Álmomban

Két embernyi magas Alexander körték voltak lepotyogva a földre az út szélén, mi pedig megálltunk enni belőle. Isteni, mézédes körték voltak. ... Igaz néha olyan magja volt, mint a dinnyének, és néha zúgtak körülötte a méhek.
Az Ildikónál volt olyan kés, mint ami még nekünk volt otthon, azzal tudtunk kanyarítani az óriáskörtékből és az Ildikónak mindig a magos rész jutott. És volt olyan is, hogy a mézédes körtelé megállt a körte kivájt részeiben. Benne volt még az álmomban a Viki és a Miki, akik tegnap véletlenül belecsöppentek az estémbe is, és vicceset moziztam. Főleg a Vikin. Nagyon furi lány.
Volt valami olyasmi is, hogy a saját testemet exhumáltam halálom után pár héttel, és összeroppant a koporsó teteje, mert valami habszerű fából volt. Alatta pedig az enyhén összeaszott, lassan rothadni kezdő testem. A kíváncsiságon kívül semmit nem éreztem vele kapcsolatban. Persze, hogy miért kellett kiásni azt már nem tudom. Lehet, hogy azt is kíváncsiságból? Nemtom.