Mostmár hetek óta keresem a Brian Eno zenéimet, amik égen-földön sincsenek, de a lakásomban biztosan nem, pedig nagyon szeretnék most ilyen nagyon minimál ambientet hallgatni! Helyette kaptam Brand New Heavies-t a Szörp koncert örömére, bár tegnap nem játszottak csak egy számot, és azt is az Old Men's nevű szerintem egyre inkább szörnyintézményben, amiről már 5 éve is meg volt a véleményem, de most meg aztán pláne.
És ezen még a 4-5 regisztrált férfimosoly sem tudott sokat segíteni.
A "a" társaságát, viszont maximálisan élveztem, és még azt is megtudtam, hogy a felrakott műszempilla csomókban hullik, és ígértem neki egz szempilla-göndörjítő cuccot, hogy még szebb lehessen, mint amilyen most. Kaptam tőle egy elefántot, aminek az ablak felé kell néznie, akkor hoz szerencsét, de figyelni kell rá, mert ha lekonyul az ormánya, akkor baj van, és gondoskodást igényel.
Történt még olyan ma, hogy hazudtam az R-nek a nemtelennek tekintésének időpontjáról, mert ez nem nyáron történt, hanem kb 1 hónapja, viszont véglegesen és visszavonhatatlanul, de ő ezt valószínűleg még mindig nem hiszi el, mert már sokadszor szabadkozik olyan szövegekkel, hogy "ha éhes vagy valamire, ... na arra nem", miközben vele kapcsolatban egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy arra legyek éhes, ha az nem tócsni, és ha ezt így folytatja tovább, akkor ideges leszek és a vele való találkozásra sem leszek már éhes, mert arra kell majd gondolnom, hogy folyamatosan védekezik, és az már nem őszinte. Közben pedig egyébként kezdtem örülni, hogy végre lehetek őszinte vele és néha megsimogathatom a buksiját néha csakúgy anyásan, vagy hozzábújhatok néha csak úgy kislányosan, de úgy tűnik ehhez még mindig telnie kell az időknek, mert még mindig nem lehet. Ez van. A férfi-nő barátságok sosem voltak egyszerűek.
Ezen felül pedig dolgozz van, ami kicsit húzósnak tűnik a nagy lazsálás után, de úgy tűnik, hogy legalább van értelme. Persze Á közben dolgozik rendesen az egómon, én pedig próbálok nem betörni. Hihi.