Tegnap döntöttem. Soknapja élő szerelmi eufóriámat nikotinéhségre cseréltem. Milyen jó is ez! Délután ágyba dőltem tőle, este pedig olyan "rémálmok" jöttek elő, melyben pár nap múlva, egy hét múlva valami szórakozóhelyen vagyunk és mindig emlékeztetnem kellett magam, hogy "Dehát én nem dohányzom!", és akkor pukk, eltűnt. ... a cigi. ... meg az egész vision. ... aztán jött a következő hasonló, de nem ugyanaz. És most megint. Mert ugye erős reflexekkel dolgozik az ember, úgyhogy ma reggel már kávé sem volt, de még a szerencsétlen füstölőt sem merem meggyújtani itt, magam mellett. Höhöhö. Viszont így sokkal hamarabb ki fogok lépni a lakás ajtaján reggelente. Hihi.