2006. október 8.

Olaszország

Ma dühös a tenger. Minden energiáját a földnek adja. Gyönyörű.
A hullámok nekicsapódnak a sziklafalnak és másfél méterre repülnek a víz felett.
A cseppek megállnak a levegőben egy pillanatra, majd visszazuhannak.
Ilyen a mi életünk is. Örvénylünk, kavargunk repülünk, majd visszazuhanunk, hogy a következő pillanatban újrakezdődhessen az egész.
És közben a levegőben milliónyi apró vízcsepp kavarog tovább.

Nincsenek megjegyzések: