Flying T(eam) B(uilder) Springbok

Ma csapatot építettem. Rájöttem, hogy tök jó móka ez az üzletvezetősdi. És az is tök jó, hogy egy kicsit saját elképzelésemre szabhatom az embereket, akikkel dolgozom. És mindezt, mint egy mami. Mindigis tudtam, hogy sok-sok gyermekem lesz. :D
Köszönet persze Á-nak, aki tök jó mintákat adott. Annyira örülök, hogy olyan főnökeim voltak, akikből lehetett tanulni, nem pedig a hülye begyepesedett "az van, amit mondok neked (minden magyarázat nélkül persze) és pont" típusú Béna Bélák!
És persze tök jó jeget is törni a félős-rettegős embereken, akiknek valószínűleg ilyen főnökeik voltak korábban, meg segíteni a létbizonytalanság kellős közepén csücsülő lányon és végre 3 nap után némi mosolyt is csalni az arcára, meg Rózsa Presszó sztorikat nézni, ami jelen esetben arról szól, hogy a brazil szakácsfiú, meg a szlovák lány (aki kb. 5 nap múlva hazamegy) összejöttek, ezért a szlovák lányt úgy kell kirugdosni a konyhából. Hehehehehe.
Ma már felajánlottam neki, hogy dolgozhat a konyhában, mint mosi-lány, de ha most nem megy ki a placcra dolgozni, akkor hazaküldöm és akkor se konyhás szerelem, se munka, se pénz. Persze mindezt viccesen. És persze vette a lapot. És ismét persze, ennek is nagyon örültem.
És közben még azt is elfelejtettem, hogy nem fizetnek meg.
Merthogy jó móka ez a vendéglátósdi.