L.-nek és Á.-nak

Gyakran elbeszélünk egymás mellett. Egy bölcs ember egyszer azt írta, hogy ez azért van, mert a szavak csupán jelképek. Az összes emlékünk arról a dologról, amit jelképeznek. Ezért hát mást jelent nekem a "piros", és mást jelent Neked. Mást jelent nekem a "szeretet", és mást jelent Neked. Amikor Hozzád szólok, nem tudom, hogy mit jelent neked a szó, ami elhangzik, és te nem tudod, hogy valójában mit jelent nekem. Van azonban a szavaknak egy általános jelentése, ezért vagyunk képesek kommunikálni, azonban ez nem fedi le az emlékek összességét. Amikor azt mondom: "tenger", Te nem tudod, hogy mit éreztem, amikor először lenéztem a víz alá búvárszemüveggel Levantóban, és magam alatt 4 méter mélységben megpillantottam a földet, és hirtelen azt gondoltam, hogy valójában nem is úszok, hanem repülök, és meg is ijedtem egy kicsit, hogy mindjárt lezuhanok; nincs benne a birghtoni part, amikor fúj a szél és a színe először egészen homokos-sárga, majd zöld, aztán sötét türkiz és legbelül mélykék; nincs benne a montenegrói part, ahol a sziklák úgy állnak ki a vízből, mintha egy bálna emelkedne épp ki és várod, hogy mikor dugja ki végre a hátát és merül el újra a kék mélységben. Ezek nincsenek benne. Nem is oszthatom meg veled. Csupán abban reménykedhetek, hogy a te emlékeid egy adott szóról valamennyire fedik az enyémet, és megértesz, hogyha azt mondom, hogy "szerelem", vagy ha azt mondom, hogy "édes", az jó, és nem rossz.