2007. április 19.

Pársoros


Virtuális világ híjján papírra írok emlékeztetőket. Ilyeneket:

Ápr. 10.
Reggel lementem a partra. A nap nem süt, de legalább nyugalom van. Egy beérkezett 60-as Tai Chi-zott az egyik hullámtörőn, egy hasonló korú hölgy pedig a kutyájával fürdőzött volna a kb. 10 fokos vízben, ha a kutyát nem izgatta volna jobban a húsvétról ottmaradt szemétkupac. Szegény hölgy! A végére elég ideges lett. Hiába a gumilabda és a bokát-csiklandozó 10 fokos víz!

Ápr. 11.
Tegnap Sherlock Holmes bejött az étterembe. Tipikus fekete kalapban, klasszikus szürke-fekete csíkos öltönyben, - odakint 28 fok - magasszárú cipőben, elegánsan, tipikus angol fapofával. A kalapot odabent sem vette le. Piros Marlboro-t szívot. Lehet, hogy a pipa kiment a divatból.
Talán egy álláskereső színész volt.

Ápr. 15.
Tegnap elmentünk bulizni a lakótársaimmal. Jól betequiláztunk.
Leírom, hogy mi vár egy tipikus Saturday-Night-Fever-túrán:
1. Securi...bulldogok az ajtóban. Nem sokkal rokonszenvesebbek, mint otthon, viszont itt sokkal durvábbra isszák magukat az arcok, mint otthon és egy estére jut legalább utcánként és óránkánt minimum 1, de csúcsidőben 4-5 verekedés, mert a britek erős, harcos nemzet.
2. Belépés után közvetlenül láberősítő program, ami tart addig, amíg bent vagy, mert a földre olyan mennyiségű szeszes és üdítőital folyik az éjszaka folyamán, hogy szerintem már nyitás után egy órával sem lehet normálisan közlekedni, de zárás előtt egy órával megkockáztatom, hogy otthagyod a cipőtalpadat valahol a parkett közepén.
3. Ezek után teljesen normális, hogy minden rendelt ital kb. fele a nadrágodon, szoknyádon és cipődön landol, kivéve a jófajta Tequilát, amit gyorsan, még a pultnál letolsz. Hehehe.
4. A társaság nagy része: Tizenévesek és tucc-tucc trance a legkommerszebb fajtából.
Mókás világ, ha nem vársz többet. Ja, és ajánlott az acélbetétes Martens, mert tuti, hogy szétzúzzák a lábadat. Min. fél óra para volt, mire elértem azt az alkoholszintet, hogy már nem éreztem a nyári cipellőmön és a lábamon tapodó tömeget.
Jah, még valami, ami nagyon fontos kényelmi dolog a hölgyek számára: A WC-ben kötelező egy külön 5-6 négyzetméteres, kényelmes ülőalkalmatossággal ellátott rész, lehetőleg minél közelebb a tükrökhöz, ahol meg lehet beszélni az este részleteit, stb, stb, stb.
Az este egyébként nagyon jól sikerült.

Ápr. 19.
Ma gazdagabb lettem egy Cure Greatest Hits-cel és egy Depeche Mode összessel. Hihetetlen. Tizenéves vagyok ismét pár órára és HOLNAPUTÁN LESZ A SZÜLETÉSNAPOM!
Boldog születésnapot Nekem és Mindenkinek minden napra!
Élvezzétek az életet!

Utolsó mára




Lassan elvégzem itt a dolgom, megírom az összes képemet a DVD-re, meg az összes zenémet, majd beteszem a tokba és jól félrerakom, mert úgysem fogom tudni megnézni/meghallgatni mivel. Ennyit az értelem tornyosulásáról.
Na jó, mégis van egy kis értelme, mert így el tudom vinni kinyomtatni, vagy ha legközelebb egy internetpoint-ba tévedek, és nem felejtem el vinni az mp3 lejátszómat, akkor kicserélhetem a zenéket rajta és nem fogok uncsi parlamenti híreket hallgatni a BBC4 rádión, mert már annyira hányok Stevie Wondertől.
Próbálom összeszedni magam, hogy valami értelmeset is írjak, de bavallom 4 óra ülés, másolás, átalakítás, bla-bla-bla után kicsit kiégettnek érzem magam. Cserébe felrakok pár kedves képet.

U.i.: Időközben lementem a helyi Tesco-ba és ettem egy jó Brownie-t, meg egy Double Chocolate Muffin-t, úgyhogy máris jobban érzem magam. Ez a jó ebben az országban. Ami Itáliában a Pasta Calda Capuccinoval, az itt a Filter Coffee Double vagy Triple Chocolate Muffinnal. Uááááááááááá! Imáááááádom!

Húsvét a very special Brightonban


Húsvét. Kb. egy hete volt, de emléke még mindig él. Akkor értettem meg, hogy miért is olyan fcking special Brighton.
A történet persze nem itt kezdődik, hanem a gyorsétkezde-pizzériában, ahol dolgozom. Felvettek egy litván-orosz-cseh-fogalmamsincsmilyenmég lányt, aki beszél csehül meg oroszul, de korántsem egy barátságos darab.
Van benne egy adag felsőbbrendűség, ami annyira nem szokott szimpatikus lenni az emberek 85 %-ának, ahogy nekem sem. Mégis úgy gondoltam, hogy ha már együtt dolgozunk, meg izé ... meg bigyó, akkor mégis. Kérdeztem, hogy honnan tud csehül, ha orosz, stb., de egysorosnál is rövidebb odavetett válaszokat kaptam, úgyhogy gondoltam nem forszírozom a beszélegést.

Végülis nem olyan fontos. Dolgozni jöttünk, ugye, nem beszélgetni. Hehe.
A szünetben viszont összefutottunk a hátsólépcsőnél és mit ad Isten sikerült kb. 6-7 mondatot összehoznunk nagy kínunkban. Ezek a beszéletgések kb. a következő kérdés-válaszokból állnak: honnan jöttél, mikor érkeztél, hol még Angliában Brightonon kívül, miért éppen Brighton és meddig maradsz. Ennyi. Ennek keretében megtudtam, hogy először Londonban volt, utána érkezett Brightonba. A kérdésre, hogy miért épp Brighton azt válaszolta, hogy "Because, ... - némi szünet, semmibe révedő álmodozó tekintettel társítva - ... Brighton is something special." Na ekkor esett le a tantusz, hogy én egy királylánnyal ülök szemben. Nem annyira szép Hamupipőke a nagy Oroszországból.
(Persze Brighton valószínűleg túlságosan is special lehet, ha képes egyszerre két helyen dolgozni, hogy végre annyi pénzt szedhessen össze, hogy végre elmenjen innen. - Bár ezt az infót akkor még nem tudtam. - Hehehehe. Na, Brighton ennyire special, királylány.)
A lényeg a lényeg, hogy nem értettem és rettentően kíváncsi lettm, hogy mi lehet az, ami olyan special Brightonban.
Ekkor jött a húsvéti szabadságok időszaka és rögtön fény derült mindenre! Brighton azért special, mert valószínűleg sehol nem tud annyi ember összezsúfolódni a tengerparton, mint itt.
Mellékeltem képeket fent. Jah, meg a relax-ról lent. Hehe. Ez a család nagyon tetszett. Kicsit bedőltek.

Költözés


Itt vagyok ismét. Április 1.-jén költöztem és azóta meglehetősen ritkán jutok médiaközelbe, viszont annál mókásabb dolgok történnek velem.
Megmutatom a kilátást az ablakból, hogy irígykedhessetek és eltitkolom, hogy összesen kb. tíz négyzetméter és rettentő drága, ja, és bár a tengerparthoz közel van, a - szerintem - legforgalmasabb úthoz is, úgyhogy nem is olyan könnyű ilyen képeket készíteni.

Igényesebbeknek üzenem, hogy képszerkesztést nem ér nézni, mert ezek pusztán dokumentációs fotók és így is erőlködnöm kellett, hogy egy autó se legyen a képen. Hehe.
Egyébként tök jó, hogy közel van a tengerhez, mert így megvan a lehetőségem, hogy minden reggel sétáljak egy nagyot a parton (nem is értem, hogy miért nem élek vele. Pedig gyalogos átkelőhely is van a közelben.)
A lakótársam - bár ezt lehet, hogy már írtam - egy brazil kinézetű félvér fickó és két litván lány. Jó fejek, viszont valami oknál fogva egyik sem bírja bezárni az ajtót. Helyesebben ... na jó, az ajtók a lakásban önzáródók, mmmmm ... önbecsapódók. Kivéve a fürdőszoba ajtaját. Viszont ennek köszönhetően gyorsan megtanultam, hogy ki, mikor van otthon és hogy mozog a lakásban. A bejárati ajtó becsapódásába pl. beleremeg a fal, viszont a Sam ajtaját csak hallom, de nem érzem, a litván lányok pedig amikor elmennek otthonról, akkor néha nem zárják be az ajtót, úgyhogy a huzat szórakozik vele és néha két kisebb zörej között nyikorog egy kicsit. Ennyi.
Sam majdnem minden nap főz, bátran használva a litván lányok olaját. Hehe. Mi még nem vagyunk olyan jóban, hogy az én cuccaimat használja, bár tegnap kért mézet a kávéjába és miután mondtam neki, hogy "Persze, nyugodtan", benyúlt a szekrénybe és vett egy kis mézet a lányokéból. Ennyi.
Szép az élet.

2007. április 1.

Nikotinos rágó 2.

A nikotinos rágónál ezerszer jobb a Csehországból "importált" cigaretta!
És sokkal olcsóbb is!

p.s.: Ma költözöm.