Tök jó dolog néha reggel hatkor ébredni.
Lehet sütni oregánós kenyeret korán reggel, mint a pékek, nézni okos Poirot, amint megfejt minden titkot, készíteni feketeborsos avokádó krémet a meleg, illatosan ropogós kenyérhez, boldogan ropogtatni egy kicsit, és aztán vissza lehet szundizni kilenckor kb egy-másfél órára úgy, hogy egyáltalán nem zavar, hogy a munkások, akik ujítják fel a portált, fúrnak-faragnak, zörögnek, és végre kapni kis levegőt az orron keresztül.
Egyébként furcsa, hogy néha, de tényleg csak néha, nagyon szeretek egy darab pléddel, ruhában aludni. Az olyan szieszta jellegű dolog, amikor édes lesz az ember szája íze, amikor felébred.
(és most azért is tök jó, mert az elmúlt másfél hétben nem sikerült ilyen édesdeden aludnom soha.)