Új háziállatom lett.
Ő az.
Bevallom gyilkos szándékkal vettem. Végetek repülő szörnyecskék!
Na jó, nem pusztán. Kíváncsiságból is. Először majdnem eldobtam a cserepét, amikor (okos ember módjára) beletettem a mutatóujjam és hirtelen bezárultak a levelei, annyira meglepődtem/ijedtem, de aztán annyira megfogott ezzel a tettével, hogy enyém kellett, hogy legyen.
Kerülgetés közben a következő dilemma játszódott le bennem:
Na akkor ez most növény vagy állat? Oké, növénynek néz ki, tudom, hogy biológiailag oda van besorolva, de állatokat eszik és igazi ragadozó. Bekapta az ujjam! Ha most ezt megveszem, hazaviszem és netál elpusztul, akkor azt fogom érezni, mintha megöltem volna egy állatot? Mi van, ha hónapokig nem lesz a lakásban egy légy sem?
Aztán kifaggattam az eladót, hazajöttem, rágoogliztam, ámultam és bámultam, hogy milyen okos háziállatot szereztem be, mostmár csak egy fél négyzetméternyi mocsarat kell csinálnom, hogy otthon érezze magát. Most beköltözött az IKEÁs vázába egészen addig, amíg nem találok neki jobb helyet, és dédelgetem. Én kis vér nélküli predátorom!
(Hozzáteszem, hogy sok évvel ezelőtt volt már egy ilyenem, de nem kerültünk közelebbi kontaktba, úgyhogy nem is szerettem bele. Lehet, hogy az hiányzott, hogy "megharapjon"? Mmmmm.)
Egyébként pedig veszélyeztetett faj.

Hugi:- Most van lomtalanítás.
Én: - Hol?
Hugi: - Hááát, ott, amerre jöttem haza. a Mester utcában.
... (megcsillanó tekintet)
Hugi: - Nem! Nem megyünk sehová.
Én: - Hm. Na jóóó.

Csajozós. na ilyen is régen volt már.

A bitek lassan csorognak, én most elindulok lapos, kerek adathordozóért, hogy kicsit könnyítsek a terheken.
Jelentem a Heroes jó lesz, nem úgy, mint a 2. évad, és egész jó a The Promotion is. Vagy legalábbis jól kezdődik, aztán lesz belőle tűrhető-nézhető film.
Az Immortal elég szr, és még jó képek sincsenek benne. Na jó, inkább csak nem túl sok. Képregény adaptáció, de ez olyan amit még képregényben sem olvasnék el, mert nem köt le. Ennyi.
A nap további részéről annyit, hogy elmentem pesto-ért, aztán vettem még mangó-t (!!!imádom! A legszexuálisabb gyümölcs az egész világon!), camambert-t-t-t, egy ausztrál és egy chile-i vörösbort (nem bírtam választani), meg banánt, meg hasonló ilyesmiket. Aztán végre találtam egy olyan farmert, ami nem csípő, de jól áll, és nem punkrock szára van, de jól áll, és meg is vettem. és rájöttem, hogy milyen kis dolgoktól is képes az ember boldoggá lenni. Hehe.
Aztán még cseteltem is valakivel, és most hirtelen nem is tudom hová tenni. Magamat. Mi van velem? Megyekis megeszem azt a szexuális mangót. Hátha az segít. Meg a telihold.

Drukkolok a biteknek.
Akarom látni a Heroes-t (még 40 perc. aaaaarghhhh), meg az Immortal-t (itt, egy kicsivel lentebb), a Tykho Moon-t, meg a Promotion-t, meg a Pushing Daisies-t. Ez utóbbit csak a The Fall miatt.
(Lábjegyzetbe: nem értem. Amikor 10 gigás vinyóm volt, akkor ugyanúgy 1 gigányi szabad helyem maradt, mint most, pedig most 120 gigás van. Nah, a házi az, hogy faragjatok ebből értelmes magyar mondatot és karikázzátok be a monitoron a helyesírási hibákat. Helyes megfejtéseket kommentbe kérem - ez is magyarra sikerült, de most lusta vagyok kijavítani - a legjobb kommentelő pedig virtuális csatakos arcnyalást kap ajándékba. Hehe.)

Qué dia perfecto!

Nah, akkor most az lesz, hogy elmegyek dolgozni, mindent megoldok, aztán egy héten keresztül ez lesz:



És ez így érdekes. Fejjel lefelé. Hehe. ... Hogy fejre kelljen állnotok, ha nézitek.
Mert fejjel lefelé sokkal érdekesebb a világ. ... Néha.

Oktató videó lányoknak:
How To Be The Perfect Girlfriend

Nah, az elmúlt két napban megtörtént a lomok feldolgozása (a listából kihagytam a 41-es, jobbos kaptafát, amit nem kellett feldolgozni, csak a helyét kellene megtalálni), bár van némi utómunka hátra. Nagyon furcsa álmom volt. Az volt benne, hogy eljött G valami nagy áruházba, ahol én dolgoztam (?) vagy éppen csak valami dolgom volt (és hívtam, hogy jöjjön, úgy jött!), és néztük a polcokon a valamiket és akkor hirtelen, rá nem jellemző módon átkarolta a derekam én pedig megcsókoltam. A furcsa csak az volt benne, hogy nem volt ott a kémia. És lett folytatása is, én pedig már álmomban azon gondolkoztam, hogy minek ez nekem és miért megyek ebbe bele, ha nincs ott a kémia, merthát nagyon csípem őt, de valami mindig visszafogott, hogy elkapjam (mert őt így kell), és tudom is hogy miért, és ezért nem értem az álmot. Ezen pörgetem magam. És lehet, hogy holnapra, amikor találkozunk már ott lesz a kémia, és majd teljesen más szemmel nézek rá. Mondjuk a "leszaggatom a pólód és összekócolom a hajad" szemmel. Jaj mi lesz itt! Húúúha.

Mozgáskorlátozott lettem. Nem mehetek ki az utcára a fszm tüntetők miatt.

A hugom is jót nevetett rajtam ma reggel, amikor felébredt. Az első kérdése az volt, hogy a mosdókagyló minek ... (Minek-minek! Minek kérdezed?) aztán meglátta a kapcsolótáblát és nevetve azt kérdezte: - És ezek?
- Hát, ezeket azért hoztam el, mert öt év múlva már sehol nem fogsz találni ilyeneket.
- Aha, és akkor most leviszed őket a pincébe?
Na ekkor már én is nevettem. - Hát, ... ja. Azt hiszem igen.
Hiába. A hugom ismer. Tudja mi következik.
Csupán azt nem bírtam elmagyarázni neki, hogy ezen a kapcsolók fontosságát csak az értheti meg, aki zsigerből ismeri a hangjukat. Aki anno ezek mellett élte a gyermekkorát a 70-es években épült panelban vagy sorházban, vagy ha éppen olyan mázlija volt, hogy szülei akkor újították fel a lakást, házat, szobát, elektromos rendszert, mert akkor tudja, hogy ezeknek a kapcsolóknak "Helló, hazajöttem!" vagy "Szép álmokat!" hangjuk van.
Katt!

"Valaki túlaggódta magát a demokráciáért a Kossuth téren, és a mentőknek kellett elvinniük."

Éjfekete a körmöm alja. Hiába mostam kezet 3-szor tegnap.

Még mindig nem kapcsoltam be a konvektort, de azt hiszem ma lesz a nap, amikor nem hiszek többé a vénasszonyok nyara eljöttének.

Negyedik évét tapossa a norvégmintás pulcsim. Mert szeretem. És nem tudom, hogy ő mennyire örül annak, hogy ilyen hosszúra nyújtom az életét.

Hiszek az újraelosztás rendszerében. Ma viszont nekem osztottak lapot. Helyesebben lomot.
Thonet asztalka és képkeret helyett lett:
3 db fehér, mintás, igazi nagymamás lapostányér, 3 db kistányér, 2 mély (persze hogy minek azt nem tudom, de lett),
1 db A3 vagy A2 méretű IKEA-s clipp keret (valójában utálom a clipp kereteket),
1 db akvárium (csak azért, mert lusta vagyok elhozni az enyémet a XIII-ból),
1 db balkonláda,
3 db bőrdzseki (fogalmam sincs, hogy jó e),
3 db mellény,
kb 12 db nyakkendő (mert tudjuk, hogy erre aztán biztosan szükségem lesz!)
1 db IGAZI sárga-piros iskolatáska (!!! nem hátizsák, iskolatáska!!! nyilván ez is kellett),
1 db hátizsák (mert még csak 5 db van ugyanebből a méretből),
4 db angolkönyv és 1 feladatgyűjtemény,
kb 12 db 80-as évekbeli szocreál kapcsoló és 4 dugalj, amit nyilván nem fogok feltenni a lakásban sehová, viszont teljesen biztos vagyok benne, hogy értéket képvisel (erről majd teszek fel egy képet, hogy tudjátok miről van szó), mindez egy bemutatótermi furnérlapon,
1 db mosdókagyló (!!!) ez nem volt egyáltalán szükséges és kétségeim is vannak vele kapcsolatban, de mégis szép,
1 db kb 30-as évekbeli üveges zsúrkocsi, amit meg kell csináltatni, viszont egy igazi gyöngyszem,
illetve a dolgok koronája és a szükséges réka fetish: 1 db 70-es évekbeli konyhaszekrény KULCSA (!), és 4 db rajzszög (ebből kettő 4-es méretű Hercules, 1 db 4-es Titán és egy 3-as Murillo), jah és 2 db réz ablakkilincs.
Hajnali 3-kor végeztünk a VI. kerületi lomtalanítással, a derekam lefagyott és fáradt vagyok. A konyhaszekrény egyébként gyönyörű volt, de el volt törve benne a maratott üveg, amit nem lehet pótolni, max csináltatni, de az is kétséges, viszont a kulcsától már nem bírtam elválni, így került elő a farmerom hátsó zsebéből itthon. A legkeményebb viszont az a fiókos szekrényke volt, aminek 30 éves létére nemhogy az összes fiókja megvolt, viszonylag jó állapotban, de a fiókok alá, a lábára odaszögelték a kulcsát, így aztán sosem veszhet el. Alig hittem a szememnek. Hatalmas! Kíváncsi lennék rá, hogy a volt tulajdonosok tudták-e ezt. Hehehe.

Lomolunk.
És egyébként teljesen feladtam.

Azt hiszem új életem kezdődik. Így akarom.

Összefüggéstelen mondatokban

Mélyrepülés van. Nagyon.

"Ráeszmélt, hogy a foglalkozása életének a véletlenjeihez fog tartozni. Hogy úgy lesz az életére ragasztva, mint egy nevetséges álszakáll." Kundera

Megőrülök a horgas orrokért. Nem tudom milyen tudatalatti, zsigerből jövő emlék ez, de rettentően vonz.

Szeretnék most két kar közé befészkelve lenni. Semmi mást, csak egy kis ... békét.

"A munka meg fog várni, amíg megmutatod a szivárványt a gyereknek, de a szivárvány nem vár addig, amíg végzel a munkával." (Pláne, hogy sosincs vége.)

"Mit teszünk az életünkkel? Keressük önmagunkat, menekülünk önmagunk elől, villanásnyi időkre találkozunk önmagunkkal, és sohasem sikerül önmagunk végére járnunk, meghatároznunk önmagunkat, megtudnunk, kik is vagyunk valójában. Nincs időnk, oly gyorsan elmúlik az élet, lefoglalnak bennünket az anyagi gondok vagy a szórakozás, és végül elérkezik a halál, és csak a halál előtt értjük meg, hogy az életünk csupa nagyság, alkotás és csoda is lehetett volna. De akkor már túl késő, és az élet csodálatos fényét csak a beteljesületlen dolgok fölött érzett roppant bánat ragyogtatja fel. És éppen azért, mert az életünk beteljesületlen maradt, úgy érezzük, hogy a halál úgy tátong a végén, mint egy szakadék."

Ezek kavarognak a fejemben. És most rossz nekem. Nagyon.

És nem is értem, hogy hogy kerültem ebbe a helyzetbe. Én nem vagyok egy harcos alkat. Én nem akarok küzdeni minden kbsztt nap. Mosolygó embereket szeretnék látni magam körül, nem gondban úszó, kétségbeesett arcokat.

Tarsem Singh

Keressétek ezt a nevet, mert igazán gyönyörű filmeket készít. Olyan képi világgal dolgozik, amin én másodszor hasaltam el, pedig a múlt héten még nem is kötöttem össze a kétfilmet. Az egyik a The Cell, ami egy thriller volt 2000-ben, és a The Fall, ami egy mese. Most bukkantam rá az imdb-n, hogy ez a két film összeköthető, sőt ... készül két másik film is, a War of Gods, sajnos 2010-ig várni kell rá és a the Unforgettable, amire 2011-ig. :( Szerintem kb hasonló kategória lesz, mint a 300 csak egy olyan indiai fickó szemével, aki Los Angelesben tanult filmezni és reklámfilmeket forgatott leginkább. És ha ez nem elég, akkor nézzétek meg az előbbi két filmet és akkor majd körvonalazódik a jövő. Hehe.

Működik az RSS. Tegnap feltöltöttem a képeket és hirtelen 95 ember jelent meg az oldalon. Már a múltkor is csodálkoztam, amikor hirtelen 120 ember jelent meg egy óra alatt. Nem is értettem, hogy honnan a fenéből jönnek a világ minden tájáról Kínától kezdve Brazílián keresztül New Yorkig. De aztán most kezdem kapizsgálni. Először csak a blogger, utána az RSS. Asszem. Vagy mi a szösz. Ha nem, akkor nem tudom.

Raktam fel füvészkerti képeket még ide.
Mesecímek nélkül, de lehet, hogy később megfűszerezem néhány gondolattal.
Akkor majd az lesz a címe, hogy a Növények lelke. Most pedig egyszerűen csak Füvészkert.
Azon egyébként mindig elcsodálkozom, hogy a gyömbér mennyire férfias növény. Bár ha jobban belegondolok nem kellene. Elvégreis hosszú, egyenes gyöktörzse van, mégis azt gondolnám, hogy lány-növény, abból kiindulva, hogy a kurkuma rokona, aminek egészen nőies, hosszúkás, bokorszerűen növő levelei vannak. Mégis. A gyömbér, mármint a boltban kapható gyömbér-gyömbér, nem a kertészetekben megtalálható nemesített fajta, egyértelműen hímnemű. Hosszúkás, szinte kukoricalevél-szerű levelei vannak és nyílegyenes szára. Igazi erőt sugárzó dalia.

Négy kávé után bármikor eljutok Terminátor módba és mindenkit Sarah Connor-nak nézek.
Merev tekintet és feszülő izmok.
Ez volt ma.

Könyvek és függőség

Gazdagabb lettem egy Hrabal-lal, egy novellás kötettel és egy Deepak Chopra-val.
Mindezt féláron, ami nagyon vonzó ajánlat. Ki ne akarna dupla szórakozást ugyanazon az áron! Mindenesetre, ha nem változtatok útvonalat és mindig az Alexandra mellett jövök haza, akkor nemsokára új könyvespolcot kell vennem. Vagy szelektálnom kell. Általában ezt szoktam tenni inkább. Az olasz nyelvű képregényeimet pl már elajándékoztam a francia könyvekkel együtt. Hiszek az újraelosztás rendszerében.
A Deepak Chopra-t egyébként csak ezért vettem meg:
"Az egyik barátom, egy Kolumbiából származó kardiológus, már tizenöt évvel ezelőtt leszokott a dohányzásról. Aztán idén tavasszal hazalátogatott, és véletlenül beült egy moziba, ami az ő esetében meglehetősen ritkán fordul elő, mivel még a kardiológusok között is különösen elfoglalt embernek számít, és elmondása szerint már idejét sem tudta, mikor volt része utoljára ilyen szórakozásban. Aztán amikor a film szünetében kisétált az előcsarnokba, hirtelen ellenállhatatlan erővel tört rá a cigaretta utáni vágy.
- Tudod, még tizenéves koromban, Bogotában, mindig az előcsarnokban dohányoztunk a szünetekben - mesélte. - Pusztán annyi történt, hogy visszakerültem fiatalságom helyszínére, ugyanabba a helyzetbe, és egyetlen pillanat alatt visszatért a nikotinéhség is. Azon kaptam magam, hogy ott állok az automata előtt, aprópénz után kotorászva, és csak úgy tudtam ellenállni a vágynak, hogy szigorúan rászóltam magamra, és azt ismételgettem: Ez őrültség, te kardiológus vagy!"
Itt nyílt ki. Mármint a könyv. Előtte pedig az emlékekről, a függőség emlékeiről van szó. Nagyon érdekes. Persze a felvetés is érdekes, miszerint ha megváltoztatnánk a függőséghez kapcsolódó az emlékképeket, akkor végérvényesen el tudnánk szakadni a tőle, mintha nem is létezett volna soha. (azt hiszem újra kellene írnom az életemet a fejemben.)
Erről megint ez a film jut az eszembe.
No mára ennyit.

Mi a mai napod legfontosabb célja?

Ülök vele szemben a fotelben, mesél a munkájáról, a gyerekekről, a mindennapjairól, de ezt már nem hallom, mert közben az jár a fejemben, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor letépem róla a ruhát és jól összeborzolom a haját. Mmmmmmmmm.
(Csak az elmúlt öt évben türtőztettem magam. Mekkora önuralmam van!)

Tim Burton: Robot Boy

Mr. and Mrs. Smith had a wonderful life.
They were a normal, happy husband and wife.
One day they got news that made Mr. Smith glad.
Mrs. Smith would would be a mom
which would make him the dad!
But something was wrong with their bundle of joy.
It wasn't human at all,
it was a robot boy!
He wasn't warm and cuddly
and he didn't have skin.
Instead there was a cold, thin layer of tin.
There were wires and tubes sticking out of his head.
He just lay there and stared,
not living or dead.

The only time he seemed alive at all
was with a long extension cord
plugged into the wall.

Mr. Smith yelled at the doctor,
"What have you done to my boy?
He's not flesh and blood,
he's aluminum alloy!"

The doctor said gently,
"What I'm going to say
will sound pretty wild.
But you're not the father
of this strange looking child.
You see, there still is some question
about the child's gender,
but we think that its father
is a microwave blender."

The Smith's lives were now filled
with misery and strife.
Mrs. Smith hated her husband,
and he hated his wife.
He never forgave her unholy alliance:
a sexual encounter
with a kitchen appliance.

And Robot Boy
grew to be a young man.

Though he was often mistaken
for a garbage can.

Egymondatos füvészkerti mesék képekkel

90%-os az ajtóm. Holnap még lelakkozom, és ha nagyon szeretnétek képet is rakok fel. (ha nem akkoris! Hehe.)

szept. 11. 10.49 - Lelakkoztam.

Ha legközelebb arra vetemednék, hogy manuálisan állítok élességet, akkor nyugodtan szóljatok rám.

Ma már eljutottam odáig, hogy kifényesítettem a Mamiyát. Mostmár csak el kell vinni. Miért megy ez ilyen nehezen? És a legrosszabb majd az lesz, amikor megmondják, hogy mennyit is kapok érte és akkor jön a dilemma. Na jó, mégsem. Nem hagyom magam. Elvégre is valaki legalább használni fogja, ha én már nem. Ráadásul az áráért vehetek egy tenyérnyi kompakt digitális fényképezőgépet. Milyen jó lesz! Basszus! Aztán majd már csak a Canon váz és a Pentax a fixszé változott 100-300as zoom-mal, és azért még a kis kincsem a kétaknás Mamiya. Azt aztán biztosan nem adom el! Ha használom, ha nem, mert gyönyörűűűűűű! Szerelmem forever.

Galambriasztás 5 év garanciával.
Huss-huss! De erre hogy vállalnak 5 év garanciát?

18 év függőség, 3 szál. Viszont nagyon köszönöm a Nikának a könyvet és Szüncsinek a CD-t, Andrásnak a nasit. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen támogatottságnak örvend a projektem. :D Ezer köszönet!

2. nap, 0.

tegnap a fodrászommal álmodtam, akinek olyan volt a hajmosója, hogy csak két fala volt, fehér, de volt rajta minden, csak tető nem. (Szigony túrát tartottam tegnap.) Volt neki egy hörcsöge, ami nagyobb volt, mint egy hörcsög és fel tudott mászni a fűtéscsövön a függönykarnisra, amin aztán a két mellső lábával csimpaszodva közlekedett, és a karnis tetején volt a tálkája, amiből gyümölcsöket falatozott. aztán innen átugrott a másik falra szerelt virágtartóra. így szórakoztatta magát. aztán amikor megunta, lejött onnan és valahogy valaki a kezembe adta, de ekkor már kb koala méretű volt (ezt honnan gondoltam, mikor sosem fogtam még koalát), és attól féltem, hogy sokat fog mocorogni és leesik, és magamhoz szorítottam, mire ő panaszos hangot adott ki és megértettem, hogy vele aztán sokkal finomabban kell bánni. innentől kezdve mindketten boldogok voltunk. én is és a játékmackó méretű, puha szőrű mászóhörcsög is. the end.

Füvészkert

Ezt persze nem ide kellene, hanem a máshova, de most mégis itt.

ha most lefeküdnék aludni és nem ébrednék fel éjfél előtt, akkor azt írnám, hogy 1. nap 0 szál.
de nem írom, hanem inkább eldőlök. Kicsináltam ma magam csupa jó dolgokkal. fákkal-virágokkal, vettem kacsos vadszőlőt és ha nem lennék ilyen fáradt/lusta, akkor fel is raknék pár képet, de most inkább már nem. Egyébkéntsem vagyok megelégedve a fényképezőgépemmel. se szín, se élesség, se kontraszt. node ez mindegy is. jó éjt!

na most sír a lelkem, mert kihagytam ezt.
El is megyek hozzájuk ma és megnézem mi újság.
Sokáig gondolkoztam, hogy mit szeretnék csinálni ma és ez lett az eredmény. Ezt szeretném leginkább!
"A Füvészkertbe mentem. Süsü"

The Fall - Zuhanás (2006)

Igazán örülök neki, amikor ilyen gyöngyszemeket találok a neten, mint ez a film, ami nyilván a végtelen reklámozás hiánya miatt kerülhette el figyelmemet, így egyik szemem sír, másik nevet. Nem is tudom, hogy vetítették e itthon moziban.
Amikor elkezdődött bevallom szkeptikus voltam, mert már a Faunnál is untam ezeket a mese-valóság keverék sztorikat, annak ellenére, hogy szeretem a fantasy kategóriába eső filmeket. Tagadhatatlan, hogy vannak benne banális jelenetek, de vizuálisan nagyon jól van összerakva, és ez volt eleinte ami odaragasztott a képernyő elé. Nagyon pozitív, hogy nem vág arcba az ál, digitális technika, hanem pont az ellenkezője történt. Úgy tűnt, hogy inkább létező színhelyeken forgattak, mint monitor előtt vagy díszletek között. respect! Miután Prágát felismertem, sokszor azon gondolkodtam, hogy ez vajon valós vagy díszlet, mert ha ilyen létezik, akkor látnom kell. A végén kiderült, hogy forgattak Dél-Afrikában, Indiában, Angliában, Prágában, Balin, Fijin, Olaszországban, Spanyolországban, Romániában, Kínában és nem folytatom tovább, de van még. Ennek megfelelően a helyszínek fantasztikusak. Ezt megspékelték egy nagyon jó operatőri munkával, gyönyörű képekkel, nagyon jó vágásokkal, csodálatos kosztümökkel és vizuális ötletekkel. A sztorit tekintve az apró banalitás, ami becsúszott, nyilván negatívum, bár ha úgy tekintjük, hogy ez részben egy mese, akkor ezt egyáltalán nem lehet felróni hibának. Sőt. Hál a Jóistennek nem hagyták a legvégére a mese nevetséges hepi endjét, hanem feloldották egy kis gyermeki kedvességgel. Azt gondolom tényleg megérdemli a 8,5/10-et.
(Így, zárójelben jegyzem meg, hogy a jövőben oda kell figyelni Tarsem Singh-re, aki rendezte a filmet, mert neki volt már egy hasonlóan érdekes képi világú filme, a The Cell, és egyébként reklámfilmeket forgat. ... Talán innen a képi világ.)

Ezt

Amikor rettentő nyúzottan ébredsz, és az első dolog ami megjelenik lelki szemeid előtt, amikor meghallod, hogy elfelejtetted lenyomni az ébresztő gombját, hogy becsörtetsz a szobába és tiszta erőből falhoz vágod ahelyett, hogy lenyomnád azt a szerencsétlen gombot, ... akkor baszottnagy vihar lesz.
Egyébként a Tutu és az Anilla benne volt a tegnap esti álmomban, de már nem emlékszem mi volt az. ... Vagy csak nem akarom leírni. :P So, welcome in my subconscious!

"Mi van veled? Olyan leharcoltnak tűnsz."
1. nap, két szál. 6 óra körül lassan szakad a fonal. este még rátolunk kettőt, hogy biztos, ami biztos.
"Én pedig ezer forintot fogok kérni attól a gyönyörű hölgytől, akihez foghatót ma még nem láttam. Szatyrot? Elnézést, nem bírok magammal." és nevet. Még a kirakaton túl is.
Én pedig visszanevetek. Kell egy kis aranyfelhő is a nap végére. Elvégreis mivel koronáznánk meg?
Holnap is veszek egy könyvet.