Össze-vissza

R-nek igaza volt. A barátok majd jönnek.
Hol is kezdjem? Bob Marley Hurray.
Voltunk kollektíve sörözni. Annyira hiányzott már ez. Ma Slavka talált 70 fontot az egyik asztal alatt, amiből 30-at nekem adott, amit majd jól titokban visszacsempészek a táskájába, de ez titok. Ezután elmentünk sörözni, aminek a végén rohannom kellett haza, merthát a szükség ugye ... aztán a WC-n szitkozódtam egy sort, mert már megint elhasználták az összes WC-papírt, de hála a lélekjelenlétemnek még időben vissza tudtam rohanni papírzsebkendőért a szobámba a következő mondatot szűrve át a fogaimon: "Azért sem hagyom itt. Oldjátok meg, ha nem bírtatok venni." Persze utána jót nevettem magamon, most pedig győz az éhség, lemegyek a törökhöz a szétesett arcok közé csirkehambit venni. :D
Szóval érdemes csirkézni a törököknél. Mindig megkérdezik, hogy hogy vagyok, meg azt, hogy hogy hívnak, és ennél tovább nem is megyünk. Alattunk van egy trafik, ahová cigit venni járok csak, szintén muszlim tulajdon. Heteken keresztül ez ment:
- Hello, how are you?
- Fine, thank you. How are you?
- If you feel good, I feel good.
Ennyi. Amikor azt mondtam, hogy "I feel very bad today, but how are you?", az volt a válasz, hogy "If you feel bad, I feel bad too." Köszi. Aztán szépen lassan eljutottunk odáig, hogy mostmár pár mondatos beszélgetéseket folytatunk a hétköznapokról. Persze mindezt lassan, nagyon lassan.
Szóval a csirke-hambisnál asszem az lesz a következő lépés, hogy "My name is Reka, do you give me discount?" Na jó, ez ordas vicc. Inkább nem. Úgyis csak kicsit szétesett éjszakákon megyek, amikor nincs itthon semmi kaja.
Holnap szabadnapom lesz, és ma sütött a nap is egy kicsit, úgyhogy bízom a holnapi jó időben. Ha nem lesz, az sem baj.
Megvettem az első nem évelő növényemet, ami azt jelenti, hogy lassan fészket rakok. Furcsa folyamat ez. Akkor döbbentem erre rá, amikor tegnap elkezdtem számolgatni, hogy mennyi van a bankszámlámon, és rájöttem, hogy lehet, hogy az a pénz, amit szeretnék hamarabb összejön, mint ahogy azt legbelül érzem és ennek az egésznek pár hónap múlva lehet, hogy hirtelen vége lesz. Aztán párhuzamot húztam a növény és az életem között, és rájöttem, hogy az ő gyökereivel én is rendelkezem. És egyre inkább.
És persze nagyon örülök a legújabban szerzett Bob Marley Legend albumnak. És persze kicsit hiányzik a "Hello African, tell me how you doing?" ;o)

Szóval a mai napom úgy folytatódott, hogy az egyik kedvenc vendégem legújabb csaja (kb. 55-60 évesek) azt olvasta az újságban, hogy idén már nem lesz nyár England-ben. Ezen túl már csak azért drukkolhatok, hogy inkább az örök tavasz köszöntsön ránk, ne pedig az örök ősz. Hehe. Persze ebbe már lassan belenyugszom. Emil volt bent kajcsizni, aztán jött a legújabb kolleganőnk, aki egyenlőre csak részmunkaidős, és nem beszél sokat angolul, viszont folyamatosan mosolyog és a csávók a konyhában nagyon imádják. (Hurrá!) Elég későn zártunk, de minden rendben volt és az este végére fel is ébredtem.
Zárásként pedig a sarkon találkoztam egy kedves gitáros utcazenésszel, aki azt énekelte, hogy:
Dont worry about a thing,
cause every little thing gonna be all right.
Singin: dont worry about a thing,
cause every little thing gonna be all right!

Rise up this mornin,
Smiled with the risin sun,
Three little birds
Pitch by my doorstep
Singin sweet songs
Of melodies pure and true,
Sayin, (this is my message to you-ou-ou:)

Singin: dont worry bout a thing,
cause every little thing gonna be all right.
Singin: dont worry (dont worry) bout a thing,
cause every little thing gonna be all right!

Úgyhogy nem is aggódom, viszont most nagyon vágyom egy kis Bob Marley-féle sunshine félórára és egy cigire, úgyhogy induljon hát Bob Marley itt, és csókoltassuk a Mátét, akinek végre jobb napja van, és üzenjük enki azt, hogy ha esetleg mégegyszer rossz napod lenne, hallgasssssssd eeeeeezt! Yipppppiiiiiiiiiiiieeeeeeeeeeee!

Na most aztán igazán szar. Mert most még másnapos is vagyok attól, amitől még berúgnom sem lett volna szabad. A Sinatrát pedig végképpen nem értem. Felvágom az ereimet, ha hallgatnom kell. Bármit, csak ezt ne.
Ma viszont úgy döntöttem, hogy nem automatikusan kávé-cigivel kezdek, hanem nagy pohár hideg vízzel. Aztán mégegy nagy hideg vízzel. ... Kicsit besokkaltam a kávétól.
Na jó, monológ vége. Asszem ennyi volt mára.

Szlovák parti

Szóval ma este szlovák parti, és ha valakinek pár éve azt mondtam volna, hogy képes vagyok két korsó sörtől és 25 cl tequilától berúgni, biztosan körberöhögnek.
Szlovák parti: nagyon jó flash, szlovák rockos muzsika, aminek a szövegét egyáltalán nem értem, de azért ... Édesanyám, részeg vagyok, mint a csap ... :D
Szóval volt New York-New York, meg Dirty Dancing fő betétdal, meg fura-ismerős arcok, leginkább szlovákok, akik elmagyarázták nekem, hogy ez egy szlovák parti, tehát nem beszél senki csehül (nem mintha lenne közöm bármelyik nyelvhez is), meg mi volt még? Tényleg sikerült berúgnom kevés alkoholtól! Ez szinte hihetetlen!
A lengyel fiú gyorsan feladta. Úgy döntött, hogy inkább felszolgáló melót keres. Szegény, a nap végére egészen kipurcant. :D Mi még? Megyek, készítek egy kis garlic bread-et, hogy észhez térjek.
Szóval a Szovák-partira vele együtt érkeztem:

Legújabb legjobb barátom (newest best friend), akit simán lemarihuánáztak a biztonsági őrök, mire én felajánlottam nekik egy levelet, hátha boldogok lesznek tőle. :D Nem kértek. Ettől én lettem boldog. :D Kapott sört is az este, ezért a "Kedves alkoholista barátom" címet is kiérdemelte. :D Most itt csücsül az asztalon.
Szóval most R. megy, ellenőriz garlic bread, aztán zuhan ágy. Gyorsan, hatékonyan.
Spiccesen (részegen) blogot írni jó. Hehe.
És akkor most jöhet az a Frank Sinatra Best of, amit hetek óta nem bírok meghallgatni. Yeah! "What my love...", "Saying something stupid...", ... Oh Frank! És persze mindezt üvöltve, mármint amennyire lehet, és igazán sajnálom, hogy nem adhatom elő a magánszámomat az ablak-tükörnek (pedig világi díva tudok lenni néha), mert a szomszéd szobákban alszanak.
:,(
Na jó éjt!

Most Roy Ayers és Coffy Soundtrack. Lelki-füli orgazmus. Jaj.

Kedvenc filmek folder

A következő filmek kerültek bele a kedvenc filmek folderbe:
Marie-Antoinette
Before Sunset
Stranger than fiction
Lake House (ez az örök Reeves szerelem)
Paris Je T'aime
Jackie Brown
Interstate 60 (határeset, éppen belecsúszott)
Click
Az 50 első randi

Most kellene még egy nap agónia, hogy végre kipihenjem magam és végre teljesen üresnek érezhessem magam, készen egy új napra, de nincs ilyen. Megint munka, pedig tudnék most megint aludni kb. délután 3-ig, vagy mégtovább. Alig várom a jövőhetet, amikor végre hazajön Natalia és lehet két szabadnapom a héten.
Ja, van új managerünk. Szintén meleg. Ez viszont unszimpatikus is. Remélem gyorsan beadja a kulcsot! Na megyek, lemosom a hajpakolást, hogy egy kicsit még agonizálhassak úgy du. kettőig.
Tutu szavaival élve: Flyingnak lenni most nem olyan jó. :,(

Csak címszavakban

Ma "reggel" 11-kor kelés, ráérős kávézás, reggeli gyanánt (12-kor) litván "fasírt" evés valami ismeretlen, de nagyon finom szósszal és salátával. Mindezt a konyhában fogyasztottuk el, állva. Ja igen, a litván lányok egyikének itt van a mamája a kisebbik lányával, és ő főzött. Meg is jegyeztük Sam-mel, hogy otthon-íze volt, ami a gyorskajákhoz hozzászokott ízlelőbimbóinknak elég jól esett. No meg egy kicsit a lelkemnek is. Utána "londri", két mosás, Primark - 11 pár zokni, 7 bugyi, egy új lepedő (ami kicsi :(), mobil keresés, mert a régi kezd meghalni, főzés, The Graduate nézés, belealvás, felébredés 9 után pár perccel, Hatter olvasás, kacagás, 5 db Twix biscuit finger.
Most: Marie-Antoinette ötödször, persze úgy, hogy vannak részek, amiket még biztosan nem láttam, mert tegnap este is elaludtam rajta, bár irgalmatlanul jó film. Az első mondatot viszont már kívülről fújom persze.
Utána (vagy közben? Már megint?) alvás, holnap pedig új, nagyon szép lengyel mosogatófiú. Kíváncsi vagyok.

L.-nek és Á.-nak

Gyakran elbeszélünk egymás mellett. Egy bölcs ember egyszer azt írta, hogy ez azért van, mert a szavak csupán jelképek. Az összes emlékünk arról a dologról, amit jelképeznek. Ezért hát mást jelent nekem a "piros", és mást jelent Neked. Mást jelent nekem a "szeretet", és mást jelent Neked. Amikor Hozzád szólok, nem tudom, hogy mit jelent neked a szó, ami elhangzik, és te nem tudod, hogy valójában mit jelent nekem. Van azonban a szavaknak egy általános jelentése, ezért vagyunk képesek kommunikálni, azonban ez nem fedi le az emlékek összességét. Amikor azt mondom: "tenger", Te nem tudod, hogy mit éreztem, amikor először lenéztem a víz alá búvárszemüveggel Levantóban, és magam alatt 4 méter mélységben megpillantottam a földet, és hirtelen azt gondoltam, hogy valójában nem is úszok, hanem repülök, és meg is ijedtem egy kicsit, hogy mindjárt lezuhanok; nincs benne a birghtoni part, amikor fúj a szél és a színe először egészen homokos-sárga, majd zöld, aztán sötét türkiz és legbelül mélykék; nincs benne a montenegrói part, ahol a sziklák úgy állnak ki a vízből, mintha egy bálna emelkedne épp ki és várod, hogy mikor dugja ki végre a hátát és merül el újra a kék mélységben. Ezek nincsenek benne. Nem is oszthatom meg veled. Csupán abban reménykedhetek, hogy a te emlékeid egy adott szóról valamennyire fedik az enyémet, és megértesz, hogyha azt mondom, hogy "szerelem", vagy ha azt mondom, hogy "édes", az jó, és nem rossz.

A sirályok az égen minden este hatalmas, fehér, mozgó csillagokká válnak a város fényében, én pedig lassan megint megszeretem ezt az örök őszt, amiben a nap minden reggel felkel, este pedig lenyugszik. Lassan én is megnyugszom. Béke van. Az élet végülis jó dolog.

Fák

Van abban valami nagyon megnyugtató és békés, ahogy a fák susognak a szélben. Amolyan kellemesen elringató érzés.

Saturday night fever

Szóval mégegy szombat, és mégegy british részegekkel teli utca, és mégegy egy sörtől berúgós este.
Ettem viszont Chicken Fillet Burgert a töröknél. Asszem lassan kezdem magam otthon érzezni. Szegény törökök, egész éjjel mást sem látnak, mint alkoholtól szétesett arcokat.
A gázosok persze nem jöttek ki. Állítólag nem szoktak. Sem szombaton, sem vasárnap. Azt mondták, hogy felejtsem is el ezt a lehetőséget. A britek lusták. Kijönnek, hogy elzárják a gázt, de hogy meg is javítsanak bármit is hétvégén? Áh, no way.
Ennyi mára. Részegen. Alvás. Hajnali kettő húszkor. Megint.

Ma gazszivargas-elharitas. Hogy mikre nem vagyok kepes angolul! Vazzeeeee, lassan buszke leszek magamra. Persze nem megy gond nelkul, de hal'Istennek az indiai megerto es turelmes. Raadasul jokat is poenkodtunk azon, hogy fogalmam sincs a Post Code-rol, ami itt aztan letfontossagu. Eljen a British Gas! Es persze jovo heten hetvegen jon Brightonba, ugyhogy jol meghivtam egy pizzara. Cheeeeeese!

X és Y (v2)

X és Y összejöttek. Ez fáj. Nem azért fáj, mert szeretném Y-t, vagy legalábbis jelenlegi korszakában biztosan nem, amikor leginkább a farok csóválja, viszont szeretem, amikor kedvesen megcirógatja az arcomat és akkor azt hiszem, hogy szeret. Persze rá fél órával vagy egy nappal már mással van, aztán egy nap múlva megint mással, aztán megint, és én tudom, hogy nem szeret, csupán szeretne szeretni és örül, hogy ezt pár perc erejéig eljátszhatja velem. Nekem pedig jól esik. Jól esik a meleg szeretet és pillanatnyi gondoskodás, amit kapok. Szeretnék belőle kapni még, és még, és még. És nem fogok. Tudom. Ez az, ami fáj. Elmegy, más utakat talál folyamatosan, és nem jön. Nem kapok cirógatást, sem gondoskodást, csak sztorikat, hogy már megint kivel, mit, hol, mikor. Nem akarom tudni, és mégis kíváncsi vagyok. Szeretném azt mondani, hogy nem érdekel, de amikor kimondom már ott is a kérdés, hogy "mi is történt?". Ezért inkább nem mondom. Persze az egy kicsit sok, amikor Y X-ről kérdez. Az a tűréshatárom. Kb. olyan, amikor a turkish elkérte a lakásomat, hogy a budapesti barátnőjével ott hetyegjen. Vazze! Kedves vagyok, meg jó fej és haver is ha kell, de azért nekem is van lelkem!
Mély levegőt vesz, kitombol:
És még volt képe azt mondani, hogy "Mi olyan jók voltunk együtt." Hát ha tényleg olyan kva jók voltunk együtt, akkor mi a fenéért kell állandóan új csajok után rohangálni? Na mindegy. Ez is elmúlik egyszer.

Hétköznapi felismerések

Mostanában két dolog köszön rám néha, és lep meg hirtelen, váratlan helyzetekben. Az egyik a hétköznapi jelenetek otthont nyújtó érzése, a másik pedig a karakter-ikrek létezése.
Nem tudom, hogy képes leszek e érthetően megmagyarázni, vagy visszaadni ezeket a dolgokat, hogy számotokra is ráébredés-szerű élmény legyen, de megpróbálom.
Az első kategóriába tartozó események egyike ma történt.
A háttérsztori a következő: hajléktalan lány az utcán, koszosan, csapzott hajjal, hátizsákkal majszol valamit, vele szemben egy rendőr, kezében jegyzetfüzet beszél mobiltelefonon, és láthatólag olvas valamit a jegyzetfüzetből. Hajléktalan lány eleinte közönyös, majd esdeklően vonyít pár szót, amit nem értettem, majd dühösen ugyanezt, aztán pedig a síró hang következik. Én hátrébb, az étteremben állok. (Később a lányt elviszik, de ez már lényegtelen a felismerés szempontjából.) Kollegáim, először Lara, majd Alina kiállnak bámészkodni az ajtóba, mert semmi más dolguk nincs. Eleinte fel sem figyelnek az eseményekre, majd elkezdik szinte közönyösen figyelni, hogy mi történik. Pár másodperccel később érkezik egy fiú, rendel egy take away pizzát és az ajtóban vár. Lara elveszi a pénzt, leadja a rendelést és visszamegy. Ismét figyeli az eseményeket, még mindig szinte közönyösen. A fiú hozzászól, egyirányba néznek, elkezdenek beszélgetni, gondolom arról, hogy valójában mi is történik. Beszélgetnek és nézik. Pár perc az egész, mégis az az érzésem támad, hogy ez az a dolog, ami a világ bármely táján ugyanígy történik, amikor történik. Vadidegen emberek pár perc erejéig összetalálkoznak vita és különösebb nyom nélkül.
Karakter-ikrek: Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de valahogy bizonyos emberek bennemaradnak a fejemben. Nem életem meghatározó embereiről van szó, mert azok természetes, hogy benne maradnak a fejemben, hanem karakterekről, akikkel lehet, hogy életemben soha nem volt komolyabb, vagy közelibb kapcsolatom, mégis valahogy ott vannak. A vonásaik, az alapvető jellemzőik (számomra alapvetők, mert persze egy ember ezer és ezer jellemzővel rendelkezik, és mindenkinek más és más marad meg az adott emberről), és emlékeztetnek valakire, bár nem tudom megmondani, hogy miért, mert látszólag tök különbözők. Ők a karakter-ikrek. Biztosan mindenkinek van ilyen, de az ember csak ritkán figyel fel egyre-egyre. Ma találkoztam egy nagyon kedves emlékem karakter-ikrével. A nevére már nem emlékszem sajnos, de Olaszországban dolgoztunk együtt a Casino-ban (aminek a jelentése egyébként közösségi hely, tehát egyáltalán nincs szerencsejáték. Ez ott egy 3 szintes étterem-disco-étterem volt.). Nagyon édes fiú volt, amolyan tipikus szűz-fiú, akinek a tojáshéj még a fenekén, nyári munkán van a "romlottakkal", akik persze tanítják inni meg csajozni, nagyon jó poénjai vannak, de nagyon szégyenlősen adja elő, és amikor látja, hogy bejött a poén, akkor magában kuncog. Hosszú, barna göndör haj, apró szürkésbarna szemek, szemüveg, kicsit elszállt, vékony alkat, a konzervatóriumba készül. Tényleg nagyon mókás látvány volt. Egyszerűen imádnivaló. Szóval ma felmentem az emeletre, és ott ült. Nem ő, de a karakter-ikre. Középbarna, hosszú, göndör haj, apró, zöld szemek, szemüveg, és csajozott. Látszott, hogy értelmes és jó poénjai vannak. Gondoltam megkérdezem, hogy zenél-e, de aztán úgy döntöttem, hogy mégsem. Inkább csak megőrzöm őt jó emlékezetemben és azt is, akire annyira nagyon hasonlít. Nekem. És persze kicsit hálás vagyok, hogy megtöltötte napsugárral a napomat. Édes emlékeket csalogatott elő.

Marketing-baromságok

Kíváncsi lennék, hogy miről szólt az a brainstorming, aminek eredményeképpen sikerült rányomtatni az orvosi gumikesztyűs doboz tetejére azt, hogy "Gentle touch".
Én asszociálok valamire, de az egy kicsit morbid.

Az új manager

Ma a következő sztori történt:
Kimozdulok otthonról kb. 1 órára, vettem Reservoir dog-ot, meg beestem a Taj nevű organic távol-keleti meseboltba, ahol ezerféle fűszerből és finomságból lehe válogatni, úgyhogy vettem is isteni Chai teát meg kókusztejet, meg kókuszkrémet, mert gondoltam az milyen jó lesz a tejbegrízzel (tejet elfelejtettem venni), meg sááááárgadinnyét! Valójában ezért mentem. Mézédes sárgadinnyéért. Na mindegy, ez csak egy fölös kiétrő volt.
Szóval kijövök a Taj-ból és szembetalálom magam Chris-szel, a román chef-fel.
- Hello Darling (pörrrgetett "r"-rel)! What are you doing here?
- I bought few things.
- Ah. Did you hear that the new manager ran away today?
- What? Ran away?
- Yes, on the back door. In the afternoon.
- What? Why?
- I don't know. He just ran away.
Nem bírta a kiképzést. Ennyi. Pedig már azt hittem, hogy lesz egy meleg főnököm. Hehehehe. Nem lett. Az viszont egy kicsit mulatságos, hogy valaki a harmadik munkanapján úgy lép le, hogy elvileg ő a felelős az egész helyért és nem szól senkinek, csak eltűnik, nem?

Harmónia

Kínai lány Che Guevarás pólóban.

Életem háza

Szóval mostanában arról álmodozom, hogy lesz egy kis házam kis kerttel, egy kis faluban, vagy mellette. Lesz a kertben egy nagy diófa, vagy valamilyen más nagy fa, ami nagy árnyékot vet nyáron, hogy lehessen alatta hűsölni, és alatta lesz egy fonott karosszék, amiben délutánonként olvagatok, télen meg majd jól kint hagyok, hogy lehessen róla szép képeket készíteni fekete-fehérben. És a kis háznak lesz két szintje, meg egy pincéje. Az alsó szinten lesz egy kicsi étkező, meg egy kicsi amerikai konyha-mert az amerikai konyhából lehet beszélgetni főzés közben-, meg egy pici fürdőszoba külön WC-vel. Az emeleten meg lesz két szoba, az egyik a lépcsőtől balra, a másik a lépcsőtől jobbra, és padlásszobák lesznek. És lesznek nagy kerti-partik, meg nagy bográcsozás a szabadban, meg kintalvás a fűben nyáron, meg esti könyv-felolvasás barátoknak a pattogó tűznél, meg lesz egy kis nyárikonyha a kertben egy nagyon kerek, világoskék kerámia teáskannával M. emlékére, meg lesznek málnabokrok, mert azok maguktól termik az édes csemegét, meg lesznek málnaérés idején nagy málnaevő-mackó-partik, meg lesz még barkács-zuhanyzó is a kertben, amolyan fekete műanyaghordós. És a barátaimnak majd jól elárulom,hogy hol van a titkos hely, ahol a kulcsot tartom, hogy aztán ha nem lennék otthon, akkor is be tudjanak menni, és majd jól meglepődöm, amikor megyek haza, és a kis teraszon jeges teát iszogatnak a barátaim és rám várnak! És lehet majd jönni szingliként, kicsit szomorúan, kicsit magányosan, mert elhagyott az Ő, és lehet majd kikapcsolni és teljesen elfelejteni a világot, meg lehet jönni majd szerelmesen az új kedvessel, mert milyen jó, hogy van boldogság a Földön, meg lehet jönni gyerekkel házason vagy nem, és ígérem majd megpróbálok úgy tűnni, hogy nem aggódok, amikor a kedvenc japán teáscsészémmel akarnak majd mindenáron lepkét-bogarat fogni.
Hát ilyen dolgokról álmodozom.

Segítség!

Szükségem van egy bio-emberre, aki ért a megújuló energiaforrásokhoz!
Ez befolyásolhatja ittlétem hosszúságát is, úgyhogy aki tud ilyen embert, vagy tud olyan embert, aki hallott már olyan valakiről, aki hallotta a rádióban, hogy létezik egy olyan ember, aki látta a TV-ben, hogy van valaki, akinek a szomszédjának az unokaöccse vagy valami hasonló, kérem jelentkezzen!
Köszi!