló dolgokat. Igazán gyönyörű. így, romosan.

Koponyacsontba zárt áttetsző predátor, napfényben tátongó hófehér árnyéktest, szűkülő pupilla.

A kétség

Tegnapelőtt még azt hittem, hogy én vagyok a minden titkok tudója, a nagy megfejtő Holmes. De aztán másnap, amikor olvastam a kommentet, akkor becsapott a villám, a kétség. A kétség olyan dolog, ami belekapaszkodik a legkisebb dologba, és azalapján aztán megkérdőjelezed az összes dolgot, ami létezik vagy addig létezett, aztán hirtelen a pont is kérdőjellé változik, már nem hiszel, már nem tudod, kapkodsz, csapongsz, fogalmad sincs, hogy mit kellene tenned és azt hogyan, vagy hogy egyáltalán tegyél e bármit is. Pedig ha nem teszel, és nem teszed ugyanolyan lendülettel, ahogy elkezdted, eltűnik, elpárolog minden. Estére odáig fajult a helyzet, hogy én voltam az a megszeppent kislány, aki 3 évesen a nyelvére ragasztotta a csípőfogót, és mivel az megszorult, nem tudta levenni, csak ijedten nézett a világba, hogy "akkor most mi lesz?", "ez nehéz!", "nem fáj, de nehéz. most akkor így maradok egész életemre? ne mááár!", "segítsen már valakiiiiiiii! léci!". Merthogy én ilyet is csináltam. Őzgida szemeket növesztettem és csak magamat hibáztathattam. És vártam. Vártam, hogy jobb lesz, de nem lett. Kommenteket írtam és töröltem, aztán töröltem és írtam, a lenti klippet néztem meg kb 20-szor, végül valamikor hajnali 1.30 körnéykén úgy döntöttem, hogy ennek semmi értelme és inkább csak lehúztam azt a csípőfogót a nyelvemről és a sutba dobtam mindent. Szép kis trip volt a tegnapi. Ezúton gratulálok magamnak. Mellette persze visszaolvastam sok bejegyzést és azon gondolkoztam, hogy miért kell azt mondanom hajnalban, részegen, hogy a HP alkoholista, amikor olyan hetem volt, amit nem kívánt a májam. Ezen a kérdésen persze rágódom már vagy 4 napja. És itt jön be az, hogy "ne ítélj, hogy ne ítéltess". És most ismét felállt a "rend", újrabootoltuk a rendszert, érzés van, boldogság van, várakozás van, hogy talán le kell még küzdeni pár kétséget, meg kell válaszolni pár kérdést, hogy aztán letisztuljon a kép és elszállhasson, mint a fecske délre. Rábíztam magam a sorsra. Ami jön, annak jönnie kell. ami nem, annak nem. Azt hiszem ez történt 11-e környékén is. És nem, nem tudom, hogy hol van ebben az én "okos, mindent értek, de semmit nem hiszek szemem". Ezt csak az tudja, aki el akarja rakni és ott lesz, ahová akarja rakni. Ha úgy tetszik, akkor egy sötét sutba, ha akarja, akkor pedig a szíve fölé. Mindenkinek a saját döntése.

Mai majdnem online, ál-interaktív bit-bújócskánkat ezennel lezárom.
Kb több időt töltöttem ma a blogommal, mint az elmúlt két hónapban összesen.
Holnap kicsit lazább nap, holnapután pedig nosztalgia nyúlfutás a placcon, tálcával kezemben. Ha van kedvetek, látogassatok meg! Éjfélre már biztosan kileszek rendesen. Hehe.
Most pedig:
Aki bújt, aki nem, megyek.
Jó éjszakát!

Ezt pedig az Aug. 20-i Felvonulók kérték című műsör előzeteseként küldeném Beátának, aki itt gürcöl egy szinttel lejjebb mosolyogva. :D



Merthogy engen sem kerülhetett el a Csík őrület bármennyire próbáltam tartózkodni tőle. HM. ez van.

Két dologgal kezdeném mai termékenységi rítusomat:
1. Bazsalikomos focaccia sül a sütőmben
2. Love is NOT a battlefield! :D

Tegnap elintézett a hideg.
Elindultunk kedves Miklóssal megnézni egy helyet, de sikerült rosszul megítélnem az időjárást és a 45 fok helyett hirtelen 20-ban találtam magam, okos lány pedig nem megy haza megint felöltözni, hanem inkább pálinkázik ugye. Először a Kertemben nem kóser szilvát, hanem valami meggyet, ami nem ízlett és nem melegített, aztán a Dürer-kertben, ahol kedves Levente állt a pultban és öntögette a jófajta törkölyt, én pedig a nem-fázásban reménykedve rúgtam be olyan gyorsan, amilyen gyorsan talán a Tutu buliján utoljára :D, de annál sokkal jobban, bár már ez is művészet, mégis sikerült überelni.
A vége jól az lett, hogy elköltöttük az összes pénzemet, és azt is megkaptam az arcomba, hogy ha másba vagyok szerelmes, akkor legyek kedves nem elmenni vele inni legközelebb. Hááát, ez van.

A-nak

"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek,
és megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek,
és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek,
és megvan az ideje a gyógyításnak.
Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának,
és megvan az ideje a kövek összerakásának.
Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.
Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek.
Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik?
Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük.
Szépen megalkotott mindent a maga idejében, ..."
A prédikátor könyve, 3. fejezet

Vigyünk asztalt és széket a hegyre és kacagjunk a világra Kedves!

Aug. 11-e óta valaki nagyon keresget a nevemre a neten, úgyhogy úgy döntöttem, hogy írok neki:
Én is sokat gondolok ám rád! :)

U.i.: Bevallom drukkoltam, hogy csak 11-e után és csak Bp-ről legyen ez a keresés, különben fogalmam sem lenne ki az a valaki, de így sejtem.

Game Show

"Kitaláltam egy új játékot. Úgy hívják: a régi játék. Három idős fickó a színpadon, töltött fegyverekkel. Visszatekintenek az életükre, ... látják kik voltak, mit értek el, milyen közel kerültek az álmaik megvalósításához. ... A győztes, az egyetlen, aki nem lövi főbe magát, megnyeri a hűtőszekrényt."
Chuck Barris - Confessions of a Dangerous Mind

Kizártam magam a Domináról. Mostantól úgy tűnik csak a Ralié.
Vagy egyszerűen csak azt jelenti, hogy vége a domina létemnek.
Mindkettőt elfogadom.

"Látogatócsúcsot döntött a Sziget
Hatvannyolcezren jöttek a második napra. Tavaly hatvanötezernél többen be se mehettek."
Hát ezt éreztem én tegnap. (És nem feltétlenül volt marhajó.)
Viszont kellő együttérzésel sikerült mosolyt csalni a gyrosz-os hentes arcára - gondolom egyik utolsó lehelletével sikerült kipréselnie magából az "éjszakacsakhatvan fok viszont dolgozom 10 órát" műszakjában, és rettentően sajnáltam szegényt azért, hogy ezt kénytelen volt valami oknál fogva bevállalni, úgyhogy adjatok sok-sok jattot a pultban gürcölő szegényeknek még akkor is, ha 800 a gyros és nem 450.

Címszavakban:

Lovasi András a nagyszínpadon, Rokia nem, slovén reggae, meztelen férfi felsőtestek, Jamiroquai durván angol akcentusa, tömeg-tömeg-tömeg, utolsó lehelletek a Cöxponban Fókatelepre némi szundival (valójában testtelen szárnyalás volt), süti, chai, a végére egy kis reggae again, aztán már csak a vonulás-vonulás, most pedig alvás.

És akkor hirtelen eljön az a pillanat, amikor a minden rossz hihetetlen eufóriába csap át, és ha lenne az András-on FKF-es takarítógép, akkor felugranék a hátuljára és azt kiabálnám, hogy "Gyerünk te götthös gebe! Vágtázz!", de nincs. Mindenesetre a Rájfájzenben annyi ökörséget adtam elő a pénztáros néninek öt éves gyerekfejjel, hogy a végén már sírva kacagott és ez jó.
és az is jó, hogy vannak ilyen napok, amikor bátran lehet a szélsőségek között faltól-falig menni. Tényleg, milyen jóóóóóó!
Na akkor mindentbele sziget.

Ma még sok ilyen bejegyzés lesz:
Jaaaaaaaaaaaaaaaj, de kivagyok! Úúúúúúútálom ezt a mai napot tetőtől talapzatig.

Tegnap iwiw, nincs válasz, erre meg már nem tudok semmit, csak utálom ezt, de mindegy. Este kifekvés fél nyolckor, de forgolódás kb még három órán keresztül, szenvedés, furcsa elmúlós érzések, valami változik. Reggel nyűgös ébredés, feszülés a kuplerájon, minden idegesít egy kicsit. Kilépnék a bőrömből, ha lehetne, de most nem lehet azt hiszem. Nem haladok a dolgaimmal, pedig szalad az idő, Songs of faith and devotion, a cigifüst az arcomba és most még ez sem jó, este pedig Sziget, bár most semmi kedvem nincs hozzá. Inkább bújnék be a sarokba puha takaróba bújva, bekuckózva, kicsit egyedül, kicsit csendben, de akkor is. ... Megígértem és biztosan jó lesz, csak össze kell kaparnom magam valahonnan a porból. Azzal bíztatom magam, hogy menni fog. És tényleg. Mindig sikerül. Valahogy.

Köszi!

"Kifejlesztették a részegség elleni szert

A pirula megakadályozza hogy berúgjunk, de a másnaposság ellen nem véd."

A nap mottója

Mindannyian apró örömökre születünk.

(Valójában ez is a Tutunak köszönhető.)

Brie Boy

Brie Boy had a dream he had only had twice,
that his full, round head was only a slice.

The other children never let Brie Boy play ...
... but at least he went well with a nice Chardonnay.

(Ezt ma reggel találtam ezen az oldalon egy linkben. A Tim Burton versei között és nagyon édes! Vannak hozzá rajzok is.)

Nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes, nem vagyok türelmes.
Mi van veleeeeeem?

Olympia, M1

Így utólag, megkésve annyit szeretnék csupán, hogy:
Szeretnék gratulálni Gyurinknak a fenomenális kommentárhoz. Elismerem, hogy egy sportripoorter nem lehet műszaki zseni, sőt, azt is lehetségesnek tartom, hogy megszabták számára, hogy hányszor kellene elmondania azt a mondatot, hogy: "Szenzációs!" (vagy valami ilyesmi), illetve "Nem tudjuk, hogy hogy csinálják/hogy működik/stb.", de azért mégis. Tényleg! Ez már a vicces kategóriát is túlszárnyalta azt hiszem.

Kicsit sem tartózkodom a Föld nevű bolygón. Valahol ott vagyok a kérdések és a válaszok között félúton, a kétségek és a bizonyosság mellett, a kisagyam és a vállam között valahol a nyakcsigolyák börtönében, és arra gondolok, azon agyalok, hogy hogyan is lehetne megválaszolni egy teljesen egyszerű kérdést, amire egyenlőre csak nagyon összetetten tudom a választ, merthát hogy is lehetne egyszerűbben, és próbálom allegóriákba rendezni azokat az érzéseket, amik bennem vannak, így, hogy érthető legyen, de mégse mutasson ígéretként a távoli jövőbe, mert nyilván átverni sem akarok senkit, sem őt, sem magamat, és azon gondolkozom még, hogy ez a hét év mennyire fogja befolyásolni az életemet, vagy semennyire.

Hétvégi gyönyör

Príma hétvégénk volt a hugommal, ugyanis kitaláltam, hogy fessük már ki a konyhát, ami tavaly nyár óta viseli magán a gázcső kicserélésének nyomait. Aztán mivel kicsit gyorsan készen lettünk a konyhával, ami nem nagy, kb 10 méternégyzet, kitaláltam, hogy ugyan szabadítsuk már meg a száz éves kazettás ajtómat a rárakott 7 réteg festéktől. Az eredmény csodálatos lett! kb 20 óra nonstop szívás, kromofág szag, festékdarabok mindenhol, anyázás, anyázás, anyázás, és persze vasárnap fél 11-ig nem lett teljesen készen, de úgy döntöttem, hogy a hetet már nem vagyok hajlandó nyakig retekben eltölteni, úgyhogy kicsit összetakarítottunk, és most lesz egy hetem arra, hogy elgondolkozzam az ajtó visszafestésén. Hihi.
(Na jó, nem, kiderült, hogy zseniális Chef-ünknek van olyan speciális csiszológépe, ami nekem kell ahhoz, hogy idegbaj nélkül fejezzem be az ajtófelújítást. :D)

Emotibot

Nem lehetne, hogy ezek a fejlesztések még elhúzódjanak kb 30-40 évig? Vagy csak addig, amíg én élek. Ez lehet rövidebb idő is, de én neeeeem akarok olyat látni még életemben, hogy a szomszéd Juliska DiRobival rohangál a Tesco-ban fel-alá, akinek emberi feje és reakciói vannak!
Neeeeem! Léci-léci-léci!

Tegnap még azt gondoltam, hogy milyen faszság az, hogy neki rossz előérzete van és aggódik, amikor az életemben minden tök jó. Sőt, nem is lehet jobb.
Aztán tegnap hazaérvén megettem az illatos csirkét tojásos rizzsel, hajnali 3 körül pedig arra ébredtem, hogy ráz a hideg, alig bírok kibotorkálni egy szerencsétlen vizes törcsiért, most pedig nem annyira jól van a gyomrom.
Asszem iszom két deci citromlevet.

Édes fájdalom cseppje csillog a szád szélén. :)

Kevés olyan jó dolog van az életben, mint minimálra elaludni a csillagos ég alatt!

Mélyfilozófiai bölcsességek

Sose moss kétszer annyit, mint amennyit a szárítód elbír!

Ne lopjál kukoricát, ha nem tudod milyet kell! :D

Lincs

Sokáig nem értettem a filmeit. Biztosan azért, mert sosem kaptam még Lynch mérgezést másfél hét Twin Peaks-től, Radírfejtől, Mulholland Drive-tól, meg a Lost Highway-től, meg a Kék bársonytól. Így, másfél-két hétbe sűrítve egyszerűen csodálatos. Kicsit olyan, mintha a Galaxis utikalauzt olvasnám.
A Radírfejekben ugyanúgy jelentős események történnek a 26-os számú szobában, mint a Lost Highway-ben, minden filmben ott van a tűz, a nehéz bársonyfüggöny, a vibráló izzó, a színházi spot világítás és valami olyan csavar, amire nem számítasz, amitől akár feje tetejére állhat az egész világ és gyakorlatlan Lincs-nézők számára zagyvává és érthetetlenné az egész film. Pedig csak arról van szó mindig, hogy Mr Lynch vicces figura és egyáltalán nem kell őt komolyan venni. Én mondom, hogy egy hahotázó buddha ő, mert tudja hogy kell meglepni a népet mondjuk egy jó erős balossal a film vége előtt kb 5 perccel, amikor már azt gondolod, hogy megvan a cselekmény és már majdnem kibogoztad, hogy mi törént és várod a katarzist, és egyszercsak azt veszed észre, hogy megy a vásznon a szereplők listája és nem érted. Próbálod összerakni, hogy az elejének mi köze van a végéhez, hogy mi is történt valójában, ő pedig kacag otthon az íróasztala mögött elégedetten és azt kérdezi: "Hát nem az volt az utolsó mondatod a jegyvásárlás előtt, hogy 'Surprise me!'?" Hehehe. Csak azt sajnálom, hogy nem csinált több filmet, mint amennyit, bár lehet, hogy ez valahol szerencse is, mert így legalább csak bizonyos motívumok térnek vissza klisészerűen a filmjeibe, de a sztorik nem ismétlődnek a végtelenségig. Hogy is ismétlődhetnének. Hehehe. Hiszen nincs is sztori.

A nyár elnyeli a digitális jeleket.

Valami van ...

Napok óta nem írok. Folynak a szavak, peregnek a homokszemek, telik az idő, ... számvetek. Már megint. Százmilliomodszor is újra meg újra. Lépnék az egyről a kettőre és mégsem. Topogás lesz a mozdulatból. Valahol megtörik. Bíztató szavakat gyűjtök, kedves mosolyokat, erőt ... merítek. Meglátom ... mosolyog ... sugárzik és olyan szavakat tölt belém, ami életet ad. Szívesen zokognék, de nem teszem. Így is elmúlik és egy könnyed, hűvös sóhaj lesz belőle. Kék égnyi boldogság. Nem érdekel mit gondoltok, boldog vagyok. Véres filmeket nézek este és krisztusi szentséggel átitatott valóság komédiát napközben.
Lassítva zuhan a vércsepp a föld felé, és mégis ... napformává szelídül a köveken. ...
"Jinjang-jinjang" szól a harang. :D

The most useful sentences of your life

Vettem a hugomnak egy angol könyvet. A borítón ez áll: 101 hétköznapi beszédhelyzetben használható 7000 eredeti angol mondat magyar fordítással ...
Ezek közül emelnék ki néhányat, amelynek biztosan nagy hasznát veheti bárki adott hétköznapi helyzetekben.
Íme:
1. Részidőben, de teljes fizetésért dolgoznék; ha érted hogy mondom. (A leghasznosabb mondat, én mondom!)
2. Tud ön valamit a pszeudo-kozmikus antianyag transzperambulációjáról?
3. Te jóságos ég, mekkora nagy fogad van!
4. Nyugodtan keress meg bármikor, de mostmár viszlát!
5. Jó hozzávetőleges szabály, hogy 75 centis talicskára van szükség egy olyan kiskertben, ahol csak könnyebb terheket megmozgatni.
6. Mondtam neked, hogy örökbefogadott minket egy kismacska?
7. Azt próbáltad már, hogy vajat kensz a lábfejére?
8. Tipikus rohadt bankár, ha engem kérdezel.
9. Azt hiszem ha megkérdeznék, akkor fekete Gudzsaráti leszbikusként jellemezném magam.(nyilván ebből van a legtöbb Mo-n.)
10. Kéz és lábtörést Hamlet!
11. A kokainszállítmány ügyében telefonálok.
12. Talán azt kellene javasolnom, hogy öljék meg.

No mára ennyit. Majd még idézek a most useful sentences-ből. :D

Fogyóhold

Tegnap este 10-kor még akkora volt a hold, hogy betöltötte az Akácfa utcát teljes szélességében. Persze a corvin tetőn állva már "kivont kétforintos" nagyságúvá zsugorodott. Ilyen ez a fogyóhold!

Régi barátság

Tegnap elmentünk inni párat és beszélgettünk. A magánéletemről kérdezett. Aztán megkérdezte, hogy mikor hagytam abba a keresést. Meg azt, hogy kit hívok fel, ha szar. És mondtam neki, hogy senkit. És azt mondta, hogy sokat vesztettem a régi magamból azalatt a tíz év alatt, amíg nem talákoztunk, és néha szerettel fűszerezett szánalommal nézett rám, néha sajnálattal vegyes szörnyülködéssel, néha pedig csak szeretettel. Én pedig nem állhattam a tekintetét. Nehéz szembenézni néha azzal ami van. Néha jobb inkább elmenekülni. És ő mégcsak nem is tudja, hogy olyan sokat nem is változtam, csak belátott egy olyan kis sarokba, ahol a titkokat tartom és fenntartom CSAK saját magamnak. A végeredmény mégis csak egy mindenttudó belső mosoly, mert tudom, hogy mindenkinek van egy sarka, ahová a csalódásokat és a rossz emlékeket rakja halomba,és kerüli, hogy lámpát vagy gyertyát kelljen odarakni, és hogy mégegyszer szembe kelljen néznie azokkal a kellemetlen dolgokkal, amiket saját magának gyártott avval, hogy belement egy szituációba vagy éppen nem. Persze amikor az ember rendet rak, akkor néha kell szortírozni ott is, átnézni milyen dolgok, történetek is laknak ott, és ilyenkor előfordul, hogy mosolyra húzódik a száj vagy megszületik a beismerés, hogy "Milyen hülye is voltam!" és akkor a sarokból a világosba kerülnek a dolgok, megbékélünk velük és fel lehet rakni a polcra és békével nézni velük szembe akár minden nap. És talán egyszer ... valamikor leszek olyan bátor is, hogy a szeretettel fűszerezett szánalommal teli tekintettel is szembe tudjak nézni, és ne az jusson az eszembe, hogy ez elől elmenekülnék, vagy legszívesebben visszavágjak, hogy "Miért, neked sosem voltak rossz időszakaid az életben?" ... Csak a tüzes szemeit ne látnám most magam előtt! Basszus.