Össze-vissza

R-nek igaza volt. A barátok majd jönnek.
Hol is kezdjem? Bob Marley Hurray.
Voltunk kollektíve sörözni. Annyira hiányzott már ez. Ma Slavka talált 70 fontot az egyik asztal alatt, amiből 30-at nekem adott, amit majd jól titokban visszacsempészek a táskájába, de ez titok. Ezután elmentünk sörözni, aminek a végén rohannom kellett haza, merthát a szükség ugye ... aztán a WC-n szitkozódtam egy sort, mert már megint elhasználták az összes WC-papírt, de hála a lélekjelenlétemnek még időben vissza tudtam rohanni papírzsebkendőért a szobámba a következő mondatot szűrve át a fogaimon: "Azért sem hagyom itt. Oldjátok meg, ha nem bírtatok venni." Persze utána jót nevettem magamon, most pedig győz az éhség, lemegyek a törökhöz a szétesett arcok közé csirkehambit venni. :D
Szóval érdemes csirkézni a törököknél. Mindig megkérdezik, hogy hogy vagyok, meg azt, hogy hogy hívnak, és ennél tovább nem is megyünk. Alattunk van egy trafik, ahová cigit venni járok csak, szintén muszlim tulajdon. Heteken keresztül ez ment:
- Hello, how are you?
- Fine, thank you. How are you?
- If you feel good, I feel good.
Ennyi. Amikor azt mondtam, hogy "I feel very bad today, but how are you?", az volt a válasz, hogy "If you feel bad, I feel bad too." Köszi. Aztán szépen lassan eljutottunk odáig, hogy mostmár pár mondatos beszélgetéseket folytatunk a hétköznapokról. Persze mindezt lassan, nagyon lassan.
Szóval a csirke-hambisnál asszem az lesz a következő lépés, hogy "My name is Reka, do you give me discount?" Na jó, ez ordas vicc. Inkább nem. Úgyis csak kicsit szétesett éjszakákon megyek, amikor nincs itthon semmi kaja.
Holnap szabadnapom lesz, és ma sütött a nap is egy kicsit, úgyhogy bízom a holnapi jó időben. Ha nem lesz, az sem baj.
Megvettem az első nem évelő növényemet, ami azt jelenti, hogy lassan fészket rakok. Furcsa folyamat ez. Akkor döbbentem erre rá, amikor tegnap elkezdtem számolgatni, hogy mennyi van a bankszámlámon, és rájöttem, hogy lehet, hogy az a pénz, amit szeretnék hamarabb összejön, mint ahogy azt legbelül érzem és ennek az egésznek pár hónap múlva lehet, hogy hirtelen vége lesz. Aztán párhuzamot húztam a növény és az életem között, és rájöttem, hogy az ő gyökereivel én is rendelkezem. És egyre inkább.
És persze nagyon örülök a legújabban szerzett Bob Marley Legend albumnak. És persze kicsit hiányzik a "Hello African, tell me how you doing?" ;o)