Ma "reggel" 11-kor kelés, ráérős kávézás, reggeli gyanánt (12-kor) litván "fasírt" evés valami ismeretlen, de nagyon finom szósszal és salátával. Mindezt a konyhában fogyasztottuk el, állva. Ja igen, a litván lányok egyikének itt van a mamája a kisebbik lányával, és ő főzött. Meg is jegyeztük Sam-mel, hogy otthon-íze volt, ami a gyorskajákhoz hozzászokott ízlelőbimbóinknak elég jól esett. No meg egy kicsit a lelkemnek is. Utána "londri", két mosás, Primark - 11 pár zokni, 7 bugyi, egy új lepedő (ami kicsi :(), mobil keresés, mert a régi kezd meghalni, főzés, The Graduate nézés, belealvás, felébredés 9 után pár perccel, Hatter olvasás, kacagás, 5 db Twix biscuit finger.
Most: Marie-Antoinette ötödször, persze úgy, hogy vannak részek, amiket még biztosan nem láttam, mert tegnap este is elaludtam rajta, bár irgalmatlanul jó film. Az első mondatot viszont már kívülről fújom persze.
Utána (vagy közben? Már megint?) alvás, holnap pedig új, nagyon szép lengyel mosogatófiú. Kíváncsi vagyok.
2007. július 4.
Csak címszavakban
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
és én a marie-antoinette női főszereplőjébe szerelmes vagyok. őt kérem karácsonyra.
Iiiiiigen, sokáig azt gondoltam, hogy csak 80-as évekbeli szétesett punk karaktereket képes alakítani, de ebben a filmben kifejezetten erre mentek rá asszem a zenével is. Van benne egy rész, amikor cipőket válogatnak és feltűnik egy koszos, széthordott tornacipő orra. Először nem hittem a szememnek, de meg kell mondanom, hogy Coppola nagyon jó tanárnak bizonyult. Minden elismerésem a filmnek.
R, köszönöm a látogatást. gyere máskor is. Kulcs a kék mázas virágcserép alatt.
I.
Megjegyzés küldése