2007. november 7.

Hazatérő üzenet

Üzenem mindenkinek, de legfőképpen a papámnak, hogy olyan hamar megyek haza, amilyen hamar csak tudok.
Most meglehetősen szenvedős vagyok, mert már nincs mit csinálnom, a várost már unásig ismerem, úgyhogy nagyon uncsi az életem most. Bruhuhuhuuhu.
Na sebaj, lesz ez máshogy is!

Nincsenek megjegyzések: