Amikor sokáig nem jársz valahol sokkal szembetűnőbbek a változások.
Úgy jártam tegnapelőtt, hogy leesett az álam. 8 hónap Angliai távollét jót tett az Örs vezér terének. Hihi. Amikor felültem a metróra először az tűnt fel, hogy a Pillangó utca felé közeledve látom a párhuzamos sínpár-t, amin a városba haladó kocsik járnak, mert ki van világítva. Furcsa is volt. Gondolom azért is, mert ezt egyébként más metróvonalakon nem igazán lehet látni. Aztán megérkeztem az Örsre és a két sínpár helyett fogadott négy, plussz a közben felemelt márvány (?) falak és az új tetőzet. Ezt követte az IKEA felé haladva a Sugár Üzletközpont plussz egy szintje és a nem túl ötletes és dekoratív, de mindenképpen új burkolata narancs színekkel, no meg az, hogy hirtelen beraktak egy mozit is a Sugárba.
Hiába. Változnak az idők.
Ezek után már csak abban reménykedem, hogy a következő a Kőbánya-Kispesti metróvégállomás felujítása lesz, de nem lebombázással és újat-építéssel, hanem felújítással, mert azt azért sajnálnám, ha az az igazi retró-kommunista építmény végleg eltűnne. Az tényleg fájna. Nagyon.
2008. január 17.
Van itt pé'z
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
A Kö-Ki megérdemelne egy ráncfelvarrást, és én lehet, hogy azt sem bánnám, ha egy alapos dózer után tennék. Megtanultam nem kötődni semmien tárgyhoz, lakásokhoz, de az fájt kicsit, viszont érzéketlenné is tett a változásokkal szemben, amikor a bölcsimet, ovimat, általánosomat, gimimet... mindent vagy lebontottak, vagy a felismerhetetlenségig átalakítottak, volt ami irodaházzá változott. Ez van. A változás jó, nem töprengünk annyit a múlton, ha nem jut folyton eszünkbe.
Ezzel részben értek egyet. Én egy kicsit retró-imádó lettem (külső, munkahelyi hatásra) és azt gondolom, hogy nincs olyan sok szép példája ennek a stílusnak Budapesten, hogy megengedhessük magunknak azt a dózert. Mert ha mindig mindent ledózerolnánk, akkor hogy lennének még körgangos házak, hogy lennének a várban bájos-kedves egy-kétszintes görögkereskedő házak, stb.
Én szeretem azokat a dolgokat, amik a múltra tekintenek vissza, mert néha meg lehet állni, ki lehet zökkenni a jelen pillanatból és bele lehet álmodni magamat egy olyan időbe, amiben én még nem voltam, de van képem róla.
ma azon gondolkodtam a BAH csomopontnál állva , h. amikor még lovas szekerek mozogtak arra felé , vajon a lovak , hogy birták a felüljárot .. de aztán persze rájöttem , valoszinüleg akkor még ott nem volt semmi . se felüljáro , se négy-öt sávos aszfalt ut , se semmi . csak puszta meg ilyenek . pl gémes kut . talán néhány fa is volt .
Megjegyzés küldése