Lincs

Sokáig nem értettem a filmeit. Biztosan azért, mert sosem kaptam még Lynch mérgezést másfél hét Twin Peaks-től, Radírfejtől, Mulholland Drive-tól, meg a Lost Highway-től, meg a Kék bársonytól. Így, másfél-két hétbe sűrítve egyszerűen csodálatos. Kicsit olyan, mintha a Galaxis utikalauzt olvasnám.
A Radírfejekben ugyanúgy jelentős események történnek a 26-os számú szobában, mint a Lost Highway-ben, minden filmben ott van a tűz, a nehéz bársonyfüggöny, a vibráló izzó, a színházi spot világítás és valami olyan csavar, amire nem számítasz, amitől akár feje tetejére állhat az egész világ és gyakorlatlan Lincs-nézők számára zagyvává és érthetetlenné az egész film. Pedig csak arról van szó mindig, hogy Mr Lynch vicces figura és egyáltalán nem kell őt komolyan venni. Én mondom, hogy egy hahotázó buddha ő, mert tudja hogy kell meglepni a népet mondjuk egy jó erős balossal a film vége előtt kb 5 perccel, amikor már azt gondolod, hogy megvan a cselekmény és már majdnem kibogoztad, hogy mi törént és várod a katarzist, és egyszercsak azt veszed észre, hogy megy a vásznon a szereplők listája és nem érted. Próbálod összerakni, hogy az elejének mi köze van a végéhez, hogy mi is történt valójában, ő pedig kacag otthon az íróasztala mögött elégedetten és azt kérdezi: "Hát nem az volt az utolsó mondatod a jegyvásárlás előtt, hogy 'Surprise me!'?" Hehehe. Csak azt sajnálom, hogy nem csinált több filmet, mint amennyit, bár lehet, hogy ez valahol szerencse is, mert így legalább csak bizonyos motívumok térnek vissza klisészerűen a filmjeibe, de a sztorik nem ismétlődnek a végtelenségig. Hogy is ismétlődhetnének. Hehehe. Hiszen nincs is sztori.

A nyár elnyeli a digitális jeleket.

Valami van ...

Napok óta nem írok. Folynak a szavak, peregnek a homokszemek, telik az idő, ... számvetek. Már megint. Százmilliomodszor is újra meg újra. Lépnék az egyről a kettőre és mégsem. Topogás lesz a mozdulatból. Valahol megtörik. Bíztató szavakat gyűjtök, kedves mosolyokat, erőt ... merítek. Meglátom ... mosolyog ... sugárzik és olyan szavakat tölt belém, ami életet ad. Szívesen zokognék, de nem teszem. Így is elmúlik és egy könnyed, hűvös sóhaj lesz belőle. Kék égnyi boldogság. Nem érdekel mit gondoltok, boldog vagyok. Véres filmeket nézek este és krisztusi szentséggel átitatott valóság komédiát napközben.
Lassítva zuhan a vércsepp a föld felé, és mégis ... napformává szelídül a köveken. ...
"Jinjang-jinjang" szól a harang. :D

The most useful sentences of your life

Vettem a hugomnak egy angol könyvet. A borítón ez áll: 101 hétköznapi beszédhelyzetben használható 7000 eredeti angol mondat magyar fordítással ...
Ezek közül emelnék ki néhányat, amelynek biztosan nagy hasznát veheti bárki adott hétköznapi helyzetekben.
Íme:
1. Részidőben, de teljes fizetésért dolgoznék; ha érted hogy mondom. (A leghasznosabb mondat, én mondom!)
2. Tud ön valamit a pszeudo-kozmikus antianyag transzperambulációjáról?
3. Te jóságos ég, mekkora nagy fogad van!
4. Nyugodtan keress meg bármikor, de mostmár viszlát!
5. Jó hozzávetőleges szabály, hogy 75 centis talicskára van szükség egy olyan kiskertben, ahol csak könnyebb terheket megmozgatni.
6. Mondtam neked, hogy örökbefogadott minket egy kismacska?
7. Azt próbáltad már, hogy vajat kensz a lábfejére?
8. Tipikus rohadt bankár, ha engem kérdezel.
9. Azt hiszem ha megkérdeznék, akkor fekete Gudzsaráti leszbikusként jellemezném magam.(nyilván ebből van a legtöbb Mo-n.)
10. Kéz és lábtörést Hamlet!
11. A kokainszállítmány ügyében telefonálok.
12. Talán azt kellene javasolnom, hogy öljék meg.

No mára ennyit. Majd még idézek a most useful sentences-ből. :D

Fogyóhold

Tegnap este 10-kor még akkora volt a hold, hogy betöltötte az Akácfa utcát teljes szélességében. Persze a corvin tetőn állva már "kivont kétforintos" nagyságúvá zsugorodott. Ilyen ez a fogyóhold!

Régi barátság

Tegnap elmentünk inni párat és beszélgettünk. A magánéletemről kérdezett. Aztán megkérdezte, hogy mikor hagytam abba a keresést. Meg azt, hogy kit hívok fel, ha szar. És mondtam neki, hogy senkit. És azt mondta, hogy sokat vesztettem a régi magamból azalatt a tíz év alatt, amíg nem talákoztunk, és néha szerettel fűszerezett szánalommal nézett rám, néha sajnálattal vegyes szörnyülködéssel, néha pedig csak szeretettel. Én pedig nem állhattam a tekintetét. Nehéz szembenézni néha azzal ami van. Néha jobb inkább elmenekülni. És ő mégcsak nem is tudja, hogy olyan sokat nem is változtam, csak belátott egy olyan kis sarokba, ahol a titkokat tartom és fenntartom CSAK saját magamnak. A végeredmény mégis csak egy mindenttudó belső mosoly, mert tudom, hogy mindenkinek van egy sarka, ahová a csalódásokat és a rossz emlékeket rakja halomba,és kerüli, hogy lámpát vagy gyertyát kelljen odarakni, és hogy mégegyszer szembe kelljen néznie azokkal a kellemetlen dolgokkal, amiket saját magának gyártott avval, hogy belement egy szituációba vagy éppen nem. Persze amikor az ember rendet rak, akkor néha kell szortírozni ott is, átnézni milyen dolgok, történetek is laknak ott, és ilyenkor előfordul, hogy mosolyra húzódik a száj vagy megszületik a beismerés, hogy "Milyen hülye is voltam!" és akkor a sarokból a világosba kerülnek a dolgok, megbékélünk velük és fel lehet rakni a polcra és békével nézni velük szembe akár minden nap. És talán egyszer ... valamikor leszek olyan bátor is, hogy a szeretettel fűszerezett szánalommal teli tekintettel is szembe tudjak nézni, és ne az jusson az eszembe, hogy ez elől elmenekülnék, vagy legszívesebben visszavágjak, hogy "Miért, neked sosem voltak rossz időszakaid az életben?" ... Csak a tüzes szemeit ne látnám most magam előtt! Basszus.

You can run, but ...

Ma felhívott egy kedves hölgy egy ügyvédi irodából azzal, hogy biztosan elköltöztem, mert a levelek, amiket küldözgetnek nekem rendszeresen visszamennek hozzájuk.
"Elnézést, nem értem. Tudtommal nincsen semmilyen folyamatban lévő ügyem. Miről van szó pontosan? És honnan tudja a telefonszámomat?"
"A telefonkönyvből, és két 2004-es BKV pótdíjról van szó."
"Ööööö ..." Katt.

U.i.: Csak én lehetek olyan balek, hogy beikszelem a telefonkönyvben való megjelenést szerződéskötéskor.

Amíg Will Smith él, nagy baj nem lehet. sem zombik, sem vámpírok, sem természeti katasztrófa nem fog ki rajtunk.
Hip-hip hurrá!

Semleges történet

Elmentünk a nagy sósvíz mellé pihenni, de csak édesvíz lett belőle, és abból kb 36 óra. Kiegészítés: Azért, hogy ne legyen olyan rossz, péntek este elfogyasztottunk kb. másfél liter vereset meg némi csokoládét, és mivel a szomszéd motoroskempingben, az istenhátamögöttsefalván éppen motorostalálkozó volt, csatlakoztunk a nálunk sokkal józanabb fekete bőrdzsekis fickókhoz és sokkal jobban mulattunk mint ők, mert nekik csak a furcsa tekintet jutott amivel minket bámultak, nekünk viszont léggitározás és hajrázás is. höhö. Végül pedig a pénztárcánk teljes kiürülését napsütéssel üdvözölte a Jóságos. Mi pedig akkor már nem örültünk annyira a napsütésnek, hanem inkább az esőért imádkoztunk. Ja, és a slusszpoén, hogy beleszerettem egy páfrányba, merthogy milyen szép és ilyen otthon biztosan nem ..., és hoztunk is haza belőle pár tővel, ... aztán hazaértünk, kinéztem a lihthoff-ba, ugyanolyan pici páfrány kacagott az arcomba a szürke falról. Hm. azért annyira mégsem volt rossz.

Árnykép

Napok óta rá gondolok. Amikor kedvesen borostásan bejött az ajtón, kért egy óriás tejeskávét, befészkelte magát a kanapéra vagy éppen a fotelba és olvasott ... mindenféle külföldi újságokat. Aztán amikor befejezte, néha odajött a pulthoz, kedvesen-csendesen mosolygott és ez azt jelentette, hogy kéri a számlát. Megmondtam neki az összeget, fizetett még mindig mosolyogva, azt mondta "Köszönöm.", de mindezt olyan tiszta magyarsággal, hogy sokáig gondolkodtam, hogy vajon magyar-e vagy külföldi. Mindig szerdán jött. Napközben. Ismeretségünk kezdetén szinte észre sem vettem. Egy volt a sok kedves arc közül egészen addig, amíg egyszer fizetés előtt oldalrabiccentette a fejét és gyermeki csibészséggel rám mosolygott. Akkor nem értettem. Csak pár héttel később, de akkor már elmúlt a pillanat. Aztán sok-sok hónappal utolsó találkozásunk után ismét találkoztunk, de akkor már egy másik kávézóban a Madách környékén. A barátnőjével volt, de még mindig ugyanolyan sugárzóan őszinte és hallgatag mosolya volt. Azóta nem láttam. Csak mostanában bújik elő egy kép, amint az ellenfényben olvas a hatalmas ablakok mögött, a retro dohányzóasztal mellett, amin ott áll a hatalmas, fél literes bögre. A fénysugárban porszemek kavarognak, de egyébként semmi nem mozdul. Csend és titokzatosság. ... Mint egy jól megkomponált csendélet. ... Egy filmkocka. Ennyi maradt. És a vágy, a gondolat, hogy egyszer talán kiderül, hogy ki volt ez a furcsa, titokzatos szerdai idegen.

egotrip

vicces, hogy az ember különböző kifogásokat talál arra, hogy ne az legyen, ami teljesen kézenfekvő lenne, de neki mégsem jutott az eszébe az a megoldás.
aztán pár órával később belenéz a tükörbe, és irónikusan megveregeti a saját vállát, gratulálva saját magának, hogy ismét sikerült belemennie egy olyan egotripbe, amibe fölösleges volt, és legalább öt kifogást felsorolni 2 percen belül.
viszont legalább a felismerési szintidőt sikerült kicsit csökkenteni. hehe.

Helyzetjelentés

Asszem a depis napoknak vége. Tegnap este elértem a legdurvább, lemarnám a bőrömat a helyéről című történetet és ma reggel már sokkal jobban ébredtem 7-kor. Igazság szerint a reggeli kávéról kellene leszoknom, de az nehéz lesz, amíg van itthon kávé, pedig elég durva paranoiákat képes elszabadítani, és a dokihoz is el kéne mennem, megmutatni a gerincemet, mert az állandó tompa fájdalom az, ami miatt legszívesebben levetkőzném a testemet. Ugyanakkor valamelyik nap rájöttem, hogy ugyanaz van, mint gyermekkoromban. Fájnak a lábaim, viszont most legalább tudom, hogy mitől. Fizikai síkon. Hehe.
Szép időnk lesz ma is!

Egymáshozközüknincs mondatokban

Nem emlékszem mikor sikerült utoljára zokognom egy könyv miatt.

Egyszercsak eljön az ember életében a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: "Mikor lennék elégedett az életemmel?"
(ilyen persze csak akkor lehet, amikor nem az.)

Nyilván senkiben nem merül fel, hogy Indiana Jones a forgatás előtt alapos plasztikai feljavításon esett át.

Ha lelki állapotomat, a lakásomat, illetve a munkakörülményeimet egy szóval akarnám jellemezni, akkor ez a szó lenne az: kilátástalanság.

Két napja csípős kínain élek.

A mustármagjaim elkezdtek UFÓsodni.

Az Achi és Ssipak-ot már kívülről fújom olyan sokszor láttam. Folyékonyan beszélem a koreait. :D

Gumibogyó

"Sajnos a Merdzsó tükrén lógó rózsafüzértől se lesz senki mélyen vallásos!"

Nade ez aztán már tényleg!

"Klórpikrin tartalmú rovarirtóval ölte meg magát egy japán gazda. A megmentésén dolgozó orvosok ki akarták mosni a gyomrát, ettől a férfi elhányta magát és a mérgező gáz 54 orvost és ápolót mérgezett meg.

Rovarirtó szer lenyelésével vetett véget életének egy japán gazda, halála előtt azonban kihányta a mérget a kórházban, megbetegítve több mint 50 embert.

Az orvosok megpróbálták kimosni a férfi gyomrából a mérget, amikor az kihányva a vegyi anyagot, klórpikrint spriccelt megmentőire. A közelében lévő 54 orvosnál, ápolónál és betegnél a vegyszer gőze légzési problémákat és szemgyulladást okozott. Tizüket be kellett fektetni a kórházba.

A kórház sürgősségi részlegét a nem mindennapi baleset miatt be kellett zárni, s a tűzoltókat kellett kihívni, hogy mentesítsék a mérgező anyagtól a helyiséget."

Élővilágunk

Mostanában egyre több WWF-híreket olvasok, és azt gondolom, hogy az ember alapvetően egy egyszerűsítő lény. Így sikerül szépen lassan az állatvilágot leegyszerűsíteni csirkére, marhára, disznóra, macskára és kutyára. Nyilván ezek az állatok voltak párezer évvel ezelőtt a legjobb politikusok és úgy gondolták, hogy inkább beígérnek bármit, még azt is, hogy felfalatják magukat, de a fajuknak bármi áron ÉLNIÜK KELL. Nagy túlélő lehet még az amerikai szürke mókus Angliában, ami olyan szinten elkurvult, hogy képes az ember ölébe ülni, hogy némi eleséget kapjon, miután az ott honos vörösmókust lemészárolta, bár ha nincs szerencséje, akkor őket meg a kutyák mészárolják le (miközben a gazdi kutyájától elájulva simogatja annak buksiját és édesdeden gügyögi, hogy "ügyes kutya!" Na ja.). Vagy a patkány, ami nyilván a legjobb túlélő a csótánnyal együtt. Az EU (dicső uniónk) elhatározta, hogy 2010-ig nem csak lelassítja, de meg is állítja a fajok pusztulását. Vagy legalábbis a legutóbb olvasott hírben ez állt. És akkor itt fel is tenném a kérdést: ez azt jelenti, hogy holnaputántól leáll a közlekedés, a légiforgalom, a károsanyagkibocsátó gyárak, a fakitermelésfeldolgozás, a hajóforgalom, megszűnnek a szélerőművek, a vízierőművek, a mezőgazdasági területek, az éjszakai világítás, lezárjuk az erdőket, megszüntetjük a túrázást, a napvédő krémeket, a műanyagcsomagolást, a ... stbstbstb-t? Mert az nehéz lesz! Mindenesetre HAJRÁ! Én drukkolok. És én ígérem továbbra sem szemetelek az utcán! u.i.: Egyébként most értettem meg, hogy miért egyre unalmasabb a national geographic. hm.

Drink Coffee ...

... to do stupid things faster.

... birtokos ragot ragasztott az égre, a földre, a fákra, a lányra, és boldogan mosolyogva élte tovább életét. ...

Képzavar

"Jó napot kívánok, egy túróscsuszát szeretnék kérni, de csak túróval és tésztával, mert diétázom."

Ühöm. És milyen diéta ez? Szénhidrát és fehérje diéta?
És holnap mi lesz? Egy kis kristálycukor diéta?