Tegnap nagyon kedves napunk volt I-vel, ma pedig a fáradtságtól eltekintve nagyon békés. Persze amit meg kellett volna csinálnom tegnap este, nem csináltam meg, úgyhogy most vár rám.

Akkor most ezt egy kicsit kibővítem némi plussz információval szépen lassan, ahogy a fejemben összeállnak a dolgok.
Szóval a tegnapi napom felülről súrolta az űberfasza csodás napot. Reggel egy kis Qi-gong-gal kezdtem, meg balancinggal, meg tisztítottam ablakot is a hálószobában, mert nagyon ráfért, meg átültettem a növénykéimet a "kertecskémben", meg kiszedtem az elrohadtnak hitt gyömbért a földből és kiderült, hogy időközben tök nagyra nőtt, és nem is rohadt el, úgyhogy elültethetem megint, meg elültettem egy másik darab gyömbért is, meg, meg, meg, meg, aztán elindultam találkozni I-vel a Tabánhoz, ahol gyönyörűen zöldelltek a fák, és a bokrok, és virágzott a föld, meg a bodza. A bodza nagyon fontos momentum a tegnapi napban, mert mennyeien gyönyörű illata van. Annyira, hogy azt le sem lehet írni. Kaptam belőle egy tenyérnyi virágot, és a nap hátralevő részében szinte le sem vettem az arcomról. Hihi.