Mindent értek, de semmit sem hiszek el

Jelentem megértettem, felfogtam: nem a Pálos írta. Azt nem ígérem, hogy elhittem (höhö), viszont villámcsapásként ért a felismerés, hogy már a második embertől jön az, hogy "mindent értek, de semmit el nem hiszek tekintet"-em van. Mert a Pálos persze folyamatosan ezt nyomja. Ezért is voltam biztos benne, hogy ő volt az elkövető (másodszorra). Meg a tegezés miatt is. Bár lehet, hogy bizonyos dolgok eltörlik ezeket a határokat.
Viszont nem értem, hogy miért gondoljátok, hogy nem hiszek el semmit. Én nagyon sokmindent elhiszek. Pl. hogy az alma lehet zöld is. A többit persze bizonyítani kell, de ... hehehe.
Egyébként meg azt nem értem még, hogy ha van az igyekezet, akkor az miért nem nyilvánul meg tettben? Miért lettem itthagyva a nyomorult kétség szerencsétlen posványában, ahol az útjelzőket már rég elnyelte a mocsár? Könyörgöm legközelebb ne írjatok névtelen kommentet, és pláne ne olyat, ami számítana, mert lehet, hogy úgy tűnik, hogy mindent tudok, lehet, hogy úgy tűnik, hogy mindent értek, de ez itt csak egy elvarázsolt kastély, és mindenhol csak szemét tükrök vannak, és nem tudom, hogy hol a kijárat.
NAGYON SZAR ITT! Tényleg!
(még ezt a posztot is csak másodjára sikerült megírnom, annyira szar nekem.)