Új háziállatom lett.
Ő az.
Bevallom gyilkos szándékkal vettem. Végetek repülő szörnyecskék!
Na jó, nem pusztán. Kíváncsiságból is. Először majdnem eldobtam a cserepét, amikor (okos ember módjára) beletettem a mutatóujjam és hirtelen bezárultak a levelei, annyira meglepődtem/ijedtem, de aztán annyira megfogott ezzel a tettével, hogy enyém kellett, hogy legyen.
Kerülgetés közben a következő dilemma játszódott le bennem:
Na akkor ez most növény vagy állat? Oké, növénynek néz ki, tudom, hogy biológiailag oda van besorolva, de állatokat eszik és igazi ragadozó. Bekapta az ujjam! Ha most ezt megveszem, hazaviszem és netál elpusztul, akkor azt fogom érezni, mintha megöltem volna egy állatot? Mi van, ha hónapokig nem lesz a lakásban egy légy sem?
Aztán kifaggattam az eladót, hazajöttem, rágoogliztam, ámultam és bámultam, hogy milyen okos háziállatot szereztem be, mostmár csak egy fél négyzetméternyi mocsarat kell csinálnom, hogy otthon érezze magát. Most beköltözött az IKEÁs vázába egészen addig, amíg nem találok neki jobb helyet, és dédelgetem. Én kis vér nélküli predátorom!
(Hozzáteszem, hogy sok évvel ezelőtt volt már egy ilyenem, de nem kerültünk közelebbi kontaktba, úgyhogy nem is szerettem bele. Lehet, hogy az hiányzott, hogy "megharapjon"? Mmmmm.)
Egyébként pedig veszélyeztetett faj.

Hugi:- Most van lomtalanítás.
Én: - Hol?
Hugi: - Hááát, ott, amerre jöttem haza. a Mester utcában.
... (megcsillanó tekintet)
Hugi: - Nem! Nem megyünk sehová.
Én: - Hm. Na jóóó.

Csajozós. na ilyen is régen volt már.

A bitek lassan csorognak, én most elindulok lapos, kerek adathordozóért, hogy kicsit könnyítsek a terheken.
Jelentem a Heroes jó lesz, nem úgy, mint a 2. évad, és egész jó a The Promotion is. Vagy legalábbis jól kezdődik, aztán lesz belőle tűrhető-nézhető film.
Az Immortal elég szr, és még jó képek sincsenek benne. Na jó, inkább csak nem túl sok. Képregény adaptáció, de ez olyan amit még képregényben sem olvasnék el, mert nem köt le. Ennyi.
A nap további részéről annyit, hogy elmentem pesto-ért, aztán vettem még mangó-t (!!!imádom! A legszexuálisabb gyümölcs az egész világon!), camambert-t-t-t, egy ausztrál és egy chile-i vörösbort (nem bírtam választani), meg banánt, meg hasonló ilyesmiket. Aztán végre találtam egy olyan farmert, ami nem csípő, de jól áll, és nem punkrock szára van, de jól áll, és meg is vettem. és rájöttem, hogy milyen kis dolgoktól is képes az ember boldoggá lenni. Hehe.
Aztán még cseteltem is valakivel, és most hirtelen nem is tudom hová tenni. Magamat. Mi van velem? Megyekis megeszem azt a szexuális mangót. Hátha az segít. Meg a telihold.

Drukkolok a biteknek.
Akarom látni a Heroes-t (még 40 perc. aaaaarghhhh), meg az Immortal-t (itt, egy kicsivel lentebb), a Tykho Moon-t, meg a Promotion-t, meg a Pushing Daisies-t. Ez utóbbit csak a The Fall miatt.
(Lábjegyzetbe: nem értem. Amikor 10 gigás vinyóm volt, akkor ugyanúgy 1 gigányi szabad helyem maradt, mint most, pedig most 120 gigás van. Nah, a házi az, hogy faragjatok ebből értelmes magyar mondatot és karikázzátok be a monitoron a helyesírási hibákat. Helyes megfejtéseket kommentbe kérem - ez is magyarra sikerült, de most lusta vagyok kijavítani - a legjobb kommentelő pedig virtuális csatakos arcnyalást kap ajándékba. Hehe.)

Qué dia perfecto!

Nah, akkor most az lesz, hogy elmegyek dolgozni, mindent megoldok, aztán egy héten keresztül ez lesz:



És ez így érdekes. Fejjel lefelé. Hehe. ... Hogy fejre kelljen állnotok, ha nézitek.
Mert fejjel lefelé sokkal érdekesebb a világ. ... Néha.

Oktató videó lányoknak:
How To Be The Perfect Girlfriend

Nah, az elmúlt két napban megtörtént a lomok feldolgozása (a listából kihagytam a 41-es, jobbos kaptafát, amit nem kellett feldolgozni, csak a helyét kellene megtalálni), bár van némi utómunka hátra. Nagyon furcsa álmom volt. Az volt benne, hogy eljött G valami nagy áruházba, ahol én dolgoztam (?) vagy éppen csak valami dolgom volt (és hívtam, hogy jöjjön, úgy jött!), és néztük a polcokon a valamiket és akkor hirtelen, rá nem jellemző módon átkarolta a derekam én pedig megcsókoltam. A furcsa csak az volt benne, hogy nem volt ott a kémia. És lett folytatása is, én pedig már álmomban azon gondolkoztam, hogy minek ez nekem és miért megyek ebbe bele, ha nincs ott a kémia, merthát nagyon csípem őt, de valami mindig visszafogott, hogy elkapjam (mert őt így kell), és tudom is hogy miért, és ezért nem értem az álmot. Ezen pörgetem magam. És lehet, hogy holnapra, amikor találkozunk már ott lesz a kémia, és majd teljesen más szemmel nézek rá. Mondjuk a "leszaggatom a pólód és összekócolom a hajad" szemmel. Jaj mi lesz itt! Húúúha.

Mozgáskorlátozott lettem. Nem mehetek ki az utcára a fszm tüntetők miatt.

A hugom is jót nevetett rajtam ma reggel, amikor felébredt. Az első kérdése az volt, hogy a mosdókagyló minek ... (Minek-minek! Minek kérdezed?) aztán meglátta a kapcsolótáblát és nevetve azt kérdezte: - És ezek?
- Hát, ezeket azért hoztam el, mert öt év múlva már sehol nem fogsz találni ilyeneket.
- Aha, és akkor most leviszed őket a pincébe?
Na ekkor már én is nevettem. - Hát, ... ja. Azt hiszem igen.
Hiába. A hugom ismer. Tudja mi következik.
Csupán azt nem bírtam elmagyarázni neki, hogy ezen a kapcsolók fontosságát csak az értheti meg, aki zsigerből ismeri a hangjukat. Aki anno ezek mellett élte a gyermekkorát a 70-es években épült panelban vagy sorházban, vagy ha éppen olyan mázlija volt, hogy szülei akkor újították fel a lakást, házat, szobát, elektromos rendszert, mert akkor tudja, hogy ezeknek a kapcsolóknak "Helló, hazajöttem!" vagy "Szép álmokat!" hangjuk van.
Katt!

"Valaki túlaggódta magát a demokráciáért a Kossuth téren, és a mentőknek kellett elvinniük."

Éjfekete a körmöm alja. Hiába mostam kezet 3-szor tegnap.

Még mindig nem kapcsoltam be a konvektort, de azt hiszem ma lesz a nap, amikor nem hiszek többé a vénasszonyok nyara eljöttének.

Negyedik évét tapossa a norvégmintás pulcsim. Mert szeretem. És nem tudom, hogy ő mennyire örül annak, hogy ilyen hosszúra nyújtom az életét.

Hiszek az újraelosztás rendszerében. Ma viszont nekem osztottak lapot. Helyesebben lomot.
Thonet asztalka és képkeret helyett lett:
3 db fehér, mintás, igazi nagymamás lapostányér, 3 db kistányér, 2 mély (persze hogy minek azt nem tudom, de lett),
1 db A3 vagy A2 méretű IKEA-s clipp keret (valójában utálom a clipp kereteket),
1 db akvárium (csak azért, mert lusta vagyok elhozni az enyémet a XIII-ból),
1 db balkonláda,
3 db bőrdzseki (fogalmam sincs, hogy jó e),
3 db mellény,
kb 12 db nyakkendő (mert tudjuk, hogy erre aztán biztosan szükségem lesz!)
1 db IGAZI sárga-piros iskolatáska (!!! nem hátizsák, iskolatáska!!! nyilván ez is kellett),
1 db hátizsák (mert még csak 5 db van ugyanebből a méretből),
4 db angolkönyv és 1 feladatgyűjtemény,
kb 12 db 80-as évekbeli szocreál kapcsoló és 4 dugalj, amit nyilván nem fogok feltenni a lakásban sehová, viszont teljesen biztos vagyok benne, hogy értéket képvisel (erről majd teszek fel egy képet, hogy tudjátok miről van szó), mindez egy bemutatótermi furnérlapon,
1 db mosdókagyló (!!!) ez nem volt egyáltalán szükséges és kétségeim is vannak vele kapcsolatban, de mégis szép,
1 db kb 30-as évekbeli üveges zsúrkocsi, amit meg kell csináltatni, viszont egy igazi gyöngyszem,
illetve a dolgok koronája és a szükséges réka fetish: 1 db 70-es évekbeli konyhaszekrény KULCSA (!), és 4 db rajzszög (ebből kettő 4-es méretű Hercules, 1 db 4-es Titán és egy 3-as Murillo), jah és 2 db réz ablakkilincs.
Hajnali 3-kor végeztünk a VI. kerületi lomtalanítással, a derekam lefagyott és fáradt vagyok. A konyhaszekrény egyébként gyönyörű volt, de el volt törve benne a maratott üveg, amit nem lehet pótolni, max csináltatni, de az is kétséges, viszont a kulcsától már nem bírtam elválni, így került elő a farmerom hátsó zsebéből itthon. A legkeményebb viszont az a fiókos szekrényke volt, aminek 30 éves létére nemhogy az összes fiókja megvolt, viszonylag jó állapotban, de a fiókok alá, a lábára odaszögelték a kulcsát, így aztán sosem veszhet el. Alig hittem a szememnek. Hatalmas! Kíváncsi lennék rá, hogy a volt tulajdonosok tudták-e ezt. Hehehe.

Lomolunk.
És egyébként teljesen feladtam.

Azt hiszem új életem kezdődik. Így akarom.

Összefüggéstelen mondatokban

Mélyrepülés van. Nagyon.

"Ráeszmélt, hogy a foglalkozása életének a véletlenjeihez fog tartozni. Hogy úgy lesz az életére ragasztva, mint egy nevetséges álszakáll." Kundera

Megőrülök a horgas orrokért. Nem tudom milyen tudatalatti, zsigerből jövő emlék ez, de rettentően vonz.

Szeretnék most két kar közé befészkelve lenni. Semmi mást, csak egy kis ... békét.

"A munka meg fog várni, amíg megmutatod a szivárványt a gyereknek, de a szivárvány nem vár addig, amíg végzel a munkával." (Pláne, hogy sosincs vége.)

"Mit teszünk az életünkkel? Keressük önmagunkat, menekülünk önmagunk elől, villanásnyi időkre találkozunk önmagunkkal, és sohasem sikerül önmagunk végére járnunk, meghatároznunk önmagunkat, megtudnunk, kik is vagyunk valójában. Nincs időnk, oly gyorsan elmúlik az élet, lefoglalnak bennünket az anyagi gondok vagy a szórakozás, és végül elérkezik a halál, és csak a halál előtt értjük meg, hogy az életünk csupa nagyság, alkotás és csoda is lehetett volna. De akkor már túl késő, és az élet csodálatos fényét csak a beteljesületlen dolgok fölött érzett roppant bánat ragyogtatja fel. És éppen azért, mert az életünk beteljesületlen maradt, úgy érezzük, hogy a halál úgy tátong a végén, mint egy szakadék."

Ezek kavarognak a fejemben. És most rossz nekem. Nagyon.

És nem is értem, hogy hogy kerültem ebbe a helyzetbe. Én nem vagyok egy harcos alkat. Én nem akarok küzdeni minden kbsztt nap. Mosolygó embereket szeretnék látni magam körül, nem gondban úszó, kétségbeesett arcokat.

Tarsem Singh

Keressétek ezt a nevet, mert igazán gyönyörű filmeket készít. Olyan képi világgal dolgozik, amin én másodszor hasaltam el, pedig a múlt héten még nem is kötöttem össze a kétfilmet. Az egyik a The Cell, ami egy thriller volt 2000-ben, és a The Fall, ami egy mese. Most bukkantam rá az imdb-n, hogy ez a két film összeköthető, sőt ... készül két másik film is, a War of Gods, sajnos 2010-ig várni kell rá és a the Unforgettable, amire 2011-ig. :( Szerintem kb hasonló kategória lesz, mint a 300 csak egy olyan indiai fickó szemével, aki Los Angelesben tanult filmezni és reklámfilmeket forgatott leginkább. És ha ez nem elég, akkor nézzétek meg az előbbi két filmet és akkor majd körvonalazódik a jövő. Hehe.

Működik az RSS. Tegnap feltöltöttem a képeket és hirtelen 95 ember jelent meg az oldalon. Már a múltkor is csodálkoztam, amikor hirtelen 120 ember jelent meg egy óra alatt. Nem is értettem, hogy honnan a fenéből jönnek a világ minden tájáról Kínától kezdve Brazílián keresztül New Yorkig. De aztán most kezdem kapizsgálni. Először csak a blogger, utána az RSS. Asszem. Vagy mi a szösz. Ha nem, akkor nem tudom.

Raktam fel füvészkerti képeket még ide.
Mesecímek nélkül, de lehet, hogy később megfűszerezem néhány gondolattal.
Akkor majd az lesz a címe, hogy a Növények lelke. Most pedig egyszerűen csak Füvészkert.
Azon egyébként mindig elcsodálkozom, hogy a gyömbér mennyire férfias növény. Bár ha jobban belegondolok nem kellene. Elvégreis hosszú, egyenes gyöktörzse van, mégis azt gondolnám, hogy lány-növény, abból kiindulva, hogy a kurkuma rokona, aminek egészen nőies, hosszúkás, bokorszerűen növő levelei vannak. Mégis. A gyömbér, mármint a boltban kapható gyömbér-gyömbér, nem a kertészetekben megtalálható nemesített fajta, egyértelműen hímnemű. Hosszúkás, szinte kukoricalevél-szerű levelei vannak és nyílegyenes szára. Igazi erőt sugárzó dalia.

Négy kávé után bármikor eljutok Terminátor módba és mindenkit Sarah Connor-nak nézek.
Merev tekintet és feszülő izmok.
Ez volt ma.