Elkapott az egyedüllét betegsége. Enyhe hőemelkedés, folyamatos szédülés, torokfájás és egy kétcentis biztonságiüvegen keresztül nézem a világot. Nem jó ez így most. És most egyedül lenni sem jó. Fél kettőig sikerült aludnom a reggeli kulcsátadós session után, és most jó lenne, ha valaki simogatná a buksimat és néha rám mosolyogna kedvesen, de csendben és csak itt lenne. Nem csinálna semmit, csak ücsörögne itt velem az almazöld kanapén és néha ránézhetnék, meg néha odabújhatnék. Jó lenne. Mert nem jó így.