Minden vágyunk teljesül egyszer (nem felétlenül akkor, amikor szeretnék, nem feltétlenül úgy, ahogy szeretnénk, nem feltétlenül olyan következményekkel, amikkel szeretnénk, és lehet, hogy akkor amikor teljesül már nem is szeretnénk.)
Én pedig ma megyek Feldmárra, aminek nagyon-nagyon örülök.

Ezen utóbbi dolgot itt jól átírom, és hozzáfűzök.

Tűzoltás helyett tűzszítás lett. Puszta egotripből, mert néha igazán önző tudok lenni. Nem, nem sajnálom, nem bánom, nem akarok mentségeket keresni, mert végülis mindegyis bárhogyis. Bár nyilván én csodálkoznék a leginkább, ha valaha a Lajosnak igaza lenne, viszont nálam meg most tekeredik a kígyó, rétes akar lenni, a tekegolyó visszafelé lendülve is simán fejbevághat valakit és egyéb homályos rébuszok.
És sikerült még a Rali buliján reggel fél nyolcig beszélgetni, aminek az lett a következménye, hogy felébredtem kb fél háromkor enni valamit, aztán végül este fél kilenckor, és most fogalmam sincs, hogy hogyan fogok aludni reggelig.
Egyébként pedig drukkolok a cuki bébinek és a boldogságnak.

Könyvek és függőség

Gazdagabb lettem egy Hrabal-lal, egy novellás kötettel és egy Deepak Chopra-val.
Mindezt féláron, ami nagyon vonzó ajánlat. Ki ne akarna dupla szórakozást ugyanazon az áron! Mindenesetre, ha nem változtatok útvonalat és mindig az Alexandra mellett jövök haza, akkor nemsokára új könyvespolcot kell vennem. Vagy szelektálnom kell. Általában ezt szoktam tenni inkább. Az olasz nyelvű képregényeimet pl már elajándékoztam a francia könyvekkel együtt. Hiszek az újraelosztás rendszerében.
A Deepak Chopra-t egyébként csak ezért vettem meg:
"Az egyik barátom, egy Kolumbiából származó kardiológus, már tizenöt évvel ezelőtt leszokott a dohányzásról. Aztán idén tavasszal hazalátogatott, és véletlenül beült egy moziba, ami az ő esetében meglehetősen ritkán fordul elő, mivel még a kardiológusok között is különösen elfoglalt embernek számít, és elmondása szerint már idejét sem tudta, mikor volt része utoljára ilyen szórakozásban. Aztán amikor a film szünetében kisétált az előcsarnokba, hirtelen ellenállhatatlan erővel tört rá a cigaretta utáni vágy.
- Tudod, még tizenéves koromban, Bogotában, mindig az előcsarnokban dohányoztunk a szünetekben - mesélte. - Pusztán annyi történt, hogy visszakerültem fiatalságom helyszínére, ugyanabba a helyzetbe, és egyetlen pillanat alatt visszatért a nikotinéhség is. Azon kaptam magam, hogy ott állok az automata előtt, aprópénz után kotorászva, és csak úgy tudtam ellenállni a vágynak, hogy szigorúan rászóltam magamra, és azt ismételgettem: Ez őrültség, te kardiológus vagy!"
Itt nyílt ki. Mármint a könyv. Előtte pedig az emlékekről, a függőség emlékeiről van szó. Nagyon érdekes. Persze a felvetés is érdekes, miszerint ha megváltoztatnánk a függőséghez kapcsolódó az emlékképeket, akkor végérvényesen el tudnánk szakadni a tőle, mintha nem is létezett volna soha. (azt hiszem újra kellene írnom az életemet a fejemben.)
Erről megint ez a film jut az eszembe.
No mára ennyit.

Ülök vele szemben a fotelben, mesél a munkájáról, a gyerekekről, a mindennapjairól, de ezt már nem hallom, mert közben az jár a fejemben, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor letépem róla a ruhát és jól összeborzolom a haját. Mmmmmmmmm.
(Csak az elmúlt öt évben türtőztettem magam. Mekkora önuralmam van!)