Tök jó angol filmet nézni angolul, angol felirattal, amit egy másik nyelvről fordított vissza valaki - aki valószínűleg nem angol anyanyelvű - mert ilyenkor van olyan, hogy a Miss=Queen lady, a My dear friends pedig My expensive friends. És ilyenkor lehet jóízű kacagásban kitörtni és emlékezni azokra az időkre, amikor elkezdtem angolul tanulni.
Persze ezen túl all my respect a fordítónak. Pláne, ha a dear friends=expensive friends, mert akkor csak elképzelni tudom milyen gigászi küzdelem lehetett neki lefordítani a teljes 5. évadot. És azon gondolkozom, hogy vajh' milyen nyelvről fordíthatta vissza.

Tök jó dolog néha reggel hatkor ébredni.
Lehet sütni oregánós kenyeret korán reggel, mint a pékek, nézni okos Poirot, amint megfejt minden titkot, készíteni feketeborsos avokádó krémet a meleg, illatosan ropogós kenyérhez, boldogan ropogtatni egy kicsit, és aztán vissza lehet szundizni kilenckor kb egy-másfél órára úgy, hogy egyáltalán nem zavar, hogy a munkások, akik ujítják fel a portált, fúrnak-faragnak, zörögnek, és végre kapni kis levegőt az orron keresztül.
Egyébként furcsa, hogy néha, de tényleg csak néha, nagyon szeretek egy darab pléddel, ruhában aludni. Az olyan szieszta jellegű dolog, amikor édes lesz az ember szája íze, amikor felébred.
(és most azért is tök jó, mert az elmúlt másfél hétben nem sikerült ilyen édesdeden aludnom soha.)

Multifunkcionális lettem.
Egyszerre telefonálok, MSN-ezem, és postot írok. Zseniális.

Elült a vihar, szélcsend van, a felhők szertefoszlanak az égen és lassan kisüt a nap.
Van még egy utolsó villámcsapás, ami megvilágít és szétzúz mindent ... örökre.

Hogy megmagyarázzam:

Amiről te azt hiszed, hogy értem, de nem hiszem - az az értem és nem csodálkozom már semmin. Hehehe.

Nagyszerű Nagyvilág

Akkor most megmutatom, hogy a majdnem a kép közepén szereplő virábaborult hölgy milyen képet készített. Íme: Én pedig őt fotózom a Regency felirat feletti szinten a jobbszélső ablakból. Én persze csak kb 3 pixel vagyok. Az történt, hogy ma a Flickr-en raktam be map-be a képeket, és megtaláltam egy 7 (!) hónappal ezelőtti kommentet a World Naked Bike Ride-dal kapcsolatban, úgyhogy bár eddig nem annyira érdekelt a történet - kb 5 képet készítettem róluk és kedves emlékként eltettem a "fiókba", amin az Életem kacatjai felirat áll - most mégis érdekelni kezdett és rákerestem. Kb 20-25 kép után ez köszönt vissza rám. Először csak a Regency tűnt fel, ami fölött kb 5 hónapot laktam és csodálkozva örültem, aztán eszembe jutott, hogy mekkora vicc lenne, ha viszontlátnám magam az ablakban, amint éppen fotózom őket. Egy év és másfél hónap múlva. Viccből lementettem a képet és belenagyítottam. Sokmindent nem látni, csak avatott szemnek. Pl a ciklámen foltot, ami a kedvenc liliomom cserepe volt, meg felette valami foltot, viszont, amikor visszanéztem az akkori képeket kicsit megdöbbentem. Na az a folt vagyok én. És pont róla készítek képet, amint visszanézi a képet, amin rajta vagyok. Hehehehe. A tanulság az, hogy ... nincsenek véletlenek?! Vagy valami hasonló szösz.

Pont

Egy sztori vége.

Kicsi a világ

Először bejelöl a fészbúkon kb egy hónapja, most pedig kiderül, hogy két hete tulképpen egy buliban voltunk, illetve mégsem, mert én éppen nem voltam ott. Hanem egy szinttel alatta.
(Véletlenek pedig nincsenek, úgyhogy ezt az információt csak úgy, magamnak, emlékztetőnek szántam.)

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra."

Márai Sándor

"Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni."
M.A.
(ezen gondolkodtam tegnap)

Kemény dolog a kitalálósdi. Az ember úgy be tudja kergetni vele magát az erdőbe, hogy az csak na. Aztán csak győzzön kikecmeregni.
Sosem gondoltam, hogy ezt simán végigcsinálom magammal. És tessék! Mégis.
Gratulálok! Jobb kézzel ball vállat.
Valójában olyan ez, mint a gombázás. Íve van. És amikor már azt hinnéd, hogy vége, akkor jön a hullám és visszadob. Igaz, hogy egyre kisebb lökésekkel, de ott van. Kérdés, kirohanás, lecsengés, nyugalom, kérdés, kirohanás, lecsengés, ...
Ilyenek ezek az égő érzelmek is. Vonzalom, megperzsel, eléget, megőrít, elhamvad, csend, megperzsel, eléget, megőrít, elhamvad ...
Aztán szép lassan, egyre kisebb lökésekkel csitul. Hogy hol tartok? Fogalmam sincs. Már legalább tízszer azt gondoltam, hogy vége, és még mindig visszajön. Mostmár viszont nem bizsereg, hanem inkább csak tompa erőlködés a szerelem. Aztán majd szépen lassan elhamvad ... és csend lesz.

Mindent értek, de semmit sem hiszek el

Jelentem megértettem, felfogtam: nem a Pálos írta. Azt nem ígérem, hogy elhittem (höhö), viszont villámcsapásként ért a felismerés, hogy már a második embertől jön az, hogy "mindent értek, de semmit el nem hiszek tekintet"-em van. Mert a Pálos persze folyamatosan ezt nyomja. Ezért is voltam biztos benne, hogy ő volt az elkövető (másodszorra). Meg a tegezés miatt is. Bár lehet, hogy bizonyos dolgok eltörlik ezeket a határokat.
Viszont nem értem, hogy miért gondoljátok, hogy nem hiszek el semmit. Én nagyon sokmindent elhiszek. Pl. hogy az alma lehet zöld is. A többit persze bizonyítani kell, de ... hehehe.
Egyébként meg azt nem értem még, hogy ha van az igyekezet, akkor az miért nem nyilvánul meg tettben? Miért lettem itthagyva a nyomorult kétség szerencsétlen posványában, ahol az útjelzőket már rég elnyelte a mocsár? Könyörgöm legközelebb ne írjatok névtelen kommentet, és pláne ne olyat, ami számítana, mert lehet, hogy úgy tűnik, hogy mindent tudok, lehet, hogy úgy tűnik, hogy mindent értek, de ez itt csak egy elvarázsolt kastély, és mindenhol csak szemét tükrök vannak, és nem tudom, hogy hol a kijárat.
NAGYON SZAR ITT! Tényleg!
(még ezt a posztot is csak másodjára sikerült megírnom, annyira szar nekem.)

Hát, hogyha valaki feliratokozott a feed-re azt most nem irigylem, mert biztosan érzi, hogy mennyire baromira unatkozom legbelül.

Reggeli agymenés

Az elektromos fogkefe nem működik elektromos impulzusok nélkül. És a betegség bújkál bennem azóta is. Most éppen a bőröm alatt, a szám ízében van. - Jó napot kívánok, két napja kerülgetem itt a Nagymező utcában a közös ktg csekkjét, úgyhogy úgy döntöttem, hogy visszaadom, ha már befizette. - Tessék? - Elhagyta a közös ktg csekkjét, én pedig két napja taposom akárhányszor elmegyek mellette. Betűzöm a kapu rácsába. Ha szüksége van rá, jöjjön le érte. - Hülyéskedik? (mert ilyen is volt a múlt héten) Horoszkóp kritika: "Az estét szerelmével tölti." Na ezt megnézem! A 22 éves mell alatti varrást le kell lassan cserélnem egy 30-as mell alatti varrásra. Sosem gondoltam, hogy ez az idő is eljön. Hiába, vannak korok, amikor a végtagok, vannak, amikor a váll és a mellbimbók közötti távolság nő.

A sok nappali alvásnak sok éjszakai nem alvás lesz a vége. :,o(

Úgy fejezném be a mai napot, hogy:
Bezzeg Poirot mindent megold!

Pompásan érzem magam. Láz már nincs, viszont nyelni egyáltalán nem tudok, sem aludni.
Azt álmodtam, hogy a Horvát tengerparton voltunk, ahol úsztunk az óceánban (!) és voltak korallzátonyok (!) és úsztam a Smeagollal a korallzátonyok mellett, amiből persze sziget lett, és furcsa volt.
Na mindegy is. Megyek, tömök magamba egy kis narancsot, hátha segít.

A mai napról annyit, hogy jött ma a Miklós a vadiúj kétéves citrojen c6-osával, ami gondolkodik is helyette (kár, hogy a Saturnba már nem jött be velünk, mert akkor tényleg megvettük volna a tévéjét), aki azért hívott fel, hogy én, mint erős (és lázas) nő, segítsek neki felcipeni a tetőtéri lakásába a megvenni szándékozott tévéjét, amit persze mire odaértünk már jól eladtak, de helyette találtunk pár másikat és eltöltöttünk kb egy órát azzal, hogy ezen 5 tévé (később csak kettő) között ingáztunk, hogy "na akkor melyik?" "és ez mit tud?" "ebben is van HDD?" "ennek jobb a távirányítója" "ennek viszont szebb a képe", stb, stb, stb, és persze nem jutottunk semmire. Hazaérve jött a Lemon, hogy neki mosnia kell ... hát legyen ... ettünk kínai illatos csirkét, nekem elkezdett görcsölni a gyomrom, de nem a csirke miatt, aztán elment, én pedig most jól nyugovóra is térek egy nagy paplan alatt, hátha holnap már jobb lesz nekem.

Hello Norway!
Hajnali 4-kor nálatok már világos van vagy még világos van?

Hello Brighton!
Nem, nem történik velem semmi érdekes, Ulas elment Prágába, hiányoztok! Csók

Elkapott az egyedüllét betegsége. Enyhe hőemelkedés, folyamatos szédülés, torokfájás és egy kétcentis biztonságiüvegen keresztül nézem a világot. Nem jó ez így most. És most egyedül lenni sem jó. Fél kettőig sikerült aludnom a reggeli kulcsátadós session után, és most jó lenne, ha valaki simogatná a buksimat és néha rám mosolyogna kedvesen, de csendben és csak itt lenne. Nem csinálna semmit, csak ücsörögne itt velem az almazöld kanapén és néha ránézhetnék, meg néha odabújhatnék. Jó lenne. Mert nem jó így.