Aki ma bearanyozta ... 2. rész

Aki a mai napomat bearanyozta, az a szívemcsücske Mike.
Volt bent ma a helyen, ivott egy kávét és csacsogtunk. Végre egy angol, akinek értem a szavát! Imádnivaló nagymedve. Cseréltünk számot is, úgyhogy majd lehet, hogy egyszer valamikor beülünk valahová csacsogni és élvezni a létet. Lehet, hogy egy kicsit még otthon is fogom érezni magam. Amolyan papás. Nekem.
M. összetörte magát a motorral, persze nem nagyon, csak éppen annyira, hogy sajnálni kelljen, mert nem nagyon bírja mozgatni a karját és fáj a térde meg mindene, úgyhogy most sajnálom szegényt. Persze csak távolból, mert nem találkozunk. Számkitörlés elmaradt, mert amikor megpróbáltam neki elmagyarázni SMS-ben (mennyire szánalmas vagyok, de hát nem találkozunk), hogy nekem ennyi volt, mert annál, ami most van, több kell, nem értette meg, hogy vége. Egyszerűen nem értette. Olyan válaszokat kaptam, amik teljesen másról szóltak, én pedig azt nem értettem, hogy miért nem érti. Gondoltam talán nem kapta meg az üzenetem, úgyhogy megpróbáltam újra, aztán újra, közben megtudtam, hogy mennie kell egy autóért, meg hogy felborult a motorral, aztán, hogy hazaért és mindene fáj. Strucc, vazze, strucc. Aztán megkérdezte, hogy miért is Sorry? Hát erre már nem tudtam mit lépni. Inkább megírtam neki, hogy lesz szlovák parti holnap. Szóval beletört az élesre-fényesre csiszolt szemfogam.
Ennyi. Lehet, hogy mégsem szeretnek kegyetlennek az Istenek.