Vista

És az Úr így szóla:
- Minden földi halandó, ki pokolbéli szenvedéseit a Földön kívána megélni, telepítsen Windows Vistát!
És azzal szóla a számítástechnikai büntetés angyalának, ki a Földön Bill Gates névre hallgata.
És megadá neki pontosan mit tégyen, hogy akarata megfelelően teljesüljék. Így mondá:
- Menj le a Földre és utasítsd a programozóidat, hogy készítsenek egy új operációs rendszert. A neve légyen Vista. Nem lehet kompatibilis a Windows korábbi verzióival, és az azokkal már biztonsággal használt programokkal. Min. 512 MB RAM memóriát kell lefoglalnia és min. 10 GB-ot a merevlemezről, hogy azok, akik egy régebbi, vagy kisebb teljesítményű számítógépet használnak vala bosszankodhassanak, szentségeljenek, átkozódjanak nap-nap után. Szigorúan utasítalak, hogy figyelj arra, hogy az operációs rendszer piacra kerülése után hónapokkal SE legyen minden program kompatibilis, és a hibajelentéseket csak a Te Programozóid értelmezhessék interneten elküldött hibajelentés alapján! Semmilyen, ismétlem: SEMMILYEN információt nem kaphat a felhasználó arról, hogy az adott program miért nem indul el vagy miért fagy le! Ezután kössél szerződést minden nagyobb laptop, notebook és PC gyártó céggel az operációs rendszer eladásával kapcsolatban, melyben kikötöd, hogy az újonnan összerakott gépeket KIZÁRÓLAG Vistával forgalmazhatják! Ezentúl, intézkedj, hogy az újonnan gyártott gépek driverei csak és kizárólag a Vistával legyenek feltelepíthetők, hogy anyázzon az is, aki azt gondolja, hogy túljárhat az eszemen és a Vista helyett XP-t vagy más korábbi operációs rendszert telepítene fel! Utolsó kikötésem pedig, hogy egyszerű földi-felhasználó-halandó semmiképpen ne tudja letörölni a gépéről, hanem mindenképpen keresnie kelljen egy számítógépes gurut, aki akkor, amikor telepíteni kellene/lehetne vagy ráér vagy nem. Na most menj, és tégy kedvem szerint!
És úgy vala.

A vallásról

A dogmák a lusta vagy tudatlan papok azon mondatainak végkövetkezményei, hogy: "Azért mert csak."

A lány ott ült Madrid apró, ismeretlen terén, a névtelen kávézóban, a sejtelmesen sárgás lámpafényben. Boldog volt. Eufórikusan. Élvezte a lét minden pillanatát. Mosolygott. Senki nem értette a mosolyát, de ez egyáltalán nem számított. Élvezte a fülledt, levegőtlen, forró éjszakát, amelyben mindenki izzadtságban fürdött, és feszülten figyelte a pillanatokat, amikor hátán végigguruló izzadtságcseppek csiklandozták. Akár simogatás is lehetett volna. Egy apró, alig érzékelhető tollpihe suhanása a bőrfelületén. Finom volt. Lassan belekortyolt az asztalon lévő sörbe, lesimogatta a páracsepeket az oldaláról, és mosolygott. Belebámult a házak fölött feszülő éjszaka sötétjébe, a házak között kifeszített lámpa fényébe, a téren lévő egyetlen fa koronájába, és a városi csendbe. Nem volt autózúgás. A szűk utcákban csak nagyritkán jelenik meg egy-egy autó. A tér falai tompán visszhangozták a lakások életét és a készülő vacsora hangjait. Edénycsörömpölés, beszélgetés, szekrényajtó csapódás. Felnézett az ablakokra, és csak az élet árnyékait látta. Kiteregetett ruhák, növényekkel roskadásig tele volt rakott balkonok, furcsa kis bábjáték. "Ez az élet ..." gondolta "... kívülről." És tekintete már tovább is kalandozott a macskakövekre.

Smooth Tango

Belép a terembe. Körbenéz. Tekintetük találkozik. Céltudatosan elindul Felé.
Hűvös ujjak érintik a kézfejet könnyedén és együtt siklanak hangtalanul a parkett közepére. Az idő egy pillanatra megáll, és elkezdődik a tánc. Lassú, földhöz simuló léptek követik teljes harmóniában egymást. Combok simulnak finoman egymáshoz pár pillanatra, majd szenvedélyesen elszakadnak egmástól hirtelen. A vágytól megfeszülő izmok szelídülnek finom mozdulattá. A bőr bőrhöz ég, forrón és puhán. Az orr hegye egy pillanatra a nyak vonalát simítja végig beissza a bőr illatát. Beleborzong a gyönyörbe. A bőrön felforr a lehellet, és érintés már nem is kell. Csak a gondolat. A végtelenségig feszülő várakozás, a visszafojtott vágy, a tisztelettudó, de mégis követelőző érintés, amely egyszerre puha és akaratos, a finom mozdulatok kérdés-válaszai során bontakozik ki két ismeretlen tízperces násztánca.

Ez jutott mára.

Van itt pé'z

Amikor sokáig nem jársz valahol sokkal szembetűnőbbek a változások.
Úgy jártam tegnapelőtt, hogy leesett az álam. 8 hónap Angliai távollét jót tett az Örs vezér terének. Hihi. Amikor felültem a metróra először az tűnt fel, hogy a Pillangó utca felé közeledve látom a párhuzamos sínpár-t, amin a városba haladó kocsik járnak, mert ki van világítva. Furcsa is volt. Gondolom azért is, mert ezt egyébként más metróvonalakon nem igazán lehet látni. Aztán megérkeztem az Örsre és a két sínpár helyett fogadott négy, plussz a közben felemelt márvány (?) falak és az új tetőzet. Ezt követte az IKEA felé haladva a Sugár Üzletközpont plussz egy szintje és a nem túl ötletes és dekoratív, de mindenképpen új burkolata narancs színekkel, no meg az, hogy hirtelen beraktak egy mozit is a Sugárba.
Hiába. Változnak az idők.
Ezek után már csak abban reménykedem, hogy a következő a Kőbánya-Kispesti metróvégállomás felujítása lesz, de nem lebombázással és újat-építéssel, hanem felújítással, mert azt azért sajnálnám, ha az az igazi retró-kommunista építmény végleg eltűnne. Az tényleg fájna. Nagyon.

Az írásról és az önkifejezésről

Néha magáért az írásért érdemes blogot írni. Néha azért, mert az ember kommunikálni szeretne, kíváncsi azoknak az embereknek véleményére, akik olvassák, bárki legyen is nemre, rendre, hovatartozásra való tekintet nélkül.
Sőt! Szerintem arctalanul az ember bátrabb és őszintébb mer lenni. Én például sokkal többmindent leírok ide, mint amennyit egyébként elárulnék a környezetemnek magamról. Rejtőzködő vagyok. Tudom, hogy bizonyos emberek olvasnak, és ez néha gátként tornyosul elém, ezért néha jobb lenne nem tudni, hogy kik ők és honnan jöttek, mit képviselnek az életben, bár mindig ott bujkál a kíváncsi kérdés , viszont így én is elfogulatlanabb tudok lenni a kommentjeikkel kapcsolatban.
Azonban nekem is szükségem van néha visszaigazolásra. Kell az, hogy reakciókat váltsak ki, mert az élet akciók és reakciók sorozata. Enélkül az élet sem ér semmit. Biztosan így van ezzel az író is, amikor befejezi a regényét, novelláját, versét, cikkét, bármit. Egészen addig, amíg ott lapul a fikókjában és senki nem látja, nem olvassa, nem értékeli, nem kritizálja, csak egy kérdőjel. Lehet, hogy jó? Vagy rossz? Vagy unalmas állandóan az életemről, a hétköznapjaimról, a néha ostoba gondolataimról olvasni nap, mint nap? Mikor jön el az a pillanat, amikor már én is azt érzem, hogy unom a soraimat? Mikor érzed azt, hogy sok beszédnek sok az alja, és a lényeg, amit valójában szeretnék megfogalmazni, az a pár értékes gondolat egyszerűen eltűnik a rengetegben és lényegtelenné válik? Ezért kellenek a visszaigazolások, a kommentek, a vélemények, amit tudom, hogy sokszor nem könnyű. Tudom, hogy sokan azért nem írnak, bár írnának, mert nem merik felvállalni, nem mernek megjelenni, mert attól félnek, hogy mások mit gondolnak, mit szólnak majd, vagy hogy esetleg rájön e valaki, hogy az a "Kutykuruty Géza" ő volt, és akkor mi lesz. Ismerem ezt az érzést is.
Sokáig nem értettem, hogy mire való, mire jó blogot írni, de valahogy elkezdődött - teljesen más céllal, mint amilyen céllal aztán kibontakozott - és ráéreztem az ízére.
Sőt mi több! Elkezdtem grafomán lenni. Egyre többet és többet írtam, már-már a leglényegtelenebb történésekről is, és ekkor éreztem azt, hogy netovább!. Mert megállni is tudni kell néha. Bár gondolom olyan ez kívülről, mint egy véget nem érő Adrian Mole naplója. Hihi. Ha jól van megírva, nagyon élvezetes lehet. Ha nem, akkor pedig egyszerűen csak behajítja az ember a sarokba.
Csak én ritkán tudom meg, hogy mikor hajítanak a sarokba. :) Pedig jó lenne! ...

Na akkor én ezt itt most befejezem, mert meguntam.

Léka fáladt, és ílna lengeteg mindent, de nincsen mál megint nete otthon, ahol meg dolgozik, ott meg sosincs ideje, hogy leílja a leílandót.
Egyébként meg az jutott az eszembe, hogy nyilvánvalóan (ez átlépett a 2008 kedvenc szava kategóriába) nem vagyok jófej és nem vagyok barátkozós és fogalmam sincs, hogy miért van ez így, de nem szoktam elkérni az emberek telefonszámát hiába szimpatikusak és jó fejek.

Van rengeteg munka, meg fáradtság.
És Brian Eno. Végre.
Bár az, ami igazán kellene nincs, de legalább valami van.

Mostmár hetek óta keresem a Brian Eno zenéimet, amik égen-földön sincsenek, de a lakásomban biztosan nem, pedig nagyon szeretnék most ilyen nagyon minimál ambientet hallgatni! Helyette kaptam Brand New Heavies-t a Szörp koncert örömére, bár tegnap nem játszottak csak egy számot, és azt is az Old Men's nevű szerintem egyre inkább szörnyintézményben, amiről már 5 éve is meg volt a véleményem, de most meg aztán pláne.
És ezen még a 4-5 regisztrált férfimosoly sem tudott sokat segíteni.
A "a" társaságát, viszont maximálisan élveztem, és még azt is megtudtam, hogy a felrakott műszempilla csomókban hullik, és ígértem neki egz szempilla-göndörjítő cuccot, hogy még szebb lehessen, mint amilyen most. Kaptam tőle egy elefántot, aminek az ablak felé kell néznie, akkor hoz szerencsét, de figyelni kell rá, mert ha lekonyul az ormánya, akkor baj van, és gondoskodást igényel.
Történt még olyan ma, hogy hazudtam az R-nek a nemtelennek tekintésének időpontjáról, mert ez nem nyáron történt, hanem kb 1 hónapja, viszont véglegesen és visszavonhatatlanul, de ő ezt valószínűleg még mindig nem hiszi el, mert már sokadszor szabadkozik olyan szövegekkel, hogy "ha éhes vagy valamire, ... na arra nem", miközben vele kapcsolatban egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy arra legyek éhes, ha az nem tócsni, és ha ezt így folytatja tovább, akkor ideges leszek és a vele való találkozásra sem leszek már éhes, mert arra kell majd gondolnom, hogy folyamatosan védekezik, és az már nem őszinte. Közben pedig egyébként kezdtem örülni, hogy végre lehetek őszinte vele és néha megsimogathatom a buksiját néha csakúgy anyásan, vagy hozzábújhatok néha csak úgy kislányosan, de úgy tűnik ehhez még mindig telnie kell az időknek, mert még mindig nem lehet. Ez van. A férfi-nő barátságok sosem voltak egyszerűek.
Ezen felül pedig dolgozz van, ami kicsit húzósnak tűnik a nagy lazsálás után, de úgy tűnik, hogy legalább van értelme. Persze Á közben dolgozik rendesen az egómon, én pedig próbálok nem betörni. Hihi.

Elkezdődött a munka. Szenvedélyből, megszállottságból, mert vendégüllátni jó, élvezetes és mókás. Szervezni pedig méginkább, bár most Á-nak lenni nem olyan jó, de dolgozunk rajta, hogy jó legyen. Most éppen céges partikat kell szereznünk, meg kártyaleolvasót, meg új szakácsot, meg még ezer másmindent. Hihi.
Tegnap hajnali 3-ra értem haza és megyek vissza fél 1-re. Kapar is a torkom.

Ezt itt.
Hiába, már Douglas Adams is megírta azt a sokak szerint megalapozott feltételezést, hogy fajunk fodrászoktól és telefonkagyló-tisztogatóktól származik.

Jövőre kiskanalakat fogok kérni a barátaimtól karácsonyra, mert több nap, mint kiskanál.

Plasztikmacska

Meglett a mobilom. Mint egy rosszcsont macska, belebújt a dunnámba és ott dorombolt.