Elmulas

Par hete megígértem valakinek, hogy szavakba szedem a gondolataimat vele kapcsolatban. Azota sem tettem meg, viszont ma felmerült a hiánya, mert kezembe akadt az a képeslap, amit ígéretem szerint már régen el kellett volna kuldenem neki, de meg mindig itt bujkal a taskam zsebeben. Talan holnap el is viszem a postara ... vagy holnaputan ... vagy soha. Ilyen ez az elet. A dolgok lassan feledesbe merulnek, elkenodnek a kodben, lecsapodnak az autok szelvedojere, az aszfaltra, a levelekre, hogy aztan vegleg eltunjenek a semmibe. Ma ezt erzem. (Miert van, hogy az elmulasnak mindig elebe megyek? Hamarabb mulnak el a dolgok a tudatomban, mint a valosagban. Mire a bucsuhoz erek, a dolgok mar nincsenek is ott. Sokszor azt sem tudom mar, hogy mit bucsuztatok, mert mar reg megtettem.) Egyebkent ma voltunk nyelvsuliban. Egesznapos agymosas reggel 9-tol delutan 5-ig fel ora ebedszunettel. Lehet, hogy az farasztott le ennyire. 1000 csokok mindenkinek!