Minden egyes költözésnél az a történet, hogy szépen rendszerben elkezdem összepakolni a cuccokat, de csak úgy lazán, nem bezsúfolva, mondván, hogy nincs sok cuccom. Aztán az egész mindig úgy végződik, hogy van két-három-négy szatyor (mindig csak annyi, amennyit már nem tudok együtt elcipelni) tele kacatokkal, mert ez is kimaradt, meg az is kell még, meg amarra sem gondoltam, meg bakker, még ez is, no meg ezt hova teszem.
Most is ez van. Nem értem. Azt gondolhatnám, hogy az elmúlt tíz évben költöztem már annyiszor, hogy lehetne már rutinom ebben a dologban.
Arrrrgggggggghhh.

Mostmár biztos, hogy megyek haza, és az is biztos, hogy földi járművel és nem égivel. Az nem biztos, hogy szerdán idulunk, de szerintem igen.
Vettem egy akkora bőröndöt, hogy simán beleférek ülve, és lehet vele harcolni az utakon. Milyen jó is ez!
És az a pláne, hogy nem fért bele mindenem.
Ha minden úgy sikerül, ahogy kitaláltam, akkor csütörtökön sörözünk!
Az otthonlét rövid lesz, de élvezetteli, és utána nemsokára megint otthon, de akkor már hosszabb időre (szerintem. A dolgok jelenlegi állása szerint. Azt hiszem. Vagy mi a szösz.)

Tudom én, tudom.
Nemkitartó vagyok, zavarodott tudatállapotú, meg a szamszárában elkeseredetten kerengő.
És ez így is van.

Volt ma Bridget Jones kétszer, meg félig Pink Floyd-The Wall, meg alvás, sok. Volt még felmondólevél megfogalmazás, de még oda nem adás, meg gondolkodás, hogy a hétfői buszra tudunk-e még foglalni helyet, meg összepakolás, meg hétfőn lesz vagy költözés vagy utazás. Nagy bőrönddel.
Most meg megyek príma török csibeburgert enni, meg Fun with dick and Jane-t nézni mégegyszer.
Egyetlen hátránya lesz annak, ha hétfőn haza, hogy nem lesz időm jól bevásárolni.

Ma ettem osztrigát. Életemben először.
Kettőt.
Végig az járt az eszemben, hogy vazze, ez élő. Ez nem jó.
Úgyhogy a második végén majdnem dobtam egy taccsot.
Az osztriga nem lesz a kedvenc ételem.
Egyenlőre.

The Fountain

Nem tudom, hogy miért hanyagolok szenzációs filmeket. Megvan már kb. egy fél éve, kétszer elaludtam rajta, mert nem értettem, és most, amikor végre megszereztem hozzá a feliratot, és megértettem ... hát hú vazze!
Meg kell szereznem normális minőségben is.
Szóval ez volt ma.

Édes álom

Ma Willy Wonka és a csokigyár vagy mi a szösz az estimese és annyira hálás vagyok magamnak, hogy tegnap vásároltam egy doboz nutellát, mert így legalább nem csorog a nyálam, plusz láttam benne gyermekkorom málnás cukorkáját. Ez mennyire király!

Bloody Monday

Ma dolgoztam sokat, aztán pedig lementem a partra. Megnéztem Jézust, amint egy láthatatlan szörfdeszkán állva tréningezi magát az utolsó nagy szökésre Brightonból, és evez a West Pier felé, aztán vissza; meg a szuicid turistákat, akik tudatlanul elővették az uzsonnájukat a sirályok szeme láttára. Persze az öldöklést már nem vártam meg, de azt még láttam, ahogyan ártatlanul mosolyogva nézik a köréjük gyülekező sirályokat, amik egyre többen és többen voltak ... és vártak, ... mereven bámulva a szendvicsre. Nem hallottak ezek még Hitchkokról (vagy hogy írják)! Láttam még egy ősz hajú rozmárt, aki a tengerparton váltott hajléktalan trendiről fürdőgatyeszra, majd berongyolt a vízbe úszni. Remélem majd a láthatatlan deszkás Jesus megmenti, amikor görcsberándulnak az izmai a hideg víztől!
Most pedig, hogy ráhangolódtam Tarantinora, jöhet a Death Proof.
Adiooooos!!

Szóval az van, hogy hazamennek. És ma búcsúztattunk és közben arra gondoltam, hogy nem lehetne, hogy én is? Nem lehetne, hogy ott tartok, hogy hallgatom a CD-t, amit már ezerszer este és közben az jár a fejemben, hogy holnapután otthon, az én ágyamban, nyugiban, otthon, otthon, otthon?
Nem lehetne, hogy nem kell egy hónapos felmondási időt kivárnom, hanem csak veszek egy szemét jegyet a gépre, vagy csak összeütöm a sarkaimat háromszor a varázscipellőben és akkor hirtelen nem itt, hanem otthon?
És lehetne-e azt, hogy a rohadék travel-bug-ot valaki vagy valami végre kiirtja a fenekemből, amitől nekem állandóan mennem kell és nincs maradásom?
És lehetne, hogy nem lennék ilyen rohadtul empatikus és élném át azt, amit ők átélnek? Hogy ne érezzem azt, hogy huszonéves vagyok és egyetemre járok és nyári munkára elmegyek külföldre új barátok és új emberek közé? És lehet, hogy szenvedek, de három hónap után hazamegyek és aztán megint iskola meg minden? És otthon meg mesélem, hogy milyen idióták között éltem-dolgoztam pár hónapig? No meg a Rózsa Presszó? És lehet, hogy ez az egész egyszercsak ne hiányozzon?
Jaj-jaj, gödör-gödör.
Kéne nekem most egy nagy ölelés, meg baráti hozzábújás, meg minden!
Meg egy kis alvás is, mert holnap megint utálni fogom az életem.

Hullámvasút van. Most éppen lent.

Szóval meglátogattam a volt kollégáimat, és kiderült, hogy széttépik magukat a VIP jegyekért a puccos helyre, úgyhogy megyünk.
Veri intereszting. Szép az életem most.
Úgy tűnik szeretnek az Istenek!

Szóval most, hogy itt állok a legújabb előléptetésem előtt, elgondolkozom. Ilyen karriert hét hónap alatt vazze ...
Üzletvezető leszek!
A jövőhéttől. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit ér a bőröm. Hehehe.
Jah, és igen, még mindig itt vagyok. És történnek körülöttem a dolgok erősen. Üzletvezető megy, valahová máshova, én maradok, helyettes érkezik, betanítom, kb. 2 hónap, majd elmegy máshová üzletvezetőnek, aztán közben még kinevelek magamnak egy, esetleg két reliable person-t, aki majd dolgozik velem, mint üv-helyettes, illetve supervisor. Kemény, nem? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy ez mennyit jelent nekem hetente, mert úgy tűnik, hogy ha ez így lesz, akkor majd max. karácsonykor (sem) mehetek szabira. Jó lesz.
Persze ha ügyes vagyok, és jól tanítok, akkor majd nem kell sokat dolgoznom. Mármint amikor bent vagyok. És valahol ez is egy cél. Kreálni egy csapatot, amely együtt, önmagában is képes működni, rutinokat kreálni, összeszoktatni, és tapasztalni.
Ha meg nem megy, akkor meg kirúgnak, vagy áttesznek egy másik étterembe, aztán akkor majd végre jól hazamehetek és pihenhetek.
Vagy egyébkéntis. De ez titok. Meg a jövő zenéje, meg ilyenek.

Szakál Világbajnokság

Na ez most össze-vissza-keresztbe-kasul elrendezett fotóalbum lesz, mert most inkább a tartalom, meg a para, hogy a feltöltés közben valahol megszakad.
Szöveget sem írok sokat, bár sokat elmélkedtem ezeknek az embereknek az életéről, miközben a képeket nézegettem.
A képeket egyébként Tóth-Pallós Johanna készítette, felhasználásuk a beleegyezése nélkül TILOS!!!! És ezt most kéretik tényleg komolyan venni! Légyszi!
Kommentre megadhatom az elérhetőségét annak, aki esetleg posztereket szeretne magának a kacifántos bajúszú urakról. Hehehe.

Flying T(eam) B(uilder) Springbok

Ma csapatot építettem. Rájöttem, hogy tök jó móka ez az üzletvezetősdi. És az is tök jó, hogy egy kicsit saját elképzelésemre szabhatom az embereket, akikkel dolgozom. És mindezt, mint egy mami. Mindigis tudtam, hogy sok-sok gyermekem lesz. :D
Köszönet persze Á-nak, aki tök jó mintákat adott. Annyira örülök, hogy olyan főnökeim voltak, akikből lehetett tanulni, nem pedig a hülye begyepesedett "az van, amit mondok neked (minden magyarázat nélkül persze) és pont" típusú Béna Bélák!
És persze tök jó jeget is törni a félős-rettegős embereken, akiknek valószínűleg ilyen főnökeik voltak korábban, meg segíteni a létbizonytalanság kellős közepén csücsülő lányon és végre 3 nap után némi mosolyt is csalni az arcára, meg Rózsa Presszó sztorikat nézni, ami jelen esetben arról szól, hogy a brazil szakácsfiú, meg a szlovák lány (aki kb. 5 nap múlva hazamegy) összejöttek, ezért a szlovák lányt úgy kell kirugdosni a konyhából. Hehehehehe.
Ma már felajánlottam neki, hogy dolgozhat a konyhában, mint mosi-lány, de ha most nem megy ki a placcra dolgozni, akkor hazaküldöm és akkor se konyhás szerelem, se munka, se pénz. Persze mindezt viccesen. És persze vette a lapot. És ismét persze, ennek is nagyon örültem.
És közben még azt is elfelejtettem, hogy nem fizetnek meg.
Merthogy jó móka ez a vendéglátósdi.

Új nevem: Flying S(herlock) H(olmes) Springbok

Sikerült. XXI. század, internet, kb. 2 óra, de megvan, anélkül, hogy kiléptem volna az ajtón. A duesouth-ba fogok menni, osztrigát zabálni (a vicces, hogy kb az utca túloldalán van, a tengerparton).
Szóval ha valakit meg akarsz találni, aki esetleg egy adott időpontban egy adott helyen, mondjuk egy Food Festival-on dolgozott, akkor annak a legegyszerűbb módja, hogy felész a Flickr-re, és beírod a keresőszavakat. Példának okáért: food festival brighton, és az tuti, hogy a kereső kidob 159 találatot, ami nem kis esély arra, hogy az egyiken rajta lesz az a személy, akit keresel, de min. az a logózott sátor, ahol dolgozott, ami után aztán akár találkozhatsz is a keresett célszeméllyel. Easily.
Íme: itt Személy is, logó is.
Ez basszus, elképesztő. És persze ez csak az egyik.
Akkor most dolgom végeztével elmegyek aludni.
Jó éjt!

Jo elvitte a gépemet két napra. Először azt hittem, hogy nem élem túl, de aztán rájöttem, hogy a fiókomban ott lapul jópárszor tíz oldal anyag, amit a leendő diplomámhoz fel kellene dolgoznom, úgyhogy nekiláttam. Rájöttem arra is, hogy körbe kell néznem könyv ügyben, merthogy Anglia dúskál a jóban, úgyhogy ... könyvesbolt.
Az ókori indiai matematikáról nem találtam ugyan könyvet, viszont találtam három másik nagyon durván jó könyvet, amitől dobtam két hátast a könyvesboltban és szó nélkül perkáltam le a negyven fontot. (olyan irgalmatlan hagyma illat jön be az ablakon, hogy mindjárt hányok. utálom a szomszédot!)
Szóval min. hatszáz oldalnyi elfoglaltságot találtam magamnak a következő pár hétre.
Új szobám is lesz, ha minden igaz, akkor holnap megyek megnézni.
Mi történt még?
Ja igen, szerelmes lettem már megint. És nem tudom, hogy kibe, úgyhogy a következő pár hetem, napom valószínűleg nyomozással fog eltelni. Wine Festival volt a hétvégén, és amikor pakoltak össze, akkor megakadt a szemünk. Egymáson. Őt nehéz lett volna nem észrevenni, mert egy két méterszer másfeles mélybordó paravánt cipelt a hátán. Hehehe. Így kell tenni, ha azt akarod, hogy felfigyeljenek rád a csajok.
Persze rohadtul fogom bánni, hogy nem leszek ott, amikor megjelentek az éppen aktuális szórakozóhelyen mondjuk hármasban egy-egy kétszer másfeles paravánnal, de majd megkérek valakit, hogy mindenképpen készítsen egy fotót, mert nincs szebb látvány, mint ez, a bárpult mellett. :D
Na jó, most én el, mert végig kell látogatnom az összes Website-ot, ami a hétvégi rendezvény prospektusában szerepel. :D
Csókolom!

Reggel

Ma arra ébredtem, hogy nagyon szeretem a korareggeleket. A levegő kicsit párás, de tiszta, teljesen más illata van, mint napkozben. Az utak csendesek, hallani a tenger hangját, emberek sétálnak a parton pulcsiban és rövidnadrágban, meg kutyával, meg training ruhában kocognak, meg a reggeli újsággal mennek hazafelé, hogy a kávé mellett elolvassák. És azt hiszem emlékeztet ez azokra a régi, nyári hajnalokra is, amikor nyaralni indultunk valahová , és korán kellett elindulni, mert akkor még nincs rohasztó meleg, és minden be van csomagolva táskákba, meg hátizsákokba, és vársz az autó mellett, hogy végre bekerüljön az egész a csomagtartóba és aztán elkezdődhessen a nagy kaland.
Meg vannak olyan emlékeim is reggelekről, amikor ősszel, november környékén megérkezik az első köd, és titokzatos a világ, mert nem tudod, hogy mi van három méterrel arrébb, tehát bármit rejthet a tér, a levegőt harapni lehet, fel vagy öltözve jó vastag pulcsiba és van valami egészen más, finom illata a körülötted gomolygó vízcseppeknek. Később pedig, amikor szintén köd van, de már fagy is, lehet csúszkálni a jégen a buszmegálló felé és kacagni nagyokat, meg játszani bújócskát falak nélkül.
Szeretem a reggeleket. Szerintem szépek.

amikor azzal hitegettek, hogy az augusztus és a szeptember nagyon jó lesz, nem hittem el.
és tényleg. süt a nap hétágra és nagyon meleg van. itt a nyár.

Szóval a mai este beszédtémái a következők voltak:
milyen elrendezésűek a a német házakban a lakások, amit Knut cigarettásdobozzal és öngyújtóval is szemléltetett, mert Pandóra ködösítésének köszönhetően kb. az első emeletre vivő lépcsőnél elvesztem, nemhogy a lakások elrendezésénél, és persze még ott volt a nyelvi akadály is. Hehehe.
Ezután a negyedik dimenzió létezéséről, a lélek halhatatlanságáról, illetve a halál utáni állapotról folytattunk magasröptű eszmecserét, melyben Knut kifejtette, hogy talán a halálunk után a negyedik dimenzióba megyünk, amiből azt szűrtem le, hogy akkor ezek szerint születésünk előtt kétdimenziósnak kellett lennünk. Majd elképzeltem, hogy mint pálcikaemberek éljük életünk, de aztán rávilágított korlátoltságomra, mert megjegyezte, hogy a fénykép is kétdimenziós, úgyhogy megnyugodtam kissé. Mert így akár lehet színes is.
Majd utolsó átfogó témaként megtárgyaltuk az egyik általa pár éve olvasott cikket, melyszerint az emberek átlagosan három pókot nyelnek le életükben. Persze alapul véve, hogy a 76 éves kort megéli. Ez persze még nem elég egy enyhe egy órás csevegéshez, úgyhogy hozzécsaptuk azt az információs halmazt, mely szerint egy ember átlagosan a 76 év alatt 3.96 tonnát képes szarni, és persze ezt igazolva gyorsan utána is számoltunk. Knut azt állította, hogy ő min. 1OO g-ot nyom egy nap, de van, amikor sokkal többet, és így tovább, és így tovább.
Szóval azt hiszem az estém nagyon értelmesen telt.
Thomasnál voltam, de olyan szinten agyon voltam ..., hogy nem éreztem energiát még a flörtölésre sem. Biztosan nem véletlen ez így! Viszont találkoztam a feleségével.
Ez is biztosan nemvéletlen.

Thomas nem. A zafferelli viszont igen. Asszem maradok.
Később még jelentkezem. Most Knut, Pandóra két Bacardi-cola után egy Fosters mellett.
Azt mondta, hogy odaköltözhetek, ha nem találok új helyet. Mókás és kipihent. Szóval ilyen az, amikor valaki visszajön a szabadságáról. Hehehe.
Kaptam Jo-tól képeket a Szakál Championshipről. Nagyon vicces. Majd legközelebb megosztom veletek. ;)

Azt írta a horoszkópom, hogy "Szerelem: Régi (szakmai) ismeretsége csaphat át bensőséges kapcsolattá. Ez az új érzés teljesen összezavarja."
Well, elolvastam és rögtön teljesen össze is zavarodtam. Nagyon. Teljesen.
Csütörtökön megyek Thomashoz az étterembe. ... találkozni. ... meg beszélni a munkáról. ... meg jaj de össze is vagyok zavarodva! ... miről is még? ... lehetne, hogy lehetne mégis? Mindenképpen meg kell kérdeznem, hogy van e ikertestvére vagy legalább egy klónja.
Hajajajaj mi van velem! Biztosan erős holdaktivitás vagy Vénuszbehatás vagy csak ... I don't know.
Mindenesetre nem hiszem, hogy ott fogok dolgozni. A főnök, Mimo nem a legszimpibb. Sőt, kifejezetten unszimpatikus.
Jah, egyébként megértettem, hogy miért éppen Brighton. Megírták.
Találtam valami cikket a neten a különböző jegyek utazási szokásairól, meg célpontjaikról. A Bika egyáltalán nem jött be, de a Vízöntőben ott állt fehéren-feketén, hogy az egyik lehetséges célpontom Brighton. Ez van. Az égiek tudnak rólam. :D

Szakál-kör

A brit szakálkör gyűlést tartott a héten a városunkban. Ez már valamikor csütörtök környékén feltűnt, amikor egyre több ZZ Top arccal találkoztam az utcán. Először furcsa volt, de nem feltételeztem semmi különöset. Aztán találkoztam egy Dalí bajusszal meg egy ZZ Top arccal, amint együtt sétáltak egyik kocsmából a másikba, majd a mellettünk levő hotelből hirtelen több, különböző bajusz-szakál formáció özönlött ki az utcára, amitől kezdtem gyanút fogni. Ma este pedig (szerintem a záróparti volt) A Regency Restaurant (ami pont alattam lakik az összes kb. háromszáz férőhelyével együtt) teraszán ücsörgő emberekből megállapíthattam, hogy min. harminc féle bajúsz és szakál viselet lehetséges. Volt Dalí (egy másik), volt rövidebb Dalí, volt harcsa, volt ZZ Top, legalább 35 centis, volt igazi Habsburg Józsefes, volt körszakállas, volt kétágú villás-szakállas és még sorolhatnám.
Furcsa dolog, hogy az emberek milyen dolgok mentén képesek közösségeket alkotni.
És persze vicces is, nekem, akinek egyáltalán nincsen sem bajúsza, sem szakála. :D