Könyvek és függőség

Gazdagabb lettem egy Hrabal-lal, egy novellás kötettel és egy Deepak Chopra-val.
Mindezt féláron, ami nagyon vonzó ajánlat. Ki ne akarna dupla szórakozást ugyanazon az áron! Mindenesetre, ha nem változtatok útvonalat és mindig az Alexandra mellett jövök haza, akkor nemsokára új könyvespolcot kell vennem. Vagy szelektálnom kell. Általában ezt szoktam tenni inkább. Az olasz nyelvű képregényeimet pl már elajándékoztam a francia könyvekkel együtt. Hiszek az újraelosztás rendszerében.
A Deepak Chopra-t egyébként csak ezért vettem meg:
"Az egyik barátom, egy Kolumbiából származó kardiológus, már tizenöt évvel ezelőtt leszokott a dohányzásról. Aztán idén tavasszal hazalátogatott, és véletlenül beült egy moziba, ami az ő esetében meglehetősen ritkán fordul elő, mivel még a kardiológusok között is különösen elfoglalt embernek számít, és elmondása szerint már idejét sem tudta, mikor volt része utoljára ilyen szórakozásban. Aztán amikor a film szünetében kisétált az előcsarnokba, hirtelen ellenállhatatlan erővel tört rá a cigaretta utáni vágy.
- Tudod, még tizenéves koromban, Bogotában, mindig az előcsarnokban dohányoztunk a szünetekben - mesélte. - Pusztán annyi történt, hogy visszakerültem fiatalságom helyszínére, ugyanabba a helyzetbe, és egyetlen pillanat alatt visszatért a nikotinéhség is. Azon kaptam magam, hogy ott állok az automata előtt, aprópénz után kotorászva, és csak úgy tudtam ellenállni a vágynak, hogy szigorúan rászóltam magamra, és azt ismételgettem: Ez őrültség, te kardiológus vagy!"
Itt nyílt ki. Mármint a könyv. Előtte pedig az emlékekről, a függőség emlékeiről van szó. Nagyon érdekes. Persze a felvetés is érdekes, miszerint ha megváltoztatnánk a függőséghez kapcsolódó az emlékképeket, akkor végérvényesen el tudnánk szakadni a tőle, mintha nem is létezett volna soha. (azt hiszem újra kellene írnom az életemet a fejemben.)
Erről megint ez a film jut az eszembe.
No mára ennyit.