November tizenkilencedikével felmondtam, de ne kérdezzétek meg, hogy utána mi lesz, mert zűr van a fejemben és nemtom. Ha most látnátok, akor egy elkettyent gyerekfejet látnátok a fejem helyén. Hehehe.
Egyébként találtam Internetet az ablakban.
Még mindig backpack vagy bagpack vagy mi a szösz van furi emberekkel, meg önátértékelés, meg tanulságlevonósdi, amit majd jól megírok. Meg furcsa, de asszem valahol augusztus környékén elhagytam a józan eszemet, de örömmel jelentem, hogy má kezdem megtalálni! Persze a következő lépésről még mindig nincs elképzelésem, de ez nem olyan nagy baj, tekintve, hogy van még három hetem arra, hogy kitaláljam.
Most Réka el balra, megy dolgozni.
Adios!

Szoval nincs nagy szobam, nincs boldogsagom, a borondomet sem sikerult hazavitetni eddig, bar remelem, hogy ez hamarosan megoldodik, es bekoltoztem egy Backpackerbe.
Ismet hobbicsoves vagyok. Hehehe.
Ja, es nincs ingyen-netem sem.
Ennyi. Szep az elet!

:,(

Ó mennyire szar ez így!
Tényleg sajnálom, hogy nem sikerült hazamenni! Igazán!
Egyébként Rali, jöhetsz! A Meroving nem házas, hanem meleg. :D
Ez az én formám.
A másik hír, hogy holnap megyek megnézni egy szobát, és ha jó, akkor jöhettek meglátogatni, mert állítólag tök jó nagy, úgyhogy ti is elfértek!

Tudom, hogy szivatlak titeket a hazamenetellel, de most sem.
Tegnap sikeresen lekestuk a buszt, ugyhogy ugrott a penz, az utazas, meg a miaszosz is.
Ennyi. Most megyek szobat keresni.
Csok!

Minden egyes költözésnél az a történet, hogy szépen rendszerben elkezdem összepakolni a cuccokat, de csak úgy lazán, nem bezsúfolva, mondván, hogy nincs sok cuccom. Aztán az egész mindig úgy végződik, hogy van két-három-négy szatyor (mindig csak annyi, amennyit már nem tudok együtt elcipelni) tele kacatokkal, mert ez is kimaradt, meg az is kell még, meg amarra sem gondoltam, meg bakker, még ez is, no meg ezt hova teszem.
Most is ez van. Nem értem. Azt gondolhatnám, hogy az elmúlt tíz évben költöztem már annyiszor, hogy lehetne már rutinom ebben a dologban.
Arrrrgggggggghhh.

Mostmár biztos, hogy megyek haza, és az is biztos, hogy földi járművel és nem égivel. Az nem biztos, hogy szerdán idulunk, de szerintem igen.
Vettem egy akkora bőröndöt, hogy simán beleférek ülve, és lehet vele harcolni az utakon. Milyen jó is ez!
És az a pláne, hogy nem fért bele mindenem.
Ha minden úgy sikerül, ahogy kitaláltam, akkor csütörtökön sörözünk!
Az otthonlét rövid lesz, de élvezetteli, és utána nemsokára megint otthon, de akkor már hosszabb időre (szerintem. A dolgok jelenlegi állása szerint. Azt hiszem. Vagy mi a szösz.)

Tudom én, tudom.
Nemkitartó vagyok, zavarodott tudatállapotú, meg a szamszárában elkeseredetten kerengő.
És ez így is van.

Volt ma Bridget Jones kétszer, meg félig Pink Floyd-The Wall, meg alvás, sok. Volt még felmondólevél megfogalmazás, de még oda nem adás, meg gondolkodás, hogy a hétfői buszra tudunk-e még foglalni helyet, meg összepakolás, meg hétfőn lesz vagy költözés vagy utazás. Nagy bőrönddel.
Most meg megyek príma török csibeburgert enni, meg Fun with dick and Jane-t nézni mégegyszer.
Egyetlen hátránya lesz annak, ha hétfőn haza, hogy nem lesz időm jól bevásárolni.

Ma ettem osztrigát. Életemben először.
Kettőt.
Végig az járt az eszemben, hogy vazze, ez élő. Ez nem jó.
Úgyhogy a második végén majdnem dobtam egy taccsot.
Az osztriga nem lesz a kedvenc ételem.
Egyenlőre.

The Fountain

Nem tudom, hogy miért hanyagolok szenzációs filmeket. Megvan már kb. egy fél éve, kétszer elaludtam rajta, mert nem értettem, és most, amikor végre megszereztem hozzá a feliratot, és megértettem ... hát hú vazze!
Meg kell szereznem normális minőségben is.
Szóval ez volt ma.

Édes álom

Ma Willy Wonka és a csokigyár vagy mi a szösz az estimese és annyira hálás vagyok magamnak, hogy tegnap vásároltam egy doboz nutellát, mert így legalább nem csorog a nyálam, plusz láttam benne gyermekkorom málnás cukorkáját. Ez mennyire király!

Bloody Monday

Ma dolgoztam sokat, aztán pedig lementem a partra. Megnéztem Jézust, amint egy láthatatlan szörfdeszkán állva tréningezi magát az utolsó nagy szökésre Brightonból, és evez a West Pier felé, aztán vissza; meg a szuicid turistákat, akik tudatlanul elővették az uzsonnájukat a sirályok szeme láttára. Persze az öldöklést már nem vártam meg, de azt még láttam, ahogyan ártatlanul mosolyogva nézik a köréjük gyülekező sirályokat, amik egyre többen és többen voltak ... és vártak, ... mereven bámulva a szendvicsre. Nem hallottak ezek még Hitchkokról (vagy hogy írják)! Láttam még egy ősz hajú rozmárt, aki a tengerparton váltott hajléktalan trendiről fürdőgatyeszra, majd berongyolt a vízbe úszni. Remélem majd a láthatatlan deszkás Jesus megmenti, amikor görcsberándulnak az izmai a hideg víztől!
Most pedig, hogy ráhangolódtam Tarantinora, jöhet a Death Proof.
Adiooooos!!

Szóval az van, hogy hazamennek. És ma búcsúztattunk és közben arra gondoltam, hogy nem lehetne, hogy én is? Nem lehetne, hogy ott tartok, hogy hallgatom a CD-t, amit már ezerszer este és közben az jár a fejemben, hogy holnapután otthon, az én ágyamban, nyugiban, otthon, otthon, otthon?
Nem lehetne, hogy nem kell egy hónapos felmondási időt kivárnom, hanem csak veszek egy szemét jegyet a gépre, vagy csak összeütöm a sarkaimat háromszor a varázscipellőben és akkor hirtelen nem itt, hanem otthon?
És lehetne-e azt, hogy a rohadék travel-bug-ot valaki vagy valami végre kiirtja a fenekemből, amitől nekem állandóan mennem kell és nincs maradásom?
És lehetne, hogy nem lennék ilyen rohadtul empatikus és élném át azt, amit ők átélnek? Hogy ne érezzem azt, hogy huszonéves vagyok és egyetemre járok és nyári munkára elmegyek külföldre új barátok és új emberek közé? És lehet, hogy szenvedek, de három hónap után hazamegyek és aztán megint iskola meg minden? És otthon meg mesélem, hogy milyen idióták között éltem-dolgoztam pár hónapig? No meg a Rózsa Presszó? És lehet, hogy ez az egész egyszercsak ne hiányozzon?
Jaj-jaj, gödör-gödör.
Kéne nekem most egy nagy ölelés, meg baráti hozzábújás, meg minden!
Meg egy kis alvás is, mert holnap megint utálni fogom az életem.

Hullámvasút van. Most éppen lent.

Szóval meglátogattam a volt kollégáimat, és kiderült, hogy széttépik magukat a VIP jegyekért a puccos helyre, úgyhogy megyünk.
Veri intereszting. Szép az életem most.
Úgy tűnik szeretnek az Istenek!

Szóval most, hogy itt állok a legújabb előléptetésem előtt, elgondolkozom. Ilyen karriert hét hónap alatt vazze ...
Üzletvezető leszek!
A jövőhéttől. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit ér a bőröm. Hehehe.
Jah, és igen, még mindig itt vagyok. És történnek körülöttem a dolgok erősen. Üzletvezető megy, valahová máshova, én maradok, helyettes érkezik, betanítom, kb. 2 hónap, majd elmegy máshová üzletvezetőnek, aztán közben még kinevelek magamnak egy, esetleg két reliable person-t, aki majd dolgozik velem, mint üv-helyettes, illetve supervisor. Kemény, nem? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy ez mennyit jelent nekem hetente, mert úgy tűnik, hogy ha ez így lesz, akkor majd max. karácsonykor (sem) mehetek szabira. Jó lesz.
Persze ha ügyes vagyok, és jól tanítok, akkor majd nem kell sokat dolgoznom. Mármint amikor bent vagyok. És valahol ez is egy cél. Kreálni egy csapatot, amely együtt, önmagában is képes működni, rutinokat kreálni, összeszoktatni, és tapasztalni.
Ha meg nem megy, akkor meg kirúgnak, vagy áttesznek egy másik étterembe, aztán akkor majd végre jól hazamehetek és pihenhetek.
Vagy egyébkéntis. De ez titok. Meg a jövő zenéje, meg ilyenek.

Szakál Világbajnokság

Na ez most össze-vissza-keresztbe-kasul elrendezett fotóalbum lesz, mert most inkább a tartalom, meg a para, hogy a feltöltés közben valahol megszakad.
Szöveget sem írok sokat, bár sokat elmélkedtem ezeknek az embereknek az életéről, miközben a képeket nézegettem.
A képeket egyébként Tóth-Pallós Johanna készítette, felhasználásuk a beleegyezése nélkül TILOS!!!! És ezt most kéretik tényleg komolyan venni! Légyszi!
Kommentre megadhatom az elérhetőségét annak, aki esetleg posztereket szeretne magának a kacifántos bajúszú urakról. Hehehe.

Flying T(eam) B(uilder) Springbok

Ma csapatot építettem. Rájöttem, hogy tök jó móka ez az üzletvezetősdi. És az is tök jó, hogy egy kicsit saját elképzelésemre szabhatom az embereket, akikkel dolgozom. És mindezt, mint egy mami. Mindigis tudtam, hogy sok-sok gyermekem lesz. :D
Köszönet persze Á-nak, aki tök jó mintákat adott. Annyira örülök, hogy olyan főnökeim voltak, akikből lehetett tanulni, nem pedig a hülye begyepesedett "az van, amit mondok neked (minden magyarázat nélkül persze) és pont" típusú Béna Bélák!
És persze tök jó jeget is törni a félős-rettegős embereken, akiknek valószínűleg ilyen főnökeik voltak korábban, meg segíteni a létbizonytalanság kellős közepén csücsülő lányon és végre 3 nap után némi mosolyt is csalni az arcára, meg Rózsa Presszó sztorikat nézni, ami jelen esetben arról szól, hogy a brazil szakácsfiú, meg a szlovák lány (aki kb. 5 nap múlva hazamegy) összejöttek, ezért a szlovák lányt úgy kell kirugdosni a konyhából. Hehehehehe.
Ma már felajánlottam neki, hogy dolgozhat a konyhában, mint mosi-lány, de ha most nem megy ki a placcra dolgozni, akkor hazaküldöm és akkor se konyhás szerelem, se munka, se pénz. Persze mindezt viccesen. És persze vette a lapot. És ismét persze, ennek is nagyon örültem.
És közben még azt is elfelejtettem, hogy nem fizetnek meg.
Merthogy jó móka ez a vendéglátósdi.

Új nevem: Flying S(herlock) H(olmes) Springbok

Sikerült. XXI. század, internet, kb. 2 óra, de megvan, anélkül, hogy kiléptem volna az ajtón. A duesouth-ba fogok menni, osztrigát zabálni (a vicces, hogy kb az utca túloldalán van, a tengerparton).
Szóval ha valakit meg akarsz találni, aki esetleg egy adott időpontban egy adott helyen, mondjuk egy Food Festival-on dolgozott, akkor annak a legegyszerűbb módja, hogy felész a Flickr-re, és beírod a keresőszavakat. Példának okáért: food festival brighton, és az tuti, hogy a kereső kidob 159 találatot, ami nem kis esély arra, hogy az egyiken rajta lesz az a személy, akit keresel, de min. az a logózott sátor, ahol dolgozott, ami után aztán akár találkozhatsz is a keresett célszeméllyel. Easily.
Íme: itt Személy is, logó is.
Ez basszus, elképesztő. És persze ez csak az egyik.
Akkor most dolgom végeztével elmegyek aludni.
Jó éjt!

Jo elvitte a gépemet két napra. Először azt hittem, hogy nem élem túl, de aztán rájöttem, hogy a fiókomban ott lapul jópárszor tíz oldal anyag, amit a leendő diplomámhoz fel kellene dolgoznom, úgyhogy nekiláttam. Rájöttem arra is, hogy körbe kell néznem könyv ügyben, merthogy Anglia dúskál a jóban, úgyhogy ... könyvesbolt.
Az ókori indiai matematikáról nem találtam ugyan könyvet, viszont találtam három másik nagyon durván jó könyvet, amitől dobtam két hátast a könyvesboltban és szó nélkül perkáltam le a negyven fontot. (olyan irgalmatlan hagyma illat jön be az ablakon, hogy mindjárt hányok. utálom a szomszédot!)
Szóval min. hatszáz oldalnyi elfoglaltságot találtam magamnak a következő pár hétre.
Új szobám is lesz, ha minden igaz, akkor holnap megyek megnézni.
Mi történt még?
Ja igen, szerelmes lettem már megint. És nem tudom, hogy kibe, úgyhogy a következő pár hetem, napom valószínűleg nyomozással fog eltelni. Wine Festival volt a hétvégén, és amikor pakoltak össze, akkor megakadt a szemünk. Egymáson. Őt nehéz lett volna nem észrevenni, mert egy két méterszer másfeles mélybordó paravánt cipelt a hátán. Hehehe. Így kell tenni, ha azt akarod, hogy felfigyeljenek rád a csajok.
Persze rohadtul fogom bánni, hogy nem leszek ott, amikor megjelentek az éppen aktuális szórakozóhelyen mondjuk hármasban egy-egy kétszer másfeles paravánnal, de majd megkérek valakit, hogy mindenképpen készítsen egy fotót, mert nincs szebb látvány, mint ez, a bárpult mellett. :D
Na jó, most én el, mert végig kell látogatnom az összes Website-ot, ami a hétvégi rendezvény prospektusában szerepel. :D
Csókolom!